Ajánló

Póklány 018
Marvel Comics 2 (MC2)

Hozzászólások

  • Vini 2023.01.18. 10:05
    BÚÉK!

    Bővebben...

     
  • Sopicsabi1 2023.01.12. 07:48
    BÚÉK!Sziasztok! Eltűnt a Warhammer?Már nem is lessz?

    Bővebben...

     
  • Bran Galed 2023.01.03. 20:59
    Tényleg, akartam kérdezni hogy itt a Hálózsákon egybe van e fűzve a Titkos Háború? (Mármint egy fejezet ...

    Bővebben...

     
  • PennyWise 2023.01.03. 17:59
    Boldog ujevet es koszonjuk az egesz eves munkatokat. :-)

    Bővebben...

     
  • Bran Galed 2023.01.03. 11:23
    Köszi ezt is, fantasztikusak vagytok !!!

    Bővebben...

Ki van itt?

Oldalainkat 736 vendég és 2 tag böngészi

  • k@rcs1
  • svandor

Amerikai képregényeladások

És igen, eljött a pillanat, amitől az amerikai képregényes sajtó már hónapok óta zsongott, és amiről már én is ki tudja, hány alkalommal megemlékeztem ezekben a cikkekben, és amire már így is az előző hónapban egy egész szép részt szenteltem. Vagyis a DC-rajongók nagy örömére most egy eléggé hosszas DC-elemzés következik amerikai képregényes listaboncolgatás címszó alatt, ugyanis szeptemberben az egy kósza korai fecske JLA v5 első része után teljes gőzzel beindult a DCnU, és a legrégebb óta folyamatosan fennálló amerikai mainstream képregénykiadó még a kilencvenes évek legeleji Image Comicstól sem látott módon ötvenegy (ugye lejön a JLA) darab első számmal árasztotta el a piacot. Melyek közül ugyan sok visszavihető, én a DC-nek volt annyi esze, hogy tudja, melyek ne legyenek azok. Bár most egy kicsit előreszaladtam.

Igen, az augusztusi 171e-nyi JLA-eladás után a DC ismételten a lista élére került, ráadásul ezúttal még magasabb számmal, mint a JLA v5 esetében! Pontosan, zsinórban harmadszorra döntöttünk rekordot a nyári-kora őszi időszakban, és ezúttal, ha csak egy röpke ideig, de olyan számokat láthatunk, mint néhány évvel ezelőtt, az egyik legerősebb előző évtizedi időszakban.
A nyertes képregényre ugyan előre lehetett tippelni, ám a győzelme mégse volt teljesen előre kiszámítható, hisz volt egy-két olyan füzet az előre bejelentett felhozatalban, amiről sejteni lehetett, hogy talán felérhet a JLA-hez. Hiszen volt itt Johns és Lee párosa mellett egy Scott Snyder (aki tavaly elnyerte az Eisner-díjat, de ami mostanában inkább számít, hogy mellé bezsebelte ugyanazért a munkáért a Harvey-díjat is) által írt Batman, melyet Capullo rajzol; vagy itt van az Action Comics, amiben Grant Morrison az óriási sikerű All Star Superman után (amelynek 100 dolláros Absolute változatából jövőre jön az új nyomat, mert az elsőt már szinte teljesen elkapkodták) ismét az Acélember történeteit írja, ráadásul most egy egész epikus, 16 számon át húzódó eredettörténetet kerít köré, ami – valljuk be – csak jobb lehet Geoff Johns hasonló kísérleténél évekkel ezelőttről. A kiadó sokat vár tőle, mert az Action Comics egyike azoknak a füzeteknek, melyeket az emelt, négy dolláros borítóáron osztogattak, és ez a széria nem tartozott a csak kipróbálhatóak körébe. De ha már Geoff Johns: igaz, hogy a munkája színvonala az elmúlt öt évben folyamatosan lefelé ívelő pályát mutat, és a Green Lantern v4 inkább volt hullámhegyek és -völgyek sorozata, mintsem egy végig kiváló sorozat (habár ebben szerepet játszik, hogy a címszereplő Hal Jordannél unalmasabb karakter a képregények történetében még Rob Liefeld keze alatt sem tudott születni), mégis, a Blackest Nighttal induló eseménysorozatnak hála végig egy toplistás, sőt, egy időszakban DC-vezető széria volt. Vagy ha már nagy események: bár a Flash v4 sok mindennek volt nevezhető, csak izgalmasnak nem, a Flashpointnak hála sikerült a figyelem középpontjába kerülnie, plusz ezt is a nagy húzónév, Johns jegyzi ugye, és ami még nagyobb fegyvertény, hogy Francis Manapul, a DC egyik legkiválóbb rajzolója szállítja hozzá a képeket (meg egy félelmetesen generikus és unalmas borítót, ám ez talán most a nagy első számos lázban megbocsátható). És ha már nagy nevek a szakmában, van ugye egy Superman v3, aminek az írója az a George Pérez, akinek a fantasztikus munkáit – kövesse el azt íróként vagy rajzolóként – felsorolni alig lehetne, és aki ugyan az idő múlásával már közel sem olyan gyors, mint egykoron, ám a képességei nem látszanak fakulni.
Hogy egy ilyen hihetetlen erős mezőnyből ki tudna kikerülni egyértelmű győztesen? Nem akarom tovább húzni a dolgot: a fentebbi felsorolás a 2011. szeptemberi füzetes eladási lista sorrendje volt egyben. Hogy számok is társuljanak melléjük, itt van a pontos lista: Batman 188e, Action Comics 182e (ezzel majdnem 30%-kal nyereségesebb volt amúgy, mint a Batman, amit a régi áron adtak), Green Lantern 141e, Flash 129e, Superman 118e. Mellettük ott van még a Detective Comics 103e példánnyal, követlen alatta pedig nem sokkal egy másik Batman-cím, a Dark Knight 98e-rel, aminek ugye az előző, minivé csökkent szériáját már egy kisebb osztag hozta össze az előző hónapban, hogy még időre meglegyenek az így is egy számmal csökkentett hosszúságú történettel.
Ez a hét füzet alkotja most a százasok listáját, amire már nagyon, nagyon, nagyon hosszú ideje nem volt példa. És igen, a 98e példányos TDK szinte garantáltan benne van a százasok listájában, ugyanis az egyike a visszavihető címeknek, melyek esetében a Diamond mindig a lejelentett fogyasztásnál tíz százalékkal kevesebb példányt tesz ki a hivatalos listájában. Ahogy azonban az ICv2 elemzője megjegyezte, és részemről osztom a véleményét, a visszatérítés mértéke alacsonyra várható sok esetben, mert sokan még mindig abban a hiszemben élnek, hogy egy első szám hosszú távon pénzügyi befektetésnek számíthat. Az ilyenek nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy a két legnagyobb példányban felvásárolt hasonló célú füzet, az X-Men v2 és a Spider-Man v1 első füzetei jelenleg, közel húsz(!) évvel a megjelenésük után, az egyik legkomolyabb dollárinfláció ellenére a borítóáruk alatt kaphatóak hibátlan állapotban. Spekulációs értékük tehát nem hogy alacsony, de kifejezetten veszteségesek még két évtized után is. Mégis... mégis, mai napig akadnak, akik ezt játsszák. Bámulatos, nemde?
Feltűnően nem volt eddig egy Marvel-cím se. Ez a nyolcadik helyen változik, igaz, itt a kiadó rögtön duplázott. A Fear Itself hatodik száma az augusztusi hullámvölgy után visszaállt a mini eladásainak stabil szintjére, amivel, akár gyenge a történet, akár nem, megbízhatóbbnak bizonyult még a Bendis-féle Secret Invasionnél is. Mégsem ez az érdekes, hanem ami mögötte van a kilencedik helyen.
Bizony, elindult az Ultimate Ultimate Comics Ultimate Spider-Man Ultimate v3(-nak nevezhető... annyira idiótán címezik az Ultimate-kiadványokat az Ultimatum óta, hogy lassan kategorizálhatatlanabbak lesznek a Hulk- vagy az X-Men-címeknél) legelső száma, benne a vadonatúj újvilági Pókemberrel, Miles Moralesszel, aki gyakorlatilag minden kritikus előtt megmutatta, hogy Bendis – bármely valószínűtlennek hangozzék ez az Avengerseit nézve – igenis tud kiemelkedően jó sorozatot írni. Csak hát sajnos a sorozat nagy végzete, hogy egyrészt az Ultimate-szerkesztőség felügyelete alatt áll, akik, ismerjük be, nem bizonyultak az elmúlt években szakmájuk legkiválóbbjainak; és ami még nagyobb gond, a széria címében benne van, hogy Spider-Man, amitől automatikusan kijárt neki a Pókember-féle marketing, amiről ugye már annyiszor megemlékeztem. Aki azonban most találkozik ezzel először, annak röviden: a Marvel reklámrészlegének szokása Pókemberrel eljátszani azt, hogy az eladások feltornászása végett elővegyenek egy kb. fél év múlva esedékes Pókember-történetet, és bármiről szóljon, elkezdjék úgy reklámozni, hogy ott minden megváltozik, nagy esemény, semmi sem lesz a régi, bla bla, szabvány süket marketingszöveg olyasmiről, amiről láthatóan lövésük sincs és sose olvastak egy sort se belőle. (Bár az előzetesek szövegei alapján jóformán nincs már egy olyan füzet se, aminek a tartalmáról az előzetesek íróinak leghalványabb fogalma lenne.) Ezzel sikerül egy kisebb hírverést elérniük, ami szinte minden alkalommal egy 10-30%-os emelkedést ér el a sorozaton (kivéve a Spider-Islandet, ám azt mini-esemény mivolta miatt picit másképp kezelték). Majd amikor elérünk ehhez a bizonyos füzethez, amit sikerült megemelni, az egész reklámkampányt, de még az alapszintű híreket is egyszerűen elfelejtik, nem törődnek vele, aztán valószínűleg nagyra nyílt boci szemekkel nézik, hogy jé, a következő füzet eladásai visszaestek ugyanoda, ahol eddig voltak. És ezt eddig több, mint fél tucatszor játszották el, de máig nem esett le a tantusz. (A Savage Chickens című, zseniális webcomicban visszatérő poénforrás, hogy a marketingesek értelmi képességeit egy viccbéli szőke rendőrnő felülmúlja... a jelek szerint ebben erősen lehet valami.)
Hogy ez most hogyan jön az Ultimate Ultimate Ultimate Spider-Ultimate-Man-Ultimate-hez? Hát az, hogy első szám remeklése ide vagy oda, a második füzet, ami szintén abban a hónapban jelent meg, már majdnem ugyanazon a szinten áll eladásilag, mint az egész Death of Spider-Man sztorivonal előtt. Bravó. Komolyan nem emlékszem olyanra, amikor ennyire elszúrtak volna egy lehetséges sikerszériát szerkesztőségi szinten.
A top10 maratoni bekezdése lassan végéhez ér, már csak a tizedik helyezettel maradtam adós. Az utolsó felső kategóriás helyért szép csata dúlt újabb három első szám között, és a Batman & Robin v2 nem sokkal futott csak be a Green Lantern: New Guardians és a Batgirl v4 előtt. Amely helyezése amúgy meglepő, hisz a karakter még a sokat dicsért v2-es, Cassandra Cain-es éra alatt sem büszkélkedhetett ilyen jó helyezéssel, ám Gail Simone neve önmagában elég volt ahhoz, hogy ha csak egy első szám erejéig, de simán a top20-ba, 80e példány fölé emelje. A második számra már ennek a fele szép eredmény volna, de jó volt Simone egyik sorozatát megint ilyen előkelő helyen látni.

A DC menetelése természetesen nem állt meg a top10-ben. Az első számok ereje továbbra is nagy, spekulánsok ide vagy oda. Az első húszból a fenti kettőn túl a Marvel mindössze egy sorozatot, az Amazing Spider-Mant tudta bepasszírozni, ami szerencsére önmagától elkezdett feljebb kúszni az eseménynek és az olvasók saját híreszteléseinek hála, akik az ilyen-olyan fórumokon és közösségi portálokon sorra dicsérik a történet főszálát.
A 25. helyezéssel aztán már el is érünk a 60e alatti részhez, ami ugyan kategóriákkal jobb helyzet, mint mondjuk az év első felében, ám egyben annak a jele, hogy itt első számok ide vagy oda, már egy olyan állapot állt be, amit nem igazán hatott meg a nagy újraindítási hisztéria. A Marvel felső kategóriás címei természetesen mind itt sorakoznak, közéjük szorultak a kisebb figyelmet kapott DC-sorozatok. Melyekről lehetne hosszasan értekezni... ám tekintetbe véve, hogy az elmúlt majdnem két hónap során gyakorlatilag minden képregényes portál, köztük nem egy hasonló téren mozgó magyar oldal eléggé kimerítően és sokféleképpen kivesézett... nem látom túl sok értelmét. A lényege az, hogy továbbra is vannak jó sorozatok, vannak érdektelen sorozatok, vannak sorozatok, amiknek értelme sok nincs, és vannak rettenetes sorozatok. Hogy melyik melyik, mindenkinek az ízlésére van bízva.

Nem csak a DC szolgáltatott a szokványos eltérő képet, a kisebb kiadóknál is volt most nyüzsgés. Kezdve azzal, hogy szeptemberben nem volt új Walking Dead. Ám ha lett volna, akkor se jutott volna túl magas helyre a kisebbek versenyében, mert most elég komoly címeket vetettek be ezen a részlegen. Kezdve rögtön a Dark Horse-szal, akik választ adtak arra a kérdésemre, hogy az augusztusban indult Angel & Faith-sorozat a Buffyt pótolja, vagy a nyolcadik évad sikerén felbuzdulva bővítették a termékpalettát. Nos, a kicsik versenyét toronymagasan a Buffy Season Nine első száma vezeti. Annyira, hogy az utána következőtől ötvenöt helyezés és több mint 21e példány választja el. Bizony, a Dark Horse a DCnU ellenére felnyomott egy füzetet a top100-ba, sőt, kis híján a top50-be. Ehhez képest a Dynamite új üdvöskéje szinte harmatgyengének tűnik, pedig ők is szépen 20e felett indítottak vele. A mostani egyik legfelkapottabb franchise-ról van szó, a Trónok harcáról, aminek a már talán másfél éve bejelentett képregény-adaptációja indult el a kisebbik licencharácsoló cég égisze alatt.
Amúgy ha már Dynamite és az adaptációk... a listán különös jelenség, hogy bár a Dynamite Warlord of Mars sorozata továbbra is töretlenül megy havi két füzettel, a Marvel is kidobott egy címet ugyanebben a világban, ugyanezzel a névvel. A magyarázat kissé meglepő. A jelek szerint Burroughs-nak ez a karaktere/könyvsorozata már köztulajdonban van, és hiába viszi a Dynamite már jó ideje a saját kis címeit belőle, a Disney kb. ugyanakkor elhatározta, hogy filmet forgatnak belőle. (A produkció ennél sokkal korábbra datálható, ám annyi kavar volt vele, hogy a konkrét munka megkezdése gyakorlatilag tényleg a Dynamite képregény-sorozatának indulása környékére tehető.) És mivel a Marvel a Disney tulajdona... igen, egy kapcsolódó képregény. Ami másféleképp meséli el ugyanazt, amit a Dynamite. És ami – lévén Marvel – már jobban indított, mint a Dynamite már bejáratott címe. Bár nem sokkal.
Ám vissza a kicsik listájához, elvégre ott hagytuk abba, hogy a Dynamite bedobta a ringbe a Trónok harcát, maga után utasítva a fentebb említett Angel & Faithet. Ám az IDW nem hagyta ezt annyiban, és ugyan a Dynamite régi stabil pontja, a Boys kissé megtöri a sorozatukat, ám szinte gyors egymásutánban három címet is felsorakoztatnak a dobogósok mögött. A Teenage Mutant Ninja Turtles sokadik sorozata a második száma ugyan veszített 15e olvasót – hisz csak feleannyi borítóval jelent meg, mint amaz -, ám így is jobban áll, mint két első szám ugyanettől a kiadótól. Van ugyanis itt egy új Szellemirtók havi sorozat, és egykori tagtársunk valószínűleg legnagyobb örömére nagy nehezen rászánták magukat, hogy a minik átláthatatlan tömkelege helyett a Star Treknek egy stabil sorozatot adjanak.

A kötetlistában... ó, a kötetlista! Hiába tekinthető továbbra is gyengének (bár nem az) a sok alacsony eladású cím miatt, amik még az élen se képesek elérni a bűvös öt számjegyet, nem is kell törődnünk velük, hisz itt van a szeptemberi első helyezett, ami önmagában elég ahhoz, hogy egy bekezdés kiteljen vele. Egy olyan könyvről van szó, melynek címe már csak azért is különleges, mert pontosan leírja azt az érzést, amit az olvasóiban kivált. Igaz, a funkciója az alkotója szerint épp az ellenkezője kellene, hogy legyen.
Bizony, megjelent a Holy Terror Frank Millertől. Az a Holy Terror, ami sok-sok éve még Holy Terror, Batman! munkacímen futott, és 9/11 egyik korai évfordulóján jelent volna meg a Dark Knight-széria legújabb folytatásaként. Az a Holy Terror, amit amikor Frank Miller bevitt a DC szerkesztőségéhez, azok nyíltan és őszintén a szemébe mondták, hogy ezt nem hajlandóak kiadni.
És itt most álljunk meg. Frank Millernek, a bolygó talán leginkább túlsztárolt és egyben valószínűleg egyik legtehetségtelenebb képregényírójának az a DC, ami karrierjének legstabilabb pontja volt, és amely cég egy időben kifejezetten lobbizott nála, hogy dolgozzon nekik... ez a cég ennek a Frank Millernek kategorikusan kijelentette, hogy ezt a Batman-művet nem hajlandóak megjelentetni. Se DC, se Vertigo, se semmi más imprint alatt. A DC, ami képes volt kiadni minden idők legborzalmasabb szuperhős-sorozatát, az All Star Goddamn Batman and Dick Greyson, Age Twelve-et, melynek minden egyes számát átengedte a szerkesztőség, a Holy Terrort annyira borzalmasnak találta, hogy nem volt hajlandó a nevét adni hozzá. Nem tudom, ezek a leírt szavak képesek-e érzékeltetni, hogy ez a tény önmagában mit jelent? Hogy igen, Frank Miller elért egy olyan mélységet munkája színvonalával, amit még a neki udvarló DC se akart a nevére venni. Sőt, semmilyen más létező képregény-kiadó sem, köztük azzal a Dark Horse-szal, ahol a Sin Cityvel Miller anno befutott az igazán nagy nevek közé... valamiért.
Nem, Millernek egészen Zack Snyderig kellett mennie, hogy aztán az létrehozzon egy külön leányvállalatot a filmes cége, a Legendary Pictures alá Legendary Comics néven, mert ő volt az egyetlen, aki vagy nem olvasta a történetet, vagy hajlandó volt vállalni azt a totális égést, amit a kiadása jelentett. Mert ez a mű borzalmas. Szavakkal kifejezhetetlen módon az. És az se segít rajta, hogy nem Batman legendáját tiporja sárba – ellentétben az ASGBADGAT-vel -, mert ez akkor is olyan mélység, melyre szavak nincsenek. Ez az a könyv, amivel a hadseregben kínvallatni lehetne. Az a történet, ami mellett a Schumacher-féle Batman & Robin egymás utáni tízszeri megtekintése a megváltás érzését hozná magával. Olyasmi, aminek elolvasása után ha bárki még azt képes mondani, hogy Frank Miller egy jó író, az fanatikusabb a műben ábrázolt dzsihádista terroristáknál.
Ám mivel Frank Miller neve van rajta, és mert sokan tudták, hogy ez eredetileg egy Batman-sztori volt, csak kicserélték a szereplők neveit, mégis majdnem 10e ember megvette. És ebből esélyes, hogy páran csak azért, hogy megbizonyosodjanak róla, tényleg annyira rettenetes-e, mint előre sejteni lehetett.
A könyvesbolti listán már kicsit más a helyzet. Itt nyoma sincs Miller legújabb emberriogató kínzóeszközének, helyette egy olyan hír köszönt minket, ami valószínűleg nem igazán jelent sokat a HálóZsák olvasóinak, lévén mi nem foglalkozunk a nyugati képregényekkel. A mangásoknak viszont az USA-ban a szeptember egy kész örömünnep volt, ugyanis ötévnyi térden álló, sírva könyörgés, fenyegetőzés és rimánkodás utána Kodansha megkönyörült rajtuk, és ezzel áttételesen a bolygó angolul is beszélő népességén, és végre hajlandó volt kiadni a Sailor Moont. Ráadásul az évfordulós átdolgozott, bővített kiadást, teljesen új, nulláról indított fordítással (az eredeti, mixxes fordítás színvonala olyasmi, amire nem igazán lehetne olyan szavakat használni, amiktől ez a cikk szalonképes volna...). Ez és az előzménysorozata, a Sailor V vitte a prímet a könyvesboltokban, ahol amúgy megint erős keleti uralom volt. A nyugatiak mégis szépen teljesítettek, mert a nagyjuk az első tízben van ott, és a húszas lista második felét adták át inkább a mangáknak. A nyugatiak közül a legnagyobb hír valószínűleg a Blankets alkotójának, Craig Thompsonnak az új könyve, a Habibi. Sőt, még a Marvel is itt van egy amerikai tv-sorozat, a Castle világában játszódó történetével.

