Hozzászólások

  • Vini 2023.01.18. 10:05
    BÚÉK!

    Bővebben...

     
  • Sopicsabi1 2023.01.12. 07:48
    BÚÉK!Sziasztok! Eltűnt a Warhammer?Már nem is lessz?

    Bővebben...

     
  • Bran Galed 2023.01.03. 20:59
    Tényleg, akartam kérdezni hogy itt a Hálózsákon egybe van e fűzve a Titkos Háború? (Mármint egy fejezet ...

    Bővebben...

     
  • PennyWise 2023.01.03. 17:59
    Boldog ujevet es koszonjuk az egesz eves munkatokat. :-)

    Bővebben...

     
  • Bran Galed 2023.01.03. 11:23
    Köszi ezt is, fantasztikusak vagytok !!!

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 905 vendég és 2 tag böngészi

  • k@rcs1
  • svandor

Amerikai képregényeladások

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A 2013. márciusi amerikai képregényes toplista ékes bizonyítéka annak, hogy a marketing ereje eléggé félelmetes lehet. Elvégre hogyan máshogy adhatna el egy kiégett és egyszer már teljesen hitelét vesztett író egyetlen hónap alatt több mint hatszázezer füzetet, amivel a jó ideje döglődő és kreatív gödörben rekedt cégét annyira az élre vitte, hogy majdnem kétszer akkora bevételre tett szert, mint a közvetlen utána jövő riválisa?

Bizony, a fenti bekezdés azt jelenti, hogy a Marvel toronymagasan nyert márciusban – Bendisnek hála, akinek a Guardians of the Galaxy v3-asa és az Age of Ultronja került a lista élére, míg a DC erős sorozata, a Batman éppen csak megcsípte a harmadik helyet. Az első helyezettnél némileg árnyalja a képet, hogy az első szám a kilencvenes évek kellemetlen korszakát felidézendő több mint másfél tucat variánssal jelent meg, így segítette 200e fölé. Ez persze semmi az előző havi JLA v6 ötvenkettő variánsához képest. Aminek amúgy meg is lett a hatása, mert a múlt havi háromszázezren indító cím most a százezret sem érte el. Sőt, rögtön a társsorozat szintje alá esett. Egy hónap alatt mélyebbre ásta magát, mint amaz másfél év munkájával. Nem biztos, hogy megérte az a nagy borítóhajsza a múlt hónapban, és nem biztos, hogy a Marvelnek is meg fogja érni a GoG v3-on. Pláne, ha hozzávesszük, hogy az előző sorozat egyik nagy húzóereje a zseniálisan összerakott jellemekben és az ebből fakadó dialógusokban rejlett. Márpedig Bendisnél jó négy éve az összes jellem kimerül a végtelenül laza és jópofának hittben, és már nem egy fórumban lehetett látni, hogy a párbeszédeit gyakorlatilag egy algoritmussal meg lehet írni. Szóval hacsak nem kapta nagyon össze magát a kopasz, mint az All New X-Men elején, akkor egy igen dicstelen sorozat indításának leszünk most tanúi.
Vagy nem. Ne feledjük, hogy anno a Vörös Veszedelem is mennyi ideig kóricált a top10 közelében úgy, hogy annál nagyobb hulladékot még a Marvel is elég ritkán tud prezentálni.
A lista negyedik helyén egy érdekes kísérlet bukkan fel. A Marvel elég hamar rájött, hogy a Savage Wolverine finoman szólva sem igazán izgatja az olvasók képzeletét – vagy legalábbis nem úgy. Frank Cho igazából arra használja a címet, hogy egy Shanna-ongoingot írjon, amiben egy bőrbikinis csaj rohangálhat folyton a kamera felett, ám egy ilyen alapra igazából nem lehet egy stabil és sikeres sorozatot építeni. Ezért most előszedték Paul Cornellt és adtak neki egy saját címet. Ami igazából egy dicséretes dolog. Cornell ugyanis eddig kevés mindent írt a Marvelnek, ám azok igen remek színvonalt képviseltek… és mellé nagyon gyatrán mentek. (És ez alatt alsó kategóriát értünk, nem is középsőt.) Ezért az, hogy erre a tehetséges, de nem sikeres emberre bíztak egy presztízscímet, némi kurázsira és végre valami enyhe kreativitásra utal a szerkesztőség részéről.
A százezreseket amúgy az Age of Ultron 175-ről 100-re eső második száma és a még ide kapaszkodó JLA v5 zárja le.

A Superior Spider-Man esése folytatódik. Az ötös szám ugyan még tartotta magát 90e felett, ám a hatodik és a 6.1-es (vagy 6AU) a nyolcvanasokban tűnik fel. Persze ez még mindig igen messze van az előző Pókember előző sorozatának hatvanezer környéki számaitól.
Bár nem olyan rég még nagy vetélkedés folyt a Marvelnél azon, hogy a Bosszú Angyalai vagy az X-Men az erősebb franchise, a nagy újraindulásuk óta ez a kérdés igen hamar eldőlt. A mutánsok egyelőre tartják a vezércímeikkel a 80e feletti részt, melyet meglepő módon nem az Uncanny v3, hanem Bendis sorozata vezet. Bár a GoG v3 kapcsán felmerült erőteljes szkepticizmusomat továbbra is fenntartom, tény, hogy a múltból visszacibált csapat – amúgy ritka idióta – alapsztorijára épülő szériára a kopasz eléggé összeszedte magát, amit az olvasók láthatóan megháláltak. Ez és az Uncanny is a hivatalosan vezércímnek indult Uncanny Avengers felett járnak, ami pedig egyelőre még jobban fogy, mint a folyamatosan csökkenő Avengers v5. A New Avengers v3 meg már olyan messze van tőlük, hogy lassan számításba se kell vennünk.

A DC-nél a Batman és JLA alatti nagy tömb mostanra eléggé szétzilálódott, és nem csak azért, mert pont sikerült a Marvelnek beékelnie közéjük néhány címet. A második Bat-sorozat címéért folyó küzdelem a jelek szerint eldőlt, a Detective Comics kaparintotta meg a Batman & Robin és a Batman Inc. előtt. Persze lehet, utóbbi erősen megugrik az áprilisi listán, Damian Wayne halálának története sokakat érdekelhetett.
DC-fanoknak nem lesz jó hír, hogy az, amit már két-három hónapja kerülgetek, valósággá vált: a DC-nek esélye sem lesz már visszavenni a vezető szerepet, ha marad ez a felállás. Lehet, hogy a Denevérember és a Liga címei egész magasan járnak, és a Marvel rendre valami trükkel orozza el a felső 25 nagyját, ám a fenti két franchise-on túl mindössze a Zöld Lámpás-részleg vezető sorozata képes értelmes eladásokra, minden más a hatvanezertől (sőt, inkább ötvenezertől) lefelé induló középső tömbben zsúfolódik össze – ha nem alatta. Még Morrison Superman-eposzának lezáró füzete is alig hatvanezer ember érdeklődését keltette fel.

A két nagytól megtisztított listában az Image Comics semmit nem bízott a véletlenre, a biztonság kedvéért mindhárom dobogós helyet elvitte. És most nem egy kék unikornissal.
Első helyen természetesen a Battyogó Beledöglöttek állnak, ezt követi a Saga, majd egy új Hickman-cím, az East of West, ami leginkább úgy írható talán körbe, hogy a Fallout találkozik Clint Eastwooddal (a tizenöt-harminc évvel ezelőtti, agysejtjeit még birtokló kiadással) és ez az egész Mad Maxszel. És kb. mindenki imádja, aki olvasta. Mögöttük a Dark Horse immár egyetlen Star Wars-címe áll, melyet rögtön egy duplával követ az IDW My Little Ponyja. Ami után jön a szokásos szakadék, ami a kicsik abszolút felső rétegét elválasztja az amúgy szokásos szintjüktől.
Ezt a tömböt furamód az Aspen nyitja meg, ami egy újabb folytatást fabrikált Michael Turner számos sorozatainak egyikéhez. Majd egy pónis mellékágat és egy Hellboyt követően jön az Image egy érdekes kiadványa, ami megint csak a kilencvenes évek sötét korát idézi. A címe Sex, egy kiégett ex-Batman-klónról szól, és az első részéből igazából az égvilágon semmi nem derül ki. Ez így mind tiszta Liefeld-recept (leszámítva, hogy a dialógusok jók benne és a rajz remekül kezeli a médium lehetőségeit).
A Boom! Studios még mindig csak az Adventure Time-ot tudja felvonultatni mint értelmes eladásokkal bíró címét, és a jelek szerint a Valiantről is kijelenthetjük, hogy a legutolsó cím átbillentette őket az egyensúlyi ponton: a Shadowman jól megy ugyan, ahogyan az X-O Manowar is, ám a többi sorozatuk egyre jobban menetel lefelé. Igaz, ezzel továbbra is az Avatar Press felett állnak, akik mostanság már tényleg csak a Crossedot tudják felvonultatni egyetlen olyan címükként, amit még vesznek.
A Dynamite pedig…? A Dynamite márciusban sehol sincs. Mark Waid új Green Hornet-sorozatának első száma feltűnik a 140. helyen, meg még a Shadow 10. száma a 175.-en, de ezeken túl benne sincsenek a felső 200-ban. Ez meglátszik majd az iparági összesítésben is.

Könyvesboltokban megint zombiuralom volt, az első két helyen a két Compendium áll, ami elég zsíros bevételt jelentett az Image számára. Mögöttük a három abszolút favorit (legalábbis az USA-ban) manga franchise, a Naruta, az Avatar és a Sailor Moon jön, amit még több élőhalott egészít ki. Érdekesség, hogy a könyvesbolti listán is szerepel Fraction Sólyomszem-címének első könyve. Ez akkora nagy szó és olyan reklámérték a címnek, hogy szavakba önteni is nehéz.
A Diamondnál a második Batman HC, a City of Owls vezet az első kötet tpb kiadása előtt, melyet ismét Sólyomszem követ. Fraction csakugyan nagyon hasonlót művel vele, mint anno Vasököllel, így valahol talán várható volt, hogy ez a cím kötetként a vártnál jobban teljesít.
A szokásos Walking Dead itt most csak az első tpb-vel bukkan fel… mint két és fél éve folyamatosan. Lassan tényleg minden ötödik amerikai háztartásban lesz egy darab az első tpb-ből.

Fentebb már utaltam rá, hogy a márciust megint a Marvel nyerte. Magasan. Sokkal magasabban, mint a februárt. Egészen pontosan 40/44%-ra (bevétel/példányszám) a DC 27/30%-val szemben. De az Image se panaszkodhatott, 8/8%-ával újabb csúcsot ért el. Mögötte az IDW jön, és kérdés nélkül, bevételben több mint másfél százalékkal veri a Dark Horse-ot, példányban meg két és féllel. A DH nagy előnye most az volt, hogy a Dynamite annyira gyenge, hogy tényleg nem sokon múlt, hogy még a Boom! is befogja. És egyben ez volt az egy százalék felettiek sora, az Eaglemoss most egy hajszállal lemaradt erről. Nem az ő eladásaik estek amúgy, hanem kegyetlen meglódult márciusban a füzetek szekere, és ez lejjebb nyomta arányaiban a figurakereskedőt.

Az összehasonlító tömbök viszonylag jó képet festenek. Viszonylag. A füzetek csak 3%-ot emelkedtek, ami nem sok. Igaz, hogy februárban ott volt a háromszázezres JLA v6, ám most itt egy GoG v3 és három Age of Ultron-füzet is felvonult ellene, nem beszélve a kis kiadók meglódulásáról vagy az új Rozsomák-címről. Ha így nézzük, a három százalék elég kevés, legalább négy-öt kellett volna ahhoz, hogy tényleg szinten legyünk. A kötetekkel kiegészült teljes kép valamivel négy százalék felett van bevételben és némileg az alatt eladásban.
Tavaly márciushoz képest rögtön szebb a kép, mindenhol két számjegy található. Összesen több mint húsz százalékot erősödött a piac ebben a viszonylatban.
Az idei és a tavalyi első negyedév összehasonlítása már nem ilyen biztató, közel ötszázalékos a mínusz. És sajna most itt van a kutya elásva: 2012 első három hónapjában egyetlen kiemelkedő esemény volt: az Avengers vs. X-Men indulása márciusban; minden más sorozat viszonylag zavartalanul folydogált. Márpedig idén rögtön négy kunszt (Superior Spider-Man, Guardians of the Galaxy v3, Age of Ultron és Justice League of America v6) dobott sok százezret az eladásokon, és még így sincs meg a tavalyi első negyedév átlaga. Ami lefordítva azt jelzi, hogy a piac legalább hat-, de inkább hétszázalékos mínuszban lehet. Aminek persze jelentősen ellentmond, hogy az előző (2012 év végi) negyedévhez képest majdnem húsz százalékot erősödött. Ez azonban még mindig csak úgy fordítható le, hogy tavaly az erős kezdés után jött egy fokozatos visszaesés, ami év végére elért egy mélypontot, és onnan már visszakapaszkodtak egy érezhetően alacsonyabb szintre, mint ahol egy éve álltak.
Vagyis a gödörből úgy-ahogy kimászott egyelőre az amerikai képregénypiac, ám láthatjuk, hogy teljesen a maga lábán továbbra sem tud megállni. Ami immár biztos, hogy van egy nagyon stabil felvevő réteg, ami kitart mellette, és hogy a számuk nem változik vagy enyhén nő – ám a pénztárcájuk továbbra sem bírja annyira, mint szeretné. És mivel – főleg a Marvelnek hála, bár ők csak katalizátor voltak, mintsem közvetlen kiváltó ok – a kötetes piac eléggé beszűkült, így az egyetlen lehetséges kitörési pont a digitális képregények piaca maradt. Nem csoda, hogy a két nagy is másfél (vagy Marvel esetében inkább háromnegyed) éve mindent megtesz annak érdekében, hogy itt terjeszkedjen minden irányba.

Végül a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Bevallom, a februári amerikai eladásokról szóló cikk rögtön egy olyan cím említésével indul, amiről sok-sok hónapja tudtam már, mégsem tettem egyszer sem említést róla – szándékosan. Ez persze nem igazán illene egy cikk objektivitásához… ugyanakkor ez nem igazán sajtóanyag, hanem kvázi egy blog. Ami annyira szubjektív, amennyire a szerzője csak akarja. Szóval hát…

A 2013-as februári amerikai képregényversenyt a Justice League of America v6 nyerte. Mielőtt itt valaki ráncolná a szemöldökét, hogy mikor indították újra az alig másfél éves v5-öt: nem tették. Mivel a rajongók az összes JLA-t egy nagy folytonos számozásba teszik, így most a JLA csatlakozott az X-Menhez abban a tekintetben, hogy egy időben fut egymás mellett párhuzamosan két ugyanolyan nevű, csak különböző sorszámú sorozat. (Persze technikailag nem, mert a v5 hivatalos neve simán Justice League.)
És hogy mi ez a JLA v6? Nos, az itteni olvasóknak talán úgy magyarázható el a legegyszerűbben, hogy ugyanaz mögötte a koncepció, mint egykoron a West Coast Avengers mögött. DC-ben jártasabbaknak pedig: a JLI szellemi feltámasztása, csak itt most a névadás fordítva történt. A sorozatot a másik széria írója, Geoff Johns viszi, a rajzolója pedig állítólag hosszú távon David Finch marad. Hangsúly, nagyon erős hangsúly azon, hogy állítólag. Nem csodálkoznék, hogy ha ezt már addigra megcáfolnák, mikor ez a cikk kikerül. Amúgy Finch a régi és az „új” (New Avengersben megismert) stílusa egyvelegét alkalmazza itt, így nehéz megmondani, mennyire halad a füzetekkel.
A csapatfelállás is érdekes, Johns azért nem kicsit ihletett merített Bendis Angyalaiból, mert van itt egy méltatlanul háttérben kóválygott vezető (J'onn J'onzz), a jó és a rossz oldal között ingadozó nindzsapótlék (Macskanő – igen, Selina Kyle egy Ligában, ezt tegye össze valaki –, aki egyben a köldökig dekoltált eyecandy szerepkörét is magával hozza), humoros, könnyed lelkületű ifjú bűnüldöző (Csillaglány)… és még jó pár hasonló összevetést tehetnénk.
Nos, ez a sorozat végzett most az első helyen 307e példánnyal. Ami hatalmas sikernek minősíthető és komoly ujjongásra adhat okot, elvégre elég durva kezdés, erősebb, mint a szétreklámozott Uncanny Avengersé volt tavaly. Egyetlen apró szépséghiba: 52 variáns borítóval jelent meg. És a DC annyira halál komolyan vette ezt, hogy összeállított 52 darabos csomagocskákat, amiben mindegyik borító helyet kapott, persze sok-sok dollárért cserébe. Az összes ilyen csomag előrendelésben elfogyott.
Vagyis ez a sorozat akkora lendülettel esik a következő számra legalább kétszázezret, hogy a koppanását talán még itt, a kontinensen is hallhatjuk. Már csak azért is, mert a hivatalos főcím, a „nagy testvér” JLA v5 pontosan ennyire van most tőle a maga kis szerény éppen csak százezrével a negyedik helyen. Amúgy ez azt is jelzi, hogy most vagy egy szokatlan hullámvölgybe került a cím, vagy megindult az elődje, a v4 páratlanul dicstelen útján. Utóbbit egyvalami erősíti: a DC teljesen feladta, hogy továbbra is ezt a sorozatot tekintse és tekintesse a vezércímének. Teljesen egyértelmű, hogy most már mindent Batmanre pakolnak.
Persze az előző mondatnak némileg ellentmond, hogy a nyári giganagy dobásukat a JLA köré, vagyis a JLA-k köré építik. Amúgy eddig a Trinity War olyan, mintha még mindig DiDio lenne a főszerkesztő, ugyanis az egész az eddigi sajtóközleményekben annyira a marveles Avengers vs. X-Men másolata, hogy az tényleg félelmetes. Nagy átlagban a Trinity War a következőként foglalható össze: JLA v5 kontra JLA v6, egy nagy rakás szuperbűnözővel ágyútöltelékként egy hatalmas kozmikus fenyegetés miatt. És valószínűleg, hacsak a Marvel nem talál ki valamit, ez a gyenge alapötlet lesz az idei nyár húzócíme.