Elég drabálissá kezd válni a cikk, szóval a számokról most csak röviden.
A DC egész szépen tartotta magát az ígéretéhez, hogy az új sorozatokat alacsony áron adja (cserébe a digitális verzió a papír alapú borítóárába kerül az első időszakban), így összesen öt négy dollár környéki címe van a listán, amiből egy a Flashpoint végének elfekvő készlete. Amúgy a két leggyengébbnek ítélt sorozatukat, az amúgy is kis közönséget megszólító Men of Wart és All Star Westernt adják az Action Comics és a JLA mellett emelt áron.
A Marvelnél negyvenhét drága jut ötvenhat normál árúra. Az arány majdnem kiegyenlített, ami azért nem túl kellemes hír. Az Image-nél továbbra is a Top Cow adja csak drágán a dolgait, a többi kiadó meg gyakorlatilag változatlan árpolitikát folytat.

A piaci részesedés tekintetében a legnagyobb hír mindenféleképpen az, hogy a DC mind bevétel, mind példányszám tekintetében legyőzte az ősi rivális Marvelt. Előbbi tekintetében éppen csak, mert 35,74%-35,37% volt az állás, példányszámoknál azonban a jóval nagyobb arányú három dolláros füzeteknek hála a DC 43%-a több mint 5%-ot vert a vetélytársára.
A „nagy kicsik” versenyében nem volt vita. Az az ötvenkettedik hely a Buffyval garantálta a Dark Horse győzelmét, és ha jól játsszák ki a lapjaikat, akkor a Star Warsszal együtt akár közepes távon is garantálhatja nekik a dobogós helyet a két nagy mögött. Igaz, ehhez elég szép versenyt kell majd futnia az Image-dzsel, miután lassan elkezdődik a Walking Dead második évada. Az Image amúgy most harmadik helyen van a triászból, az IDW bevételben éppen csak meg tudta előzni a TMNT-vel és a két első résszel. Példányszámok tekintetében természetesen az Image továbbra is felette lenne.
A DC olyan óriási szeletet harapott ki a tortából, hogy a felsorolt kiadókon kívül egyedül a Boom! Studiosnak sikerült mindössze átlépnie bármelyik kategóriában az egy százalékos határt, bár tény, hogy a Sailor Moon észak-amerikai terjesztését végző Random House (a jogtulaj a Kodansha Comics és ezen a néven is megy) mindössze egyetlen század százalékkal maradt el ettől a határtól.

Azt gondolom nem kell mondani, hogy a DCnU-nak hála az augusztusi remek statisztikákat is sikerült messze túlszárnyalni – mármint füzetek terén, ahol 10/13%-os (bevétel/példányszám) volt az emelkedés. Köteteknél viszont pont fordítva. Annyira elment mindenki pénze a DC-re, hogy a képregényüzletekben alig vettek köteteket, ez a szegmens -14/-12,5%-os szűkülést szenvedett el. Ebben persze közrejátszhat az a tény, hogy szeptemberben inkább a könyvesbolti eladások emelkedtek, bár hogy mennyivel, arról a Bookscan nem szolgál nyilvános adatokat. Az összesített eredmény amúgy augusztushoz képest +2/10%.
Tavaly szeptemberhez viszonyítva a helyzet majdnem ugyanez, csak a köteteknél még erőteljesebb a fogyás (-18,5/23,5%), ami miatt a teljes eredmény már mínusz egy százalékba fordul bevétel terén – igaz, a nagy mennyiségű füzetes eladás miatt a példányszám így is emelkedik tíz százalékot.
A DC javított az év első napjától tárgyhóig számított adatokon is. Augusztusban egy elég szép emelkedés után, amikor is -10%-ról indultunk, már -4,6%-nál álltunk, ez tovább emelkedett -3%-ra, példányszámoknál pedig már alig -1%-on van. Ezen kívül már-már biztatóak a negyedéves összehasonlítások, ahol a második negyedhez képest a kötetek stagnálása mellett a füzetek a teljes összeget 11/15,5%-kal javították, a tavalyi harmadik negyedévhez képest pedig némi kötetesés mellett 3,5/8,5%-os pluszt hoztak ki. Az itteni gyengébb eredmény oka, hogy tavaly ilyenkor már erősen volt Blackest Night, aminek önmagában ekkora húzóereje volt, hogy ennyivel tudta csökkenteni az első számok árának hatását.

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése (ennek most már elvileg illene működni rendesen, a Diamond kicsit alakított az elérési útvonalain)

Az augusztus bizonyos szempontokból meglehetősen érdektelenül telt el az amerikai képregénypiacon. A Marvel ugye amit nyári eseményként el akart indítani, azt elindította, a DC meg az őszre gyúrt. És mivel ők ketten kiteszik a teljes piac háromnegyedét/négyötödét - miközben a maradékon vagy két tucat kiadó marakodik - így izgalmak szempontjából még mindig az van, amit ez a két nagy diktál. Ennek ellenére az augusztusi lista mégsem nevezhető unalmasnak, és ezt csak részben köszönhetjük annak a ténynek, hogy a hónap utolsó napja szerdára esett.

Bizony, szerdára, ami az USA-ban az új képregényfüzetek megjelenésének napja már meglehetősen régóta. A DC pedig abból a logikából kiindulva, hogy most jóformán az egész céget a Geoff Johns és a Jim Lee (legalábbis kb. az első történetig, vagy Lee tempóját ismerve annak feléig) által fémjelzett JLA v5 sikerére tették fel, nem kockáztattak, és az „új 52” maradékával ellentétben ezt a füzetet nem több első résszel együtt dobták ringbe, hanem önmagában.
Amivel eléggé sikerült besűríteniük a Flashpointot, mert annak ugye így még augusztusban be kellett fejeződnie, mégpedig a JLA előtt. Ezt nevezik ám feszített tempónak.
Az eredmény természetesen nem váratott magára, a JLA v5 #1 annak rendje és módja szerint első helyen végzett, méghozzá éves csúccsal. Nem kellett sokat várni a múlt havi rekord megdöntésére, amit még az Amazing Spider-Man 666. része állított fel. A JLA 171e példánnyal, 330-as feletti indexszel jutott a lista élére, ami egyrészt ugye egy nagyon szép szám a mostani piac mellett, ugyanakkor roppant aggasztó is a teljes DCnU szemszögéből nézve. Az, hogy még egy ekkora felhajtással, egy teljes újraindítással, első számmal, Jim Lee-vel, az elmúlt elég sok év egyik leghatalmasabb reklámhadjáratával felfegyverkezve sem jött össze egy nyavalyás 200e sem, igen rövid távon igen komoly gondokat vethet majd fel a DC számára a füzetes eladások terén. Legalábbis a papír alapú füzetes eladások terén. (Ne feledjük, hogy félig vagy teljesen kimondva, de az egész DCnU azért van, hogy fellendítsék és letarolják a digitális képregénypiacot.)
A JLA-nek nem mellesleg jótékony hatása volt a Flashpointra is. A crossover főminije ugyan végső soron kikapott a rivális eseménytől, a csinradatta miatt azonban a korábbi részekhez képest közel +10%-nyi olvasó volt kíváncsi arra, mégis, milyen esemény váltja ki a nagy univerzum-újraindítást. Így történt, hogy a mini zárórésze a második helyen végzett 94e példánnyal, míg az eggyel korábbi füzet csak a negyedik helyre volt jó 86e-rel. És már gondolom sejthető, mi a dobogó harmadik fokán álló cím: igen, a Fear Itself ötödik része. Szinte pont a két Flashpoint átlagát hozta.

A lista csúcsa hosszú idő után megint a DC-é, a Marvel azonban erősen tarol a top20-ban. A Fear Itself Avengers-féle tie-injei (amihez kapcsolódott egy kicsit most az Uncanny X-Men is) maradtak a helyükön, az első tízben, és egyelőre a Spider-Island is tartja magát az Amazingen. Csakhogy...
Az előző cikkben hosszasan füstölögtem arról, hogy az ASM kapcsán (is) a Marvel marketingesei tökéletes inkompetenciáról és egy csimpánznál is kisebb agytérfogatról tesznek időről időre tanúbizonyságot azzal, hogy amikor a sorozat bajba kerül (relatíve, hisz a vészes számoktól folyamatosan messze van, ám a presztízsértéke miatt nem nagyon csúszhat top20-on kívülre), gyorsan csinálnak egy reklámkampányt, majd amikor az érintett történet elindul, hagyják az egészet. Ha már ezt így felvetettem, sejthető, hogy most is tök ugyanezt művelték. Csak most egy egész crossoverrel. Hírverés nulla, érdeklődés fenntartása nulla, eredmény: a Spider-Island harmadik részére az eladások a történet indulása előtti szintre estek vissza. Ez bizony egy nyolcvanezres példányszámesés, amit ugyan szépít, hogy a második epizód, a 667. füzet még 71e olvasóval tartotta magát hó elején, ám ez két héttel később teljesen visszament az 55e környéki szintre. Úgyhogy minden Pókember-rajongó nyugodtan írjon egy köszönőlevelet a Marvel Comics marketingrészlegének, amiért a papucsállatkák intelligenciáját is alulmúló módon tudják folyamatosan aláaknázni ezt a sorozatot.
Viszont ha már Marvel és nagy esések: A Captain America v6 hozta a várt forgatókönyvet. Az első számot ugye sok variáns is támogatta, a másodikat azonban semmi, plusz a film is már erősen lecsengőben van az amerikai mozikban, így hát a sorozat pikk-pakk visszatért oda, ahol eddig volt. Vagyis egy kicsit talán feljebb, szóval egyelőre még nem tekinthető teljes ökörségnek az újraszámozás, legalábbis a cég szempontjából nézve. Gyűjtői szemszögből, rendezhetőséget figyelembe véve továbbra is egy rémálom, majdnem olyan rossz, mint az Incredible Hulk/Herc/Hercules/Hulks/Forbush Man/Kati néni címeket viselő kuszaság.
Na jó, a Captain America azokhoz képest jóval egyszerűbb. Még úgy is, hogy közben kiderült, nem, ismétlem, nem szűnt meg a Captain America v1/v5, hanem Captain America and Bucky címmel megy tovább a 621. résztől. És ez... hogy őszinte legyek, egy kecske és káposzta esete a mindkettő megmarad fajtából. Lett új sorozat a filmre, mégis mehet tovább a nagy sorszám, lett két cím a karakterrel, szóval kis szerencsével ez a kiadónak és a rajongóknak is jó lesz hosszabb távon. Vagy besül, mint amikor két Vasember- és Thor-sorozattal erőlködtek a filmek környékén. Meglátjuk.
A Marvel még egy ügyes támadást indított az augusztusi top20 ellen, ugyanis bevetették a már-már quitely-i tempónál is lejjebb fékezett Kick-Ass 2-t. Ami nem azért halad ilyen lassan, mert Millar vagy Romita nem halad vele - különösen az utóbbi, akinek ha tetszik a stílusa, ha nem, egyike azon keveseknek a jelenlegi amerikai mainstream rajzolók közül, akik csuklóból képesek letenni havonta közel két füzetnyi kész anyagot az asztalra (habár megjegyzendő, hogy a Kick-Assnél kicsit érződik, hogy alaposabban kidolgozza az oldalakat). Nem, itt bizony szándékosan szívatják a népet és nyújtják az egészet a film elkészültéig. Millar ugyanis kitalálta, hogy a film ne a képregény megjelenése után jóval menjen csak a mozikba, hanem a kettő legyen szinte szimultán.

Kicsit visszatérve a DC-re... a kiadó tehát már az augusztust is félredobta a DCnU miatt, habár ennek köszönhetően a jelek szerint felszabadult egy kis kapacitás a szerkesztőségben, legalábbis csak ennek tudható be, hogy sikerült jóformán rekordidő alatt kiverni David Finchből a Batman: The Dark Knight ötödik számát. Persze az is közrejátszhatott ebben, hogy Finchet kirúgták a rajzasztal mellől és egy aspenes rajzolót, Jay Fabokot ültettek a helyére, aki szépen le is szállította a kért anyagot időre. A füzet amúgy a történet és a sorozat utolsó része is volt egyben. Annak ellenére, hogy ez egy ongoingnak indult. Sajna ezzel járt, hogy Finch tetű lassú munkatempója miatt belefutottak a DCnU-féle nagy újraindításokba, aminek következtében ezt a sorozatot is újra kell számozniuk. Emiatt aztán nem csak, hogy a hat részes első sztori öt részes lett végül (meg az utolsó is egyben), de a kapkodás miatt annyira erőltetett lett az egész - baltával lezárt sztorivonalak sokaságával -, hogy ezt az 52e-s eladású 17. helyezést is csak a címszereplőnek és a borítón lévő alkotói névnek köszönhette. A következő sorozatnál amúgy eddigi hírek alapján Finchet továbbra se nagyon fogják a borítón túl mást rajzolni, így lassan várható, mikor jelentik be, hogy már írni se fogja többé.
Amúgy pontosan emlékszik valaki, hogy ki volt az a marha értelmes egyén, aki egy Finch-féle szóló sorozatra kitalálta, hogy ez ongoing legyen? Ha az egészet egy minibe pakolja, kutyát se érdekelte volna, hogy három évig készít hat füzetet.
A Dark Knight amúgy egy figyelemre méltó sokaság egyik tagja most a listán, ugyanis a 15. és 20. helyek között ott tobzódik az összes olyan sorozat, aminek Batman a címében van. Még az Incorporated is, amit szintén elég gyorsan le kellett állítani az 52-ek miatt, habár Morrison jobban megúszta, mint Finch, mert az Inc.-et nem erőltetik egy azonnali újraindítással (hacsak a Batwinget nem vesszük annak), hanem a csavaros eszű skót kapott időt arra, hogy kidolgozza a Bat-eposza végét és egy külön, majd később induló sorozatban/miniben zárja azt le. És ha valaki esetleg nem tudná, Batman után most ismét Superman jön nála sorra, ugyanis lehetőséget kapott rá, hogy Johns kissé latymatag és eléggé felemásan sűrített Secret Originse után, Straczynski alterverzumos és inkább könyvesboltokba szánt újramesélése mellett, ő hozza létre az új Action Comicsban az Acélember átmenetileg hivatalos eredetét egy 16 füzetes történetfolyam keretében. Erről majd valószínűleg fogok még bővebben értekezni valamelyik eljövendő hasonló cikkben.

Megint Marvelre ugrunk: A Fear Itself mellett, amit már inkább a megkezdett lendülete visz, mintsem a nagy felhajtás körülötte (igen, ilyesmit kellett volna az ASM-mel is, nem csak lökni rajta egyet, hanem lendületet adni és úgy elereszteni), az egyetlen igazán komolyabb szervezkedés náluk továbbra is az Ultimate-részlegen ment, hisz augusztusban történt meg a nagy újrakezdés... újrakezdése. Újra. Az első két delikvens pedig hozta azt, amit várni lehetett. Az Ultimate Comics: Ultimate Ultimates to the Ultimate (ami ha Loeb vagy Millar írja, valószínűleg az Ultimate Comics: Ultimate Ultimates to the Ultimate XXXTreme!!! 3D címet kapta volna) egy viszonylag erős indítással, 92-es indexszel és 47e példánnyal dobta be magát a listára. A Hawkeye pedig valamivel lejjebb, 30e példánnyal - de már ez is szép egy olyan karaktertől, akinek a 616-os megfelelője ugyan közönségkedvenc, viszont az Ultimate-béli emo-köbös nyivákolóbajnok esetében már közel sem lehet ilyen népszerűségről beszélni. Pláne, hogy most megint adja az annyirahiperkeményvagyokhogyavécéniscsakgránitjönkibelőlem mega-macsót, ami a korábbi jajdemegakarokhalnimertnekemannyirarosszazéletem habitusa mellett egy annyira következetlen karakterré teszi szerencsétlent, hogy akár Liefeld is alkothatta volna McFarlane útmutatása mellett 1993-ban.
Az Ultimate igazi nagy durranása azonban az Ultimate Fallout negyedik része volt, amiben először pillanthatta meg mindenki az új Pókembert, a latino-fekete keverék Miles Moralest, aki annyira kisebbségi, hogy már azt is pletykálják róla, hogy a karakter meleg lesz. Ami annak tekintetében, hogy a srác 13 éves, valószínűleg pletyka is marad. A megjelenése pedig a mini eddigi laza 40e-s eladásait rögtön fellőtte 70e fölé, amivel amúgy az ötödik helyet foglalja el a teljes listán.

A kisebb kiadó versenyéről elméletileg most nehezebben tudok mit mondani, lévén, hogy a két nagy annyi címet ontott ki augusztusban, hogy az alattuk lévő kiadók sorozatainak listája rövidebb, mint az utóbbi időben bármikor. Ennek a füzetolcsósági összehasonlításra lehet majd némi hatása, ám a kicsik vetélkedésének győzteseit szerencsére ugyanolyan jól meg lehet állapítani továbbra is, mint eddig. Ez meg egy jó hosszú mondat volt.
A versenyt a változatosság kedvéért most sem a Walking Dead nyerte. Bár nem maradt le sokkal róla. Helyette, mint lassan szinte minden új licencsorozatának indításakor, az IDW új üdvöskéje (az IDW-nek lassan csak új üdvöskéi lesznek), a Teenage Mutant Ninja Turtles, avagy a Tini Nindzsa Teknőcök nagyon sokadik (és jóformán megállapíthatatlan évfolyamszámú) sorozatának első füzete ugrott fel a dobogó élére. Amely kép így kicsit ironikus, hisz a TMNT egykor egy elég komoly cím volt az Image-nél (...is... meg az Archie-nál... meg jóformán az USA összes képregénykiadójánál). És ez az első szám mindössze hat borítóval jött ki (a négy teknőc külön-külön Sam Kieth-től, plusz egy viszonylag energikusabb, és egy mérhetetlenül sablonos csapatkép). Különlegessége a sorozatnak – azon túl, hogy a második számnak már csak alig négyféle borítója lesz -, hogy az eredeti alkotó/kitaláló, Kevin Eastman is közreműködik az írásban.
A második a kicsik között, ahogy azt már említettem fentebb, a szokásos Walking Dead, ami nem, még mindig nem mozdul füzetes formájában semerre eladások tekintetében. A harmadik hely is az Image-és az...
Oké, itt most álljunk meg. Azon kívül, hogy imáim meghallgattattak, mielőtt rátérek a második legjobban fogyó Image-füzetre, feltennék egy kérdést. Ismerős-e nektek a következő történet:
Miután a Földet szinte teljesen romba döntötte egy végtelenségig húzódó háború az emberiséget kiirtani szándékozó mechanikus létformák ellen, a gyakorlatilag leigázott emberi faj számára nem marad más remény, mint visszaküldeni az időben egyetlen személyt, hogy aztán az a jövőbéli ismeretei, harci tapasztalata és modern, abban a korban ismeretlen felszerelése segítségével megváltoztassa a történelem menetét, és még azelőtt megakadályozza a globális katasztrófát, hogy az bekövetkezne. Visszaküldött szupermegakatonánk aztán összefog a saját fiatalkori énjével és közösen indulnak el a félelmetes ellenség ellen. Már persze ha képes lesz értelmet verni a saját ifjonti, meggondolatlan, csökönyös fejébe.
Azon kívül, hogy kapásból fel lehetne itt sorolni olyan címeket, hogy Terminátor, Vissza a jövőbe, Időzsaru, Serious Sam, meg még legalább tizenhét tucat másikat, ez az alapszitu már annyira sablonos, annyira közhelyes, annyira szétkoptatott, annyira ócska és annyira fantáziátlannak minősülő, hogy ha még mindig nem jöttetek rá, kinek a sorozatáról van most szó, akkor nem ismeritek eléggé a kilencvenes évek képregényeit vagy ezt a rovatot. De tippeljetek mondjuk kettőt. Csak rajta.
Aki elsőre Brian Bendist mondott, azt ki kell ábrándítsam. Egyrészt ő ennyire még nem süllyedt le, plusz továbbra is exkluzív szerződése van a Marvellel.
Ha esetleg Todd McFarlane ugrott be, megint téves. Ő csak Venomot másolja újra és újra és újra és újra és újra és újra...
Nem, Frank Miller se a helyes megoldás. A mostani sorozat borítójának jóval kevesebb, mint 70%-a fekete.
Chuck Austen se tért vissza.
Ám ha valaki Rob Liefeldet mondott, ráadásul elsőre, az bizony nyert egy virtuális kék hangszórót! Igen! Ha eredetiséget nélkülöző tucatsztorikról van szó nulla dimenziós macsó hősökkel és fizikailag kivitelezhetetlen fegyverekkel, továbbra is Rob Liefeld a mi emberünk. Az előző minije, amivel az embereket riogatta, nem volt elég. Ám most rafkósabb, a jó eladásokat és a listán feltűnő helyre kerülést rögtön elintézte egy laza hat variánsos első füzettel, így képes volt a kiadó azt a látszatot elérni, hogy ez a sorozat érdekelni fog bárkit. Ám nem ez volt a legnagyobb parasztvakítás, nem. Ők is tudták, hogy Liefeld neve az égvilágon senkit nem fog vonzani, elvégre nem 1994-et írunk. Inkább a rövid távú nyereség érdekében fogták és beállították Kirkmant, a kis aranytojást tojó tyúkjukat, hogy írja meg ezt is. Nem elég szerencsétlennek, hogy a szakmai hírnevét lassan a Walking Dead se lesz képes megtartani olyan rémségek mellett, mint a „Haunt, avagy hogyan adjuk el Venomot és Spawnt együtt úgy, hogy a végeredmény rettenetesebb legyen mindkettő négyzeténél is annak ellenére, hogy egy elméletileg ügyes író keze alatt van” című borzadály, most még Liefeld legújabb rémségéhez is neki kellene valami olyan dialógust szerkesztenie, amitől az ember agysejtjei nem akarnak rögtön szeppukut végrehajtani egy rozsdás kiskanállal.

A Dark Horse ugyan lecsúszott a dobogóról, helyette viszont rögtön csinál egy hármas sorozatot a negyedik helytől lefelé. A legjobban fogyó címe az Angel & Faith első száma volt, ami a jelek szerint egyrészt azt mutatja, hogy megszerezték az IDW-től az Angel-licencet, másrészt hogy Whedon most vagy pihenteti Buffyt, vagy lesz egy kis szusszanás azelőtt, hogy beindulna két párhuzamosan futó sorozat is a Buffyverzumban.
A Dynamite nem maradt el sokkal a Boysával, ráadásul ők se rögtön eggyel indítanak a listán, ugyanis egy új sorozatuk, a Bionic Man is ott van a Boys mögött. Erről a címről valószínűleg páraknak a néhány éve nagyon gyorsan elhalt Bionic Woman című tévésorozat juthat az eszébe. Az ő és számukra tudatom akkor, hogy ez bizony régebbi, mert a Hatmillió dolláros férfi című televíziós sorozatról van most itt igazából szó, ami a hetvenes években ment és örvendett különösen nagy népszerűségnek. A Bionic Woman, bármily hihetetlen, ennek volt egy párhuzamosan futó mellékága, azt próbálták csak feléleszteni 2007-ben. A mostani képregény pedig egy újabb befuccsolt Kevin Smith-forgatókönyv (hasonlóan a Green Hornet-éhez), amint Smith most inkább képregény formában ad ki.
A fenti négy kis kiadó nagyon jól elvan a listán, nem is adnak teret másnak egészen a 184. helyig, itt bukkan csak fel a furamód még mindig viszonylag értelmes eladásokat produkáló, ráadásul immár emberi időközönként megjelenő Hellraiser ongoing is a Boom! Studiostól. Rögtön utána az Abstract Studio, vagyis Terry Moore új sorozata, a Rachel Rising jön. Mivel Moore nemrég fejezte csak be az Echót, várható volt, hogy nemsokára előáll egy újabb történettel.
Az Avatar pedig... az Avatar szokás szerint az erősen 10e alatti részlegben viaskodik a Zenescope-pal, amit megint csak a Lady Death ongoinggal tudott egyedül megverni.

Könyvek tekintetében a képregényboltokban nem volt nagy mozgolódás. Az igazi hír itt az, hogy a piac viselkedése kezd változásokat mutatni: habár a friss szenzációk továbbra is kiugró teljesítményt mutatnak a megjelenés hónapjában (esetleg még egy-két hónapig utána), mellettük azonban kezd kialakulni egy olyan homogén tömb a listában, aminek az elemei ugyan változnak/váltakoznak, mégis mutat egy folyamatos forgalmat. Vagy kicsit érthetőbben fogalmazva: most már nem csak rövid ideig fut egy-egy kötet a képregényüzletekben sem, hanem könyvesboltokhoz hasonlóan itt is állandó kereslet alakul ki akár a több hónapja/éve megjelent címek iránt. És mintha bővülni kezdene azoknak a sorozatoknak a köre, amiket nem füzetekben, hanem könyvekben vesznek. Nem csak a Vertigo vagy az IDW címeire gondolok itt, hanem arra, hogy immár láthatóan van egy könyvesbolti vásárlóréteg a Green Lantern-címekre, de pl. a Batman & Robin olvasóinak is egész szép része könyvekben követte a sorozatot. Marvelnél is látni hasonlót, ám a kiadáspolitikájuk (előbb premiere HC, ami a legócskább dolog, amit valaha kiötöltek) és a még mindig magasabb áraik miatt (ebben a kategóriában még az IDW is olcsó mellettük!) leginkább csak az ASM az, ami viszonylag gyakori elem a listákon, meg persze a nem-mainstream könyveik, mint az Oz-sorozat.
Bár egy dolgot azért hozzátennék: a Marvel megint lassacskán lejjebb vitte az új kötetek árait, legalábbis a HC-két. A tpb-ket még mindig fejőszerkezeteknek gondolják.
A BookScan könyvesbolti listája most kicsit érdekesebb, ugyanis nincs totális és lehengerlő mangadominancia. Az első tízben például négy nyugati kiadvány van, amiből kettő a periodikusság hullámvasútjának jegyében ismételten Walking Deadhez kapcsolódik: egészen pontosan a két legújabb tpb. Mellettük pedig a Watchmen, ami kissé érthetetlen, honnan bukkant fel megint. De van itt Miller-féle Dark Knight Returns, és megint itt van a Superman: Earth One.

Pénzhajhász rovatunkban megint átfutjuk, ki hogy méri az olcsóbb(nak mondható) és drágább (nem, ez egyszerűen csak drágább) füzeteit:
A DC-nél rosszabb lett a helyzet, köszönhetően egy tonna DC Retroactive kiadványnak, amik elég vaskosak ugyan, ám öt dollárba kerülnek, így sajna rosszul mutatnak az összehasonlításban. Plusz kicsit érthető módon a JLA-t is négy dollárért adták, ami a Flashpointtal kiegészülve a lista élén elég szép egyszeri bevételt hozott most nekik. Az arányuk amúgy 21 drága és 75 három dolláros.
Marvelnél 45 drága jut 58 négy dollár alattira (akad három és feles is az Icontól), ami tovább folytatja az enyhe, ámde javuló tendenciát, amit a kiadó mutat. Nagyon lassan csinálják, mintha legalábbis rászoktatás volna. A teljes kiadványpalettájuk átlagára lassacskán kúszik lefelé, illetve tartja a szintjét. Ami azért különös csak, mert a nagy áremelésüket finoman szólva sem finomkodva hajtották végre, sőt, az egész akkoriban kicsit pofonvágásszerű volt, olyan „Kell a jól menő sorozatunk? Akkor perkálj érte szépen 33%-kal többet, kisöcsi!”-jelleggel ment. (Mondjuk ott meg is lett az eredménye igen gyorsan...)
Image-nél továbbra is csak Silvestri stúdiójának van képe emelt árat kérni a cuccaiért, az IDW és a Boom!, na meg a Dynamite... nos, ők nem változnak. Bár valószínűleg hamarabb fog a pokolban hupilila hóeső esni, mint hogy az IDW valaha adjon bármit négy dollár alatt, ami nem egy hat oldalas reklámfüzetecske.
A teljes listán 119 négy dolcsis vagy drágább (egészen pontosan 23 db annál is drágább) és 181 négy dollárnál olcsóbb (ebből 15 db három és feles, három darab pedig egy dolláros reklámkiadvány) kapott helyet. Ez kétség kívül jobb, mint az eddigi eredmények. Az ok valószínűleg még mindig a két nagy dömpingjében lehet, mert hiába pénzsóvárak, még mindig ők engedhetik meg a leginkább maguknak a három dolláros füzeteket.

A Diamond augusztusra szerencsére szolgált számokkal, így lehet értelmes elemezgetést végezni.
JLA v5 és Flashpoint erős zárása ide vagy oda, a DC éppen csak közelebb férkőzött valamelyest a Marvelhez. A részesedése most 31/35% volt (bevétel/példány) az ősrivális 37/42%-ával szemben. Ha lesz ebből valaha fordulás, az maximum a szeptemberi eladásoknál jöhet, ám így, hogy a legnagyobb ütőkártya, a JLA nem lesz ott, ennek az esélye eléggé csekély lett.
Az IDW-Image-Dark Horse hármas hosszú hónapok óta folyamatos rotációban van, most megint csak a három hónappal ezelőtti győztes, a Dark Horse végzett közülük az élen. Ráadásul toronymagasan. A másik kettő pedig elég komoly csatát vívott, amit az IDW természetesen mindössze bevételi oldalon tudott megnyerni. Mögöttük kicsit árván található a Dynamite egyedül 2%-osként, mögötte megint nagyobb szakadék, ahol bevételi szinten a Boom!, a Viz és az Eaglemoss tapossa egymást. Közülük példányszámban egyedül a Boom! van egy százalék felett. Illetve rajta kívül még az Archie, náluk viszont a bevétel nem éri el azt a határt. (A Viz mangaköteteket, az Eaglemoss pedig figurákat ad el – csak hivatalosan képregényszerű magazin mellékleteként – ezért náluk teljesen normális, hogy a bevételi arány jóval nagyobb legyen a példányokénál.

Az összehasonlító adatok kivételesen pozitívak. A füzetek júliushoz képest – amiről utólag amúgy kiderült, hogy a látszattal ellentétben erősebb volt, mint hittem volna – emelkedtek kilenc százalékot (ami gyakorlatilag a JLA v5 #1-nek felel meg), a könyvek viszont majdnem 25%-os bővülést értek el egyetlen hónap alatt... hogy aztán a teljes havi mérleg 13,7/8%-os bővülés legyen bevétel ill. darabszámok tekintetében.
Persze azt már megszokhattuk, hogy idén egyes hónapok jobban teljesíthetnek az előzőeknél, azt azonban nem, hogy az előző évi azonos hónaphoz képest kiemelkedő eredményt érjenek el. Márpedig most ez történt. A füzetek 15-os bevételnövekedést tudhatnak magukénak 17%-os példányszám-erősödés mellett (ami azt jelenti, hogy tavaly ilyenkorhoz képest érezhetően kevesebb egy füzet átlagos ára), a könyvek pedig 31/20-at (ami a füzetek ellentéte: kifejezetten nőtt az átlagáruk). A teljes kép egy +20/+18-os százalékos változás.
Itt megjegyzendő, hogy a könyveknél ezt a remek számot a fentebb már említett jelenség okozza, miszerint elég sok fajta kötetet visznek folyamatosan. Emiatt a Diamond listája ugyan nem valami káprázatos, ám még így, 300-asra kibővítve sem fedi a valóságot, mert a jelek szerint szó szerint százával voltak augusztusban olyan címek, amikből elvittek néhány száz példányt, igazi könyvesbolti viselkedésmintákra utalva.
Ezek a remek eredmények természetesen az év elejétől tárgyhóig szóló értékeket is feljebb húzták, a nyár előtti siralmas -10%-nak végre nyoma sincs, bár még mindig negatív előjelek vannak az oszlopokban. Mind az összbevétel,mind az összpéldányszám mínusz négy százalék alatt van kicsivel, ami a DC-nek hála szeptemberben még biztosan csökkenni fog, sőt, ha csak a sorozataik harmadánál kitart majd egy nagyobb lendület, akkor akár a nullszaldót is elérheti az év. Ami nem biztos, hogy jó, mert képes lesz rossz üzenetet küldeni a képregénykiadóknak arról, hogy amit csinálnak, az mégse olyan rossz. Pedig a helyzet annyira nem javult, hogy kijelenthessük, hirtelen megjelent a fény az alagút végén, mindössze arról van szó, hogy sikerült egy meglepően jó nyarat zárni néhány szerencsés körülménynek hála. Innentől kezdve év végéig nagy krachra nem kell számítani, hiszen csak lesz még ott egy karácsony, azonban hogy utána mi jön majd jövő tavaszig, egy roppant érdekfeszítő kérdés lehet mindenki számára.

A végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Ahogy már nem egyszer felmerült ezekben az irományokban, a nyár a szórakoztatóiparban mindig is egy különleges időszak. Az amerikai mainstream képregények kiadói kifejezetten ilyenkor tudják legjobb eladásokat produkálni, és ez idén sincs másképp. A júliusi adatok egészen kellemesnek hatnak – ám csak a 2011-es év eddigi számait figyelembe véve. Szóval a 2006-os nagy dömping ugyan már legfeljebb csak a kiadók emlékeiben él, de a 2011 júliusi eladásokra nem lehet panaszuk ahhoz képest, hogy milyen leszálló ágban volt a teljes első félévben a piac. Hogy pontosan mennyire...? Nos, erre a kérdésre nem igazán tudok most választ adni. Erről majd a cikk végén pár szó. Addig is egy kis kényeztetés a Marvel-fanoknak. Ugyanis a mostani elemzés szinte teljes egészében a legnagyobb amerikai kiadó júliusi ténykedéséről fog szólni (gyakorlatilag ők mozgolódtak csak a hónapban, így velük vannak érdekességek).

A DC ugyan már jó ideje bejelentette a DCnU nevezésű marketingfogásukat, ami röviden összefoglalva 52 db első számot fog takarni. Ezt az eseményt a naptári őszre, szeptemberre időzítették. A Marvel ezzel szemben kapott az alkalmon, és a nyár közepén kidobott pár első számot néhány komolyabb címmel bíró sorozatából. Ám mégsem egy ilyen végzett az élen.
Ahogy egy korábbi ilyen cikkben írtam, az Amazing Spider-Man sorsa Joseph Michael Straczynski távozása óta finoman szólva is mostoha volt. Az előző főszerkesztő, Joe Quesada több évnyi munka után áterőltette a vezetőségen az ötletét, mely szerint megszüntetik Peter házasságát és az egész sorozatot visszalövik hangulatilag húsz évet, hogy aztán egy havi 3-5 füzetes megjelenéssel és legalább három stabil gárdával egy fejőstehenet, vagyis pontosabban egy zászlóshajónak beállított fejőstehenet csináljanak belőle. Az ötlet végül annyira kivitelezhetetlennek bizonyult, hogy Brian Bendisnek az X-Mennel ellentétben itt abszolút nem kellett egy minisorozattal legalább öt évre menthetetlenül tönkretennie a teljes kiadványcsaládot, hogy az élen tarthassa az Avengerseit, mert a „Spidey Brain Trust” (kb. Pókfej agytrösztje) megtette ezt elég gyorsan helyette. A közel két éves kínszenvedésből - ami alatt olyan ritka hozzá nem értő írók garázdálkodtak a füzeteken, mint Guggenheim, Gale vagy később Kelly (mielőtt valaki itt felhördül: a mostani Joe Kellynek már köze sincs a 10 évvel ezelőtti önmagához, az irományai kb. olyan változáson estek át, mint Howard Chaykin rajzstílusa) - az lett, hogy végül az egyetlen igazán jó és az egész szériát úgy-ahogy egy egységes valamibe kalapáló Dan Slott kezébe adták, akinek amúgy már nagyon sok éve kijárt volna egy ilyen presztízsű megbízatás. És ő kemény munkával elkezdte feltornázni a megtépázott renoméjú sorozatot.
Csak hát persze ez sokat nem ér, ha az emberek nem tudnak róla. Az ASM másik nagy gyengéje ugyanis a reklámja volt. A marketingesek jó darabig a következő roppant elmés módszert alkalmazták vele: amikor már az eladások nagyon elkezdtek csúszni, akkor hirtelen bedobtak egy reklámhadjáratot egy éppen közelgő történetről, majd amint az elindult, már ott is hagyták teljesen a füzetet. Aztán az eladások a kezdeti fellendülés után megint elkezdtek esni, újabb reklámozás, újabb csúcs, újabb esés, folyamat ismétlődik megközelítőleg hatszor-hétszer. Nos, ez az, ami nem nagyon változott eddig.
És hogy mi célt szolgált ennyi felvezetés? Azt, hogy a fenti két zárógondolatok kombinációja áll a júliusi füzetes eladási lista élén.
Az Amazing Spider-Man 666. számában veszi kezdetét a Spider-Island című sztori, amiben lesz itt minden, pókképességeket kapott lakosságtól kezdve a talán lassan tucatadik visszatérését ünneplő Sakálig. A történetet Dan Slott viszi, és ez a legnagyobb marketingkampánnyal megtámogatott történet azóta, hogy Slott teljesen átvette a Pókember írását. Csak most nem egy sima sztoriról van szó az ASM-en, hanem egy jellegében nagyon is a World War Hulksra hasonlító mini-eseményről, amit kiegészítő minkkel és egyrészesekkel fognak megtámogatni. Persze ez se fog sokat érni, ha a reklámokkal nem hajtják és az olvasók ezt is egyhamar elfelejtik. Amire van esély, ha a Marvel úgy gondolja, hogy ez az Ultimate Comics Ultimate Spider-man fináléját, a Fear Itself vagy a Flashpoint kezdését, de még a nagy sikernek tartott FF #1 eladásait is messze maga mögé utasító, idei rekordot felállító 135e példányos eladás elég lesz ahhoz, hogy kényelmesen hátradőlve lapátolják be a pénzt a Spider-Island után. Amely szám mellesleg több mint kétszerese az előző füzet eladásainak (16. hely, 56e példány).
Bizony. A Marvel nyári mini-eventje (ne csodálkozzon senki, 2006. óta rendszeresen vannak ilyenek, csak sose ezek vannak a fókuszban) lenyomta a kiadó és a riválisa nagy főeseményeit, a Fear Itselfet és a Flashpointot is. De nagyon. Az említett crossoverek gerincsorozatinak aktuális részei 93e és 86e példányos eladásokkal a harmadik és negyedik helyen találhatóak csak. Hogy akkor mi a második?

A Thor mozifilm kapcsán párszor szóba került, hogy a film nem igazán segített a képregények eladásain. Már a Vasember 2-nél is látszott, hogy az első résszel ellentétben a több havisorozat és egyszerre kijövő mini gyakorlatilag semmi emelkedést nem mutat illetve nem veszik csak pár ezren. Amerika Kapitány esetében úgy tűnt, a Marvel nem is fogja erőltetni ezt, a próbálkozásuk kimerül abban, hogy egy csomó sorozatnak kihoznak egy I Am Captain America variánst, és kész. Aztán valahol meggondolhatták magukat.
A Little Help című, már előzetesében rém gyengének tűnő mini a próbálkozásuk láthatóan rosszabbik része. Ami viszont lehet, hogy éleslátásra mutatott tanúbizonyságot, az az, hogy kihasználták Bucky Barnes értelmetlen legyilkolását a Fear Itselfben, és annak apropóján, hogy Steve Rogers visszavette a jelmezt és a nevet, nem sokkal (húsz számmal) a nagy v1-esre visszaszámozás után most egyszer csak kihoztak egy Captain America v6 #1-et. Igen, hogy egy gyűjtőnek végleg halvány esélye se legyen értelmesen rendezni a füzeteit (a v5-ből lett egyszer csak v1 #600, amiből most lett v6 #1).
Ez a bizonyos kiadvány 97e példánnyal a második helyen végzett. Ám mielőtt valaki esetleg örülni kezdene, hogy Brubaker zseniálisan induló, majd kissé ellaposodott, de még mindig átlag feletti szakasza újra egy olyan helyen van, amit igazából még megérdemelne, annak az a rossz hírem, hogy ez a szám ugyanannak köszönheti a sikerét, aminek az X-Men v3 #1 is anno: első szám (nagy okosság, mi?), és fél tucat variáns borító. Ami ugyan smafu az IDW-s Godzilla első számának nyolcvan variánsához képest (nem, nem írtam el, nyolcvan fajta borítóval jelent meg), de így is már-már avatari szint. A kérdés inkább az lesz, hogy ha már beáldozták a patinás 600 feletti számozást egy első számért, amivel a filmnézőket próbálják meg becsalni, vajon megérte-e ez a mozdulat és képes lesz-e a sorozat az addigi 50e körüli példányról magasabbra menni huzamosan. A részemről erősen kételkedem ebben, ilyen kunsztokra már nagyon régóta immúnisak az amerikai képregények olvasói.

Az első számoknak és a 100-as feletti indexnek még nincs vége (utóbbinak nagyon nem), mert a hatodik helyen, egy Green Lantern v4 mögé szorulva akad egy újabb #1, ami szintén egy nemrég történt visszaszámozás után jelent meg. A DareDevil v3 első füzete az, aminek a 64e példányos nyitása ugyan nem olyan rég még egy erős közepesnek ment volna csak el, most azonban mégis egy egész ígéretes kezdetnek vehetjük. Amikor több mint egy évtizede hasonlót műveltek a karakterrel, az igen hamar a Marvel egyik legjobb sorozatához vezetett Brian Bendis alatt.