Alaposan körüljártuk a JLA-ket, lássuk, mi van a felső tíz maradékában.
A második hely meglepő módon nem a Batmané volt, hanem Bendis Uncanny X-Men v3-asáé. A cím 177e példánnyal indult, némileg gyengébben, mint az All New – mondjuk utóbbi eléggé komoly reklámot is kapott, míg az Uncannynél láthatóan abban bíztak, hogy a címe elég lesz majd, hogy vigye. És úgy tűnik, igazuk volt. Legalábbis az első rész esetén. A második ugyanis ott van alatta a hetedik helyen, csak éppenséggel feleannyi vásárlóval. Amúgy maga az All New éppen csak lecsúszott 85e példányával a felső tízről.
Az utolsó dobogós hely a Bőregérnek jutott. A Death of the Family zárórésze enyhe emelkedéssel 150e példányig hozta Snyder Batman v2-esét, amivel most már több mint 40%-kal elhúzott a JLA v5 elől.
Hasonlónak tűnik egyelőre Pókember helyzete is, de csak talán. A Superior Spider-Man ötödik és hatodik helyen található kis eltéréssel és 100e környékén. Ugyanakkor az esés folyamatos, és ha nem áll meg két hónapon belül, akkor félő, mégsem érik el a céljukat, hogy Pókemberből zászlóscímet faragjanak. (Amúgy érdekesség: az Amazing Spider-Man lezáró száma közel 50e példánnyal 35. a listán, szóval az utánnyomás is elég sikeres lett.)
Ugyanis, akárcsak a JLA, az Uncanny Avengers ebbe már belebukott. Jelenleg ott tart, hogy lehet, a Detective Comics is megelőzi. Egyetlen vigasza az, hogy Hickman Avegners v5-öse eddig pontosan ugyanazt az ívet futja be, mint a Fantasztikus Négyese pár éve. Vagyis zuhan, mint egy kődarab. Annyira, hogy már a top10-re se nagyon volt esélye. Annyira, hogy a Vörös Veszedelmet és az Ultimatumot elkövető Jeph Loeb által felügyelt (és egyik esetben írt) sorozat is ugyanott debütált, mint Hickman erősnek vélt címe.
Bizony, a Loeb által feltámasztott kozmikus részleg – ami titkolni se próbálja, hogy az Avengers mozifilm végére és a közelgő Guardians of the Galaxy mozira építi egész létezését – a Nova v5 és a Guardians of the Galaxy v3 (mely utóbbi írója Bendis, mint később megtudtam) is 80e példánnyal indított. Ami azért nem gyenge. (Másrészt a Hulk v3-at is közel egy éven át tömegek vették, és máig nem tudja senki megmagyarázni, hogy miért, amikor rosszabb volt, mintha egybekeverték volna a Youngbloodot a Spawnnal.) 
Igazából a szokásos kicsavart módon körbelövöldöztük a teljes top10-et, kivéve egy füzetet, a tizediket. A Secret Avengers v2 indítása jutott el idáig, ami egyben előrevetíti, hogy többet ebben a felső részben aligha találkozunk a nevével.

A Now! többi címe immár egyre biztosabban törekszik a nagy újraindítás előtti állapotokra. Vagyis a nagyjuk kezd teljesen visszaesni 40-60e közé – bár inkább a megadott tartomány aljára – és nem tudni, hol lesz majd az a pont, amikor megállnak. Egyelőre ezek a sorozatok jobban állnak, mint az elődeik, ám eddig mindössze egy olyan akad köztük, amiről tényleg elmondhatjuk, hogy jól járt az újraindulással… A múltkorában említett kötegből csak a Deadpool v5 élte túl, de ő annyira, hogy ezzel a tempóval jövő hónapra maga mögé utasít Pókemberen kívül minden szóló címet (jelenleg egedül a múlt hónapban indított Rozsomák van csak előtte). Tény persze, hogy Deadpool körül most gigantikus a felhajtás, és ez rengeteget dobhat a szérián. Rajta kívül még az Indestructible Hulk az, amiről esetleg kijelenthetjük, hogy a körülményekhez képest szépen tartja magát.

Bár még nem tartunk ott, de előzetesen rögtön egy érdekes kijelentés a havi viszonyszámokkal kapcsolatban: mivel a New52 mára már kifújt – vagyis az újdonság varázsa eltűnt, amúgy maga a kezdeményezés az állandó rossz hírek és a káosz elszabadulása ellenére kifejezetten sikeres – és a Now! láthatóan nem váltotta be száz százalékosan a hozzá fűzött gigantikus reményeket, így igazából most csakis a kis kiadóknak köszönhetjük, hogy a mérleg pozitív lett. Márpedig most onnan a vezető hármas finoman szólva is elég keményen odatette magát.
Hogy mennyire? A felső ötvenből öt, a felső százból tizenegy helyet vittek. Csak szemléltetésképp: múlthónapban a felső százban hat címük volt, egy éve meg öt.
A dobogót most bezsebelte az Image. A szokásos Walking Deadet és a Sagát egy másik Walking Dead fejelte meg: egy különszám a Kormányzóról. Aki lehet, hogy rég fűbe harapott, de a tévésorozatban most éli fénykorát, és ez ki is tűnik abból, hogy a füzetet majdnem annyian vették meg, mint magát a Poroszkáló Porhüvelyekét.
Negyedik helyen a Dark Horse nagy rizikója található, ami bevált nekik. Jelen pillanatban legalábbis kifejezetten így néz ki. A múlt hónapban 39e-rel nyitott Star Wars v3 most 46e példánnyal található a listán. Sőt, az első részből is eladtak még 17e füzetet. Vagyis eddig bejött. Nagyon.
De az IDW-nek is a My Little Pony. A harmadik szám visszaröppent 40e fölé, és kapott is rögtön egy spin-offot a sorozat főszereplőjének nevével, ami szintén hozott egy stabil 30e feletti eladást.
Mögötte amúgy egy rég látott ismerős bukkan fel, az Aspen Comics, ami a tízéves fennállását tíz vadonatúj sorozattal ünnepli. Első közülük a Legend of the Shadow Clan, 30e feletti eladással. Nem tudni, hogy a három variáns borító mennyire segítette az eladásokat.
Az Image ismét feltűnik egy Happyvel, meg persze láthatjuk még a felsőbb részben a Dark Horse erős címeit (Buffy, Hellboy) is, hogy aztán még a Boom! is tiszteletét tegye 20e felett az Adventure Time-jaival.
A Dynamite Entertainment megint lecsúszott a magasztosabb helyekről, a Valiantnál pedig a jelek szerint telítődött az olvasói bázis, ugyanis a két marginálisabb címük megkezdte az ereszkedést a három húzónév javára. Ha jók az értesüléseim, nemsokára crossovereznek majd egy event kapcsán, meglátjuk, ez használ-e bármit. (Logikusan nézve nem nagyon kéne, mert úgy tűnik, van egy kb. 8-10e fős alapbázis, ami veszi az összeset, meg mindegyik sorozatnak egy 1-5e fős rajongótábora, vagyis olyan hatalmas nagy tartalék nincs egyikben sem.)

Könyvek tekintetében a Diamond által ellátott üzletekben most háttérbe tolták az élőholtakat. Annyira, hogy az első húszban kettő egész darab van csak, és azok is a szokásos gyanúsítottak: az első tpb és az első Compendium.
A győztes itt most Alan Moore LoEG spin-offja, a Nemo: Heart of Ice volt, amit egy Batman GN, a Night of the Owls és a második Adventure Time-kötet követ. Jól tartja még magát a Saga, de azon túl igazából a képregényboltos könyvpiac a nagy januári fellendülés után brutálisat zuhant. Számokkal is látjuk nemsokára, mennyire.
Könyvesboltokban a Trappoló Túlvilágiak már jóval komolyabb ellenfélnek bizonyultak, elég nagy harcot vívtak most a mangákkal, amit részben utóbbiak nyertek meg. Első helyen ugyanis a Naruto sokadik kötete végzett, utána jön a két Compendium, hogy aztán a kilences Sailor Moon a biztonság kedvéért mutassa, hogy a keletiek nem adják fel. Érdekes amúgy, hogy feltűnik a listán hatodik helyen egy hétéves GN, a Fun Home is. Ha valaki tudja, mitől lett ez most ilyen népszerű, írja már meg a kommentekben!

A kiadók versenyében minden fentebb írt ténynek ellentmondó módon a Marvel toronymagasan nyert. Közel 35/38,5%-kal (bevétel/példányszám) a DC 29/33%-a előtt. Annak ellenére, hogy minden jel arra mutatott, a DC visszaerősödik, pont az ellenkezőjét látjuk. Ráadásul ront a helyzeten, hogy a 11,5 milliós bevételük közel tizedét a JLA v6 egymaga termelte.
Ugyanilyen meglepő a kicsiknél is, hogy az elmúlt hónapok brutális előnye után az Image alig több, mint fél százalékkal vezet az IDW előtt. A Dark Horse ugyan jócskán le van maradva, de ugyanannyival vezet a Dynamite előtt, mint amennyivel az IDW őelőtte.
Az egyszázalékosok táborába megint csak a Boom! Studios és az Eaglemoss férkőzött oda, de most a Zenescope és a Valiant is alig egy hajszálra voltak ettől. Előbbit bevételben amúgy két hatdolláros és egy ötdolláros kiadvány segítette.

Múlt hónaphoz képest a füzetek az első két helyezettnek köszönhetően 5/4%-os emelkedést mutattak. A kötetek 20/14%-os esése viszont rontott a teljes statisztikán, -3,5/+2%-ra vitte le azt. Tavaly februárhoz képest a kötetek helyzete közel sem olyan rémes (példányban stagnált, bevétel kicsit csökkent a kis kiadók tízdolláros tpb-i miatt), ám ez nem igazán hatott ki az összesítésre, az jórészt a füzetek 16/15%-os bővülését mutatja.
Ez utóbbiból amúgy azt szűrhetjük le, hogy a Marvel Now! címeinek nagyja hiába esik, meglepően szilárd középmezőnyt alkotnak, ráadásul a kicsik most minden eddiginél nagyobb mértékben segítettek a füzetes számok javításában. Ha a Walking Dead – Star Wars – My Little Pony (nem röhög) hármas tartja a helyzetét, akkor a három kistigris fontos tényezővé válhat az iparág idei stabilan tartásában.
A januári orbitális előretörést a mostani szerényebb statisztika sem hatotta meg. A gördülő statisztika alapján az idei első két hónap így is közel 20%-kal jobban teljesít, mint a tavalyi hasonló időszak.

A cikk végi szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az év legelső hónapjának legfőbb kérdése az amerikai képregénypiacon az, hogy most akkor bejött a Marvel Now!, avagy sem?
Erre furamód igazából szinte lehetetlenség most választ adni, ugyanis a januári számokból könnyűszerrel kihozhatjuk azt, hogy ez egy remek vállalkozásnak bizonyult, és azt is, hogy ez volt a kiadó egyik legbénább erőlködése a Heroes Reborn életben tartási próbálkozásai óta.

Tény, hogy ismét a Marvel végzett a dobogó élén, nem túl meglepő módon a Superior Spider-Man 188e példányban értékesített legelső számával. Aminek az eddigi gyakorlatnak megfelelően rögtön abban a hónapban érkezett a folytatása – köszönhetően most annak, hogy a január tényleg kegyetlen hosszú volt, öt szállítási héttel –, és ami most nem 50%-nál többet esett, hanem csupán a kétezres években megszokott kb. 35%-ot.
Jelen pillanatban Slott Pókjának jó esélye van, hogy megpályázza a vezető szerepet, amiért még Remender Uncanny Avengerse és Hickman Avengers v5-je harcol. Bendis All New X-Menje ugyan az élharcba nem szól bele, de jelenleg stabilabbnak bizonyul, mint például a hónapban indult és máris igencsak a középkategóriát megcélzó New Avengers v3.
A többi cím meg úgy tűnik, máris nagy erőkkel munkálkodik azon, hogy a régi olvasótáborára essen vissza. Már jóformán csak a Hulkra és a Deadpoolra mondhatjuk el, hogy még tartanak egy frissen szerzett olvasói réteget, meg esetleg a Thorra. A többiek pedig készülődnek a nagy harcra DC-s megfelelőikkel, keresgetik az ellenpárjaikat, akikkel majd versenghetnek a helyezésekért.

Persze ebben kicsit megnehezíti őket a DC is, aminek a palettája most újfent átrendeződésbe kezdett. Geoff Johns dédelgetett sorozatai, a Flash és az Aquaman megkezdték töretlen útjukat a középmezőny legalja felé, míg a sokszor kritizált, fiatalokat felvonultató csapatcímek, a Teen Titans és az Outlaws elindultak a Denevérrészleg irányába.
Utóbbit persze egyáltalán nem kell féltenünk, hisz a jokeres crossover utolsó előtti részével jelentkező Batman v2-es továbbra is a bőven 140e feletti eladásaival stabilan ott van a második helyen. Amiből februárban biztosan első helyezés lesz, hacsak nem történik valami döbbenetes csoda. És mögötte továbbra is stabil a Detective Comics és a Batman and Robin, továbbá kissé meglepő módon a Batgirl és a Nightwing. Előbbi jó szereplése azért is különös, mert amúgy a kiadó többi női főszereplős címei maximum feleannyi olvasót érdekelnek.

Mivel a két nagy most láthatóan az átrendeződés időszakába került, térjünk is át máris a kisebb kiadókra. Az Image rögtön egy mesterhármassal nyitott, amit egy hetvenezres Walking Dead nyit, mögötte egy 45e példányos Sagával és egy közel 40e-ig felkúszó jubileumi Invincible-lel. Utóbbi valahol mindig elgondolkoztatja az embert, hogy valahol döbbenetes, másrészt dicséretes, hogy még ma is léteznek ilyen saját készítésű sorozatok, amik ennyi ideig maradnak fenn – egy olyan piacon, ahol két sokkal nagyobb vállalat a nagy múltú címeivel nem tud már ilyen kunsztot elérni. Jó, persze, a Cerebus 27 évétől és 300 számától még a kiadó nagy veterán Savage Dragonja is eléggé messze van. Amely szériának amúgy a léte tényleg csodaszámba megy, mert sokszor még a 300-as listán se találjuk, annyira kevesen veszik, de Larsennek még így is megéri.
Az Image-triász mögött két Dark Horse-os címet látunk. Egyikük a szokásos Buffy, a másik pedig a kiadó egy újabb-újabb próbálkozása a Star Wars franchise-ával. Kezdődött ugye régen egy havi sorozattal, amiből lett sok más havi cím, majd nem olyan rég megnézték, mi lesz, ha inkább önálló minik és egyrészesek kötegét szabadítják a piacra, hogy azok mindig frissek maradjanak. Mivel ez nem vált be – a franchise képregényolvasói a jelek szerint inkább a geekek közül kerülnek ki, akik a történetfolyamokat, felépített univerzumokat szeretik az össze-vissza lövöldözött történetecskék helyett –, így most visszatérnek a gyökerekhez, és indítottak Star Wars néven egy új havi sorozatot. Ami a negyedik és ötödik epizód között játszódik, vagyis még a klasszikus karaktereket is bevetették. És az egyik nagyágyújukat, Woodot tették az írói székbe. Ez egyrészt hatalmas pánikról tanúskodik, másrészt egy komoly dobásnak is minősülhet, amivel visszavihetik a franchise-t a nagyfiúk (mármint a kicsiken belüli nagyfiúk) közé.
Az IDW-vel csak a hetedik helyen futunk össze, a Boom! Adventure Time-ja után. Utána megint csak némi kihagyást követően tűnnek fel az új Űrszekerek-film előzményminijével, közvetlen a visszaerősödő X-O Manowar mögött. Bár a Valiant többi címe elkezdett szétszéledni – a korábbi stabil 12e-s bázis most 10-13e között oszlik meg –, a vezérsorozat egyre jobb kritikákat kap, ami a jelek szerint pozitív hatást fejtett ki a szériára.