De van itt lejjebb, éppen csak a top10-en kívül egy érdekes első számunk is.
A Marvel nagy eseményhármasaiból már említettem a nyári fő crossovereket, a mini-eventeket, de van még egy stabilan visszatérő elem, a harmadik tag a crossovertriászukból, mégpedig a kiadó fő világától még mindig kissé távol álló X-sorozatok crossoverei. Voltak köztük kisebbek, nagyobbak, klasszikus felépítésűek és modern, gerincsorozat alapúak is. És most is elkezdődött egy, nem is olyan sokkal a Second Coming eseményeinek feldolgozása után. A Schismről van szó, aminek a tartalmára a címéből nem nagy kunszt következtetni. A sztorit meglehetősen jó ideje reklámozzák, elég súlyos dolgokat dobtak be a marketingesek, sőt, még azt is megengedték az íróknak, hogy valami értelmeset is nyilatkozzanak a szokásos bullshit mellett (tudjátok, hogy itt minden megváltozik, hogy olyan szituációk lesznek, mint addig még soha,hogy a szereplők teljesen más világba kerülnek, mint megszokták, nagy lesz, szép lesz, konkrétumot nem mondok, csak vegyétek és fizessetek, bla bla bla).
Hogy ettől most azt várták-e, hogy hirtelen bővülni fog az X-sorozatok olvasóinak száma, nem tudom. Ezek a füzetek gyakorlatilag harminc éve egy külön mikroverzumot alkotnak a Marvel-olvasók körében is, ami nem szokott egyik napról a másikra drasztikusan megváltozni (leszámítva a '97-es krachot, de ott mi volt az, ami nem esett 50-90%-ot?). A Schism első számának eladásai is egyszerűen azt mutatják, hogy az összes addigi X-Ment olvasó ember megvette, más nem. Szóval ha úgy vesszük, hogy olvasócsalogatónak kellett volna lennie, akkor bukás volt. Erre majd legfeljebb az utolsó még nem átszámozott sorozatuk újraindítása, az Uncanny X-Men v2 első száma lehet alkalmas. Ha meg úgy, hogy egy újabb X-es crossover a Marvel-események tengerében, egy gyakorlatilag négy éve folyamatosan tartó hatalmas X-crossover-sorozatlánc végén, akkor meg igenis siker, mert aki X-ment olvas füzetekben, az megvette mind.

Visszatérve az első tízbe: Az Avengers v4 még tartja magát itt, a testvérsorozata, a New Avengers v2 azonban a mindössze négyezer példányos hátránya ellenére a Schism mögött található. A Zöld Lámpásokat a fősorozat mellett a War of the Green Lanterns egyik szerkesztőileg érdekes lezárása képviseli, a WotGL: Aftermath című két részes mini első fele. A füzet, azon kívül, hogy Tony Bedard egyik legépkézlábabb (szándékosan hülye szó) munkája lehet, megtöri a DC egyezményes minden-füzet-három-dollár fogadalmát, mert emelt áron adják. Plusz felveti a kérdést, hogy miért nem lehetett ezt az egészet megcsinálni abban a két-két füzetben, ami szerencsétlen érintett sorozatokból a szeptemberi újraindítás előtt még hátra van? Érthetetlen a mini léte, még úgy is, hogy a DC hajlamos külön minikben foglalkozni utóhatásokkal a Marvel saját sorozatokra lebontott módszere helyett. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez hosszú távon jó út lesz.
A DC-nél maradva, van még egy címük a felső tízben. Egy Batman-cím. A Dark Knight v2 harmadik része. Amiről nem tudom eldönteni, hogy most volt-e értelme kiadni.
A Dark Knight v2 (ami amúgy valamiért most hirtelen Batman: the Dark Knight v1 lett), ha valaki nem emlékezne rá, David Finch saját Batman-sorozata, melyet ő ír és rajzol, és aminek az első száma valamikor tavaly jött ki egy hatalmas, és egy röpke ideig mindent letarolónak tűnő Batman-áradat utolsó, legütősebbnek szánt elemeként. Finch mostanra tudta nagy nehezen összehozni a harmadik füzetet a hat részesre tervezett első történetfonalából. Másfél hónappal azelőtt, hogy a sorozatot a DCnU keretében újraszámoznák. Vagyis igen, a sztori kellős közepén egyszer csak újraindul a sorozat. Tehát továbbra sem értem, hogy a szerkesztőség pontosan mit gondolt. Valószínűleg azt, hogy most már így is, úgy is el van cseszve, akkor már legalább olvassák ezt a szerencsétlen füzetet. De hogy betelt valahol a pohár, az biztos, mert Finch mellé, aki eddig ugye író/rajzoló volt egymaga, behajítottak egy írót és egy rajzolót is, ahonnan meg már csak egy lépés, hogy Finchet kitúrják a fenébe és átrakják borítózni, hátha azzal elkészül időben.
Avagy a tanulság: ez már nem a kilencvenes évek és nem a szerkesztők nélkül üzemelő Image Comics. Ha tudod magadról, hogy nem tudsz elkészülni egy hónap alatt egy nyamvadt 22 oldalas füzettel, akkor ne vállalj be egy havi sorozatot, mert a szerkesztők egyszerűen fognak és kiveszik a kezedből a címet.

Mivel nagyon sok hely elment már, így a lista maradékáról csak címszavakban:
Az Ultimate Comics-vonalból Ultimater Ultimate Comics-vonalba átvezető, Peter Parker halálát feldolgozó mini, az Ultimate Comics Ultimate Fallout hetisorozata az Ultimate-ekhez képest meglehetősen erősen teljesít. Az első három rész 49/45/44e-s eladásai kifejezetten jónak minősülnek, még az is lehet, hogy tényleg képesek lesznek életben tartani a címeket valahogy. Persze nem a szerkesztők munkájával, mert ők voltak azok, akik a sírba küldték, és én Hickmanben se bízom 100%-osan, de ha értelmesen állnak hozzá (nem kuncog! Tudom, hogy Ultimate, de attól még előfordulhat...), akkor talán nem kell a közép-alsó kategória alsó fertályában lebegniük olyan álmokat kergetve, hogy majd ők lesznek a Marvel húzóága. Vagy röviden: ha az Ultimate-vonal kinövi a nagyzási hóbortjait, még lehet is belőle valami.
A Flashpoint tie-in minijei tartják magukat, 25-30e környékén tobzódnak tömegével, ami az első számaik átlag 30e-s teljesítményéhez képest teljesen korrekt. Ez így igazság szerint várható is volt.
A Fear Itself nem ongoingokba rakott mellékszálainál sincs változás, senkit se érdekelnek igazán, de nem is olyan rémesek, hogy veszteségesek legyenek. Elolvashatóak, de el is felejthetőek.
Van itt még egy Ghost Rider v5 #1 is, de erről szinte semmit se tudok és igazából nem is nagyon érdekel. 41e-rel nyitott, ami még mindig értelmesebb, mint a máig érthetetlen okokból indított Alpha Flight előző hónapban. Mindenesetre hátha valaki érdekesnek találja, hogy a második film forgatásának kezdetéhez igazítottak a jelek szerint egy új sorozatot.
A többi cím mozgolódása nagyrészt benne van a statisztikai hibahatárokban. Érzékelhető egy stagnálás/nagyon enyhe emelkedés sok helyen, másoknál meg egy kisebb esés, de ez hónapról hónapra teljesen megszokott.

A kicsik között nem meglepő módon a Walking Deaddel az Image áll a dobogó tetején. A második helyen viszont, hogy őszinte legyek, pislogtam egy jó darabig. Az Aspen MLT füzete, a Lady Mechanika #2 szerepel itt 20e példánnyal. Azon kívül, hogy az Aspen MLT nem igazán szokott itt lenni (jut eszembe, ha valakinek esetleg nem esne le a betűszó a kiadó nevében: az alapító, Michael Layton Turner monogramja, amit a cég az író/rajzoló/igazgató túlságosan is korai halála után is megtartott), a Google segítségét kellett igénybe vennem, hogy visszaemlékezzek, ennek a sorozatnak az első száma tavaly jelent meg. Nem siették el, meg kell hagyni. A kiadóhoz kapcsolódik még, hogy a v2 vége óta követhetetlen kiadási és olvasási sorrendű címük, az alapító karrierjének legnagyobb sorozata, a Fathom megint új történettel indul náluk, de az Aspen MLT-nél legalább van annyi tisztesség bennük, hogy a kiadvány hivatalos neve az, hogy Fathom v4, nem az embernek kell kisakkoznia, hogy akkor ez most hanyadik sorozat akar lenni. (A legtöbb v2, v3, stb. jelölést a rajongók szedik össze, az impresszumban már huszonpár éve derogál a kiadóknak feltüntetni, hogy létezett már korábban sorozat olyan névvel, melyet egyszer meg kellett szüntetniük).
A harmadik helyért nagy harc folyt, összesen három századnyi indexpont (kb. 20 füzet) döntött a Boys javára a Hellboy-jal szemben. De eggyel lejjebb megint egy hasonló Dynamite-Dark Horse páros csapott össze ugyanilyen eredménnyel, mert a Kirby: Genesis és egy újabb, hosszú című Star Wars kiadvány között is 0,65 pont a különbség (olyan 300 füzet).
(Azért kezdek el inkább pontokkal dobálózni, mert azok az igazán hivatalos adatok, a példányszámok – bár elég jó közelítést szoktak adni – becsült értékek, amiknél lehetnek azért eltérések.)
Az IDW az első tízbe se jutott be, a Rocketeer Adventures harmadik száma a 12. a kicsik között. A Godzilla áll még ezen kívül jó helyen, utána azonban jóformán megint kibérlik a 10e példány környékét az erősebb licencképregényeikkel (True Blood, GI Joe, TransFormers, stb.).
A Boom! Studios továbbra sincs valami magas helyen, de most a Hellraisernek hála legalább megelőzték az Avatar Crossedját. Az Irredeemable füzetes mélyrepülése megállt ugyan 10e alatt, de onnan már feljebb nem igazán fog a jelek szerint menni.
Nem tartozik a kicsik versenyébe, de érdekes látni, hogy a 194-195. helyen egymás alatt van egy Avengalyne v4 #1 (és itt kicsit meg vagyok lőve, mert gyakorlatilag kideríthetetlen, ez igazából hanyadik sorozat első száma, annyira átláthatatlanok voltak a régi Chaos!-t majmoló címek... a v4 az, amire a legerősebb tippet találtam a neten) és egy Lady Death-füzet. A kilencvenes évek valahol nagyon tartja magát és nem igazán akar végleg kipusztulni, pedig már nagyon ráférne, ha a képregényes stílust nézzük.
Tényleg, tudtátok, hogy van most Total Recall (Emlékmás) képregény? Az van most a 300-as lista legalján. De ami még meglepőbb, a Stan Lee nevével reklámozott (amúgy semmi köze hozzájuk azt leszámítva, hogy olyan rosszak, mintha tényleg ő írná őket) Boom!-sorozatok még mindig mennek? És van 4e ember, akit még érdekelnek is?

Kötetek tekintetében a legnagyobb hír természetesen a League of Extraordinary Gentlemen III: Century (1969) második könyvének megjelenése, ami rögtön indított is 22e példánnyal. Mögötte egy egész erős Conan-tpb vonul fel, furamód egy Kick-Ass-szel támogatva. De erős a Blackest Night is, az első húszból hét helyen vannak ott a puhafedeles kiadásokkal.
Könyvesboltokban a Walking Dead 14. kötete továbbra is viszi a prímet, a Yen Press pedig még mindig másodhegedűs (iskolai sorozatok ide vagy oda) a Vizzel szemben. Az első helyezettet leszámítva nyugati mainstream képregénykiadó egyedül a 16. helyen képviseli magát: az IDW a Locke & Key negyedik könyvével.

"Ki a legkapzsibb?" címet is kapható részlegünkben megint megnézzük, ki az, aki megpróbál minél többet elkérni a saját füzeteiért.
A DC arányai valamelyest javultak, és még mindig ők a legbarátibbak talán. A reklámkiadványokat és egy spéci sorozatot, a 70s Retroactive-ot nem számítva 75 db háromdolláros és három darab drágább képregény van a felhozatalban. Persze ha a fentebb említett Retroactive-ot belevesszük, az arány 75/9-re romlik.
A Marvelnél 44 olcsóbb kiadványra már 49 drágább jut. Ebből négy 4 dollárnál is drágább, köztük egy olyan címmel, amitől lehasaltam... Venom: Flashpoint. Ha ez nem a pofátlanság egyik csúcsa, hogy egy népszerűnek mutatkozó karakter neve mögé a konkurencia aktuális húzónevét tesszük oda, és drága pénzért kiadjuk, akkor nem tudom, mi. A House of M: Civil War ehhez képest smafu.
Image-ék Top Cow stúdiójánál továbbra is Silvestri idiotizmusa tombol, és a négy dolcsis árak. Ám már a fő iroda is elkezdett óvatosan emelgetni, mert öt kiadvány – köztük három első szám – három és fél dollárba kóstált.
Az IDW természetesen véletlenül se megy 4 dollár alá, ahogy a Dynamite vagy a Boom! Studios sem. A Dark Horse egy egyrészessel elmerészkedett ugyan ide, de még mindig a három és fél dollár a jellemző náluk.
A teljes listán a háromdolláros választóvonalat figyelembe véve (nem beleszámolva a reklámfüzeteket) az olcsók/drágák aránya 157/137. Ez gyakorlatilag ugyanaz, mint júniusban, ahol a cikkben egy egyes érthetetlen okokból lemaradt mindkét szám elől.

Amiért eléggé terjedelmes lehetett a cikk első nagy szakasza, az az, hogy számokkal gyakorlatilag nem tudok szolgáltatni. A Diamond az eddigi egyre bővebb listáival ellentétben júliusra mindössze a kiadók részesedési diagramját adta ki, semmi mást. Reméljük, ebből nem lesz szokásuk.
A Marvel és a DC közti rés továbbra is kisebb, mint az első naptári negyedévben volt. A Marvel természetesen vezet, bevétel/példányszám arányban 39,5/43,5%-kal a DC 30,5/34,5%-ával szemben. A kicsik közül toronymagasan az IDW vezet 5,3/3,7%-kal, amivel gyakorlatilag megfordította a júniusi helyzetét. Az Image 4,5/4,5%-kal áll mögötte, a Dark Horse pedig még jobban leszakadva, 3,7/2,7%-kal. A Dynamite most nem bízott semmit a véletlenre, a Boom! igen komoly leszakadással áll mögötte. Rajtuk kívül az Eaglemoss figurái értek el 1%-ot (csak bevételben), de a Top Shelf (LoEG-nek hála), a Viz és az Aspen MLT is viszonylag közel voltak ehhez a határhoz most. Ha nem lenne a piac elárasztva a Flashpoint-minikkel és nem dobott volna pont most a Marvel egy első számos dömpinget, ők is valószínűleg felmentek volna 1% fölé, új rekordot állítva fel az ide eljutó kiadók számában.
Ha már nincsenek plusz adatok, pár érdekesség a részesedési arányokról. Az Avatar és a Zenescope jó szokásukhoz híven egymást marják itt, de a pénzügyi politikájukat jól jellemzi, hogy az Avatar úgy van fentebb, hogy a bevételi részesedése 0,68% a Zenescope 0,6%-ával szemben, példányszámok tekintetében viszont utóbbi nyerne 0,63-0,37 arányban. Ennyire durva különbség egy kiadónál ár-példány között csak az IDW-nél van. Látszik, kik a legkapzsibbak a piacon, mi?
A felső ötöt leszámítva érdekes az Archie, de még inkább a Bongo helyzete. Náluk ugyanis a példányszámok részesedése magasabb, mint a bevételé (a felső kategóriában ez a Marvelre és a DC-re is igaz, ahogy az Image-re is), vagyis ők azok, akik a piachoz képest az olcsóbb áraikkal próbálnak versenyben maradni. Pont ellenkezőn taktikán vannak tehát, mint az Avatar vagy az IDW.

Ideje lezárni a cikket, így is rekordhosszúságú lesz lassan. Mivel nem állnak rendelkezésre számok, így sokat nem lehet mondani konklúzióként, csak annyit, hogy a nyár szokványos módon jót tesz az amerikai képregénypiacnak, de csodát láthatóan nem tesz. Ha majd visszajönnek az arányszámok, lehet talán mire tippelni, ahogy sokat jelentenek majd az október környéki adatok is. Addig is... nos, van most bőven esemény és szerencsére eseményeken kívüli cím is, így lehet olvasgatni őket egy kicsit. Aztán majd meglátjuk, mi lesz az enyhe fellélegzés után.

A cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A jelek szerint a San Diego-i képregényes... képregényesnek mondott, de már rég csak a hollywoodi felhajtásról szóló esemény eléggé lefoglalhatta az ICv2 stábját is, mert most kivételesen nem az én lustaságom/feledékenységem miatt nem készült el ez a cikk értelmes időben, hanem mert a júniusi listát július legutolsó napjaiban tették közzé, jó két, két és fél héttel azután, hogy szokták.
Habár San Diegóban sor került az Eisner-díjak átadására is, amelyeknél kicsit rutinszerű osztogatást lehet felfedezni, most nem erről szól a bejegyzés, hanem arról, hogy javult-e az első nyári hónapban, a képregényes eladások egyik legerősebb időszakában bármit is az amerikai piac helyzete.
Igen. És ez mégsem annyira jó hír.

Nem titok, hogy sem Brian Bendis utóbbi években elkövetett munkásságát nem kedvelem, és az Ultimate-vonal se volt igazából nagyon a szívem csücske, pláne Brian Keller Vaughan távozása óta. Arról nem is beszélve, hogy elég sok ehhez hasonló cikket végigmorogtam az Ultimate-szerkesztők páratlan ostobaságai miatt, akik mellett Tom Breevort idősödő kori félelmetes megmozdulásai és gerinctelen talpnyalása tényleg a fentebb nevezett úriember fénykorszakának kulminálódása. (Breevort valamikor a szakma legjobbnak tartott szerkesztője volt a tengerentúlon.)
Ennek ellenére ami most a fenti kettő dolog metszetének köszönhetően történik, a mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Sőt, jelen állás szerint dicsérő szavak nélkül.
Habár egy olyan szereplő, mint Peter Parker, vagyis Pókember halála a képregényekben egy What If kivételével aligha nevezhető stabil valaminek, és még most is inkább hajlanék részemről a felé, hogy nem fog 24 hónapnál tovább tartani, ennek ellenére Bendis tényleg meglépte és megölte az Újvilágban (vagy Ultimateverzumban) a hálószövőt, és e sorok írásához képest a tegnapi napon már kiderült az is, hogy az utóda egy fekete-latin kevert vérű fiú lesz – mondhatni, az „ultimate kisebbségi” az USA-ban.
Ez a terjedelmes felvezető azt akarta előkészíteni, hogy az Ultimate Comics Ultimate Spider-Man újabb újraszámozásig utolsó, vagyis 160. száma 159e-s eladási adataival a lista csúcsára került. Ezzel több mint megháromszorozta az előző, az eseményt felvezető számainak eladásait, és régóta ritkaságszámba menő módon elérte a 300-as feletti indexet. Ez utóbbi tény amúgy már sejteti, milyen hangvételű lesz a cikk második fele.

2006. óta a két nagy kiadó egyre inkább a nagy nyári eseményekre támaszkodik. Ennek az előnyei és hátrányai is megvannak, mint ahogy az olvasók közötti támogatói, ellenzői és a ténnyel szemben közömbös csoportok is. Ám bárhogy is legyen, tény, hogy a két nagy kiadó aktuális eventjei a piachoz képet igenis jól muzsikálnak. A jelenlegi piachoz képest. Mert attól még a Fear Itself 95e-re és a Flashpoint 87e-re mondjuk a 200e-s Civil War tükrében már nem olyan izmos számok.
A Flashpoint amúgy az annyira nem kevés, de nem is sok erősödő sorozat között van. Csakhogy itt most egy elsőről második számra történő erősödést láthatunk, ami bizony egy hihetetlenül ritka jelenség (a 30-50%-os olvasóvesztés a megszokottabb).

A bronzérem után már komoly szakadék következik, konkrétan a hetvenezres kategóriát semmi sem képviseli. A hatvanasokat is egy füzet, az Avengers v4 14. száma. Az ötveneseknél már annál nagyobb a tülekedés, van itt minden vegyesen Batman-címektől kezdve Amazing Spider-Maneken át X-Menig. A részleget amúgy pont az Ultimate Comics Spider-Man 159. száma zárja.
A középrészlegnek persze itt nincs vége. Ahogy már megszokhattuk az utóbbi időkben, az, hogy az ötvenezreseket középrészlegnek nevezzük, már nevetséges. Az új határ bizony egy húszassal lejjebb van, és még így is engedékenyek vagyunk. A 61. helyezéssel már elérjük ennek a tömbnek is az alját, és ebben bizony olyan rég bevált címek vannak, mint az X-Men, Superman, Wonder Woman, Hulk. Nem beszélve az ide ragadt tonnányi, és tényleg tonnányi Flashpoint tie-inről. Például a 46.-tól 54. helyig csak Flashpoint-címek vannak, egyedül egy árva Walking Dead ékelődött be közéjük. Sőt, ha kicsit jobban körülnézünk, a 33-61. helyek közt ott van 18 darab Flashpoint-kiegészítő. Az ember azt hinné, hogy a DC csak szeptemberben akarja ésszerűtlenül túlterhelni és elönteni a piacot, instant módon halálra ítélve vele az 52 db új sorozata közül legalább harmincat... de nem, a Flashpointtal már most kifacsarnak mindenkit, akik még potenciálisan beleugranának egy nagyobb DCnU-vásárlásba. Szerintem az eladási listák alapján tapasztalható amerikai vásárlóerő és -kedv alapján ez öngyilkos húzás lesz, de hát előfordulhat, hogy mégsem és bejön nekik. Nem ez lenne az első predikcióm ezekben a cikkekben, ami nem jön be. (Bár ha mégis, az se első alkalom lenne...)
És ha a Flashpoint tie-injei meg lettek említve, illik a Fear Itselfét is: nincs semmi extra. Itt az ongoingok csatlakoznak inkább be, azoknál a hatás minimális vagy nem létezik, a külön minik meg igazából úgy mennek, ahogy számítani lehetett: nem bukások, de nem is igazán jelentősek. Az olvasók harmada-negyede megveszi, de senki se veszít sokat, ha kihagyja.