Kötetek terén a képregényüzletek elég szép forgalmat tudhattak januárban maguk mögött. Ez két ok miatt is csoda: egyrészt karácsony után a könyvkereslet enyhén szólva is erősen csökkenni szokott, másrészt a tavalyi év nagyrészt arról szólt, hogy ha nem adtak volna el annyit a Flangáló Felfordultakból, akkor meg is lehetett volna szüntetni a kötetes részt a havi összesítőkben.
Most a Diamondnál nem volt egy kifejezetten sikeres könyv sem. Az új Fables végzett az első helyen, mögötte a Saga első tpb-jével és a kötelező Walking Deaddel (oké: sok Walking Deaddel, húszból hat cím oda tartozik), mögöttük pedig ott egy nagy rakás, egy igazán nagy rakás mindenféleség. És ez utóbbi az, ami kegyetlen módon megdobta az összesítettet, és ami jó ideje hiányzik ezekről a listákról.

A kiadók versenyét ismételten a Marvel nyerte 35%-kal a 41 milliót érő tortából. A DC lemaradása most három és öt százalék volt (bevétel és eladás sorrendben). A helyzet furcsasága valójában az, hogy igazából az elmúlt hónapok különbségeinek ingadozását a Marvel okozta, mert a DC helyzete végig stabil vagy enyhén emelkedő maradt. Ez azt is jelenti, hogy a Marvel teljesítménye egy ideje még hullámzóbb, mint megszokhattuk.
Ahogy a decemberi lista elemzése kapcsán is szóba került, az Image lehet akármilyen erős most a Walking Deadnek és a Sagának hála, a két számjegynyi részesedést csak akkor érheti el, ha a két nagy nagyon durván megrogy. Persze így sem kell félteni, közel kilenc százalékával toronymagasan vezet az IDW előtt.
Pontosan, az az IDW lett a kicsik viaskodásának második helyezettje, ami a toplistájuk felső részében mindössze kettő kiadvánnyal képviselteti magát. A kiadónak kegyetlen nagy erőssége lett most a sok-kicsi-sokra-megy taktika. Olyan, mintha rengeteg korábbi füzetekből vásárolgatnának kevés példányt, és ez összeadva gigantikus lökést adna most neki, ami ismét a Dark Horse fölé helyezte a kiadót.
A továbbra is ingadozó Dynamite-on túl a szokásos delikvensek jutottak még egy százalék fölé: a Boom! Studios és az Eaglemoss, illetve példányszámban a Valiant megint viszonylag közel volt (0,93%). Utóbbi bevételben amúgy már az Avatarral viaskodik az egy százalék alattiak vezető szerepéért. Ami persze nem tűnik valami hatalmas összegnek, csakhogy ne feledjük, hogy kicsi felvevőréteg ide, nagy összeomlás utáni küzdelem oda, az amerikai képregénypiac egy százaléka átszámolva több mint 85 millió forintnyi bevételt jelent. (Persze kérdés, hogy mekkora a profitráta.)
A január a szokásos gyenge évkezdés jeleit hordozza magán. Az öthetes periódus tavaly decemberhez képest több mint négy- és háromszázalékos (bevétel/példány) esést hozott a füzetek terén. A kötetek +21/16%-a megdobja egy kicsit, és a bevételt feltornássza plusz három százalékra.
Tavaly januárral, egy négyhetes hónappal összehasonlítva a helyzet egy hajszálnyit jobb. Pont ötödével több füzet ment el most, mint 2012 januárjában, melyet a kötetek több mint 30%-os erősödése egy összetett 27/20%-ra hozott. Jelen pillanatban ez sokat nem mond, majd az első negyedévnél leszünk valószínűleg igazán okosabbak. Annyi látszik egyelőre, hogy ha összevetjük a Now! és a DCnU kezdeti hatásait, akkor utóbbi jóval kisebb impakttal bír, mint a DC megújulása, de nem annyival, hogy az negatív képet vessen a teljes piacra. Másrészt ugye a Marvel kezdeményezésének célja leplezetlenül a bevétel- és olvasószám-növelés, egy DC-hez hasonló markáns kiugrás összelapátolása, ami eddig legszebb kifejezéssel élve sem igazán hozza a tőle elvárt eredményeket. Bár nem is egyértelmű bukta, hisz teljes a katasztrófától még kilométerekre van.

Végezetül a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A 2012-es év határozottabban eseménydúsabb volt az észak-amerikai képregénypiacon, mint a 2011-es. Sőt, ha az embernek olyan affinitása van, akár még izgalmasabbnak is nevezheti a piac alakulását. Az esztendőt egyértelműen a DC nagy visszatérése és az Image Walking Deadje határozta meg. Utóbbi persze nem most robbant a köztudatba, ám láthatóan még mindig folyamatosan érkeznek olyan új vevők, akik a sorozat hatására kipróbálták a képregényt is. És belőlük mostanra egy külön könyvesbolti vásárlóréteg alakult ki.

Ez némileg visszaköszön a Diamond értékesítési adataiban is. Leginkább a kötetek összesítő listáján, amit a tavalyi naptári évben leadott eladási jelentésekből állítottak össze.
Innen látszik az is, hogy Walking Dead esetében az USA-ban (és Kanadában) számos olyan olvasó akad, aki csak az első könyvet vette meg az egész sorozatból, mást nem. Az utánuk következő réteg az, aki aztán rögtön lecsapott az első negyvennyolc számot (első nyolc könyv) tartalmazó Compendiumra, ami amúgy lassan a könyvesbolti Walking Dead-eladások elsődleges hajtómotorjává vált az év során.
Sok szó esik most erről a sorozatról, ám okkal. A Diamond kötetes összesítőjében a felső 25-ből 16 helyezést tesz ki ez az egyetlen cím, az első tízbe egyedül a harmadik helyezett Batman: Earth One, a nyolcadik helyezett Batman: The Court of Owls és a tizedik League of Extraordinary Gentleman III: Century 3. könyve tudott bekerülni. Az év jelentősebb eladásai közé tartozott még az első Saga-tpb, a Superman: Earth One folytatása, és a két örök DC-klasszikus, a Dark Knight Returns és a Watchmen.
A Walking Dead azért is fontos most, mert jelenleg a kiadója leges-legfontosabb franchise-ává nőtte ki magát, a cikk végén lévő statisztikákból is kilátszik, hogy a bevétele oroszlánrészét ez az egy cím adja.

Ám nem csak ezért is kellett ennyi szót vesztegetni erre az egy sorozatra, hanem azért is, mert a füzetek ranglistáján szintén a Walking Dead végzett a legelső helyen. A 353e példányban elment, számos borítóval bíró 100. szám magasan a legnagyobb érdeklődésre számot tartó képregényújság volt az obamás Spider-Man 583. óta, amiből anno két hónap alatt több mint félmilliót adtak el.
Ám hiába az elsőség, ha a 2012-es összesített lista igazi nyertese mégis a Marvel, ami zsinórban 15 helyet visz el a másodiktól lefelé. Onnan is oroszlánrészt vállal az Avengers vs. X-Men című event gerincsorozata, aminek mind a 12 füzete ott van a felső húszban. Mégsem ők nyerték a házi versenyt, hanem a 300e példányos Uncanny Avengers.
A második legnagyobb kiadó, a DC házi vetélkedéséből a Batman v2 került ki győztesen a Justice League v5 előtt. (JLA esetén a nemhivatalos, de gyakrabban használt sorozatszámozásba beleszámít minden Justice League of America, JLA és sima Justice League-cím, így jön ki v5.) Bár itt érdekes módon még nagyon úgy tűnik, hogy a Batman összességében nem vezet olyan sokkal a JLA előtt, pedig a valóságban már közel 40%-os eltérés mutatkozik a két cím között.

A lista 100e feletti része sajnos megint csak hamar véget ér, a 64. helyen álló Batman Inc. első száma már csak 99e példányt hozott össze. A felette lévők között pedig sok meglepetést nem találunk, aki követi a tengerentúli képregényes helyzetet, az valószínűleg meg tudja tippelni, mely címek kerülhettek oda. Nagyrészt amúgy a Marvel Now! És a Before Watchmen indító füzetei, meg persze a fent említett sorozatok.
Az első százat, mint mindig, most is kibérelte magának a két nagy kiadó. Korábbi években a Buffy jelentett magányos kivételt, ezt a szerepet most a Walking Dead vette át. És a My Little Pony: Friendship is Magic című licencsorozat legelső száma, ami még befért a kilencvenedik helyre.
A helyzet az első ötszázra kiterjesztve sem jobb, mert csak a Dynamite Entertainment (vagy más néven Dynamic Forces) képviseli magát a Masks és a Shadow v6 első számaival. Mivel azonban eme cikk a kiterjesztett, 1000. helyig tartó lista alapján íródik, így látom, hogy szerencsére a többi kicsinek is volt esélye az év során felkerülni az összesítettre. Itt van még a Valiant, a Dark Horse és a Boom! Studios is. És ez akkor is dicséretes tőlük, ha ezer helyet kell néznünk, ugyanis ne feledjük, hogy már a harmadik hónapra megjelent a Diamond forgalmazásában ennyi új kiadvány, tehát a teljes listának így is csak egy kis részéről beszélünk.

Bár sem a Marvelnek, sem a DC-nek nem magukból a képregényekből származik a bevétele, és nem is ezért érdekesek saját anyavállalataik számára, attól még az évben mégis egy 475 millió dollár értékű piac felosztásáért viaskodtak. Persze ez szinte nevetségesnek hangzik az Avengers- vagy a Batman-mozifilmek bevételeinek tükrében, amik ráadásul szintén csak egy kis részét képezték az egyéb kapcsolható termékekből származó összegnek. Mégis, valahol ez a profit az, ami igazolja a létezésük jogosultságát: hogy ezek a szereplők nem feltétlen csak azért vannak, nem azért megy a sorozatuk, hogy legyen mire hivatkozni a százmilliókba kerülő látványfilmek gyártásának előkészítése során.
Magát a küzdelmet most is, mint sok-sok éve mindig, a Marvel nyerte. A bevétel 34%-át tette zsebre a DC 32%-ával szemben. Példányszámok tekintetében a verseny még szorosabb volt, egy százalék sincs kettejük között (37,6-36,75). Ebből is látszik, hogy hiába az ezüstérem, a 2012-es év sokkal kedvezőbb volt a DC számára, a Marvelt az éves toplista leges-legfelső, drágább áron adott rétege mentette meg attól, hogy oly sok év után átadja a trónt örök riválisának.
A harmadik helyen – egyben a kicsik hármasának élén – természetesen az Image végzett 7,3/6,6%-kal (bevétel/példányszám). A kiadó nagyrészt a Walking Deadnek köszönheti mindezt. A kiadó sajtóanyagai alapján nem is nagyon pihentetik a dolgot, szinte a teljes marketingstratégiájuk erre az egyetlen franchise-ra alapszik. Talán kicsit túlságosan is, hisz Brian K. Vaughan Sagáján túl gyakorlatilag egyetlen címük reklámozásával se fáradtak az év során. Persze ez most egy nagyon jó és sok pénzt hozó taktika, ám annyira támaszkodnak most a Walking Deadre, hogy ha az egyszer kipukkan, akkor komoly bajban találhatják magukat. A nagy zombiőrület előtt amúgy is gyakori látvány volt, hogy az Image, az IDW és a Dark Horse hármasa egymást váltogatta a kis belső versenyük élén, és bizony az Image egyre gyakrabban találta magát második, sőt, néha harmadik helyen. Ami mutatja, hogy a Walking Dead nélkül nincs akkora lendületük és felhozataluk, ami de facto vezetővé tenné őket.
Az IDW ugyanis nagyon komoly erőket fektet abba, hogy jól csengő, de nem feltétlen csak időszakosan meglovagolható sikerű franchise-okra csapjon le, és egyre jobban próbálják arra helyezni a hangsúlyt, hogy a licencelt címek alatt élvezhető minőségű történetek jelenjenek meg. Ez persze nem mentesíti őket a nagyon arcátlan és sokszor túl agresszív árpolitikájuktól. Másrészt meg a hihetetlen állhatatosságuk és kitartásuk, továbbá a jó piaci érzékük miatt így is sikerült majdnem hat százalékot szerezniük a bevételekből (a példányszám alig több négy százaléknál), ami valahol őket igazolja.
Eközben a Dark Horse az év végére egyre jobban kifulladt, se a Star Warsban se a többi patinásabb címükben nem tudtak felmutatni semmi kiemelkedőt. A cég nincs bajban, 4,8/3,8%-kal nem is lehetne, ám a 2012-ben kialakult trendet nézve egyre kétségesebb, hogy ritka alkalmakat leszámítva feljebb jutnak az összesített ötödiknél.
Különösen úgy, hogy a Dynamite továbbra sem adja fel, és a réges-régi figurák és címek újraélesztésével és modernizálásával próbál egy vevőréteget kialakítani magának, amivel néha már a Dark Horse helyezését is támadhatja havi összesítésekben. Úgy tűnik, a kiadó végül megtalálta magának az új stabil arculatát, amit az olvasóközönség is megfelelő mértékben megnyerőnek talált, ami a 3,1/3%-os részesedésükben is megmutatkozik.
Hasonló történt a Boom! Studiosszal is, ami egykoron még egyfajta gótikus horrorfantasykkel próbálkozott nevet teremteni magának. Mára azonban az Archie Comics mellett az egyik legkomolyabb ifjúsági kiadóvá nőtte ki magát, aminél a felnőtteknek szánt címek már inkább csak a portfólió bővítésére használatosak. Az 1,53/1,53%-os részesedésük alapján még lehet kereslet ezekre a minden korosztály számára fogyasztható termékekre annyira, hogy megérje foglalkozni velük. (Ne feledjük, átszámolva ez jóval több mint egymilliárd forintos éves forgalmat takar, ami még az amerikai árak mellett is olyan bevétel, ami mellett azért meg lehet élni.)
A fentebbieken túl egy százalék föle csak a figuraterjesztő Eaglemoss került fel, akik ugyan kevés kiadványt adnak el, ám azok az áruk miatt elég jó megtérülést mutatnak. Bevétel tekintetében a szintén (egy átlagos amerikai képregényfüzet négydolláros árához képest magas átlagárral operáló) mangakiadó, a Viz is közel járt a bűvös egy százalékhoz, ám az ő forgalmukat továbbra is inkább a könyvesboltok adják, mintsem az inkább mainstream amerikai sorozatokra specializált képregényüzletek.
Az év egyik meglepetése pedig a Valiant, pontosabban az a cég, ami megvett ezt a nevet és a hozzá tartozó portfóliót. Év közben indultak, jelenleg összesen öt címük van a piacon (amiből egy novemberi), és így is 0,53/0,58%-os részesedést értek el, szó szerint közel fél év alatt az abszolút nulláról, négydolláros füzetekkel. Már most van egy 10.000 feletti stabil olvasótáboruk, amivel egy nagy rakás rivális, hosszabb ideje létező kis kiadó sem büszkélkedhet. Ráadásul a vezérsorozatukat, az X-O Manowart majdnem annyira dicsérik, mint a régi időkben, amikor Jim Shooter megalkotta húsz évvel ezelőtt. (Bár a Valiant összes sorozata a kilencvenes években jött létre, amikor az amerikai képregények talán történelmük legborzasztóbb időszakát élték át, mégis rájuk a ritka, üde színfoltként emlékeznek még azok, akik megérték azokat az időket ott.)

A 2012-es év nem csak azért volt szebb, mint az azt megelőző, mert sikerült felkavarni az állóvizet a nagyok és a kicsik között is, hanem mert a piac határozottan fellendült a rettenetes 2011-es esztendőt követően. Ezzel ugyan még a közelében sincsenek mondjuk a 2005-ös évnek, amikor már úgy tűnt, hogy a nagy összeomlást követően talpra állhat a szegmens, ám máris biztatóbb a kép, mint a két megelőző évben.
Bár a nagy áremelkedések hatására a kötetek helyzete továbbra sem rózsás, sikerült annyira a füzetek felé terelni az érdeklődést, hogy azok 15/11%-os bővülést mutassanak fel az előző évhez képest. Ez a számpáros majdnem pontosan megegyezik a teljes év teljesítményével is, jelezve, hogy a kötetek mennyire marginálisakká váltak a kétezres évek eleji hatalmas fellendülést követően.
A piac tehát 14,72-os bevételnövekedést könyvelhetett el, bőven infláció felettit. De a példányszámok is emelkedtek 11,58%-kal, ami egy kisebb csoda. És amelyre kicsi az esély, hogy a 2013-as év megismételje, ám ha ebben az évben csak egy háromszázalékos példányszámbővülésnek tanúi lehetünk, már felcsillanhat ismét bennünk a remény, hogy az amerikai képregény nem csak, hogy nem haldoklik, hanem igenis bizonyíthatja, hogy jogosan képezi egy kicsinyke, de kitartó szubkultúra részét.

A cikk végére a szükséges és szokásos linkek:
Top 500 képregényfüzet
Top 500 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Tudom, nagyon furán fog ez most hangozni, de a 2012-es év utolsó tengerentúli képregényes eladási listáját a DC nyerte úgy, hogy a Marvel lett az első. Senki se aggódjon, erre a szokatlan paradoxonra a cikkben megtalálható a válasz.

Novemberben a Marvel Now! indítócímeivel a hagyományosan nagyobbnak mondott kiadó a felső tízből elvitt kilenc helyet, egyedül a DC szuperaduja, a Batman tartotta velük a lépést. (Nem is akárhogyan.) Utóbbi cím most lecsúszott a harmadik helyre (némi olvasóvesztéssel), cserébe viszont a DC négy helyet is kapott a top10-ben.
A dobogó felső két fokán egy jubileumi és egy első szám szerepel, ami megint a Denevér felé tereli az erkölcsi győzelmet. Ám attól még a két Marvel-füzet érdemei egyelőre vitathatatlanok, különösen az előbbié. Az Amazing Spider-Man 700. füzete, Peter Parker halála 200e olvasót érdekelt így első körben, ami a füzet megemelt oldalszámából is fakadó potom nyolcdolláros ára mellett (összehasonlítás: ez jó pár hazai Marvel-kötet borítóára) egymagában kitette a Diamond által forgalmazott termékek bevételeinek majdnem kerek négy százalékát.
Még egyszer: a decemberben megjelent több mint félezer füzet és magazin, továbbá az összes forgalomban lévő kötet és figura, póló és egyéb teljes bevételének huszonötödét egyetlen termék zsebelte be. Ez szó szerint olyan, mintha százból négy embernek pontosan ugyanolyan márkájú és típusú telefonja lenne. A Nokiának nem volt soha ilyen trükkje. (Bár a füzet kissé extrém túlárazása miatt lehet, az Apple jobb példa lenne.)
Ezzel a füzet természetesen eléggé megdobta az előző számok 60e környéki eladásait, és még csak ezután jött az új sorozat az új Pókemberrel: a Superior Spider-Man. Valószínűleg általa a januári első helyezett kilétét is egész jó eséllyel megtippelhetjük.
A második helyezett az Avengers v5 első száma, Hickman újabb hosszú-hosszú eposzának első felvonása, ami… eléggé alacsony lelkesedésű fogadtatásban részesült. Már csak azért is, mert ahogy azt már talán említettem, Hickman három csapatnyi szereplőt zsúfolt a sztoriba, amitől az első szám egy icipicit nem tart semerre sem. És ennek meg is lett a böjtje.

Ugyanis most jön az a rész, amitől a novemberi lista elemzése sem örvendezett a hatalmas, 100e feletti eladások láttán. Ugyanis nem egy friss Now!-féle címből megjelent a hó végén a második füzet is, csakhogy azok eladásai átlagosan 50%-ot estek. Ezt az olvasóvesztést még rá lehetett fogni arra, hogy a hónap legvégén jöttek ki. Most már azonban látszik, hogy az első számok ereje egészen pontosan egyetlen füzetig tartott, és a sorozatok nagyja már most, a második hónapban többé-kevésbé arra a szintre állt vissza, mint ahonnan elindultak. Páran tartják még kissé a jobb helyzetüket – például Waid Indestructible Hulkja és a Deadpool v5, meg a Fantastic Four v4 – ám a többieknél szó szerit mintha mi sem történt volna. Ez visszaköszön majd amúgy a piaci elemzésben is, ahol a Marvel egy darab Pókembernyivel vezet. De ezt majd akkor.
Amíg a Marvel szinte pillanatok alatt elkezdte a gyengeség jelét mutatni, a DC folytatja ugyanazt az iramot, amit eddig diktált. Bár a címei inkább stagnálnak olvasószám ügyében, mintsem emelkednek, mégis ez a stabilitás egy eléggé megnyugtató képet fest a tavalyi események tükrében. És ez azért is nagy szó, mert jó ideje hallani, hogy a szerkesztőségükben sok minden van, csak nyugalom és kiszámíhatóság nem. És mert attól még, hogy stabilak, nem feltétlen lesz hirtelen minden sorozatuk jó. De a New 52-n maradt olvasóik a jelek szerint azt kapják, amire számítottak, míg a Marvel most nem igazán tudott új embereket megnyerni magának úgy sem, hogy jó pár címben teljes szemléletváltást vezetett be, és már így, a legelején akadnak olyanok, melyekre a kritikusok külön felhívják az olvasók figyelmét. Ilyen például a Thor: God of Thunder, ami a Wonder Woman v4-hez hasonlóan egy hatalmas nagy fantasy, csak ez inkább a „heavy metalos” fajtából; vagy a Deadpool, ami sok-sok év után végre valóban humoros és nem csak görcsöl vele; de említik még a ponyva-sci-fivé avanzsálódott Captain Americát is, amit az odakint nagyon kedvelt (idehaza inkább erősen megosztó) Romita rajzol. Persze akadnak olyanok is, amiket szinte az előzetessel leírtak sokan, mint mondjuk az Avengers: Arena, ami a Battley Royal című manga lebutított és felvizezett amerikai másolatának, a Hunger Gamesnek (Éhezők viadala) még felvizezettebb koppintása, ráadásul az egészet azzal próbálják eladni, amivel az összes felkapott, ócska slasher-filmet: „nézzétek, itt gyerekeket mészárolunk, és ez tök legális, mert kitalált!”

A két nagyon kívüli élet most a megszokott mederbe tért vissza, és egy Walking Dead – Saga párossal indít. Mögöttük még tartja magát az IDW új kedvenc licence, a My Little Pony, ami mögött a Boom! Studios egy friss minije, a Deathmatch áll. Aminek az alapötlete valahol minden képregényolvasó álma, másrészről meg a legundorítóbb szenzációhajhászás: egy rakás (két univerzumnyi, csak hogy az utalás totál áthallható legyen) újonnan kitalált, de erősen az ismertekről másolt szuperhős és -gonosz egy nagy börtönben találja magát, majd egy isteni lény közli velük, hogy meg kell küzdeniük egymással, mert a világuk sorsa a tét. Ha esetleg valaki szerint ez egy modern és véres átértelmezése a Titkos Háborúnak, az nyert egy zöld hangszórót. De talán nem is ez az alantas ösztönökre építő dolog lenne benne a baj, ha az egészet nem akarnák megint valami fogyasztói társadalmat kritizáló és mellette állandó pszichológiai manipulációs izének eladni. Mert egy sima megabunyó nem lenne élvezetes, muszáj moralizálni. Ennyit a szórakoztatásról az öntömjénező észosztás ellenében.
A Dark Horse kicsit visszahozott a múltkor megtört lendületéből, és rögtön egy hármast tolt a felső tízbe. De a Dynamite se panaszkodhat az Alex Ross által illusztrált Masksre, mert a második szám negyedére esett ugyan vissza az elsőhöz képest, de harminc variáns után az a csoda, hogy nem veszítette el az olvasók kilenctizedét. Így egy szolid mini lehet belőle a tizenezresek közepe felé, ami a kisebb kiadóknál az ideális felső-középkategóriának számít.
És mivel a kezdetek óta minden alkalommal ejtek szót róla, így szokássá válva jöjjön a Valiant is: a kiadó most némileg visszább esett, az átlag olvasószám is kisebb volt. Bár gondtól még nem kell tartani. Azért sem, mert náluk jóval picibb kiadók is elvannak még azon a piacon.

A kötetek helyzetéről szóló bekezdéssel most rekordot döntünk: Walking Dead. Semmi más. Diamondnál és könyvesboltban is. Kész. Ennyi.

A piaci részesedésnél a Marvel megint gyakorlatilag az első két helyezettjével vezet a rivális DC előtt. De főleg a Pókembernek köszönheti, hogy a negyvenmilliós bevétel kerek harmada lett az övé 36%-os példányszámrész mellett. A DC 29/35%-ot ért el ebben a kettőben. Utóbbinál látszik, hogy ha a Pókembert leszednénk, akkor a DC füzetes forgalma jelenleg egyenlő a Marvelével. Vagyis az állás elég szoros, de a helyzet most a DC javára dől egy keveset, amit nagyrészt a Batman-részleg teljesítményének köszönhetnek.
A Marvelnek ugyanis most már nincs válasza erre. Bendis távoztával a már amúgy is kifulladt Angyalok nem tudnak igazi átütő erőt mutatni, az X-részleg meg egyszerűen a középmezőnybe süppedt. Slott Pókja jó ugyan, de egymaga van és a társsorozatai senkit sem érdekelnek. Így előfordulhat, hogy hacsak az Age of Ultron nem tesz csodákat, akkor akár középtávon is átveheti a DC az elsőséget. Vagy ha a Now! címei mégis csodát művelnek, szemben a most kibontakozó trendekkel.
Az Image természetesen most is hozta az összesített harmadik helyet, mégpedig több mint kilenc százalékkal. Utoljára a sötét kilencvenes években volt ez a kiadó a két számjegynyi részesedés közelében, most a karácsony hatására majdnem elérték megint. Persze ennél feljebb valószínűleg már nem nagyon másznak, de attól még nem lenne meglepő, ha pezsgőt bontottak volna a hír hallatán. Mögötte most az IDW jön, de a Dark Horse alig volt elmaradva tőle mindkét táblázatban. Hazok számára, akik végig szoktak futni a teljes eladási listán, ez most furának tűnhet, lévén hogy a Dark Horse a kicsik „szűkített” listáján végig ott van a felső részben, az IDW meg alig pár címet tudott csak odatolni. Csakhogy az IDW-nél érvényesül az úgynevezett „long tail” hatás: rengeteg fajta kiadványból adtak el kisebb példányszámot, míg a Dark Horse kevesebbel képviseltette magát a palettán. És a képregények médiumában a sok kicsi tényleg nagyon sokra megy.
A fentieken kívül most csak a szokásos jelöltek jutottak egy százalék fölé: a Dynamite, a Boom! és az Eaglemoss. A jóslat mégsem vált be, a Viz nem tudott érvényesülni a karácsonyi piacon.

A Marvel új címeinek visszaesése, illetve hogy most csak egy szám jött ki belőlük, eléggé érződik a havi összehasonlításban, hiszen karácsony ide vagy oda, novemberhez viszonyítva -2,4/-3,5%-ot (bevétel/példányszám) estek az eladások. Ám ez elhanyagolható a tavaly decemberhez képest, ugyanis ott ez a szám 15/12%-os növekedést mutat, amit a füzetek orbitális mértékben megnyomtak (+19/12% a saját statisztikájuk; amit most a nagyon drága és sok példányos ASM torzít, ennyivel nem növekedett az átlagár).
A negyedik negyedév növekedése viszont annyira nem szívderítő. Tény, hogy 3,5/5%-ot nőtt a piac, de ez egy karácsonyi szezonban akkor is gyatra, ha az előző magában foglalta a nyár javát. Jobb a helyzet az előző év utolsó negyedéhez képest, itt a Walking Dead az, ami rengeteget lendített az adatokon és összehozta az összesített +11/5%-ot.
Itt azért nagyon könnyű kiolvasni, hogy erről a sorozatról van szó, mert a kötetek 2011 Q4 és 2012 Q4 között 14,5/14%-os növekedést mutatnak, márpedig annak a ténynek a tudatában, hogy tavalyhoz képest több mint tíz százalékot emelkedtek a könyvárak, látható, hogy a legolcsóbb tömeges cím húzta a szekeret. És az a Walking Dead.
Az év önmagában hozta azt, amit várni lehetett, de erről majd a következő cikkben, az éves áttekintésben lesz szó.

És addig is lezárásként itt vannak a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Amikor ezeket a sorokat írom, már tisztában vagyok a decemberi számokkal, így sajnos a mostani cikkben nehéz lenne átadni azt a hangulatot, ami a novemberi észak-amerikai képregényes eladási lista megpillantásakor járhatta át az embert. Mindenesetre megkísérlem valamiképp szavakba önteni azt, amit az egyszeri képregénykedvelő tavaly december közepe felé érezhetett az akkor erősen a naptári év vége felé közeledő állapotok láttán.

Bár már októberben láthattunk jeleket a top10 DC-dominanciájának megtörésére az Uncanny Avengers és a kiegészítő sorozatának debütálásakor, a Marvel Now! kezdete hivatalosan a november volt. És a kiadó nem is lacafacázott sokat, nekik hála a mostani lista majdnem ugyanúgy néz ki, mint a 2011. szeptemberi, amikor a DC kidobott 52 db első számot.

Az első helyezett nem túl meglepő módon Brian Átírom-az-egész-Marvel-univerzumot-mert-szerintem-mindenki-előttem-dilettáns-volt-és-nem-úgy-csinálta-ahogy-kell-de-majd-én-most-úgy-megmutatom-mint-még-előttem-senki-sose-akkor-is-ha-a-történeteim-cselekményének-háromnegyedét-másoktól-lopom-folyton Bendis All New X-Menje. Aminek az alapkoncepciója az, hogy visszarángat a hatvanas évekből öt karaktert, hogy megmutassa nekik a jelenlegi világot és ez alapján formálja át őket teljesen. Csak hogy érthető legyen a nevére aggatott becenév is. A füzet amúgy kiemelkedően jó kritikákat kapott, azok, akik mernek is rosszat írni Bendisről, ők is inkább csak a dialógusait vették elő, az író mára egyik legmegosztóbb stílusjegyét. (Nem titkolt, hogy e sorok írója agyérgörcsöt tud már kapni a Bendis-dialógusoktól, melyeknél csak Miller belső monológjai számítanak borzalmasabbnak és repetitívebbeknek.)

Az All New X-Men első számának 181e példánya meglepő módon alig 113-as indexet kap, ugyanis rögtön második helyen ott szerepel majdnem 160e példánnyal a Batman v2 is, ami ezzel elérte a nulladik számmal beállított középtávú rekordját. Ez a füzet jelenleg olyan hihetetlenül erős és olyan húzóerőt képvisel a mostani szűköcske piacon, mint anno a nyolcvanas évek legvégén az Uncanny X-Men – csak az akkor egy sokkal nagyobb vásárlóközönség előtt művelte ugyanezt. A kezdetben nagy rivális JLA v5-öt már több mint 45e példánnyal veri. Utóbbi amúgy jelenleg kilencedik a listán.

A köztük lévő hat helyet a Marvel töltötte fel természetesen, mégpedig öt első számmal és az Uncanny Avengersszel. Az elsők közül a Captain America v7 vezet (lassan beéri a Megtorlót elindított sorozatok számában), mögötte Deadpollal, aminek most az elmúlt évekkel ellentétben örülünk. Azért, mert a Marvel végre kirúgta a hihetetlenül tehetségtelen Daniel Wayt a címről és egy olyan emberre bízták, akinek van humorérzéke. Ami egy paródiakarakter esetében feltűnően előnyös tulajdonság. A páros mögött egy Indestructible Hulk – Iron Man v6 – Fantastic Four v4 triász következik. Utóbbi érdekessége, hogy a testvérsorozata – amivel ráadásul a legelején még a történetében is osztozik –, az FF v2, majdnem 35e példánnyal van alatta.