A nagy mennyiségű Flashpoint igazából elég jót tett külcsínre a listával. Májusban még a 100. helyen se voltunk, amikor átléptük a mára már rég érvényét vesztett „bűvös határt”, a húszezret; most a nagy mennyiségű friss címnek – vagyis one-shotnak – hála egészen a 119. helyig tartja magát ez a rész. Itt mondjuk nem áll meg a Marvel-DC tengely uralma, mert az egészen a lista feléig kitart.

Fentebb olvasható volt, ki nyerte a kis kiadók versenyét. A Walking Dead mögött a Dynamite egyelőre jó ötletnek tűnő akciója, a Kirby: Genesis következik, ami a múlt havi egy dolláros és 36e példányos nulladik része után 26e-s eladást produkált négyszeres áron, tehát elmondható, hogy az olvasók nagyobbik része úgy ítélte, érdemes ennyi pénzt kiadni a folytatásért a promóanyag alapján. Több elhibázott döntés és kísérlet után ez a Vampirellával és a Warlord of Marsszal kiegészülve az új sorozatok egész erős alapját adja jelenleg a kiadónál. Bár utóbbi kettő pesze szépen el van maradva a Boystól, ami most csak negyedik helyen van, egy Hellboy-füzet mögé szorulva.
Bizony, az IDW szépen leszorult, a Rocketeer Adventures csak a nyolcadik, egy új Godzilla-egyrészes meg mindössze a a tizenhatodik. Cserébe gyakorlatilag megkapta a kereken 10e példány körüli szakaszt, ahova szépen besorolta a GI Joe-történeteit és a TransFormers főágát.
Amúgy ha már IDW-féle GI Joe. Ha emlékeztek, a(z amúgy eléggé szépen elhasalt) film megjelenésének környékén a kiadó nagyon elkezdte erőltetni ezt a teljesen modernizált, totál valóságosnak tűnő, csak éppen a régi játékoktól és ami még főbb, rajzfilmektől fényévekre álló vonalat... nos, ez azóta ott tart, hogy ezt a modernizált sorozatot újraindították, lett egy Snake Eyes-sorozat és felvették a Marvel által abbahagyott történetszál fonalát és a számozást is viszik tovább... vagyis gyakorlatilag azt csinálják, amit régen a Marvel és utána a Devil's Due is. Ezzel legalább sikerült egy nem túl nagy példányszámú, de stabil kiadványcsaládot életben tartaniuk. A TransFormersnél ez már annyi nem elmondható, a jelző nélküli sorozat még úgy-ahogy bírja, de a film semmit se segített rajta, a kiegészítők meg éppen csak mennek annyira, hogy ne legyen okuk megszüntetni a kiadásukat. Valószínűleg ezért is adták be a derekukat, hogy a GI Joe után itt is folytassák a Marvel által abbahagyott szériát a Generation One 81. számával (amivel Simon Furman gyakorlatilag kitörli a Gen Two eseményeit és nyit egy új sztorivonalat).
A Boom! Studios és az Avatar egyre komolyabb pozícióharcokat kezd el vívni a listán. Az Irredeemable egyelőre vezet az új Crossed-mini előtt, amit amúgy a Lady Death ongoing is megtámogatott. És bár a Boom! még tartja a helyét, az Avatar mostanában egyre aktívabban próbál visszakapaszkodni. Kérdés mondjuk, hogy amíg azt olyan sorozatokkal teszi, mint a Caligula, ami olyan, mintha egy hormonzavaros kiskamasz írta volna, miután valaki alaposan felbosszantotta Call of Duty multiban (röviden: képzeljetek el egy végtelenül sablonos és unalmas bosszútörténetet úgy, hogy a helyszínt hozzá Tinto Brass azonos című filmje szolgáltja, csak leveszünk belőle minden létező művészinek tekinthetőt értéket és egy értelmetlen, sokkolni szándékozó, de az erőlködésben elbukó, polgárpukkasztásra is alkalmatlan kínlódástömeg marad), akkor milyen esélyük lesz valami jót is elérni a piacon. Láthatóan nagyon bíznak az amúgy tényleg tehetséges (díjjal is érdemesült) David Laphamben, akiben talán van is remény – ám a másik oldal az, hogy ő készítette a Caligulát is, aminél már az előzetes kiöl minden reményt bárkiből, aki nem a különböző betűkkel jelölt kromoszómájú hormontúltengéses serdülők csoportjába tartozik.

Kötetek tekintetében továbbra sincs nagy újdonság. Kijött a tizennégyes Walking Dead-tpb, ami rögtön dobott is egy 20e feletti eladást, és a könyvesboltokban is szépen indított, egyedül a lassan szappanoperákat is megszégyenítő manga-sikersorozat, a Naruto 51. kötete tudta megelőzni a utóbbi listán júniusban.
A Narutót is kiadó Viz Media amúgy a Yen májusi dömpingjét is megszégyenítő módon tarolt a könyvesboltokban, az első 15-ből 10 hely az övék. Nyugati kiadók közül csak a DC tudot beférkőzni még oda a filmhez igazított Green Lantern: Secret Originsszel ill. Brightest Day-jel és az új Fablesszel.
A Naruto amúgy a képregénybolti listán is dobogós, de megelőzi még a Buffy nyolcadik kötete. Az első Batwoman-tpb-vel, a harmadik Sweet Tooth-kötettel és az Arkahm Asylum: Madnesszel együtt csak ők tudtak valami értelmesnek mondható eladást produkálni.

Úgymond új rovat, hogy megnézzük, ki mennyire próbálja a csökkenő piacot még jobban kisajtolni, avagy kik mennyiért adják a képregényeket.
Marvelnél a háromdollárosok 49-ről ötvenre növekedése szinte semmi, ahogy a drágábbik füzetek 42-ről 43-ra változása sem mondható nagynak. Ebből csak annyit látni, hogy több kiadványuk volt most a listán.
DC-nél továbbra is csak a Flashpoint főága illetve a Weird Worlds kerül többe, mint három dollár, a listán szereplő maradék 84 sorozatuk (egy 80 oldalas különszámtól eltekintve, amit évkönyvárban adtak) a tavalyi ígéretükhöz híven maradt a régi 2 dollár 99 centes kategóriában.
Teljes listán az olcsó kiadványok eltűnése folytatódik, a nulladik számokat és reklámfüzeteket leszámítva 36 olyan sor látható, ahol 3 dollárnál alacsonyabb ár szerepel, (15 olyan, ami három és fél, és jórészt Dark Horse) és 59 olyan, ahol ennél drágább. Az Image-nél ezek közül továbbra is a megkergült Silvestri által vezetett Top Cow-kiadványok az egyedüliek, amik a drágább kategóriába esnek, IDW-nél, Dynamite-nél, Boom!-nál és Avatarnál meg nemes egyszerűséggel nincs olcsóbb fajta sorozat.

A bődületes mennyiségű Flashpoint-sztorinak hála a DC egy kicsit javított az egyre gyatrább teljesítményén a piaci részesedésénél, így sikerült elérnie egy 28/33%-os arányt a Marvel 39/43%-ával szemben (bevétel/példányszám).
A kicsik nagy hármasából, ahogy fentebb is írtam, az IDW júniusban nagyot hasalt, meg se tudta közelíteni a Dark Horse-ot vagy a győztes Image-et. Ez utóbbi a kötetes dobbantásának hála toronymagasan vezet most, példányszámok tekintetében különösen. Az IDW leszorult a hadakozó Boom!-Dynamite pároshoz, éppen csak meg tudta verni a Dynamite-ot mindkét téren. Rajtuk kívül csak a Viz tudott eladásokban 1% feletti részt produkálni (példányszámban a fél is éppen csak megvan nekik), más nem. Ha meg valaki azon csodálkozna, hogy lehet, hogy a füzetes listán a Boom! az Avatarral hadakozik, utóbbi meg itt sehol sincs... nos, az Avatar aligha veheti fel a versenyt a Boom! Studios gyerekrészlegével vagy a köteteikkel. Ebből a szempontból az ebben a cikkben még nem említett Archie Comics vagy a Zenescope is jobb náluk – és a részesedési listán is feljebb vannak.

Nyers számok tekintetében a hírek alapvetően most jók. Kicsit fura ennyi hónapnyi kesergés után ezt írni, de tényleg sikerült most némi előrelépést elérniük a tengerentúliaknak.
A májusi – igaz, önmagában is elég borzalmas – eladásokhoz képest a piac 17,5/19%-os növekedést ért el, aminek az oroszlánrészét a füzetek adták – hála az UCSM befejező részének és a rengeteg Flashpointnak -, de a Walking Dead–Buffy páros is kivette azért a részét a köteteknél.
Tavaly júniussal összehasonlítva már rosszabb a kép, mert gyengébbek a példányszámok és a bevételek is, a mértéke azonban alacsonyabb, mint az ezt megelőző hónapokban. Ez az év elejétől aktuális hónapig tartó összehasonlításban is megmutatkozik, kicsit visszább esett a hátrány, most már példányok és bevétel tekintetében is kevesebb, mint nyolcszázalékos a szűkülés.
Ami sajna még mindig rengeteg.
Ha már statisztikázunk, akkor csináljuk is végig. A tavalyi második félévvel összevetve az idei elsőt a hiány 11/7,5%, a tavalyi második negyedév és az idei ugyanazon időszak mérlege -6/-7%, a második naptári negyedév pedig az elsőhöz képest 10/7,5%-os többletet mutatott.
Vagyis érthető módon a tavaszi időszak erősebb volt a télinél, ami gyakorlatilag megszokott. Az előző évvel valós összehasonlítás során meg egy durva, de fokozatosan csökkenő lemaradás mutatkozik.
Ez persze már biztatóan hangzik, hisz végre a görbe felfelé mozdul, ám tegyük hozzá, június eléggé extrém hónap volt, és egyáltalán nem biztos, hogy a Flashpoint csatlakozósorozatainak sikere akármilyen szinten kitart, ráadásul új Walking Dead-könyv se lehet minden hónapban. A két nagy crossovere erősnek mutatkozik ugyan, tehát egy kis stagnálás valószínűsíthető, talán a nyár hatására némi felfelé mozdulás is, de hogy mennyire sikerül feljebb tornázni ezt a nyolc százaléktól nem sokkal elmaradó csökkenést, vagy hogy tényleg jobb lesz-e év végére az összesítés ennél, még erősen kérdéses. Bizakodni lehet, ám ne feledjük, hogy a képregénypiac igencsak szeszélyes tud lenni, emlékezzünk vissza, hogy nem volt annyira rég az az időszak, amikor már majdnem úgy tűnt, hogy a DC Comics Morrisonnak és Batmannek hála behozza, sőt talán kicsit meg is előzi a Marvelt... azóta meg gyakorlatilag történelmi csúcsot is döntögetett a köztük lévő szakadék. Tehát ki tudja...? Még az is lehet, hogy az év végi dömping után kijön egy enyhe bővülés is, a piac meg beáll a régebben jellemző éles eladási kategóriahatárok helyett az egy nagy, de eléggé összetartó középrészlegre.

Az áprilisi lista megcsúszása után most próbálom kicsit kevésbé megkésve hozni a májusi lista elemezgetését. Sok jóra nem lehet számítani most sem... sőt, igazság szerint semmi jóra. Az eredmények annyira siralmasak, hogy az ICv2 elemzője, akinek az írása valamilyen szinten ezeknek a cikkeknek is alapjait szokta jelenteni, már elkezdett mentségeket kitalálni az ipar számára, hogy ne váljék az oldal képregénypiaci elemzése egy hatalmas fekete keretes hírré. No de lássuk részleteiben:

Habár szinte mindenki azt várta, hogy a semmitmondó és lehúzott Fear Itself konkurenseként kijövő DC-s nagy nyári esemény első száma a Blackest Nighthoz hasonlóan egy igen erős és Marvelverő nyitással indít (bár ez így most nem teljesen igaz, lévén hogy a Blackest Night első része eléggé kikapott a Captain America: Reborn első részétől, másodikra azonban kétszer akkora előnyt vert a BN Kapira), a Flashpoint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ez, azon kívül, hogy egy brutálisan hosszú mondat lett, azt jelenti, hogy a Fear Itself bizony továbbra is vezet. Méghozzá annyira nem is kicsit, több mint 10%-ot ver a második füzete a Flashpoint indítószámára. Ám még így se érjük el megint csak a 100e-s határt, mert a Fear Itself 96e példányra csúszott le, ami egy jó 32e olvasós veszteséget jelent. De pontosan ugyanígy járt a múlt havi második helyezett Mighty Thor is. Nem arányra, példányszámra: második helyről és 82e füzetről egy hónap alatt huszonkettedik helyre és 50e füzetre. Ezzel, azt hiszem, megdöntötte a Bendisvengers v4 és a Wolverine v4 bukási csúcsát az elmúlt évek Marvel-sorozatainak tükrében a maga több mint -38%-val.
Amúgy ha már szóba került: az Avengers v4 egyike annak a három sorozatnak, amik erősítettek a felső kategóriában. A Secret Avengersszel együtt a Fear Itself tie-innek köszönhetően sikerült összekaparniuk még 3-4e olvasót maguknak, amivel még a Green Lantern Emerald Warriors növekedésén is túlmutatnak, ami amúgy szintén egy esemény, a War of the Green Lanterns hatására emelkedett.
Ugyanez az esemény azonban nem tartotta a helyén a Green Lantern v4-et, igaz, az így is megtartotta a harmadik helyezését. Ahogy a Corps is a példányszámait, bár ez most 12. helyett a hatodikra volt most elég. Cserébe egy jó kis szendvicsbe kerül, Hickman számonként az olvasói 10%-át veszítő FF-jének kenyérszeletei közé. Ez a cím amúgy egyelőre még, bármilyen hihetetlen, stabilnak tűnik. Érdekes vízválasztó lesz majd itt a 7-12. számok környéke.
A 8-14. hely valami gyönyörűség, ugyanis a két nagy kiadó két húzókaraktere bunyózik itt egy kellemeset. A Marvel három Amazing Spider-Manjét három Batman-cím fogja közre alulról, felülről és középről is Batman Inc., Batman & Robin és Batman sorrendben. Éppen csak ez alatt a rész alatt van a továbbra is viszonylag egy tömböt alkotó X-részleg, amikre megint csak a Flash v4 aktuális száma telepedett. Ez utóbbinak érdekessége, hogy a Flashpoint semmit se lendített a helyzetén, ugyanott maradt, ahol az eseményhez vezető története felerősítette.

A 25. hely alatti részben akad most megint pár – véleményem szerint – megemlítendő, érdekesnek vehető dolog. Az egyik ilyen, hogy a következő Daredevil v2-nek mondott (vagyis inkább remélt) sorozat, a Moon Knight v6, melyet Brian Bendis ír, jelen viszonyokhoz képest egész jónak mondható helyen, a 23. pozícióban, majdnem 50e füzettel nyitott. Ez már a legendásan rossz Spider-Woman v4-éhez képest is maga a siker. Még az Ultimate Comics Ultimate Spider-Mant is megverte, igaz, az a látszólag jobb helyezése ellenére is (26.-ról 24.) esett: az indexe kettőt, a példányszámok pedig kétezret.
Továbbra is bámulatos, hogy a Mavel egyik legstabilabb top50-es címe a Venom v2. Venom. Ohmyf*ingGod. Közvetlen a nagy Ultimate-esemény, az Ultimate Comics Ultimate Avengers vs. Ultimate Comics New Ultimates alatt.
De nem is ez az igazán durva, hanem az Astonishing X-Men v3 és a Walking Dead. Előbbi, ha még emlékeztek rá, valamikor a Marvel egyik legnagyobb példányszámban fogyó sorozata volt. Nem X-Menen, hanem cégen, sőt, amerikai piacon belül. Jelen pillanatban veri az Action Comics, a Detective Comics, a Venom(!!!), a Journey Into Mystery, és 29(!) füzet híján a Walking Dead.
Igen, a Marvel valaha egyik legjobban fogyó sorozata az Image egyik címével konkurál. Ez a sorozat szó szerint már annak a hírére is meghalt, hogy a méltán rettegetten tehetségtelen Daniel Way és a gyakran hasonlóan pocsékul író, de Slott farvizén felevező Christos Gage átvette a címet. És a szerkesztőség halál komolyan úgy adta oda nekik, hogy havi minimum kettő füzetnek kell kijönnie, és hat füzetenként váltanak. Vagyis komolyan azt gondolták, hogy ezek így hosszú távon eladhatóvá teszik a presztízssorozatot. Ez már majdnem olyan, minthogy a jelek szerint állandóan csodálkoznak a szerkesztők, hogy odaadnak Guggenheimnek egy címet, és az valamiért 12 hónapon belül az eladhatatlanság miatt megszűnik. Úgy tűnik, van, ami szó szerint évek alatt, tizenkilencedik nekifutásra sem esik le egyeseknek.
Ugyanakkor egy fontos megjegyzést oda kell biggyesztenem a fentebbi bekezdéshez: a Walking Dead, az ég tudja mióta először, de jelentősen emelkedett. Áprilishoz képest 20%-ot, de az átlagos eladásaihoz viszonyítva is tízet. Vagyis ő is feljebb jött, ám ez így, 40e füzet alatti szinten akkor se sokat ment a valaha 200e feletti AXM v3 jelenlegi teljesítményén.
Ami még innen bejelentendő azon kívül, hogy megint egy helyezéssel feljebb kell búcsút intenünk a nagy lélektani 20e-s határnak, az az, hogy megjelent ugye nemrég a hosszú kínlódások kísérte Marvel-féle vegyetekmegacímemért-sorozat újabb kiadása, az Astonishing Spider-Man and Wolverine, ami állítólag a ritka vontatott és értelmezhetetlen kezdés után kifejezetten szórakoztató és ötletes lett, szóval merészebbek akár ki is próbálhatják (nem ez lenne az első zseniális Marvel-cím alacsony eladási szinten, a S.W.O.R.D. Simán kiadási éve egyik fő meglepetése volt, mégis elkaszálták). Ám attól még a füzet piszok bénán végzett, ugyanis abban a kétes dicsőségben részesült, hogy megverhette a Booster Goldot és az Avengery Academyt, de abból is azt a rész ami a lista mérése szempontjából egy hetet se volt a boltokban. És ha esetleg valaki kíváncsi lenne, hogy mi lesz a címemmajdtaláneladpárhülyének-sorozat legújabb tagja, annak jó hírem van, már tudjuk: Avenging Spider-Man, aminek az első részében szerepel Amerika Kapitány (jön a filmje), Thor (most jött a filmje), Vasember (annyira nem lehet régi az a bluray) és Rozsomák (ő meg szimplán a címlapon is ott lesz, biztos ami biztos). Ja, és a vörös veszedelem, akinek a jelenléte és az, hogy egy csomó karakter az előzeteseken a két évvel ezelőtti ruhájában szerepel, azt feltételezi, hogy a rajzoló, Joe Madureira nem mosta kezdett bele, hanem akkor, amikor még akadt olyan pályakezdő szerkesztő a cégben, akivel Loeb el tudta még hitetni, hogy az a karakter érdekel bárkit azon túl, hogy ki a fene lehet valójában (amit azóta ugye megtudtunk, és nem lepődtünk meg, mert annyira átlátszó volt egy idő után). Szóval lesz itt még pofátlan pénzlenyúlás csak borítókép alapján, nem kell félni. És igen. Képesek voltak kitalálni az „Avenging” szót a címbe, hátha az amerikai hülyegyerek csak az első öt betűig jut, mire feltűnik neki a „Spider-Man” szó is mellé. És ettől majd azt gondolja, hogy hű, Avengers ÉS Spider-Man, ez csak jó lehet. Jó, mint a Bendisvengers a Brand New Day-ediken. Annyira jó, hogy James Rolfe karakterének egy teljesen új kifejezést kellene alkotnia rá.

A kicsik versenye most még kiélezettebb lett, mint az előző hónapban, de erről számokban majd szokás szerint a cikk végén. Addig maradjunk a listás helyezéseknél.
Ahogy fentebb már kiderült, továbbra is a Walking Dead vezet, vagyis az Image megint első helyere jutott a kategóriáján belül. Mögötte nem a Dark Horse van, hanem két új kiadvány. Az egyik Jack Kirby Genesisének újradolgozása a Dynamite-tól, a bronzérem pedig az IDW új licenctermékéé, a Rocketeeré, amit a jelek szerint valahogy megszereztek a Dark Horse-tól. Ez utóbbi amúgy egy új első részes Star Wars-zal, a Jedi: Dark Side-dal maradt csak le a dobogóról. (Meg ezer füzettel.) És aztán rá is tromfol egy Hellboy-egyrészessel, hatodik helyre taszítva az amúgy második-harmadik hely környékén lebzselő Boyst. Majd megint két Star Wars, utána egy sokkoló, döbbenetes és hihetetlen látvány: Spawn 14e felett. Ez legalább az ezerszerese annak, mint ami reálisan elvárható lenne attól a sorozattól. Jobban ment, mint az IDW Godzillája!
A kicsik nagy ötösébe ezúttal kicsit magasabban szól bele egy még kisebb, mint az általában várható. Az Archie Comics újabb Nintendo-korszakos játéklicencéről van szó, a Mega Manről,aminek az első része (meg nem mondom, hogy ez a képregénysorozat hanyadik lehet) a 128. helyen nyitott, 12e felett, jobban, mint az IDW-től a Snake Eyes-ongoing kezdőfüzete.
A Boom! még lejjebb indít, és nem a lecsengett Irredeemable-jével, hanem a már szinte elfeledett licencsorozatával, a kissé pofátlanul reklámozott Hellraiserével, aminek nagy nehezen kijött a második száma. Apropó, ha már Iredeemable. Szememre vetették, és jogosan, hogy lecsengettnek írom. Ami igaz is, csakhogy nem tettem/teszem hozzá, hogy füzetekben az. Ez csakis a kötetek miatt megy, mert ott tényleg produkál még értelmes eladásokat, főleg könyvesboltokban. Amúgy májusban nem sok választotta el a Hellraisertől.
A Boom! nagy listabéli riválisa, az Avatar Press egy jó kis duplázással kezdte a felbukkanását. Az új Crossed-sorozat és a Lady Death ongoing között nem volt most negyven füzetnyi eltérés sem.

A múlt havihoz hasonlóan megint pár szám arról, ki mennyiért vesztegeti a portékáját egy egyre komolyabban halódó piacon.
A Marvelnek immár csak 42 darab három dollárnál drágább terméke van az áprilisi 56-tal szemben, a háromdolcsis vagy annál olcsóbbak száma pedig 44-ről 49-re változott. Ez, pláne az elmúlt hónapok tükrében, már bizony tendencia. A jobbik fajtából. Persze még így is elmarad a DC-től, ahol 59 három dolláros jut a 9 drágábbra, ráadásul ezek közül egyedül a Flashpoint és a Weird Worlds az egyetlenek, amik szokványos sorozatoknak tekinthetőek.
A 300-as listán azonban az arányok már romlanak. A két nagyon túl nyolc darabbal 96-ra nőtt a drága füzetek száma, az olcsóbbaké pedig negyvenkettőre csökkent. Az IDW ehhez szokványos módon 22 drága/2 olcsó arányban járul hozzá, de a Boom! is kiveszi a maga részét egy laza 18 drágával a kettő olcsójára. Csak összehasonlításképp: az Image-nél 12 drága jut 23 olcsóra, csakhogy a drágák majdnem mindegyike az Image egyetlen még különválasztott alstúdiójától, a már évek óta bizonyíthatóan megőrült és teljesen pofátlan és gerinctelen pénzhajhásszá vált Silvestri műhelyétől, a Top Cow-tól jön. (Ami azért Image szintjén elég komoly, hogy pénzhajhász egy olyan helyen, amit Todd McFarlane alapított, akinél pofátlanabb pénzharácsoló az amerikai képregényszakmában nem sok létezett.)

Piaci részesedés szempontjából a Marvel és a DC közötti szakadék kezd lassan éves rekordokat döntögetni. A Disney leánycége a teljes bevétel 42,5%át vitte el, de a példányszámok tekintetében is ott van egy laza 46% az ő oszlopában. Vagyis igen, majdnem minden második eladott füzet a Marveltől jelent meg. A DC 26,5/28%-os arányai ehhez képest tényleg roppant szerénynek mondhatóak.
A három nagy kicsi versenyében ezúttal komoly küzdelem folyt. Most a múlt havi legjobban lemaradó Dark Horse tört előre, ismét megakadályozva az Image trón-visszafoglalását. Egyetlen század százalékkal választotta el őket bevételben – ugyanakkor példányszámok tekintetében az Image alaposan elverte mindkét vetélytársát, egy ill. közel két százalékot vert rájuk (és nem a DH kapta az egyet...). Az IDW amúgy nem volt túl messzire tőlük, szóval a verseny most nagyon kiegyenlített a hármas között.
De a Dynamite előnye is mintha kezdene fogyni, mert a Boom! már nincs is olyan messze tőle. Igaz, annál a kiadónál sose lehet tudni, mi van éppen vele, van, amikor már úgy tűnik, betör a kistigrisek hármasa közé, máskor meg elkezd az Avatar-féle banda közelébe zuhanni.
Amúgy ha már Avatar, megint nem sikerült elérniük az új Crossed ellenére sem az egy százalékot, a Viznek azonban ezúttal igen. De furamód még a Zenescope is befurakodott ebbe a kategóriába.

A számok... továbbra sem jók. A havi viszonylag jó hírt az előző havihoz viszonyított lista adja meglepő módon. Füzetek tekintetében alig 3/2,5%-os (bevétel/példányszám) volt az esés, de köteteknél +5/+12,5%-os növekedést sikerült elérni. Ami rávilágít amúgy arra az apróságra, hogy ezúttal Marvel-módira gyakorlatilag mindenki megemelte a képregénykönyvei árát. És nem kicsit. Ezúttal viszont nem lehet csak a Marvel pénzsóvárságára fogni, most mindenki valamiért hirtelen a könyves piacon akarja pótolni a veszteségeit. Lehet, mindenki azt képzeli a saját termékéről, hogy az lesz a következő Watchmen.
A tavalyi májushoz képest azonban, amikor ráadásul eggyel kevesebb megjelenési nap volt, máris sokkal rosszabb a helyzet, pedig az a hónap is siralmas volt már. A füzetek -14/-15,5%-ban, a kötetek -4,5/3%-ban, a teljes kép pedig -11/14,5%-ban változott. A hónapos összehasonlítás, bár hullámzó, de összességében egyre inkább rosszabbodó irányba kezd mutatni. Ezt erősíti az is, hogy a januártól tárgyhóig terjedő teljesítmény április után még egy százalékot esett mindkét téren, vagyis a múlt év hasonló időszakjához képest jelenleg -7,5/-9%-on áll az amerikai képregénypiac.

A helyzet tehát romlik, és nem ad okot sok reményre a két nagy nyári eseményeinek eddigi fogadtatása sem. A Fear Itself ugyan még úgy tűnik, a piaci aktualitásokhoz képest viszonylag sikeres és mindenképpen nyereséges lesz, hosszú távú hatásaitól meg Marvel lévén nem kell tartani, ám az, hogy a DC eddigi pénztermelője, Johns gyakorlatilag már a legelején hasalni látszik az eddigi legunalmasabb sorozatának eddigi legunalmasabb karaktere (ami mondjuk teljesítmény Hal Jordan mellett, akinek a teljes jellemrajza az, hogy nagy az akaratereje, és hogy... nagy az akaratereje... esetleg még említést téve az akaraterejéről) köré épített eseményével. Vagy kicsit sok volt a DC-olvasóknak, hogy éppen csak lement a Brightest Day és még megy mellé egy Green Lantern-crossover is. Úgyhogy lehet, csodát a nyártól nem lehet várni, ami pedig még rosszabb statisztikát eredményez, ami még idegesebb részvényeseket, ami még nagyobb nyomást szerkesztőségi szinten, ami megint a kreatív sorozatok elkaszálását hozza maga után a „címe és az alkotók neve majd csak elviszi, akármilyen pocsék is” jellegűek khmAvengingSpider-Mankhm javára. Aztán megint átveszi az uralmat (a mostaninál is jobban) a marketingosztály, és megint összeomlik az egész piac, mint '97-ben.

Végezetül a szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Igencsak megkésett a mostani havi összesítő, pedig azért vannak érdekességek az áprilisi listában. És nem csak az, hogy a Marvel a jelek szerint árat csökkentett.

Az április havi füzetes lista első helye, mint ahogy ilyenkor írni szoktam, nem igazán meglepő. A Marvel aktuális nagy eseménye, amit amúgy mára eléggé latymatag netes figyelem kísér, végre képes volt egy egész normális eladást produkálni. A Fear Itself címet kapott crossoverről van szó, ami eddig nem részesült kritikailag valami roppant fényes fogadtatásban.
Második helyre megint a Marvel tolt fel egy sorozatot, a változatosság kedvéért egy első részt – igen, míg a DC egyszerre indít újra 52 sorozatot szeptemberben, addig a Marvel ezt havi négy-öttel csinálja, de folyamatosan. Egy első részt, a Mighty Thort takar, ami azon kívül, hogy az Asylum stúdió most megjelentetett, olcsó Thor-mozifilm másolatának a címe (aminek a producerek náluk marhára örülhettek, mert a skandináv isten neve végre nem volt levédetett), egyben a Disney leányvállalatának nem igazán leplezett próbálkozása arra, hogy egy első szám + moziban is van című kombináció segítségével gyorsan nagy pénzhez jusson. És igen, ez és a Fear Itself is négy dollárosak.
A próbálkozás amúgy félsiker, mert igaz, hogy a mai piaci helyzethez képest tisztességesnek mondható a 82e példány még egy első számnál is, de hogy ennek sincs sok esélye sokáig az élbolyban maradni, az is biztos.
Habár a márciusi lista alapján várható lenne, hogy az FF második száma még bedöcögjön a harmadik helyre... nem így történt. A sorozat szűk 40%-os esést ért el a második számra – ami még egy jó dolog, figyelembe véve, milyen iramban amortizálta az olvasókat ugyanez az író, amikor még Fantasztikus Négyes címen írta ugyanezt – így már csak az ötödik helyre volt jó, ahol is egy jó kis Brightest Day-szendvics közepébe került. És ez előtt az egész pakk előtt van a harmadik helyezett, a Green Lantern v4, amit egy eseményen túl (War of the Green Lanterns) vagy meghajt már egy kicsit a mozi előszele, vagy nem. Személyes véleményem szerint egy cseppet sem, mások meg szeretik azt hinni, hogy a mozifilmeknek van még bármilyen hatásuk a képregénypiacra.
Habár általában azt szokhattuk meg az elmúlt hónapokban, hogy a DC igen erős a felső részben, aztán visszaesik, ez a trend most nem igazán érvényesül. A top10-ben a fentebbieken túl egy Batman Inc.-kel van még csak jelen, ami szintén egy szendvicsben rekedt, csak ezúttal a kenyeret a Bendisvengersek szimbolizálják, amik a változatosság végett most egy -3/+2e-s változást értek el. A tízes sort végül a szokásos havi hullámvasútját teljesítő Amazing Spider-Man zárja, ami amúgy egészen a Brand New Day óta komolyan olyan jeleket mutat, mintha lenne 3-4e ember, akik még abban a hiszemben élnek, hogy ebből havi egy füzet jön ki és csak azt veszik meg. Ami persze valószínűleg nem igaz, de érdekes, hogy más, havonta két füzettel megjelenő sorozatoknál (legyen a havi kettő folyamatos vagy eseti) sokkal kisebb eltérések szoktak lenni a szomszédos számok között.

Top25-re bővítve a kínálatot egy kicsit jobbá válik a DC helyzete, mert itt már 13:12-es győzelmet ér el, ám ez a múlt havi 8:2-es top10-éhez képest nem valami erőteljes eredmény. A szokásos címeken túl egy jubileumi füzet kapott helyet tőlük ebben a kategóriában, az Action Comics nevezetessé vált 900. száma, aminek a híre kisebb csinnadrattával ugyan, de a világsajtót is bejárta, hisz az Acélember itt lemondott az amerikai állampolgárságáról. Persze a szeptemberi reboot fényében ennek nincs sok jelentősége már, de attól még a hír az hír.
De nem csak az Action Comics helyzete érdekes most, hanem a Flash v4-é is. Ami ugyan nem ismeretlen a top25-ben, ám az áprilisi füzetek voltak a DC nyári eseménye, a Flashpoint felvezető részei, és eddig egész stabilnak mutatkoznak... legalábbis ahhoz képest, hogy a halál unalmas főszereplő halál unalmas sorozata a jó kezdés után mennyire gyorsan esett vissza háromnegyed évvel ezelőtt. Jelenleg a Flash az Uncanny X-Men/Uncanny X-Force/Batman triásszal van ismét egy szinten, amik továbbra is a felső középkategória törzsét képezik, szóval talán a DC-nek lehet még némi reménye a nyári eseményében.
Habár sok helyről hallani már és most tényleg, hogy mindenkinek elege van az évi szokványos mindent megváltoztatónak mondó eseményekből a két nagynál. Ezek az eventek amúgy is hullámvasúton voltak, ha az elmúlt hat évet nézzük, de ebből nehéz megmondani, hogy csak a szokásos netes fanyalgásról van szó, vagy tényleg kezd elegük lenni az olvasóknak ebből a kicsit talán leplezetlenül is pénzkicsaló szerkesztői módszerből. Végső soron a kilencvenes évek nagy heppje, a sorozatcsaládokon belüli crossoverezés rendszere is eléldegélt az ellenérzések feltámadása után is jó három-négy évig, mielőtt végleg, ámde legalább zajosan összeomlott.

Igaz, kicsúszunk ezzel a top25-ből, de megemlítendő, hogy a Marvel folytatta a .1-es számok megjelentetését, amiknek a hatása eddig olyan teljesen semlegesnek tűnik. Ugyan a tört sorszámú füzetek eladása alacsonyabb, mint a két szomszédos füzeteké ugyanazokon a címeken, a különbség viszont elhanyagolható... ám a másik oldalon az van, hogy nem igazán akaródzanak az érintett sorozatok egy-két hónap után sem feljebb menni, pedig a .1-es füzetek lényege pont az lenne, hogy promócióként és beugró pontként szolgáljanak az új olvasóknak. Ezt jelzi az is, hogy a Marvel annyira megerőltette magát, hogy képes volt végtelen kegyelmességében egy teljes dollárral csökkenteni az említett füzetek árát. Amiért ugyan majdnem minden más kiadónál egy szokványos és nem egy reklámtömeg füzetet lehet venni, de hát hé, a Marveltől már ez is olyan, mintha Dagobert bácsi adakozni kezdene végtelen jószívűségében.
És ha már a nem túlságosan sikeres Marvel-kunsztokról van szó: a Fear Itself tie-injei eddig nem nagyon mozgatták meg az amerikaiak fantáziáját. Az Invincible Iron Man v5 és a Journey Into Mystery (leánynevén Thor v3) is maradtak, ahol eddig, a kapcsolódó töltelékmini(k első példánya), a Home Front pedig a nem túl vészes, de nem is túl erős harmincezres kategória alján indított.
Ahogy azt már Maniac is megjegyezte a Kneten, az Ultimate Comics Ultimate részlegének Ultimate eseménye, az Ultimate Comics: Ultimate Death of Ultimate Spider-Man crossovere, ami az Ultimate Comics: Ultimate Spider-Manben és az Ultimate Comics: Ultimate Avengers vs. Ultimate New Ultimates in the Ultimate Death of the Ultimate Spider-Manben ultimatizálódik sok-sok Ultimate szó alatt, az Ultimate Comics eddigi teljesítményéhez képest egész szépen muzsikál. Amit persze nem zavar, hogy az egyetlen másik még létező Ultimate Comics-sorozat, az Ultimate Comics: Ultimate Captain in Ultimate America már feleannyi füzetes eladásokat se bír produkálni, vagyis az egészet azért kezdték valószínűleg venni, mert komolyan elhiszik, hogy az Ultimate Comicsban meg merik ölni (Ultimate) Pókembert (az a tény, hogy amúgy bemutatták Pókember új ruháját, ami az itteni történet után debütál, nem nagyon zavar senkit ebben a hitben, ahogy az sem, hogy az Ultimte Ultimatumot is úgy vezették fel, hogy megölik Pókembert, de a jelek szerint a karaktert elfelejtették értesíteni erről). Ez persze elég indokot adott nekik, hogy a főnökségtől kisírjanak egy újabb újraszámozást, így nemsokára jön az Ultimate Ultimate Comics imprint (vagy Ultimate Comics Comics, egyelőre folynak a viták, melyik legyen), amiben lesznek olyan régi ismerősök is, mint az Ultimate Ultimate Comics: Ultimate X-Men vagy a már a hírekben is gyakorlatilag pofátlan és minden szemérem nélküli Authority-másolat (nem csak csapatra, jellegre, hangulatra, de beismerten történetre is ugyanarról van szó), az Ultimate Ultimate Comics: Ultimate New Ultimates, amelynek a címében lassan már csak akkor lehetne nagyobb az Ultimate szó aránya, ha Ultimate Ultimatesnek keresztelnék el – amin amúgy nem lepődnék meg egy leendő második széria esetén. Szóval aki esetleg még abban a hitben van, hogy egy három éve teljesen kifulladt világba annak atyja, Bendis, megölője, Loeb, és a legrégebbi Marvel-sorozatot módszeresen legyilkoló Hickman (amúgy eme teljesítménye a világon egyedülálló volt, eddig még senki se írta úgy a sorozatot, hogy azt meg kelljen szüntetni miatta) képes csodát tenni vele és nem egy újabb WildStormot csinálni belőle, annak valószínűleg ezek kifejezetten jó hírek. Ahogy azoknak is, akik szeretnék gyakorolni az ultimate angol szó kiejtését.

Ó, és egy furcsaság: A Venom v2 második része alig 25%-ot esett. Ez egyszerre megdöbbentő és sokkoló is valahol. Vagy nagyon jól sikerült indítani azt a sorozatot, vagy tényleg létezik 40e ember, akiket komolyan érdekel, mi történhet a Marvel legunalmasabb figurájával, aki valaha saját címet kapott. Többet, mint ahányat a DC legrégebb óta folyamatosan futó sorozata, a Detective Comics vagy a Superman. Ez azért valahol eléggé kiábrándító. Bár az is, hogy a Wolverine: The Best There Is még mindig jobban megy, mint egy Gotham City Sirens, Black Panther: Man Without Fear vagy Batgirl v3.

A kicsik versenyében, mint amióta a Buffy megszűnése/szünetelése (igazság szerint a jelek szerint a Dark Horse se tudja még, melyik van most) óta megszokhattuk, az Image végzett az első helyen a legstabilabbnak mondható sorozatával, a Walking Deaddel. Ezüstérmes a Dark Horse egy Hellboy-egyrészessel, amivel elvette a szokásos helyet a Dynamite Boysától. A True Blood második minije a kicsik listájának hetedik helyére juttatta csak az IDW-t. És ez a hármas szokás szerint dominálja is a kisebbek listáját, az első, ami nem közülük való, a Lady Death ongoing az Avatartól a teljes lista 149., a kicsik listájának 28. helyén. A Boom! teljes érdektelenségbe süllyedt Irredeemable-je pedig még egy fokkal lejjebb van, de az új licencképregényük, a Planet of the Apes se indított fényesebben – nem tudni, hogy ez utóbbinál mennyire játszhatott be az eredetileg érdekes társadalmi kérdéseket is firtató filmszéria faék összetételű zombihorrorrá degradálása reboot címén (amiben a jelek szerint két tucat intelligens majom szó szerint kiirtja és leigázza az emberiséget... és aki ezt elhiszi, az kb. azon az értelmi szinten lehet, amit a filmkészítők az ottani emberiségnek szántak).

Kötetlistában egy érdekesség van csak, az első helyezett. Kijött a Fables új tpb-je, és bár a széria az indulása óta fokozatos és lassú visszaesésben van és megvoltak a maga hullámvölgyei, könyvben továbbra is a DC egyik legerősebb címe, így nem csoda, hogy most is az élre ugrott a képregénybolti listán. A második helyezett, ami amúgy a Boys nyolcadik kötete, már feleannyi eladást se tudott produkálni, a negyedik helytől lefelé már gyakorlatilag egymás nyakán taposó kétezresek vannak mindenütt. A listán amúgy megint vannak érdekesebb címek, mint például a Walter Simonson-féle Thorok egy omnibusba kötve (laza 125 dolláros borítóáron...) vagy a Darkwing Duck-gyűjtemény második kötetkéje a Boom!-tól, de inkább hagyom, hogy mindenki maga fedezze fel, ha úgy van kedve.
Könyvesboltokban teljes mangauralom volt képregény fronton Észak-Amerikában. A Yen Press és a Viz Media uralta a terepet, a nyugatiak közül egyedül a DC tartotta csak magát az új Fablesszel, a nemrég megjelent Unwritten hármas számú kötetével és furamód megint a Watchmennel. Melléjük egy kevéske Scott Pilgrim és a szokásos Walking Dead egyes tpb, és ki is merült a nyugati lista. Az első helyezett amúgy a Rosario + Vampire második szériájának negyedik kötete lett (úgy tűnik, nagyon megy odaát is a hosszú hajú vámpírláz), de a Black Butler vagy három kötettel szerepel a top20-ban, szóval az inkább az igazi nyertes (fekete komédia, egy démon kénytelen inasként szolgálni egy 12 éves gyerek mellett).