Az Uncanny Avengers megérdemel talán egy új bekezdést, mivel a helyzete nem éppen rózsás. Ha még emlékszünk, az októbert 300e példányszám felett indította, amiben persze benne volt a cirka tucatnyi variáns borító is. Azonban ebből a második számra 114e példány maradt, vagyis még a fele sem. Ami azért fura, mert Remender mostanság olyan, mint Bendis volt 2004 környékén, a népesség imádja. A rajzolót, Cassadayt meg pláne. Tehát minden adott lenne, hogy a sorozat megismételje a New Avengers v1 zajos sikerét, ám most úgy tűnik, az se biztos, hogy ez lesz a kiadó vezető címe. Tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy hiába volt a legalább féléves előkészítési fázis, Cassaday már a harmadik számot nem tudta időben leadni (Cassaday a feltűnően lassú rajzolók közé tartozik, havonta tíz oldalt se szokott összehozni), így a cím hivatalosan átment kéthaviba. Egyébként meg reálisan nézve valószínűleg a szép emlékű Astonishing X-Men v3-hoz hasonlóan évi két-három füzet várható majd belőle.

A felső tízet az egyik legpozitívabb kritikai fogadtatásban részesített Thor: God of Thunder címre keresztelt heavy metal fantasyeposz első száma zárja le, ami egyben a hat számjegyűek részlegének végét is jelzi. A 11. helyezett All New X-Men #2 már csak 96e példányt tudott felmutatni, és utána még erősebben jön egy szakadék a nyolcvanezresekhez. Ezek és a hetvenezresek között amúgy ott találjuk a fentebbi sorozatok második számait is. Ez az adat egyszerre baljós és csalóka, ugyanis alig három nap eladásait foglalják magukba. Ám a füzetek esetében igazából pont ekkor megy el a nagyja.

Habár a Marvel befészkelte magát most legfelülre, és nagy átlagban is rengeteg pénzt kerestek, a november mégis inkább a DC hónapja volt. A legtöbb közép/felső kategóriás címük visszakapaszkodott az év közepi szintre, amivel lassan kiküszöbölik a nulladik számok környékén tapasztalt riasztó visszaeséseket. Igaz ugyan, hogy a JLA v5 lassan ugyanarra a sorsra jut, mint a v4-es elődje, ami igazából csak azért ment, mert hát mégis csapatcím… ám a Bőregér és társai most a jokeres nagy event körüli felhajtásnak hála tolják a szekeret. És bár a Before Watchmen-címek kifutása sem érdekel már senkit, az ismertebb DC-s figurák sorozatai stabilizálódtak. Így összességében egészen örülhetnek, mert lehet, hogy a Marvel most lendületet vett és az élre tört, de a saját cégük közben tartja magát vagy akár kicsit erősödik is.

A két nagyon kívüli élet nem, ismétlem: NEM az Image-dzsel kezdődik. Sőt, nem is a második helyen vannak, hanem éppen csak a dobogó harmadik fokán egy Battyogó Bekrepáltakkal, ami mögött persze azért ott van a Saga is – annak ellenére, hogy ezt a sorozatot már szinte biztosan a legtöbben kötetben akarják megvenni. (Mondjuk a Mászkáló Megpurcantakat is.)

Nem, első helyen a My Little Pony: Friendship is Magic képregényes változatának első füzete áll. És mielőtt a főképp hímnemű közönség sikítva rohan egy sarokba, muszáj hozzátenni, hogy minden elérhető beszámoló alapján úgy tűnik, az az animációs sorozat az alapja ellenére is kifejezetten uniszex. (Vicces, de igazából anno a totális cukormázasítás előtt az első népszerű animációs sorozatuk sem éppen az a tündibündi kislánymese volt, hanem azt is igyekeztek mindenkinek fogyaszthatóvá tenni a rózsaszín hercegnős álommá változtatás előtt.)

Második helyen a Dynamite egyik érdekes ötlete áll, a Masks. Aminek a lényege tömören az, hogy fogták az összes feltámasztott ponyvahősüket, és bedobták őket egy krimi-thriller-kaland crossoverbe. Amit végig Alex Ross fest. És ami össze is kapart magának 63e vásárlót. Bár ebben esetlegesen benne lehet még egy apróság is. Például, hogy… harminc különböző borítóval adták ki. Harminc. Borítóval. És az ember azt hinné, az Avatarnál viszik a piti pénzharácsolás miatt túlzásba ezt az ósdi trükköt. Gyakorlatilag a borítókból magukból egy hosszabb kiadványt lehetne csinálni, mint maga a füzet.

Negyedik helyen egy olyan cím áll, ami talán mostanság némi érdeklődés tárgya lehet: az amerikai gyártású Dredd első része. Aminek a fogadtatása a brit olvasók részéről… ööö… mondjuk, hogy a pozitív jelzőkkel fukarabbul bántak, mint Kiszel Tünde a hat szótagnál hosszabb szavak használatával. De az amerikaiak sem voltak annyira elájulva tőle.

A Dark Horse elé bejött most egy Valiant is az X-O Manowar utáni másik legismertebb hősük feltámasztásával. Shadowmanről van szó, akit talán a kilencvenes évek legvégén készített Akklaim-játékként ismerhettek a legtöbben. Ő egy időben Turok mellett a legnagyobb sikerű figura volt az akkori Akklaim-portfólióban, sikere szó szerint az ismert Marvel- és DC-hősökével vetekedett. Persze mára ez elkopott, és csak 25e példánnyal indított az új sorozata, ám a betonstabilan 13e fős Valiant-olvasótáborhoz képest ez is szép.

Utána jön csak a Buffy kilencedik évada, amit szorosan követ a Boom! Studios új üdvöskéje, az Adventure Time.

A Diamond által terjesztett képregényköteteknél magasan a Walking Dead 17. kötete vezet, a mögötte jövő négy eladásai teszik ki összesen az ő 26e példányát. (Ezzel a számmal amúgy füzetként benne lenne a felső 100-ban.) Egy Fables-kötetet, az első Adventure Time tpb-t, a 75 dolláros Avengers vs. X-Men HC-t, a második színes Scott Pilgrim-kötetet (igen, kiszínezték és HC-ként újra kiadják… és veszik!) és a Tetovált lány képregényes feldolgozásának első könyvét találjuk mögötte sok más egyéb mellett.

Könyvesboltban – ami igazából egy kissé valósághűbb képet ad a Diamonddal ellentétben – totális nyugati dominancia van ismét. A Walking Dead két compendiuma magasan ül a vezető helyen, mögöttük a Building Stories nevezető nyomdai kísérlettel. (Kategorizálhatatlan, hogy pontosan mi ez, jobb híján képregénynek mondják, de az csak egy kis részét képezi az egésznek. Ha valaki ért angolul, nézzen utána, érdekes.) De itt is felbukkan az Avengers vs. X-Men és még mindig szépen elvan Straczysnki (akinek senki se tudja leírni a nevét) Supermanjének második könyve.

És persze sok Walking Dead. Egy kevés mangával, hogy azért jelezzék ő is, ki volt az úr ezeken a listákon a nagy zombihiszti előtt.

Az első számok első körének hála a Marvelnek sikerült kétségtelenül maga felé billentenie a mérleget, így a negyvenmilliós tortának kicsit több mint a harmadát tették zsebre egy 40%-os lefedettség mellett. A DC annyival nincs lemaradva, mint mondjuk két évvel ezelőtt, de azért most ott van egy 4, illetve 7 százalékos lyuk kettejük között (bevétel és példányszám sorrendben).

A harmadik helyet, ami egyben a nagy kicsik első helyével egyenlő, immáron teljesen kibérelte magának az Image. És valószínű, hogy hacsak nem dob a másik kettő éppen valami hatalmasat, ez a Walking Dead tévésorozatának lecsengéséig így is marad. Az Image jelenlegi számai amúgy 7,7/6,7%, ami kiemelkedően jó teljesítmény azok után, hogy a hármas inkább az 5% körüli tartományban folytatta eddig a csetepatéját. Az Image mögött amúgy most az IDW kerekedett felül az átmenetileg látványosan meggyengült Dark Horse-on.

A Dynamite-nak nagyon besegített a Masks, bőven 3% felett van mindkét viszonylatban. Az 1% felettieket a Boom!, az Eaglemoss és a Viz hármasa zárja. Náluk a decemberi listában is jó eredmények várhatóak, mert mindketten jól ajándékozható termékekkel rendelkeznek. Amúgy érdekesség, de példányszámban a Valiantot most egy század százalék választotta el attól, hogy a részesedése ne nullával kezdődjék. Ahhoz képest, hogy éppen csak fél éve indultak, ez azért teljesítmény. De ugyanígy közel volt most a Random House is.

Bár sok Now!-hoz tartozó címből kettő szám is kijött rögtön a legelső hónapban, igazából a november szokványos négyhetes hónap volt. Így az októberi öt megjelenési héthez képest nem csoda, hogy – Marvel vagy sem – az eladások csökkentek. A füzeteké alig, a köteteteké viszont (persze csak Diamondnál) nagyon, a teljes mérleg így -13/-5%. A hetek számának hatása érvényes a tavaly novemberhez viszonyított összehasonlításra is, ám itt már a kötetek gyengélkedése ellenére is példányszámban pozitív (+1%) a mérleg – igaz, a bevételek attól még 1%-ot estek. Az ok amúgy az, hogy nagyrészt a DC-nek hála a teljes lista átlagára idén alacsonyabb, mint tavaly volt.

Ami igazán hasznos lehet most, az a 2011-es első tizenegy hónap összesítésének összevetése 2012 hasonló időszakával. Az eddigi 10% feletti éves növekedés most is áll, 14/11% környékén. Ezek után nagyon komoly krach kellett volna, hogy a 2012-es év ne érjen el egy laza +10%-ot 2011-hez képest. Ám ezek a számok és értékeléseik majd az évösszesítő cikk hatáskörébe tartoznak.

Végezetül a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az októberi tengerentúli képregényes lista bevezetőjében szeretném tisztázni, hogy én alapvetően kedvelem a Marvel Comicsot. Rengeteg kiváló történettel és figurával ajándékozták meg az emberiséget a jogelődjük megalapítása óta eltelt közel háromnegyed évszázadban. És rengeteg kiváló történetet jelentetnek meg manapság is, miáltal segítenek kicsit kikapcsolódni mindazoknak, akik szeretnek időről időre alámerülni a modern korhoz igazított héroszok kalandjaiban. Ennek ellenére valahogy minden hónapban meglépnek valami olyan gerinctelen és undorító manővert, ami mellett egyszerűen nem mehet el csak úgy az ember. És ez igazság szerint nem egy újdonsült vagy átmeneti állapot, gyakorlatilag Jim Shooter hatalomra kerülése óta, vagyis gyakorlatilag jó 35 éve ez szinte mindennapos. (Shooter volt az, akinek olyan remek dolgokat köszönhetünk, mint Claremont X-Menjei… másrészt ő találta ki azt, hogy soha, egyetlen szereplő jelleme se módosulhat permanensen, mert az olvasóknak a folytonosság kell, vagyis hiába lendül ki néha a mérleg, mindig pontosan ugyanoda kell visszatérnie, és ez mindmáig pontosan így megy. Akkor is, ha a mostani cikk füstölgésének tárgya az ellenkezőjét sugallja.)

Ugyanis a Marvel megint megcsinálta. Megint eljátszotta, hogy a sok tucat füzeten át húzódó aktuális nagy eseményének slusszpoénját, lezárását, az egész hóbelevanc legfontosabb részét fogta, és az amúgy is drágább árnál még jobban megemelte, mert tudta, hogy aki eddig már végigkísérte, akkor se fogja kibírni, hogy pont a leges-legvégéről maradjon le, és kicsengeti érte az öt dollárt. (Nem reklám, de ezért az összegért jelenleg kis hazánkban amerikai képregényből reklámmentes 48, sőt, jövőre 72 oldalt lehet kapni.) Vagyis igen, az Avengers vs. X-Men (aminek egészen véletlenül pontosan az lett a vége, amit az egész indulása előtt hónapokkal előre megmondtam, csak nem olyan katasztrofális mértékben, elvégre Bendiskének nem lehet továbbra sem alávágni) befejezése kijött, sokba került, és eladtak belőle a hó elején 170e példányt, ami igazából nagyon messze volt attól, hogy az első helyhez elég legyen. Ugyanis rögtön utána már jött is a Marvel Now! zászlóshajója: a mostanában egyre felkapottabb író (részemről gyengének tartott, de mivel ezzel tényleg szinte teljesen egyedül vagyok, így ez figyelmen kívül hagyható megjegyzés), Rick Remender és az egyik legkiválóbbnak kikiáltott rajzoló, a többek között a Planetaryből vagy az Astonishing X-Men v3-ból ismert John Cassaday nevével fémjelzett Uncanny Avengers, ami 300e feletti eladásával erősen uralja a listát.

Na de hogy akkor most már tényleg mi a fene ez a „Now!”?

A rövid válasz erre az, hogy a Marvel igencsak „marveles” válasza a DCnU-ra (amit mára már mindenki csak New52-ként ismer). Fogtak egy aktuálisan tervezett nagy eseményt – jelen esetünkben a Bosszú Angyalai mind a tizenhét alcsapatának és az X-Men San Franciscó-i (majd összes egyéb) részlegének összecsapását, és a végén kihoztak belőle egy olyan fundamentális változást, ami kihat az összes sorozatra.
Csak itt nem az összes sorozatról van szó, persze, hanem a két csapatról és az azokhoz közvetlen kapcsolható címekről.
És a változás sem annyira fundamentális, három panel alatt visszacsinálható.
És nem cserélték le az összes sorozatukat sem.
Vagyis, ahogy az előbb írtam: „marveles”. Van is hatalmas változás, de igazából nincs is mert mi van, ha az olvasóknak nem tetszik, akkor gyorsan visszacsináljuk, mert hát azért mégse, meg hát kissé olyan bizonytalanul, és a többi, és a többi. Míg a DC szerkesztősége eldöntötte, hogy lépnek egy nagyot, leradírozzák a világuk nagyját és a lehető legnagyobb iramot véve előrefelé meneküléssel próbálkoznak, addig a Marvel kijelenti, hogy megteszi ugyanezt, és igazából egy szép köntöst leszámítva nem csinál semmit. Persze, HATALMASNAK tűnő változások vannak itt, melyekből tényleg lehet egy permanens átalakulás a világuk egyensúlyában, de ahogy az előbb említettem: míg a DC szándékosan becsukta önmaga mögött a kaput, hogy bármi legyen, innentől csakis előrefelé haladhasson, addig a Marvelnél ugyanezt a jelképes kaput tárva-nyitva hagyták, és a bal kislábujjukat dugták át rajta, ám erről kijelentették, hogy ez pontosan ugyanaz, mint amit a DC művelt. Márpedig pontosan ez a „mindent megváltoztatunk, de csak olyan óvatosan, hogy azért nehogy tartós maradjon, mert akkor most mi lesz, te jó ég!” jellegű mentalitás az, amiért a DC egy év alatt elérte, hogy a Marvel iszonyatos ismertsége és jóval nagyobb népszerűsége mellett is erőből és görcsölés nélkül leverje a legfőbb riválist a képregényes kiadványok piacán.

Persze a fentebb leírtaknak most pont az ellenkezője látszik, mint mindig ilyenkor, amikor a Marvel művel valamit. A 300e-s eladás első számra magasan veri a JLA v5 231e példányos indulását – persze ott azért a sztárrajzoló melletti sztáríró nagyon enyhe kifejezéssel élve sem igazán hozott valami színvonalasnak vagy minőséginek (vagy akár öt működő agysejt felett mentális károsodás nélkül elviselhetőnek) nevezett munkát; Remendernél a személyes ellenérzéseimet leszámítva erre kicsi az esély, ráadásul Cassaday bizonyos szempontból sokkal szélesebb képregényes kört fog meg, mint a szintén imádott, ámde valahogy mégis erősen a kilencvenes évek legsötétebb korszakát idéző stílusú egykori WildStorm-alapító.
Ám a másik októberi indulás, az Uncanny Avengers társsorozatának indított team-up cím, az A+X már csak 105e vásárlót tudott felmutatni az első számra, ami pontosan ugyanaz a szint, mint az összes többi első szám a Marveltől az elmúlt másfél évben. És ami eléggé gyenge szereplés ahhoz képest, ha belegondolunk, hogy a New52 JLA-n túl is tudott bőven másfél százezres indításokat produkálni. Ugyanakkor lehet, hogy Hickman két darab, kétheti Avengersei még jobban meglepnek majd a következő hónapban minket.