Mielőtt rátérnénk a részesedésekre és a változásokra, megint pár adat arról, hogyan alakul az árszabás. Év elején volt már erről pár szó, de talán érdekesebb lehet részletesebben is kifejtve. A Marvelnek a 300-as listán 56 kiadványa van három dollár felett, 44 darab az alatt (ebbe beletartozik a két dollár kilencvenkilenc cent is). Ez azért érdekes most, mert mintha érezhetően javulna az arány az olcsóbb füzetek felé, sőt, biztos, hogy nem egy sorozatnak árat csökkentettek, hátha így sikerül kicsit javítani az olvasottságán. Bár nem néztem meg mindet részletesen, de úgy tűnik, csoda ugyan nem történ, ám az érintett sorozatok esése mintha egy hangyányit kisebb lenne az árukat megtartottakénál. (Mondjuk tegyük hozzá, egy olyan címet, mint mondjuk a Skaar: King of Savage Land, nem nagyon lehetne eladni négy dollárért, igaz, a számok alapján háromért se igazán.) A DC-nél ez az arány természetesen jobb, tíz drágább füzet (ebből kettő szokványos sorozat, két prestige, egy Giant-Sized, egy Annual, két jubileumi szám és két sorozatzáró duplaepizód van) van a hatvan háromdollárosra. Amúgy mintegy érdekességképp hozzátenném, hogy a teljes listán a két nagyon túl 34 darab három dolláros vagy olcsóbb és 88 annál drágább füzet kapott helyet, szóval összpiaci viszonylatban a Marvel még nem is olyan vészes, mint volt mondjuk negyedévvel ezelőtt – vagy mint az IDW, ahol a 28 kiadványból csak két reklámanyag nem került legalább négy dollárba.
A lista felső részéből és a fentebbiekből sejthető, hogy a Marvel piacvezető helye áprilisban sem ingott meg. A vállalat a teljes torta 40/38%-át szerezte meg (bevétel/példányszám), messze maga mögé utasítva a DC 27/27%-át.
A kicsik versenyében a roppant drága, ám most egész jó franchise-okat bezsákoló IDW jött ki győztesen, amitől a Godzilla első részének újranyomatát is megint szép számmal megvették az emberek. Nagyon érződik, hogy hét éve nem készült már egyetlen Godzilla-film sem... Az Image Comics amúgy példányszámban megverte az IDW-t, bevételben viszont két század százalékkal lemaradt mögötte. A Dark Horse ezúttal kicsit jobban lemaradva baktat a harmadik helyen, ám a triász ezúttal összességében sokkal jobban együtt van, mint bármikor, amióta csak figyelemmel követem ezt a részesedési statisztikát. A mögöttük kialakult feltörekvők versenye megint eldőlni látszik, a Dynamite mögött ugyanis eléggé leszakadt a Boom!. Mögöttük pedig mindössze az Eaglemossnak sikerült most bejutnia 1% fölé, a Viz Media alig pár századdal csúszott le ebből a kategóriából.

Trendek esetében van egy siralmas, egy kevésbé siralmas és egy már majdnem jónak ható adatunk is. A legkatasztrofálisabb egyértelműen a márciusival összehasonlított eladási adathalmaz. A füzetek több mint tíz százalékkal estek bevételi és közel tizennéggyel példányszámi szinten, de a köteteknél is összejött egy nem túl kellemes -8/-11%, aminek a vége egy kombinált -10/-13,5% lett.
Tavaly áprilishoz képest nézve már jóval kellemesebb a helyzet, a teljes esés itt csak -1,75/3,75% füzeteken, -0,8/-6% köteteken (ez azért jelzi, hogy a köteteken milyen drabális áremelés volt az elmúlt egy év viszonylatában), -1,5/-4% összesen.
Ez se töri meg a mondhatni stabil -5%-os trendvonalat, ugyanis az január-áprilisi szakaszok összehasonlításában a tavalyi év hasonló első harmadához képest a piac -6,5/-7,5%-ot szűkölt összességében, amiből -7/-7%-ot a füzetek, -5,5/-11,5%-ot a kötetek adtak – vagyis a kötetek hatása még mindig elhanyagolható az összképre nézve.

Nagyon nincs mit hozzáfűzni mindehhez. Az amerikai képregénypiac egyre pocsékabb képet mutat, amire a Marvel magasról tesz, mondván, hogy pocséknak pocsék, de legalább övé az egész, a DC meg lassan negyedévente kitalál valami komolyabbat, jelenleg azt, hogy '86-hoz hasonlóan megint megnyomják a reset gombot az univerzumukon... de a nyolcvanas évektől az USA mainstream képregényeire jellemző módon csak óvatosan, úgy, hogy bármikor vissza lehessen csinálni az egészet, ha egy kicsit is úgy érzik, nem tetszik az olvasóknak. Hogy mennyire jó ötlet egyszerre 52 darab első számot rázúdítani a haldokló piacra, mindenki döntse el maga. Ám amíg ez be nem következik – és az még odébb lesz, hisz szeptemberre tervezik – addig legfeljebb azt nézhetjük, mennyire válik majd be az újabb nyári eseménypáros.

A cikk végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A márciusi amerikai képregény-eladási lista kapcsán az első gondolatom az volt, hogy két tippem bejött korábbról, egy viszont nem. A gond az, hogy ebben a felállásban ez a hír nem sok jóval kecsegtet. De akkor most részletesebben.

Ahogy azt sejteni lehetett, a Future Foundation, vagy ahogy a füzetborítón nevezik, az FF első száma hozta az F4 (átmenetileg) utolsó részének eladásait, és 114e példánnyal a lista élén végzett. De nagyon az élén végzett. Majdnem negyvenezer példánnyal veri a második helyezettet, ami egyben a harmadik helyezett is, ugyanis egy Green Lantern v4-páros csücsül a dobogó fennmaradó fokain.
A DC amúgy az eddigi trendjeit tartva nagyon erős a felső tízben, hét helyet halászott itt össze magának. A Zöld Lámpás mellett, akinek a sorozata amúgy – talán a közelgő film hatására – enyhe emelkedő tendenciát mutat, a kétheti, ámde lassan véget érő Brightest Day (ami után tuti lesz még ilyen mini, ha ez ilyen jól ment) és a Bőregér-részleg képviseli a kiadót. Utóbbinál meglepő módon két Batman Inc. is kijött, mintha csak arra hajtana a sorozat, hogy behozza a lemaradását az első két szám között tátongó lyuk miatt. A harmadik Batman-cím a Dark Knight v2, aminek természetesen nem tett jót a potom negyed éves kihagyás az első szám után (meg az, hogy David Finch továbbra sem egy író, hanem egy rajzoló), így már csak laza 71e füzetes eladást tudott produkálni... igaz, ez így is 5-6 ezerrel magasabb, mint az Inc. eladásai.
A Dark Knight v2 kapcsán amúgy bejelentették, hogy a sorozat mégsem havi megjelenésű lesz, hanem kéthavi. Természetesen mi, olvasók már vagyunk annyira értelmesek és tapasztaltak, hogy tudjuk, valójában ezzel azt akarják közölni, hogy csoda lesz, ha idén kijön még kettőnél több füzet ebből a címből, az pedig még nagyobb, ha Finch valami csoda folytán nem unja el a negyedik füzet után és adja át valaki másnak előbb az írást, majd a rajzolást is (szigorúan szellemnév alatt, hogy még mindig vele lehessen reklámozni a sorozatot), de hát engedjük meg nekik, hogy elhiggyék, elhittük a hitegetésüket. Hi(he)tetlen.
A top10 Marvel-részlegét, akármilyen hihetetlen, de nem Brian Bendis egymaga képviseli. Sőt, most csak egy sorozata jutott be oda, az Avengers v4, ami időközben elhatározta, hogy az egyszer őt megverő New Avengers v2-t végre a helyére rakja és megmarad ő a vezető Marvel-sorozat. Ennek következtében az NA v2 10. része rögtön lejjebb is ment a 13. helyig, a két sorozat között pedig jó 6e olvasónyi vagy 10%-nyi különbség van, kinek hogy érzékletesebb.
A harmadik legjobb Marvel-cím pedig a Fear Itself címre keresztelt, idei most-minden-mindörökre-megváltozik-és-olyan-események-következnek-be-hogy-azt-húsz-év-múlva-is-emlegetni-fogják-az-olvasók-de-bizony-olyan-komoly-lesz-hogy-ilyet-még-sose-láttatok-és-itt-komolyan-sorsok-fognak-az-idők-végezetéig-eldőlni jellegű eseményének a felvezető egyrészese lett. Habár valószínűleg a Marvel maga sem tudja, hogy most ebből a sztoriból mit is kellene kihozniuk, és eléggé bizonytalan, hogy bármilyen hosszú távú következményei lennének úgy, hogy nem maga a nagy Bendis írja azt személyesen, sőt, még kreatív konzultánsként sincs ott, ergo valószínűleg neki kell majd magára vállalni azt a fárasztó feladatot, hogy egy 168 füzetes megacrossover keretében visszacsinálja mindazt, amit a hozzá nem értő, botor munkatársai tönkretesznek itt neki a 2024-re tervezett jubileumi számra írt történetével kapcsolatosan, amelynek a terveit már akkor lefektette és részletesen kidolgozta, hogy életében először kézbe vett 4 évesen egy Marvel-füzetet. A sztori ennek ellenére mégis kapott – szokás szerint – egy teljesen jellegtelen, ám eléggé erőszakos marketingkampányt, ahol bemutattak néhány nagyon érdekes karaktertervet, amely alapján a nagy ötlet az, hogy pár C-listát alakot meg még néhány ismertebb egyént átalakítanak egy God of War-szereplővé... de végső soron csak egy újabb lufinak ígérkezik eddig. Habár ki tudja. Lehet, hogy végre úgy, hogy nem kell Bendishez alkalmazkodni, és Loeb és Millar se érnek rá tanácsokat osztogatni, valami olvasható is kisül belőle.

A top10-ből éppen csak lecsúszott Mark Millar legújabb sikerszériája, a Kick-Ass 2 a második füzettel. Ez a tény nem azt jelenti, hogy az amerikaiak kezdték el hirtelen értékelni az Icon-féle kiadványokat, amelyek eddig is legfeljebb egy erős középmezőnyre voltak alkalmasak, hanem azt, hogy a mainstream szuperhősös sorozatokat vásárlók száma annyira lecsökkent, hogy egy iconos sorozat hirtelen az élmezőnyben találta magát. Alig megelőzve amúgy a végül egészen stabilnak kikiáltható Green Lantern Corps v2-őt, ami a Blackest Night óta bekövetkező esését nagyon szépen megfékezte és bebetonozta magát a közép-felső kategóriába. Még a fentebb említett New Avengerst is megverte most.
A következő helyek meglehetős változatosságot mutatnak, ám nem térek ki mindegyikre, az a korszak már elmúlt a listaösszesítéseim történetében. A két legérdekesebb dologról ejtenék inkább pár szót.
Az első, hogy a jelek szerint végül, ha valószínűleg nem is a kiadótól elvárt mértékkel és zajjal, de igenis jó ötlet volt egyetlen stabil íróra bízni az Amazing Spider-Mant, ám itt is az ötlet igazán zseniális része az volt, hogy Dan Slott volt ez az író, aki az elmúlt hosszú-hosszú években az egyik legalulértékeltebb tehetség volt a mainstream amerikai képregényiparban. Habár a sorozat folyton ingadozik a gyakorinak mondható (kétheti) megjelenései miatt, és szinte bárhová beeshet az 55-65e közé eső skálán, mégis, most már lassan kijelenthető lesz talán, hogy a fluktuáció ellenére Slott elérte, hogy az ASM úgy maradjon benne mindig ugyanebben a tartományban, hogy körülötte tényleg minden csak lefelé menetel (jelenleg egyedül a Green Lantern tűnik csak kivételnek ez alól). Márciusban például őbendissége New Avengersét mindössze háromszáz füzet választotta el az ASM 656. számától.
A második érdekesség az az, hogy... nem, nem a Venom v2 az, amiben az is fura, hogy a kismilliárd minije mellett tényleg csak egy sorozat volt ezen kívül, ami sima Venom címen ment, de az még inkább, hogy 2011-ben tényleg akad 55e ember, akit komolyan érdekel egy olyan Marvel-sorozat, aminek a címszereplője a legkilencvenesebb Pókember-ellenség, aki csak létezik... szóval az, hogy az IDW dobbantott egy olyat, hogy 100-as feletti index lett a vége. Ami azt jelenti, hogy ez a bizonyos füzet több példányban ment el, mint a Batman 708. száma. Úgy, hogy egy hét éve szándékosan pihenőre küldött, jóval több, mint félszáz éves karakterről van most szó, a legismertebb kaidzsuról, a Szörnyek királyáról, Godzsiráról, vagy ahogy Nyugaton jobban ismerik, Godzilláról. Akinek az új képregénysorozatát az IDW természetesen négy dollárért adja, mert a három dolláros árról ők az indulásuk óta legfeljebb csak legendákban hallottak. A jelek szerint nem tanultak abból, hogy az amúgy a maga pénzlenyúzó mivolta ellenére is viszonylag érdekes alapötletű Infestation címre hallgató crossoverüket alig két hónapja nyírták ki menthetetlenül az idióta árazásukkal. És persze még ők panaszkodnak, hogy nem mennek a licencelt cuccok, pedig milyen népszerű címekről van szó. Talán nem kéne egy minimálbér felét elkérni darabjáért.
Amúgy ha már esések, valahol úgy érzem, muszáj megemlítenem, hogy James Justice Robinson Justice League of Justice Americája már ott tart, hogy a Legacy kivételével az összes X-sorozat veri, de lassan az is beelőzi.
Habár rajtam kívül Maniac az, aki még szokta biztosan figyelni a listát és ír is vele kapcsolatban, furamód nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna ujjongani az Ultimate-részleg átmeneti megerősödésén, pedig példányszámra és arányra is sikerült komoly emelkedést elérni a Death of Spider-Man című történettel, aminél valószínűleg senki se nagyon hiszi el, hogy megölik Pókembert (amihez talán köze van annak, hogy bemutatták a történet után debütáló, új ruháját...). Pedig a sorozat pár rész alatt 50%-os emelkedést ért el, ami kifejezetten szép eredmény olyasvalamitől, ami gyakorlatilag egy kihalófélben lévő, de még erőlködő részleg vezércímének szerepét tölti be. Ugyanakkor hozzátenném, hogy a meglepően pozitív kritikai visszhangot kapó Ultimate X ezzel szemben nagyon komolyan bukdácsol lefelé, habár ehhez talán több köze van Loeb és Art Adams félelmetes lassúságának, amivel lassan elérik, hogy a széria kiszámíthatatlanabb legyen, mint az All Star Goddamn Batman and Dick Grayson, Age Twelve volt. Vagy lassan írhatom az előbb említett ASGBADGAT folytatását, a Dark Knight: Boy Wondert, aminek a legelső része eddig van negyed éves csúszásban, és a DC mondani se mer már semmit, hogy mikor fog kijönni belőle bármi.
Habár nincs benne semmi érdemleges, mégis olyan aranyos a 45. és az 50. hely közötti rész: Wonder Woman-Hulk-Incredible Hulks-Action Comics-Wonder Woman-Hulk. Ezek annyira egy rakáson vannak így, hogy öröm nézni. Azt már viszont nem, hogy 32e környékén.

A kis kiadók versenyének győzteséről már volt szó fentebb, a True Blood után az IDW a Godzillával megint képes volt – talán ismételten csak egy röpke időre – az élre törni. A következő két hely viszont természetesen az Image-é, méghozzá két Walking Deaddel. Utánuk pedig, immár a 100. helyen túl, a Dark Horse és a Dynamite valami kegyetlen harcba kezdenek a 19e példányos sávban. A Sötét Ló egy Dollhouse-történettel indít, amire a Dinamit egy Warlord of Marsszal és egy Boysszal kontráz (igen, a Boys gyengébb a John Carternél, ami még talán valami reménnyel is kecsegtethet a klasszikus sci-fi kedvelőinek), amit a DH két Star Warsszal fejel meg. A valamikor még előkelő helyen álló True Blood csak utánuk jön már, éppen csak benne van a másik erős Kirkman-sorozattal, az Invincible-lel együtt a tízes éllistában.
Habár a Vampirella v5 érezhetően gyengül, mégis látványosan jobban tartja magát, mint a Spawn, aminél most egy éves elmaradást próbálnak a jelek szerint behozni azzal, hogy havonta két részt adnak ki, habár egyiket se veszi nagyon senki. Bár kétségtelenül jobban megy, mint a hogyan-másoljuk-le-Venomot-immáron-huszadszorra-is-és-adjuk-el-tök-új-karakternek című sorozat, amit már a Spawn is ver.
A Boom! Studios egykoron szétajnározott sorozata, az Irredeemable immáron teljesen kifulladtnak tekinthető, az elnyújtás menthetetlenül betette neki a kaput, de a Stan Lee nevével reklámozott történetek is úgy mennek, ahogy manapság elvárható egy Stan Lee nevével ellátott történettől: abszolúte sehogy. Az egyetlen mentsvárukat most egy újabb licencképregény jelenti, a Hellraiser első része, ami jellegében már inkább hasonlít azokra a sorozatokra, amikkel a Boom! elindult, és viszonylag tűrhető, 14e körüli példányszámot mutatott. Az Avatar legjobbja például, Alan Moore Neonomiconja alig 11e példánnyal vegetálgat a 177. helyen.

Kötetek terén nem történt semmi. Az első hely is olyan alacsony példányszámot tud felmutatni, hogy egyszerűen nincs értelme fejtegetni a listát. Az Unwritten harmadik kötete jött az élre, a Batman & Robin első kötetének puhafedeles változata lett a második, és egy iconos GN, a Takio a harmadik. Ami említendő talán, hogy a Walking Deadnek immár nyoma sincs, és hogy valamiért kiadták Loeb és Bachalo Witching Hourjét Showcase-formátumban.

Bár a DC a top10-ből hét helyet vitt el, az első százból már negyven cím se az övé. Mivel a lista alapvetően eléggé szoros (egy-két száz füzetek döntöttek néha 3-4 helyezésről), ez visszahat a kiadók közötti részesedésarányából is. Mivel immár a két top Batman-cím is visszajött, és Zöld Lámpásokból is duplázott, kijelenthetjük, hogy a múlt év végi nagy emelkedés csak egy átmeneti kiugrás volt, és a Marvel továbbra is magasan őrzi a piacvezető helyét. Egészen konkrétan 40/45%-kal (bevétel/példányszám), vagyis a tovább folytatódó középmezőnyös kiadványhalmozásával kezdi átvenni az uralmat a piac fele felett.
A kicsik versenyéből a Dark Horse márciusban gyakorlatilag kiszállt, a küzdelem az IDW és az Image között zajlott. Bár utóbbinál nem volt se jubileum, se Walking Dead, az IDW top sorozatainak visszaesése annyira éreztette a hatását, hogy végül esélye se volt az Image ellen, az 5,5/5%-ra verte az IDW 5/4%-át (ami egyben megint szépen mutatja a két kiadó átlagárai közti különbséget). A Dark Horse erre egy gyenge 4/3%-ot tudott csak felmutatni. Ugyanakkor nem volt mitől tartania, a Dynamite és a Boom! se tudtak előrelépést elérni, sőt, a Marvel előrenyomulása miatt a számok náluk is drasztikusan csökkenni látszanak. (Ennek ellenére a kiadványaik majdnem ugyanúgy mennek, persze.) Ez a jelenség az oka annak, hogy az amúgy lassan-lassan visszakapaszkodó Avatar megint lecsúszott az egy százalékosok sorából (0,04%-kal csúszott le), és ismételten a Viz Media az utolsó, ami még bejutott oda.
Bár a Marvel kiszorítósdija látszólag szépen hoz a cégnek nyers számok tekintetében a baljós kilátások tovább folytatódnak. Pozitív számokat csak az előző havi listával való összehasonlításban láthatunk, de ez nem meglepő, elvégre a 2011. februári lista annyira pocsék volt, amire minden eddigi feljegyzés szerint az elmúlt legalább 15 évben még nem volt példa. Így nem volt nehéz füzeteken 17/19, köteteken pedig 14/18, összességében pedig 16/19%-os bővülést elérni. (Ez amúgy jól példázza, hogy az elmúlt két hónapban mennyire jelentéktelenné vált a képregényboltokban a kötetek eladása, a mozgásuk semmiben sem hat a végeredményre.)
Az igazán elszomorító a tavaly márciusihoz képesti állás. Habár az első 300 füzet és kötet −7,5%-os esést mutat, az alsó részleg megint húz ezen, így a füzetek −2,5/+1 és a kötetek −10/−16,5/-ból végül egy −5/−0,8%-os szűkülés jön csak ki. Ami olyan brutális mértékű áremelést szemléltek a képregénypiacon, amire még valószínűleg nem nagyon volt példa a kilencvenes években sem. Az első száz füzet harmada kerül három dollárnál többe, ebből egy cím kötődik az IDW-hez, kettő a DC-hez, harminc(!) pedig a Marvelhez. Sőt, a háromszázas lista ötöde (61 füzet) drága Marvel-képregényekből áll, ezzel szemben a DC-től összesen nyolc ilyet találni (IDW-től 19-et, Image-től 5-öt, a Dark Horse meg jó ideje a középutat követi, és szinte minden jobban menő kiadványa három és fél dollár).
Március lévén újabb negyedévet zártunk le, ez viszont teljes egészében romlást mutat, még bevételi téren is. A kötetek hatása itt is teljességgel elhanyagolható, a füzetek számai tükröződnek a végeredményben, ami bizony egy nem túl biztató −8/−8,5%. Ó, és mivel említették ezt nekem: ez a negyedéves zárás esetünkben második üzleti negyedéves (vagy üzleti féléves) zárásnak minősül, ugyanis Magyarországgal ellentétben az USA-ban az üzleti év október elsejével indul.
Hogy ebből sok jó nem fog kisülni, az előre látható. Az amerikai képregényipar jelenleg gyorsabban szűkül, mint az építőiparon kívül szinte bármi a nemrég lezajlott gazdasági válság kitörése után. Bár fura ezt a tünetegyüttest látni itt, abban az ágazatban, ami a válságot simán átvészelte évi néhány százalékos lemorzsolódással, az most inkább a kérdés, hogy mihez fognak kezdeni ezzel. Immár egyre biztosabban kijelenthető, hogy a Marvelnek kell annak lennie, ami kihúzza az ágazatot ebből a kátyúból, ugyanakkor nem igazán látni a cégen a hajlandóságot erre, amíg a kapcsolt termékek (főleg a filmek most) megfelelő mértékben hoznak a konyhára. Ugyanakkor kérdés, hogy miként lehet majd hosszú távon úgy képregényes árukat eladni, hogy nincs is már mögöttük képregény, mert eltűnt a piacról.

S a cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A februári amerikai eladási adatok alapján a képregényiparban is előfordulhat, hogy a kicsi menti meg a nagyot... legalábbis statisztikailag. Az ágazat tovább szűkül, melynek mértéke most stagnált, ám ez attól még nem sok jóval kecsegtet. Az év eleji lassulás most igen drasztikusan érezteti a hatását, ennek ellenére a Marvel fejesei megint abba a buta álomba ringathatják magukat, hogy amit csinálnak, az jó... pedig egyre kevésbé az, sőt, lassan egyáltalán nem.

Januárban a lista élének gyengélkedését még a DC nagyágyúinak hiányával lehetett megpróbálni kimagyarázni, amely nézethez én is csatlakoztam, hisz a 2010 év végi trendek alapján ezt tűnt a legnyilvánvalóbbnak. Most viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy az ott tényleg egy időszakos kiugrás volt, mert a februári első számú képregény olyan számmal végzett a csúcson, amelyre az elmúlt 10 évben még nem volt példa... de lehet, ha alaposabban vizsgálnák, még a '97-es krach környékén is sikerült ezt túlszárnyalni.
A Green Lantern v4 aktuális részéről van szó, ami egy 71 és fél ezres értéken állt meg. Alatta nem sokkal a két szokványos Brightest Day található: így a DC ismét csak elvitte a teljes dobogót. Magán a top10-en belül is jól állnak 6:4-es aránnyal, a Batman, Batman & Robin és a Flashpoint kezdete kibérelt nekik további három helyet. A Marvel erre csak a szokásos Avengers-párossal (amik most alig estek), a Fantastic Four (egyelőre) utolsó részével és egy igen érdekes kiadvánnyal, az Amazing Spider-Man 654.1-gyel jutott csak fel az élbolyba.

Mielőtt továbbmennénk, pár szó erről a .1-es számról...
A Marvelnél mostanság egy érdekes dualitás van érvényben. Úgy tesznek, mintha változnának, valahogy mégis minden ugyanolyan marad. Quesada eltávolításával egyelőre semmit se érezni a címeken, nincsenek szerkesztői szintű belenyúlások. Teljesen olyan, mintha eddig se lett volna felső szintű irányítás, és ez a helyzet azóta se változott volna. Kiadói szinten nézve a Marvel továbbra is sodródik az árral és imádkozik, hogy az előnye a DC-vel szemben kitartson. Egyes részlegeknél lehet ugyan tapasztalni változásokat – például a Fantasztikus Négyesnél, Pókembernél vagy az X-eknél – de ezek vagy időszakos eredményeket hoznak, vagy semmilyeneket.
Az „új” ötlet most az, hogy megpróbálnak ismét új olvasókat szerezni. Az egyetlen komoly változás a megközelítésben ezúttal az, hogy nem indítanak egy Ultimate-pótlékot, hogy egy új kontinuitással szerezzenek fanokat, mert végre megtanulták, hogy az ilyen világok, hacsak nem dolgozzák ki őket olyan szinten, mint az alap univerzumot – ami alsó hangon vagy két tucat sorozatot kívánna, amit csak a vakvilágba indítani öngyilkosság-szintű rizikó lenne – legfeljebb néhány évig életképesek magas szinten, utána minden azon múlik, sikerül-e odacsábítani egy alkotót, aki képes fenntartani az érdeklődést. Azonban nem lehet minden egyes alterverzum egy Straczynski-féle Supreme Power...
Tehát maradt az, hogy a patinás sorozatok iránt keltik fel az érdeklődést. A .1-es füzetek kettős célt szolgálnak. Egyrészt tartalmilag kicsit olyanok, mint az Untold Tales-ek, vagyis önmagukban megállják a helyüket és illeszkednek a két szomszédos szám sztorija közé minden különösebb gond nélkül, ám ezeknél az is feltétel most, hogy olyan módon nyújtsanak áttekintést adott címről, hogy az remek kapcsolódási pont legyen azoknak, akik évek/évtizedek óta, vagy akár sohasem olvastak adott karaktertől semmit.
Hogy összesen mennyi lesz, nem tudom, februárban három ilyet jelentettek meg, és egyelőre további nyolc másik van kilátásban. Az egyik a Pókember volt, aminél már-már olyan, mintha tényleg megpróbálnának komolyan elkezdeni építeni Dan Slott munkásságára, hisz a Big Time is szép nagy marketingkampányt kapott. Mégis... folyamatosan olyan érzése van az embernek, hogy bedobnak egy kampányt egy történetre, és amint az elkezdődik, azonnal hagyják is ahelyett, hogy folyamatosan megpróbálnák fenntartani az érdeklődést. Így immár sokadszorra láthattuk, hogy egy reklámozott füzet hirtelen megugrik, a következő hónapban pedig már ezrével, tízezrével esnek az eladásai, mert a Marvel rögtön megy tovább valamelyik másik címre, mintha meg lenne győződve róla, hogy az egyszeri lökés elég lendületet ad majd, hogy a sorozat kitartson évekig. Az ASM 564.1 is ilyen, kapott egy kis reklámot, utána azonban rögtön egy hónapokkal később induló Pók-történetre ugrott a marketinggépezet, nem az 565. részre, hogy igen, ezt is vegyétek... nem, hanem reklámoznak egy négy hónappal későbbit. Szóval sok jóra nem lehet számítani. Különösen, hogy ez a .1-es szám az ASM-en semmi példányszám-emelkedést nem ért el, vagyis továbbra is csak azok veszik a sorozatot, akik eddig is.
De nem jobb a helyzet a többi .1-gyel sem. A Wolverine v4 hatodik száma ugyan jobban ment, mint az 5.1-es, de alig 1600 példánnyal... az Iron Man 500.1 pedig már az 501. szám felett áll, és mindketten 12e-rel lejjebb, mint az 500. rész januárban.
Az egyetlen igazán pozitív dolog, amit eddig el lehet mondani róluk, hogy mivel egy füzetnyi eseményt foglalnak csak magukba és egyelőre sikerült ellenállni a kísértésnek, hogy valamilyen történetnek az első vagy utolsó részét tegyék beléjük, így az alkotók végre kiélhetik magukat és nem kell mindenáron hat füzetre nyújtaniuk egy ötletüket. Az elmúlt években a Marvelnél is jó példák voltak arra, hogy milyen szórakoztató (ami ugye elvileg az egész iparág célja volna, csak valamiért a kiadóknál ez módosult a pénzt szedünk be mindenáron elvre) dolgok sülhetnek el az ilyen egyfüzetesekből, amiket egy ongoingban jelentetnek meg (Pókembernél is ott van pl. a Brand New Day alatti megtorlós füzet, ami az egyik legjobb volt abban az évben). Ezek is ilyenek. Ki tudja, még az is lehet, hogy oly sok év után lesz egy vicces Deadpool-történet egy olyan füzetben,aminek a címében is szerepel Deadpool, és nem mellékszereplőként bukkan fel. Bár tegyük hozzá, ha Way írja, erre az esély kisebb, mint arra, hogy a képregényszakma egyhangúlag visszahívja Chuck Austent, mert hiányoznak neki a remekművei. Vagy mondjuk arra, hogy Brian Bendis egyszer szerényen nyilatkozik arról, hogy milyen jó érzés volt megfogadni a kollégái tanácsát és nem a saját feje után menve átírni a Marvel félszáz éves történelmét. Vagy arra, hogy Dan DiDio bejelenti, hogy talán mégiscsak le kellett volna köszönnie a főszerkesztői posztjáról 2005. után. Vagy arra, hogy e sorok írója egyszer maradéktalanul pozitívan nyilatkozzon akármiről ebben az életben.

Bár a legfelső részen a DC győzött ismét, magát a felső kategóriát magasan a Marvel nyerte, arányra (16:9, és ez most nem a képernyőm dimenzióinak aránya), darabra és bevételre is. Persze utóbbinál lehet, hogy segített, hogy „véletlenül” a felső 50-ből az összes négy dolláros képregény a Marveltől van, a DC ugyanis tényleg betartotta végül az ígéretét, és néhány nagyon ritka, főleg tavalyról átcsúszott kivételtől eltekintve minden 32 (ebből 22 sztori) oldalas képregényének árát levitte három dollárra... mire a Marvel marha okosan fogta magát, és kiterjesztette a drágább képregényeinek sorát, most már az első százban összesen 21 db három dolláros Marvel-képregény van a 36 darab négy dollárossal vagy a még annál is drágábbal szemben. Csak érdekességképp, ez az arányszám a DC-nél most 35:6 az olcsóbbak javára. Természetesen ennek lesz majd nyoma a bevételi részesedésarányon. (Amúgy a DC-nek összesen 11 db három dollárnál drágább kiadványa szerepel csak a teljes 300-as listán, igaz, ebből három darab nyolc dolcsiba kóstált.)
Ez így mind szépen és jól hangzik, csakhogy ennek az egésznek van egy olyan hátulütője, hogy az utolsó oszlop adatai siralmasak. A példányszámokról van szó, amink nem csak az első helyen állnak ramatyul. Érzékletes például, hogy a Walking Dead, aminek a füzetes eladásain a jelek szerint valószínűleg még egy világvége sem változtatna, szinte darabra ugyanúgy áll, mint bármikor az elmúlt években, mégis most ott van a 45. helyen... miközben volt olyan időszak, amikor örülhetett, ha ilyen számokkal benne volt a felső százban. A példányszámok úgy zuhannak, hogy még a határvonalakat felírni is iszonyat. A 18. hellyel már 50e, a 33.-kal 40e, az 52-kel 30e, a 91.-kel pedig 20e alatt vagyunk, de a lista felét is éppen csak elhagyjuk (174. hely), mire a számjegyek száma lecsökken négyre. Gyakorlatilag kijelenthető, hogy ha a 2000-es évek átlagos eladásait nézzük, akkor az egész mostani lista egyetlen hatalmas közép- és alsó mezőny. Ilyenkor nagyon kíváncsi lennék azért egy olyan listára, ami a cégek éves bevételi jelentéseit gyűjti egy grafikonba. A képregényágazatnál van egy olyan baljós előérzetem, hogy mostanában ez a trend igen meredek, és nem biztos, hogy a kapcsolódó árukból és licencelésből befolyó összes bármeddig képes lesz kiegyensúlyozni ezt.

Ahogy fentebb már lelepleztem, a kis kiadók versenyét az Image nyerte a Waling Deaddel. A múlt havi nagy Spawn-mánia most odáig tartott, hogy a 202. rész a 96., a következő pedig a 115. helyen van, ami egy olyan listán, ahol a számok alacsonyabbak, mint valaha, nem éppen egy előkelő pozíció. És igen, egyben azt is jelenti, hogy a sorozat olvasottsága rohamosan fogy.
A második helyen amúgy az IDW új True Blood-kiadványa, a Tainted Love áll, közé és a fentebb említett Spawn közé pedig egy már-már szokványosan egész erősnek mondható Boys fészkelődött be. A Dark Horse így kénytelen volt megelégedni az ötödik hellyel az egyik Star Wars-sorozatának hála.
Ez a négy kiadó aztán kényelmesen elvan a kicsik versenyének első húsz helyén, a homogenitást csak egy Spongyabob-képregény indító száma, az Archie aktuális füzete és a Lady Death ongoing zavarja meg hosszabb távon. A Boom! Comicsszal és a vezető Irredeemable-jével nem is futunk össze egészen az összesített 173. helyig, amivel a fentebbi információk alapján kisakkozható, hogy éppen csak egy hajszállal van a 10e példányos határ felett. Utána már csak ötven hellyel később találkozunk velük a Stan Lee's... sorozatok kapcsán.

A kötetek listájában most némileg jobb a helyzet, mint januárban volt, most vannak használható példányszámok is, igaz, legfeljebb csak az első tíz helyen.
A lista élén a DC nem kicsit túlárazott keményfedelese található, a Batman: The Return of Bruce Wayne című minijének összefoglaló kiadványa, aminek egyetlen pozitívuma, hogy Deluxe kiadás... igaz, egykoron ez a fajta volt az alapvető követelmény a HC-k terén, mielőtt bejöttek volna a pénzlehúzó premiere-ek.
A második helyet az Image roppant sablonos és amúgy eléggé elfelejtett és érdektelenséggel fogadott sorozata, a Morning Glories fogadja el, ami arra a szétkoptatott alapsémára épül, hogy a drága magániskolák vezetősége valójában korrupt és titkos társaságokba tömörülve áskálódnak azon, miként foglalhatnák el a világot a pedellusi nádpálcájuk félelmetes erejével felfegyverkezve (snitt). És persze mindig akad pár diák, aki rájönnek a roppant jól álcázott összeesküvésre, amiért megpróbálják megölni őket.
Bár a sorozat koncepciója némileg más, az alapséma attól még remekül alkalmazható. És hogy mégis miért került ez a második helyre? Természetesen azért, mert a klisés mivolta ellenére sokan gondolták/gondolják úgy, hogy tíz dolcsit simán megér kiadni azért, hogy egyben elolvassák az első történetet, és majd aztán döntsenek arról, érdemes-e további anyagi áldozatot hozni a sztori folytatásának megismeréséért. Az Image-nél amúgy is remekül beválik az a taktika, hogy tíz dollárért adják a legtöbb sorozatuk első gyűjteményes kötetét, ennél jobb stratégia nem is kell a horgásznyelven etetésnek hívott művelethez, amivel simán elérhetik, hogy a nullszaldós vagy enyhén veszteséges első könyv hosszútávon szerezzen annyi plusz olvasót a köteteknél, hogy az végül pozitív hatást érjen el a szériára nézve.
A dobogó harmadik helyén kicsit szokatlanul egy manga áll, valamiért a Narutonál is volt hatása a jubilálásnak, mert az ötvenedik kötet (idehaza jól el vagyunk maradva, mi?) egész szép eladásokat produkált a képregényes szaküzletekben. Alatta nem sokkal egy szép Vertigo-hármas áll a DMZ-Daytripper-Scalped trióval, melyek közé csak egy premiere Nemesis HC #1 ékelődik be. És innen lefelé már elérünk abba a szakaszba, ahol a számok nem igazán segíthetnek sokat.
Viszont így is érdekesség, hogy a listavezető, harminc dolláros HC árát meg sem sikerül közelíteni egészen a 24. helyig, ahol természetesen a Marvel az, aki bedobott egy extra vastag Deadpool: Merc With a Mouth-tpb-t. Valószínűleg abból a logikából kiindulva, hogy ha a sorozat nem kell senkinek, a túlárazott gyűjteményese majd többeket fog. Sajna ez a tömény politikus-logika (értsd: valósághoz semmi köze) még mindig erősen érezteti magát a cégnél. Ugyanakkor azt is gyorsan hozzátenném, hogy a fentebbi szemlélet nem igaz mindenre, sőt, eléggé sok a 14-16 dollár közötti Marvel-tpb a listán, és a HC-ik is nagy átlagban húsz dollárba kóstálnak, ami – premiere vagy nem premiere – kifejezetten jó, sőt, a négy dolcsis füzeteik viszonylatában kész baráti ár. Vagyis az új kiadások esetében lassan megint megéri köteteket venni a Marveltől, mert nem áll fenn az a helyzet, hogy az amúgy olcsóságukért kedvelt tpb-k drágábbak, mint a füzetek külön.

Mióta a Diamond is vezet pontos statisztikákat, kicsit árnyaltabban lehet látni a képet a piacról, ugyanakkor még mindig felmerülhet a Top300 vizsgálatának létjogosultsága, hisz mégis ez az a szegmens, ami meghatározza gyakorlatilag a komplett piacot. Erre a bevezetőre majd a számháborúk kapcsán lesz szükség.
A kiadók részesedésarányát a gyenge felhozatalban ismét a Marvel nyerte, a DC-n továbbra is érződik a két új Batman hiánya. A Marvel a teljes torta 40,5/45%-át vitte el (bevétel/példányszám), a DC-nél ez a szám 28/31,5%, vagyis igen jelentős lemaradásban van. A Marvel mostani eredményeihez egyrészt a nevetséges borítóárú füzetei, másrészt az olcsó kötetei is hozzájárultak, míg a DC most sem tudott semmi igazán komoly nagyágyút előhúzni, vagy amit igen, az is az időszaknak megfelelően gyengén teljesített.
A Walking Dead (időszakos?) kifutásával az Image lejjebb csúszott, bár így is sikerült egy hajszállal megőriznie a harmadik helyét a Dark Horse előtt, ami bevételben amúgy öt századszázalékra megközelítette – példányban messze elmarad, de a Dark Horse-nál megszokott, hogy a kötetei drágák. Az IDW tartotta a helyét, a Dynamite azonban most valamiért nagyon feltört, 25%-kal jobban teljesített önmagához képest, mint januárban. A Boom! továbbra is tartja a helyét, mögötte azonban kis meglepetésre a Viz mellett az Avatar is elérte a bűvös 1%-ot a bevételekből. Ha tippelnem kellene, a Lady Death ongoinghoz lehet köze (ami miatt ChaosComicsSupportee! szemöldöke még mindig rángatózhat).
Ezek az arányok szépek és jók, főleg a Marvel számára, csak hát nem mindegy, hogy minek az arányai, ugye. A ritka pocsék január után a trend természetesen emelkedő az idei naptári évre nézve, hisz már önmagában a Green Lantern v4 visszatérése komolyan húzza a számokat felfelé. Így füzeteken az év első hónapjához képest 20/21%-os, köteteken 14/8%-os (itt nagyon meglátszik a Marvel árcsökkentése), összességében pedig 18/20%-os javulást ért el a piac. Sajna azonban 2010 februárjával összehasonlítva a számok nem olyan szépek, teljes piac szintjén összesen 1%-os bevételnövekedés és 2%-os példányszám-csökkenés tapasztalható, amiből az első 300 füzet/kötet mindkét téren mínuszt mutat. Ebből jön az, amire már a cikk bevezetőjében utaltam, hogy a februári listát azok a kiadványok szépítik, amik rajta sincsenek: az igazán kicsik, amikről még az USA-ban is alig hallott valaki, hát még itt, az óceán túlfelén. Ám még ők se változtatnak azon a tényen, hogy a példányszámok igenis folyamatosan esnek, vagyis a vásárlókör szűkül. Hol kevésbé, hol jobban, de szűkül. Amely trendet lassan meg kell törniük valamivel, mert a mostani számok siralmasabbak, mint az elmúlt 10 évben bármikor... de lehet, hogy még nagyobb időintervallumra nézve.

A végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Rögtön az elején szeretném tisztázni, hogy eredetileg úgy volt, hogy ezt a januári listát cikket meg se írom. Nem azért, mert meguntam vagy mert közbejött valami, és nem is azért, mert túl unalmas, hanem egyszerűen azért, mert egy érdekes körülmény miatt a lista elemzés szempontjából majdnem teljesen használhatatlan. A következő sorok mindössze a „majdnem” miatt születhettek.

Aki rendszeresen olvassa ezt a rovatot, tudja, hogy egyik kedvenc visszatérő vesszőparipám a Marvel marketinges részlegét szidni az újabbnál újabb és egyre félelmetesebben fárasztó hülyeségeik miatt. Úgyhogy most nagy meglepetésre olyasmi jön, ami eddig ritkán: megdicsérem őket. Ugyanis az a brutális felhajtás, amit a Fantasztikus Négyes utolsó száma körül rendeztek, nagyon meghozta az eredményét: az 587. részből 115e példány fogyott. Ilyen számokat nyár, pontosabban az X-Men v3 indulása óta nem lehetett látni. És ennek a farvizén evezve a Future Foundation első száma is minden valószínűség szerint szépen fog majd hozni a Marvel