Mivel nagyon sok szöveg ment el a Marvelre, ezért a két nagy helyzetéről most csak nagyon címszavakban:
A nulladik számok hónapja után megmaradt a Batman v2 iszonyatos előnye a JLA-vel szemben, Snyder sorozata egyértelműen egyeduralkodó a kiadónál. Az addig összetapadt Green Lantern v5 – Detective Comics v2 – Action Comics v2 triász is szétszéledt, utóbbi most már egyértelműen süpped a középkategóriába, lassan a kiegészítő top Bat-címek (Dark Knight és B&R) is megelőzik; társa, a Superman v3 pedig már a top25-re is teljesen esélytelen.
A Before Watchmenek belesüllyedtek az érdektelen középmezőnybe, lassan pénzügyileg is kvázi bukásnak minősíthetjük a kezdeményezést. Ez sem fog bekerülni arany betűkkel a DC nagykönyvébe. Egyetlen pozitívuma, hogy nem egy totális katasztrófa – bár ha meggondoljuk, milyen nevek állnak mögötte, talán mégis az.
Az Uncanny X-Men v2 és az Avengers v4 kergetőzése még utoljára hozott egy kis fordulatot, amikor utóbbi látszólag beelőzte a mutánsokat, ám azok a hó végén kijött utolsó füzetükkel alaposan maguk mögött hagyták az egykor (jóóóóóó régen, úgy ‘98 tájékán) szebb napokat látott bosszúangyalokat.
A Marvel csinált egy mini eventet az alsó Pók-címeken, a Scarlet-Spiderön és a Venom v2-n Minimum Carnage címen. Sajna a borzalmas és iszonytató emlékeket hordozó címválasztás pontosan azt a negatív hatást érte el, amit egy 12-es IQ-val rendelkező (vagyis nem marketinges, pláne Marvel-marketinges) előre megmondott volna. Pedig az a két cím bőven az olvasható kategóriában van, szemben azzal a bizonyos rossz emlékű romhalmazzal, melyet még MINDIG képesek egyesek követelni az aktuális hazai Pók-kiadónál. (Komolyan, emberek, húsz év alatt annyira nem lehetett felfogni, amit mindenki mond, hogy a Maimum Carnage-től értelmes olvasó inkább a lehető legtávolabb marad?)

A kicsikre térve... Ha szeretnél kiakasztani egy statisztikust, add oda neki a Walking Dead füzetes változatának visszamenőleges eladási adatait, és kérdezd meg tőle, hogy alakul majd ez a szám a következő hónapban. Ugyanis a 100. szám hatvanhét alternatív, variáns, exkluzív, aláírt, nem aláírt, kihajtható, behajtható, Avatar-szinten túlmenő, Zenescope-ot megszégyenítő számú borítós változata után bekövetkezett esés most úgy néz ki, hogy 20e emberrel többen vették az októberi számot, mint a szeptemberit – és ezzel amúgy az összesített lista 9. helyére került fel.
És ha már a Botorkáló Boldogultaknál tartunk: ha valakinek bármi kétsége lett volna afelől, hogy Kirkman tényleg ugyanúgy, mindenféle beleszólás és szándékos lassítás nélkül viszi a sorozatot, mint amit az Image próbál beadni... kiadtak egy különszámot Michonne-nal. Mert ők nem fejik addig ezt a tehenet, amíg ki nem szikkad, ááááá! Persze rövid távon ennek meg is lett az igencsak szembeötlő hatása, ahogy arra majd a cikk végén kitérünk.
A Walking Dead alatt kerek századik helyen találjuk a Happy (bérgyilkos exzsaru, akit amúgy követ egy nagy szemű, cuki, kék unikornis, és igen, ez egy halálosan komoly történet) második számát, amint gyilkos harcban áll a Buffy kilencedik évadával és a Morning Gloriesszal Image-félistenné nőtt Nick Spencer thriller-noirjával (mert ugye abból roppant kevés van a piacon, pláne Image-éknél), a Bedlammal.
Az IDW csak hatodik helyen kullog a Star Trek TNG/Doctor Who (vagy ha magyarosan akarjuk, akkor az Űrszekerek: Új nemzedék/Ki vagy, doki?) crossoverével, mögötte pedig ott a Boom! Studios az Adventure Time-mal, amiről immár kijelenthetjük, hogy a négydolláros ára ellenére messze a kiadó legsikeresebb sorozata. (Kiadón belül második helyen ennek a spin-offja szerepel, harmadikon meg az eredeti animációs sorozat alkotójának egy másik sorozatának licencelt terméke.)
A Dynamite 15. (összesített 148.) helyen áll Ennis utolsó Shadow-füzetével, éppen csak a Valiant fő címe, az X-O Manowar felett. Utóbbi kiadónál a maradék címek továbbra is stabilan egy tömbben vannak, alig a húzócím alatt. Még mindig csak az elején járunk a kiadó feltámasztásának, de eddig meglepően stabilak, már van egy alap olvasótáboruk.
Amúgy csak érdekességképpen, a lista legdrágább kiadványa természetesen az IDW-hez kapcsolódik, a TMNT 2012-es évkönyvéért kilenc dollárt kérnek el. Ez összehasonlításképp egy hazai megjelenésű Marvel-kötet ára. Ami ugye 100-120 oldalas. Ez itt 48, és abból van reklám. Erre mondják, hogy nem a lóláb lóg ki, hanem már a ló is kiesett.

A köteteket a képregényboltokban a friss megjelenésű Superman: Earth One második könyve uralta, 20e példányával messze legyőzte a 15e-rel második Sagát és a második Walking Dead compendiumot, ami mögött a változatosság kedvéért még több Walking Dead következik. Így két és fél év után kezd egy olyan halovány gyanú megfogalmazódni bennem, hogy ezt a Walking Deadet mintha kissé felkapták volna.
Ezt persze erősíti a BookScan listája, amit a második compendium vezet nem is kicsit. Manga megint csak elvétve található itt a sok zombi és denevér között, ráadásul a nyugatiakat erősíti egy érdekes médiakísérlet (Building Stories) vagy Charles Burns, egy igencsak egyedi stílusú underground művész új könyve.

Számok tekintetében a 300e eladott példány az bizony 300e eladott példány egyetlen címből. A Marvel visszavette a vezetést, bevételben 35/31, eladásban 39/34 arányban. Mögötte most nem volt kérdés, hogy az Image jön, a közel nyolc és fél százalékos részesedésével majdnem akkora szelete volt az októberi tortából, mint az utána jövő IDW – Dark Horse párosnak összesen. Utóbbit ráadásul példányszámban nem sok híján befogta a Dynamite/Dynamic is.
Mögöttük elég sokan meglépték az 1%-ot: ott van a Boom!, aminél az Adventure Time egyre jobban kezd húzóággá válni; az Avatar, amit a Moore-nak tulajdonított horror és a Crossed-ongoing két része segített most; a Random House, amit a fentebb a könyvesbolti lista kapcsán említett két különleges kiadás tolt meg; és a Zenescope, aminek egyedüli stiklije most a női Robin Hood-sorozata, amelyet csakis és kizárólag az ad el, hogy a főhősnő ruházatába még Vampirella is belepirulna. Ugyanakkor mondjuk kérdéses, hogy egy csipkés-hálós fűző mennyire kényelmes és hasznos viselet egy közép-angliai erdőségben.
Az AvX jó zárása és az Uncanny Avengers indulása a Random House kiadványaival, a feltámadt Walking Dead-mániával és a Superman Earth One-nal együtt mindkét fronton igen erősen feljebb húzta a számokat. A füzetek egy hónap alatt 20/16 (bevétel/példányszám), a kötetek 24/13, a teljes szegmens pedig ezáltal 21/16%-ot bővült. Ez amúgy konkrétan plusz közel kilencszázezer eladott terméket és öt és félmilliós bevételnövekedést (minden Diamond által terjesztettnél közel nyolc és félmillió dollár a bővülést) jelent, szóval nem zártak a nagy víz túloldalán egy rossz hónapot.
Tavaly októberhez képest – New52 belendülése, emlékszünk? – a füzetek eladásai estek ugyan szűk egy százalékot, ám így is a bevétel – főleg a könyveknek köszönhetően – majdnem 20%-ot nőtt, és a példányszámok is enyhe emelkedésben vannak. Ha pedig a januártól adott időszakig nézzük, akkor jelenleg a 2012-es esztendő 16/12%-kal teljesít jobban, mint 2011. És csak érdekességképp hozzátenném, hogy ezzel már sikerült elérni az öt évvel ezelőtti szintet, ami egy remek hír, hisz az még a válság beütése előtti időszak.

És végül a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A szeptemberi észak-amerikai képregényes toplistát elnézve könnyen kijelenthetjük, hogy a múlt havi teljesítmény az élbolyban egy nagy nulla.

Ugyanis az a helyzet, hogy az első hely ugyan a szokásos – mert az Avengers vs. X-Men (AvX) 11. száma elvitte, ahogy illik a maga közel 170e példányával –, ám a 2. és a 12. helyek közötti 11 helyezést kizárólag a DC viszonylag nagy dérrel-dúrral beharangozott nulladik számai vitték el.
Ha valaki nem hallott volna ezekről, dióhéjban arról lenne szó, hogy adott sorozatokon ezek a nulladik részek magyaráznák meg, pontosan mik maradtak meg a régi kontinuitásból, mik cserélődtek le, és milyen módon indult el ebben az új világban a hősök pályafutása.
Elviekben.
Elméleti síkon.
Sajnos itt bejön az, amit nehéz lenne megkerülni, és ami most a rovat ezen cikkének bulváros részét képezi.
Amikor Liefeld elment a DC-től... megint... miután senki sem értette, ki volt az az értelmileg csökkent képességű vadmarha, aki egyáltalán kiötölte, hogy odahívják... nagyon durván kifakadt az interneten, hogy a DC szerkesztősége egy inkompetens diliház, ahol semmilyen értelmes munkafolyamat nem zajlik. Ezt, mivel Liefeldről van szó, a nagy többség bevette egy ócska kis hisztinek, hiszen – ismétlem – Liefeldről van szó, akinél nyafogóbb, sértődősebb képregény... „alkotó” kevesebb létezik az amerikai piacon. (Rosszabb akad, szép számmal, bár ennyire a mainstreamben nem igazán.)
Csakhogy sok nulladik számnál látni olyan visszajelzéseket, és már állítólag más csatornákon is felbukkantak olyan kifakadások, hogy hiába tartja úgy-ahogy a frontot pár bevált szerkesztő, illetve viszi a kiemelt és szabad kezet kapott írókat (köztük természetesen az egyik gyakorlati főnököt, Geoff Johnst) a lendület, igazából szerkesztésileg a DC teljes káosz alatt van. A Marvelt meghaladó szinten. Olyan szinten, mint amilyen szerkesztés szülte ott a teljes House of M eseményt (aki emlékszik még onnan az olyan minikre, mint a Vasember vagy a Pókember, az pontosan tudja, mire gondolok ez alatt). Hogy mennyire gáz a helyzet?
Az, hogy egyes számokat átíratnak menet közben nulláról, időnként belefér. Még akkor is, ha mondjuk ez érint fél tucat vagy több sorozatot. Az, hogy egy történet gyűjteményes kiadásában némileg más található, mint az eredeti füzetesben, az sem ismeretlen jelenség. Az, hogy egy később kijött füzet – akár ugyanattól a szerzőtől – ellentmond korábban ugyanott lefektetett alapoknak... ilyen is megesik (hol azért, mert az író meggondolta magát, hol mert nyomás alatt van, hol mert egyszerűen elfelejti).
Az, hogy kerek egy év után 52 futó sorozatból több mint 50%-ot érint a fenti jelenségek közül legalább egy, de van, amit több (sőt, olyan is, amit mind!)... az már ciki. Gáz. Szégyenletes. Lesújtó. Katasztrofális. Válassza ki mindenki magának a kedvenc kifejezését.
És ez nem az írók hibája, vagy nem teljes egészében. Ezek itt mind klasszikus és ótvar nagy szerkesztői hiányosságok, hibák, félrenyúlások. Nemes egyszerűséggel a jelek szerint azért kellettek a nulladik számok, mert sok sorozat önmagában, a teljes DC univerzumra kiható összefogó kontinuitás meg céges szinte el van [#cenzúrázva#]. Egy kis hazánkban gyakran idézett klasszikussal élve: nem kicsit; nagyon.
Persze ebből nem feltétlen lát sokat az egyszeri olvasó. Különösen, hogy azért a többség nem követi az összes címet, csak jó esetben néhányat. Ám kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor már egy sima mezei ottani képregényfogyasztó számára is észrevehetőek lesznek az ellentétek. És most nem csak arra gondolok, hogy Superman három fő sorozatban három teljesen más karakter.
Mégis... mégis, az a tény, hogy megint itt van egy Zero Month, egy Nulladik hónap, ahol csakis és kizárólag a nulladik számok jelentek meg – ezek pótolták most a sima részeket –, már kívülre is jelzi, hogy itt nem minden kerek. Márpedig a képregénypiac olyan, hogy a csalódottságot az olvasók egy pici ideig kibírják, aztán a lendület nagyon hamar és nagyon csúnyán megtörik. Nem arról van szó, hogy e szavakkal DC-halált vizionálnék – különösen a mostani cikk végén olvasható tények tükrében –, hanem inkább arról, hogy a DC mindenféle külső jelek ellenére közel sem olyan stabil, mint amilyennek a DCnU indulása után négy-öt hónappal tűnt... amikor elhitették, elhittük, hogy a kezdeti gyerekbetegségeket lassan kinőtték és stabilizálták az új világukat.

A lista felső részén ezen túl igazán nagy meglepetés nincs, legfeljebb az, hogy ez az új, közel megduplázódott Walking Dead-olvasóbázis megmaradt. Igazából inkább egy lassú fogyás volt prognosztizálható, mert ez sose arról szólt, hogy füzetekben veszik.
A Before Watchmen részei ugyanúgy a középmezőnyben lézengenek, és az AvX társsorozatai is megtartották a számaikat. Amúgy itt megint az Uncanny v2 volt a vezető tie-in, az Avengers v4 fellendülése tiszavirág életű maradt.

A kicsik közül az első helyezéssel már foglalkoztunk: maradtak a Totyogó Túlvilágiak. Saga nem volt szeptemberben, akadt helyette más, amivel az Image elhappolhatta az ezüstérmet is: a Happy. Ami egy kiégett ex-zsaru/bérgyilkosról szól, aki elszúr egy melót; és amely történetben felbukkan egy gyerekeket ölő sorozatgyilkos és egy kék unikornis. Utóbbi a címszereplő. Ja, és Grant Morrison írja és Darick Robertson rajzolja. Utóbbi úriember talán ismerősebb lehet úgy, hogy ő rajzolta a Metropolitant, a Boysot és a Punisher: Bornt... meg sok minden mást is.
Harmadik helyen a Sötét Ló hozta a Vámpírvadászt, ebben különösebben meglepő nincs továbbra sem. Meglepőbb viszont, hogy az X-O Manowar elég szépen stabilizálódik a felsőbb részben. A Valiant amúgy e hónapban nem adott ki újabb első számot, egyelőre marad a mostani felhozataluk, aminek amúgy már van egy kisebb olvasóbázisa, mert a maradék három széria majdnem teljesen egy kupacban van 14,5e (összesített 144-148. hely, kicsik 18-20. hely) környékén. Az X-O Manowar amúgy veri az IDW üdvöskéjét, a Star Trek TNG – Doctor Who crossovert is... ami alatt megint ott van valamiért egy Spawn. Valaki tudja, mi folyik azon a címen, hogy valami okból kifolyólag húszezer szerencsétlen erre költi a pénzét valami értelmes dolog helyett (mondjuk begyújthatna vele, legalább meleget termel)?
Bár az Adventure Time emiatt lejjebb esett, a Boom! Gyerekrészlegét – meg így mondjuk az egész kiadót – vezető sorozat teljesítményére továbbra sem lehet panaszuk. A Dynamite (Dynamic) palettáját érdekes módon még mindig Garth Egyszadistávalkameraelőttlegalábbháromcsaládotköztükkötelezőenegynégyéveskislánytkibeleztetek Ennis Shadow-átköltése vezeti (Ennis amúgy a hatodikkal elhagyja a címet, és azt az ittenieknek talán a Deadpool: Merc With a Mouth írójaként ismerős amerikai krimiíró, Gischler veszi át), mögötte ismét a Boysszal. Utóbbi amúgy 15. ezen a listán, alig valamivel a Valiant Comics felhozatala és a Star Warsok felsőbb vége előtt.
Kisebb meglepetés, hogy a szűrt listán nem kell görgetni az Avatar felbukkanásáig, 12e példánnyal ott van a (részben) Alan Moore által írt Szépség és a szörnyeteg-átdolgozás, a Fashion Beast első füzete.

A kötetek közül képregényüzletekben Jim Starlin Thanos-eposza ment a legjobban... vagyis annak újranyomása, természetesen. Az egész Bendis újabb... nevezzük ötletének egy előszele amúgy, mert a senkit sem érdeklő és senki által nem olvasott Avengers: Assemble hetedik számában egy thanosos sztorit akar – valószínűleg azért, mert rájött, hogy ő az egyik utolsó olyan ismert és nagyágyú ellenség, akit eddig nem volt alkalma megfelelően tönkretenni.
Második helyen egy DC GN szerepel Walter Simonsontól, ami egyik Júdás-ezüst útját követi i. sz. 33-tól egészen 2087-ig a DC néhány elfeledett, más korokba helyezett hőse segítségével. A borítóján amúgy természetesen Batman szerepel, mert bár köze nincs a sztorihoz, de mostanság mindenhova Batmant kell megint rakni, mert pavlovi reflex alapján akkor veszik.
Innentől lefelé nagyrészt a szokásos: Walking Dead, DCnU kötetei, stb.
Könyvesboltokban visszatért a mangauralom, egyszerre jelent meg a Sailor Moon 7. és a Naruto 58. kötete. (Ez utóbbinak sem lesz már sohasem vége.) Az Avatar harmadik kötete előtt viszont már van nyugati: visszajött az Avengers Guide és veszik tovább a nem éppen rövid Knightfall-sorozatot is, most a harmadik kötet áll a negyedik helyen. Természetesen a még minimum négy Batman és a két Walking Dead (furamód az első tpb nincs ott, csak a Compendium, bár sejtelmem szerint utóbbinak az Image egy pöttyet jobban örül) elmaradhatatlan, és többek között ezek miatt is a teljes lista továbbra is inkább nyugati, mintsem keleti.

Számok tekintetében az augusztusi marginális adok-kapok után nem maradt sok cicózás, a nulladik számoknak hála a DC 36-31% (bevétel) és 41-33% (példányszám) arányban lemosta a Marvelt.
Harmadik helyen megint nem az Image van, hanem az IDW, nagyon szorosan mögötte az Image-dzsel. A Dark Horse leszakadása most nagyobb, mint augusztusban. A Dynamite azonban ugyanolyan erős maradt, és a Boom! Studios sem panaszkodhat. A valiantos jóslat egyelőre nem vált be, példányszámoknál megint csak kétszázadon múlt, de lecsúsztak az egyszázalékos részesedésről. Van helyette Avatar Press, aminek tényleg láthatóan jót tett az a (ráfogjuk, hogy) Moore-cím.

Az AvX-ből csak egy füzet jött ki, nem volt új Before Watchmen első szám, illetve az 50. évi jubileumi Amazing Spider-Man hatása is elmúlt... plusz a képregénybolti könyves lista erősen visszaesett szeptemberben (ami nem egy nagy dolog egy hónapos távlatban, az a piac igencsak hullámzik). Ezt azért fontos kiemelni előre, hogy érthető legyen, az előző hónaphoz mért füzetes -12/-9% (bevétel/példányszám) és a kötetes -14-16%, amik összesen -13/-10%-ot tesznek ki, miért nem számít katasztrófának. Ez amúgy azért torz egy kicsit, mert benne vannak a figuraeladások és a magazinok is, ugyanis csak a füzetek + kötetek együtt csak bő 3%-ot estek (szumma 33 millió dollárról szűk 30 millióra).
Ami viszont már tényleg jó hír, hogy tavaly szeptemberhez mérten a teljes bevétel enyhén nőtt, és az összesített példányszámcsökkenés is alig -7%, amiből a füzetek -4/-9%-kal teszik oda magukat. Ne feledjük, akkor indult a New52, vagyis egy kiugró csúcshoz viszonyítunk most. Ahhoz képest egy év alatt kevesebb mint 10%-os esés gyakorlatilag semmi.
Ezt bizonyítja, hogy az idei január-szeptemberi összesítés a tavalyi hasonlóhoz képest rögtön egy 16/14%-os erősödést mutat. És ebben azért még viszonylag korai New52-es címek is benne vannak – meg persze az idén indított erősebb újak is, hogy a mérleg másik oldala is képviseletet kapjon.
A harmadik negyedév enyhe erősödést mutat (2/1%) a másodikhoz képest, ami mondjuk nem kiemelkedő, ha belegondolunk, hogy a harmadik volt a nyár, ami hagyományosan egy erős szakasz a képregénypiacon. A negyedév amúgy tavalyi rokonához nézve az éves összehasonlításra hajazó számokat, 12/14%-os erősödést mutat.
Ez az egész nagy átlagban azt jelenti, hogy a nyár nem volt annyira sikeres, mint illett volna neki; cserébe viszont maga az év eddig jóval izmosabbra sikeredett, mint a tavalyi hullámvölgy. Mivel a Marvel Now! még csak éppen a célegyenesben van – és mivel a DC-ről sok szó esett, így az, hogy mi ez, átkerül októberi értekezésbe –, és nincs még torzító hatás, kijelenthetjük, hogy a visszakapaszkodás elkezdődött... és ha a DC nem omlasztja magát össze, akkor akár meg is maradhat.

A szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Miért van az, hogy ahányszor már-már sikerül jó színben feltüntetnem a Marvelt és megbékélni a sok kis hülyeségükkel, állandóan előrukkolnak valami kedves kis pofátlansággal, hogy emlékeztessenek minket arra, csak azért nem ők a legmocskosabb amerikai képregénykiadó, mert van ott egy IDW, egy Zenescope és egy Bluewater Comics... És mindezt úgy, hogy a hónapban hivatalosan is a DC volt a pénzéhesebb (vagy teljesítette túl a könyvpiacot).
Plusz a tengerentúl augusztusban kissé... egysíkúan viselkedett. Szinte már mintha megjelent volna egy Batman-film, vagy mi.
Egyszóval kijött a Diamond észak-amerikai eladásokról szóló augusztusi listája, szedjük hát szét egy kicsit.

A Marvel két nagy csapatának össznépi verekedését most se nagyon szorongatta meg semmi, az Avengers vs. X-Men (AvX) 9. és 10. számai hozták az előző hónapban látott számokat, és ezzel már csak a szeptemberi eladások hiányoznak ahhoz, hogy hivatalosan is a Civil War óta legsikeresebbnek és legstabilabbnak mondható crossover eventnek tekintsük (habár nyers bevételben a Secret Invasion a tizenhétmilliárd tie-injével jövedelmezőbb volt nála).
Mögöttük, mint már egy ideje megszokható, felsorakozik egy Batman v2 – JLA v5 párosítás. A szokásostól eltérő jelenség az ötödik hely. Idáig sikerült felkúsznia az Amazing Spider-Man 692. számának, melyet Pókember megalkotásának 50. évfordulójára adtak ki.
Dupla terjedelemben.
Dupla árral.
Mert komolyan azt hiszik, az olvasók olyan hülyék, hogy azt gondolják, a kétszeres oldalszám kétszeres költséget jelent. (Megsúgom: nem.) Na és mert persze úgyis tudták, hogy egyrészt Pókfej hőssegédjének eredettörténete – plusz maga a jubileum – úgyis megtolja majd az eladásokat (cirka 50 százalékos emelkedés a szintén az ezen a listán szereplő 691. számhoz képest), így gyorsan rácsaptak még pár dolcsit a borítóra. De nem ettől lesz gusztustalan az egész eset, hanem attól, hogy ez a füzet az előzetesben, mindenhol sima négy dollárosként szerepelt (mondjuk továbbra is tartom, hogy ha nem emelt kategóriában lenne, sokkal jobb helyezést érne el), majd egyszer csak a megjelenés előtt lett belőle hat. A pofátlanság egyik újabb mérföldköve a Fear Itself lezáró része után.
Kicsit áttérve a DC-re: a Before Watchmen e havi számai továbbra is egyre erősebb csökkenést mutatnak. Az összesített eladások az frissen érkező címek ellenére június óta nem túl rózsásak: 415.911, 282.227, 337.933 példány ment el összesen az itteni címekből – és a legutolsót már négy helyett öt cím adja össze, vagyis eddig a harmadik hónapban az átlag közel 104e-ről 67e-re ment le, ami egy ilyen alkotógárda és ilyen franchise mellett – akárhogyan nézzük – bizony bukásnak könyvelhető el. Anyagilag lehet, nyereséges lesz a kiadónak, de a tervezet valószínűleg bevonul majd a „felesleges és értelmetlen folytatások/előzmények” közé (az Ördögűző 4, a Hannibal Rising, akármelyik Fűrész, Dumb és Dumber 2. és – cinizmus – Prometheus mellé... és mielőtt valaki felemlegeti: a Baljós árnyak és/vagy X-Men Origins rossz volt, de nem felesleges).

A kicsikre térés előtt néhány összefüggéstelen észrevétel a felső részlegből:
A DC triásza (Detective Comics v2 – Action Comics v2 – Green Lantern v5) mögé odatapadt az Earth 2. Hogy ez most az ottani Zöld Lámpás körüli bulvár hírverés miatt vagy mert tényleg képes megélni ez a sorozat, még nem ismert. Reméljük, utóbbi. És hogy még szebb legyen, a Bőregérrészleg (Batman: The Dark Knight v2 – Batman & Robin v2 és most már a Batman Incorporated v2) ott van pár füzetnyire mögöttük. Ha a tendencia folytatódik, lehet, év végére a DC listának első helyein a JLA-t leszámítva csak a Denevér címei lesznek. Tisztára 1993.
Hosszú idő után először az Avengers v4 megelőzte az Uncanny X-Men v2-t. Persze a Marvel Now! miatt ez már csak egy lényegtelen részletkérdés, hisz Alonso egy meglepő húzással úgy vitte véghez a tervét, hogy az még talán működőképes is lehet: az X-ek akképp integrálódnak a Marvel-univerzumba, hogy a két csapat egybeolvad. Lesz két közös cím (egy nagy gerincsorozat a Marvel központi eseményeihez plusz egy íróknak készített játszótér team-upoknak), és amellett futhatnak majd a saját események.
Teljességgel hihetetlen, de a Spider-Men zuhanása tényleg teljesen megállt. Egy felejthető kis mini jobban megy Bendisnek, mint az Avengers film csapatával készített nagy-nagy sztorija egy Avengers címet viselő kiadványban (amit amúgy a lista alsó fertályán keressetek, mert – igen – ennyire nem veszik). Amúgy érdekes, hogy a Now!-ban nem szűnik majd meg ez utóbbi cím, hanem megpróbálják folytatni újraindítás nélkül. Csak hogy érezzétek, mennyire „elit”: a Swamp Thing és a Red Lanterns közötti sávban található.

A kicsik kapcsán kíváncsian:
Tudom, hogy sok rajongója van, és próbálom nem a megszokott cinizmussal tálalni: akármennyire ünnepelt hírességgé tette (megint) Kirkmant a Walking Dead, a képregény füzetes eladásait csak a sorozat támogatja annyira, hogy megint a kicsik első helyén legyen. Ugyanis a Saga olvasóközönsége, ha ez lehetséges, stabilabb, mint a Sétafikáló Eltávozottaké volt annak kevésbé felkapott, ámde valahol nosztalgikusan csendes és nem szétsztárolt időszakában. (Amúgy tényleg, rajongók: nem tartotok attól, hogy a fene nagy siker – akármilyen jól menjen most Kirkmannek az írása – miatt iszonyatosan be fog bukni a színvonal, mint majdnem minden olyan indie cuccnál, amit elkezdtek tolni a marketingesek mainstreambe?)
Nem tudni, marad-e majd a Saga szintje itt akkor is, ha kijött az első kötet, mert az vízválasztó lehet. Ha most rászoknak sokan, akkor a türelmesebbjénél sanszos, hogy könyvben, sőt onnan is remény szerint HC-ben veszi majd meg. Az viszont visszacsaphat keményen a füzetekre.
A Dark Horse most elcsípett egy szép dobogót a Buffy kilencedik évadával, egészen kényelmesen vezet az új Valiant-sorozat előtt. Utóbbi kiadó termékei amúgy továbbra is tartják a kellemes közepes szintet. Még pár futó széria, és ha marad a közönség, elérhetik az egyszázalékos részesedést is, amivel pedig egy kifejezetten jó előrehaladást érnének el a nulláról való indulás mellett. (Arról, hogy a kiadó jogelődje egykoron majdnem piacvezető is volt, most jótékonyan feledkezzünk meg.)
Az IDW legerősebb címe továbbra is a Star Trek/Dr. Who crossover, ahogy a Boom! Studios is az Adventure Time-mal ér el szép eredményeket – aminek azóta amúgy van spin-offja is. A Dynamite erős címe már meglepőbb, mert a Shadow az, simán verte a TMNT-t is. Ami kissé furcsa ott rögtön, hogy utóbbi alatt a Spawn van. Nem szoktunk hozzá, hogy ez közel húszezres eladásokat produkáljon. McFarlene-nek nincs azért ennyi rokona.
Érdekesség még, hogy a múlt havi piacgyilkos Walking Dead 100. megint felbukkan az összesített 117-ik, kicsiken belül meg a hatodik helyen közel 22e példánnyal. Pók-gyilkos nem lesz az Évtized Legnagyobb Példányszáma versenyben (már csak azért is, mert az ObamaPók múlt tized, plusz nem az volt az évtized legtöbb példányban eladott füzete, hanem a Fantastic Four v3 #60 háromnegyed millióval), ám attól még ez a mostani is elég szép.
Kissé érdekes, hogy a kicsik listájának régi nagy erős címei, mint a Star Wars vagy a Boys mennyire lesüllyedtek. SW a 18. helyen szerepel először, a Boys pedig a 17. Volt, amikor a Walking Deaddel és a Buffyval együtt ők négyen versengtek azért, melyik cím esik éppen csak le a dobogóról (mondjuk többnyire a Star Wars volt az).
Teljesen véletlenszerű információ: a valamikor a kicsik listájának top10-ében indított Fanboys vs. Zombies jelenleg a teljes lista utolsó előtti előtti helyét foglalja el. A „mérsékelt siker” kifejezés használatos ilyenkor marketinges szempontból, ha jól emlékszem. (20-as IQ feletti, értelmesen és alkoholtól mentesen gondolkodó lények nyelvére fordítva: „teljes bukta”.)

Könyves fronton képregényboltokban ismét gyorsan letudjuk a listát. A Batman: Earth One (ami inkább James Gordon and the Marvelously Incompetent Guy in th Bat-Cape: Earth One lehetne) megint az élre került, mögötte egy kis Walking Deaddel... és egy rahedli DCnU-s első tpb-vel vagy HC-val. Összességében azonban ez a lista nem mutat különösebb trendet, csak annyit, hogy az emberek vásárolgattak köteteket.
A könyvesbolti listán visszaköszön a cikk bevezetőjében taglalt jelenség: mintha megjelent volna valami Bat-mozi, vagy mi a szösz. Húszból nyolc cím köthető a Bőregérhez, ebből egy ismeretterjesztő/kézikönyv, a többi az ismertebb történetei (TDKR, Hush, Killing Joke, Knightfall – ennél van egy sanda tippem, milyen borítóval adta ki a DC) plusz Snyder első tpb-je és persze az Earth One. Tegyünk még hozzá némi Watchment, Walking Deadet, no megy egy csepp Action Comicsot és V for Vendettát, és meg is van a totális nyugati dominancia. A keletieket most az Avatar 2. könyve vezeti a Sailor Moon 6 és a Bleach nagyon sokadik kötetei előtt.

A kiadók versenyét árbevételben a DC nyerte majdnem egy (pontosabban kilenctized) százalékkal az ősellenség előtt – és ezzel majdnem pontosan a piac (megközelítőleg kerek 11 millió dollárt érő) egyharmadát vitte el –, ám példányszámra utóbbi kemény hat század százalékkal többet adott el. Nehéz első blikkre megmondani, hogy azért van ez így, mert a DC mára minden top20-as sorozatát négy dollárért adja, vagy mert összességében a kötetekben a New52-eseknél volt az előny.
A kicsik versenyét NEM az Image nyerte. Az IDW egy paraszthajszállal beelőzte. Tekintetbe véve, hogy milyen számok repkedtek a kicsik toplistájának felső részén – amit meglehetősen az Image ült be – kijelenthető, hogy akármennyire kapzsi és néha egyenesen hülye az IDW stábja, komolyan iszonyatosan szorgalmasak és keményen dolgoznak az eredményért. Lassan már nem is lesznek olyan utálatosak, mint három-négy éve.
És hogy a harmadik helyezett se maradjon el: a Dark Horse lemaradt ugyan, ám közel sem annyira, mint eddig, szóval az egyensúly kezd lassan visszaállni. Habár személy szerint kétlem, hogy sokáig így marad, hisz közeleg az ősz, indul a Walking Dead tévésorozatának harmadik évada.
A Dynamite (vagy Dynamic, kissé identitászavarosak ők is, hogy most mi a nevük) az eddigi fluktuáló teljesítményének emlékére keményen visszaerősített, 3% fölé hozta magát, de az Egalemossnál is meglendülhetett a figuraeladások szekere, mert majdnem két százalékkal integetnek az összesített hetedik helyről. Mögöttük a Boom! Studios még bejutott egy százalék fölé, a Viz azonban egy kicsivel lecsúszott róla. Példányszámoknál a Valiant jár hasonló cipőben, ott már akár szeptemberben kinézhet nekik egy 1% feletti részesedés. (Ha tőzsdén lennének önálló cégként, most javasolnék beléjük fektetni: iszonyat stabilan jönnek fel a piacon. Ha megmarad a lendület, a kiadó a Dynamite kihívója lehet – jelenleg ugyanis arra készül, hogy átlépjen az Archie-n és az Avataron – ami negyed évvel a piacra lépést követően eléggé jó ütem.)

Az összehasonlító eredmények jók. Nincs „ha”. Nincs „de”. Nincs „ugyanakkor”. Jók. Múlt hónaphoz képest 11/7%-ot erősödtek (bevétel/példányszám), tavaly ilyenkorhoz nézve 18/15%-ot, a 2012-es év pedig a 2011-es azonos időszakához mérten szintén 18%-os javulást ért el. Lehet, hogy közelében nem vagyunk még mondjuk 2006-nak, de a lendület visszajött, és a Marvel kunsztja miatt garantált, hogy idén a pozitív hangulat fennmarad.

Bár a kiadók természetesen továbbra sem hibátlanok, idén mégis inkább a jól sikerült döntések kerültek előtérbe és ez kezdi meghozni megint kicsit a bizalmat az olvasókban. Jó nyarat zártunk, kíváncsian nézhetünk az év utolsó szakasza elé.

És a végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Mi a legnagyobb gond azzal, ha egy mezőnyben egyszer csak mindenki elkezd az addigi megszokott szintjénél érezhetően erősebb teljesítményt nyújtani? (És nem azért, mert sikerült egy olyan szert kitalálni, amit a NOB még nem rakott nemzetközi tiltólistára.) Az, hogy ha a hirtelen jött lendület a verseny lefolyásának elkerülhetetlen szabályosságai miatt megtörik, minden néző és elemző elkezd aggódni, hogy mi van, ha nem periodikus esetről van szó?
És mi van akkor, ha az egész mezőny egyszerre gyengül vissza ugyanakkora mértékben, ám valaki még egy utolsó hajrát nyom? Az, hogy a verseny összképét kicsit javíthatja, ámde ugyanakkor mégis szépen megbolygathatja.
Megérkeztek hát a Diamond Comics értékesítési számai az észak-amerikai képregényes piacról, lássuk, mi mindent szűrhetünk ki a kapott adatokból.

Legelőször is azt, hogy a jelek szerint akadnak kissé lusta képregényolvasók, ugyanis hiába érkezett 380e feletti előrendelés a Walking Dead 100. számára – amivel a XXI. század legjobb egy hónapon belüli eladását produkálta volna a tengerentúli képregénypiacon –, csak 335e példányt adtak el július folyamán, amivel még a 2009-es obamás Amazing Spider-Man #583 első havi számait sem sikerült elérnie. (És ne feledjük, hogy az a képregény utána a következő hónapban is listavezető volt és összesen bőven félmillió felett adtak el belőle.) Ezzel persze a füzet toronymagasan vezet, és az a tény sem igazán tompítja a brutális fölényt, hogy közel tíz különféle variáns borítóval jelent meg. (Habár elméletben ez akár azt is jelenthetné, hogy a sorozatot füzetekben vásárló törzsközönségen túl egyetlen új olvasó sem érkezett. Persze ez egy nagyon ostoba feltételezés volna.) Személyes megjegyzés, de nagyon kíváncsi lennék, ebből hány példányt vettek laikusok üzérkedési célzattal, hogy aztán jól pofára essenek (spekulációs szempontból jó tíz éve nem érnek semmit a jubileumi vagy az első számok).

Ez a 300e feletti eladás esélyt sem adott az Avengers vs. X-Mennek a dobogó élére. A sorozat eladásai amúgy most ismét lejjebb mentek egy cseppet, mindkettő a százhetvenes részt erősíti. Ám még így is jóval megelőzik a DC párosát, a kb. 3-4e példányt eső Batman v2 – JLA v5 duót. Mégsem ez a pár tízezer dollár lehet az, ami fájó veszteség lehetett a hónapban amúgy több mint tízmillió dolláros bevételt produkáló cégnek (és ebben csak a füzetek és a képregénybolti kötetek vannak benne, a könyvesbolti terjesztés és a nem nyomdai termékekből fakadó pénzek nem), hanem az, hogy a júniusban 100e környékén induló Before Watchmen sorozatokból igazából egyik se maradt különösebben talpon. A hatvanezres részben van a nagyjuk, kivéve a most indult Ozymandiast, ám ennek is az első száma alig 88e-s eladást tud felmutatni. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem aratott osztatlan sikert a próbálkozás, ám azt se jelenthetjük ki, hogy elbukott. Lehet, el fog lébecolni a felső-közép részlegben, ami a cégnek eladás szempontjából nem rossz, presztízskérdésként tekintve azonban kissé égő, ha az egyik legnagyobb példányszámban értékesített könyvükhöz csak egy átlagos középcuccokhoz illő előzményre futja, különösen ilyen alkotógárdával.
Ahogy a Before Watchmen előtt megszokhattuk, a tízes felső részt az AvX legfőbb társsorozata, a Versus, illetve a DC nagy, roppantul összetapadt hármasa, a Detective Comics v2 – Green Lantern v5 – Action Comics v2 zárja.
Amúgy ha már összeszokott címek: a Batman & Robin v2 és a Dark Knight v2 közé most két címnek is sikerült befurakodni annak ellenére, hogy a számokban nincs igazán nagy különbség. Az Earth 2 az erős visszaesés dacára már most beállni látszik (ami... felettébb szokatlan, kb. a hatodik számra szokott kialakulni egy stabilnak mondható vásárlói réteg), az Uncanny X-Men pedig a többi főbb X-címmel és az Angyalokkal együtt folytatja a totális kavargását a listán. Mindeközben pedig az Amazing Spider-Man eladásai kezdenek annyira beállni, hogy lassan cöveket lehetne verni belé és a köré építeni a listát. A nagy felfuttatása előtt a Walking Dead művelt hasonlót: akármerre mozdult akármennyit a lista, majdnem főre pontosan ugyanannyian vették. Slott Pókja most dettó ugyanezt produkálja, ami egy szuperhősös (vagy Marvel-)címtől legenyhébb kifejezés szerint is szokatlan. (Még a stabilnak mondott top sorozatok is művelnek egy jó kis 1-3%-os ingadozást hónapról hónapra, amit inkább hosszú távon, esetleg kötetes eladásban egyenlítenek ki.)
Pók kapcsán kissé nagyobb meglepetést okoz, hogy a Bendis-féle Spider-Men (ami egyre inkább egy „Reklámozzuk Slott 616-os Pókemberével az Ultimate-univerzumot, mert a 616-ba innen már mi vissza nem megyünk” marketingkampány jelleget ölt) továbbra is szépen zuhan lefelé. A múlt havi bőven +10e-s előnyéből -2e-s hátrány lett a 616-os fősorozattal szemben. Pedig valljuk be, ha Bendis már Ultimate Pókot sem tud írni, akkor minden reményt feladhatunk annak kapcsán, hogy ez az ember valaha bármi élvezhetőt alkosson.

A kisebb kiadók listáját... oké, ez így hülye felvezetés. Mostanság aligha okoz bármi meglepetést az ittani listavezető kiléte, pláne, hogy a cikk eleje nem éppen két szóban foglalkozott a Walking Dead jubileumi számának brutális példányszámával. És hogy még szebb legyen, a harmadik helyen is ugyanez a füzet áll, csak a tíz dollárba fájó fényvisszaverős borítójú kiadása, közel 31e eladott füzettel. (Elképzelhető, hogy ezt is beleszámolták abba a fentebb említett 380e-s előrendelésbe, ám mivel teljesen más a kódja, így ezt a lehetőséget tessék enyhe gyanakvással fogadni.) A két zombitömeg között amúgy Vaughan Sagája áll, amivel az Image teljes mértékben elbitorolta a kis kiadók dobogóját.
Erről a tribünről megint éppen csak lecsúszott a Valiant, ami elindította a harmadik feltámasztott címét, a félelmetesen gagyin kilencvenes évekre emlékeztető hangzású Bloodshotot. (Akkoriban volt minden akkor született karakter nevében benne a blood, death, shot szavak valamilyen mutációja, lehetőleg egy teljesen véletlenszerű és totál értelmetlen főnévvel párosítva, hogy egy olyan összetett szó jöjjön ki belőle, ami hangalakilag lehet, jónak hangzik, de értelme nulla.)
A Bloodshot mögött szorosan jön a Buffy kilencedik évada, majd az IDW mostan üdvöskéje, a Star Trek TNG – Dr. Who crossover. De a Boom! se akart elmaradni, az Adventure Time rögtön ott van az IDW címe mögött. Akiknek ez utóbbi esetleg nem mond semmit, mert már nem nagyon tartoznak azok közé, akik Cartooon Networköt néznek: igen, a mondat eleje arra utal, hogy ez egy népszerű animációs sorozat. A Boom! Studios sok ilyesféle adaptációt adott és ad ki máig. Tudom, sok hazai olvasónak elég nagy sokk lehet, de az Irredeemable kiadója igazából az Archie mellett az USA-beli ifjúsági- és gyermekképregények legfőbb megjelentetője, mára ez a legfőbb tevékenységi körük.
Bár szokás szerint rengeteg olyan érdekesebb cím van, amiről meg lehetne emlékezni, nem ez az érdekes a kicsik listáján, hanem az, hogy határozottan erősödnek. Hihetetlen sok cím van 10e példány alatt, köztük olyanok is, amik valahol meglepőek (Crossed, Godzilla, GI Joe) – és persze olyanok is, amiknél inkább az a fura, hogy egyáltalán ennyien veszik még őket (pl. Haunt) –, ezek átlaga mégis hónapról hónapra emelkedik.

Ha a képregényfüzetek listája most jóformán a Walking Deadrő szólt, akkor a köteteké pedig csak Geoff Johns és Gary Frank Batman: Earth One-járól. Amiben igaz, hogy Johns gyakorlatilag semmi újat nem mutatott, csak az eddig ismert nevezetesebb eredettörténetekből lopkodta össze az emlékezetesebb jeleneteket, mégis sikerült ezzel olyasmit alkotnia, ami a képregénybolti listán 33e példánnyal letarolt mindent. Kis híján többet adtak el ebből az egy könyvből, mint a listán utána jövő hatból együttesen. Pedig azok között olyasmik vannak, int az új Fables tpb (bár tény, hogy a széria sikere finoman szólva is eléggé megkopott), az új Parker-könyv vagy a Buffy kilencedik évadának első tpb-je.
Nem csak a képregényüzletekben, a könyvesboltokba is első helyre került a Batman: Earth One, még a hatodik Sailor Moon-kötetet is sikerült beelőznie. Amit az új Naruto követett, és csak utánuk jött a 16-os Walking Dead tpb. Nem is emlékszem már, mikor volt utoljára olyan, hogy nem volt Walking Dead a könyvesbolti lista dobogóján. Sőt, az első compendiumot és az örökzöld első tpb-t leszámítva nem is látni ezt a franchise-t. Van helyette Denevérember. Earth One, Knightfall, TDKR, Killing Joke, Dark Knight Manual... látszik, hogy megérkezett Nolan utolsó Batman-filmje, elkezdték vásárolgatni a kapcsolódó termékeket.

Mint valószínűleg sokan tudjátok, a Marvel októberben majdnem minden sorozatát befejezi, hogy novemberben egy tonna első résszel térjen vissza. Ha valaki arra gondol, hogy ez egy roppant látványosan elgörcsölt reakció a DCnU másolására, annak tökéletesen igaza van. A dolog előkészítettsége jó esetben is minimális – bár ebből a szempontból a DC-nél is voltak azért nem kis gondok –, ám az alkotógárdák eléggé stabilak. Erre azért is szükségük van, mert hiába van itt az amúgy meglepően sikeres AvX, a DC kemény, izzadságos munkával, különösebb trükközések nélkül, erőből elérte, hogy megint az övék legyen a piac legnagyobb részesedése. Marginálisan, 32,71/31,96 illetve 36,55/35,45 százalékos arányra (bevétel, illetve példányszám) verik a nagy riválist, ám ez se változtat a tényen, hogy júliusban ők voltak a legnagyobb amerikai kiadó. És elég reális esélyük van, hogy ez a következő három hónapban így folytatódjon. A Marvelnél most nagyon sok múlik azon, mennyire összeszedetten tudják meghajtani a Now! indítását és egységbe kalapálását. Ez valószínűleg a most már kifutó szériáik végének rovására megy majd, hogy azután onnan próbáljanak meg a DC nagy durranásához hasonlóan felkapaszkodni.
A kicsik között nem kérdés, hogy az Image vezet, majdnem tíz százalékot kapart össze magának. Mögötte az IDW se kérdezett sokat, ismét elég szépen verte a Dark Horse-ot. A Dynamite még mindig döglődik, a Boom! és a Zenescope azonban kezdenek erősödni. Sőt, immár az eddig összesen három címmel rendelkező Valiant is érezteti a jelenlétét a részesedésben. Bár a sorozataik kezdeti lemorzsolódása eléggé magas, egyelőre úgy néz ki, van keresnivalójuk a piacon.

És most a számokról. A hónapban egyetlen aggasztó adat volt, ám az kissé rémisztő valahol. Júniushoz képest, ahol ugye nem volt semmiféle háromszázezres eladás semmin, a júliusi összpéldányszám – Walking Dead ide vagy oda – két százalékot esett. Mondhatnánk, hogy persze, a top10-ből minden esett 2-5e példányt, illetve a Before Watchmen is veszített több mint százezret, ám ezek összességében még mindig nem tesznek ki mínusz kétszázezer példányt, vagyis a Walking Deadnek önmagában ellensúlyoznia, sőt, fordítania kellett volna ezen az eredményen. Vagy ha így érzékletesebb: hirtelen eltűnt majdnem félmillió példány a forgalomból. Ami azért eléggé számottevő (júniusi lista teljes első három helyezettje).
A kötetek ugyan most javítottak a képen a Bőregérnek hála, ám a havi összehasonlítás most először lett negatív. Ami önmagában nem ok a pánikra, de az, hogy a nyár közepén történt, már inkább. Októberben lehet ilyesmit tapasztalni, meg az év első két-három hónapjában, nem a második legforgalmasabb időszakban.
Persze a másik két összehasonlítás rögtön sokkal szebb képet fest. Tavaly júliushoz képest a mostani, illetve 2011 első hét hónapjához mérten az idei január-július közti szakasz is cirka 20%-os erősödést mutat bevételben és olyan 3-5%-kal kisebbet példányszámban. Vagyis még mindig fényévekkel jobb a 2012-es esztendő, mint a 2011-es.

És a szokásos cikk végi linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta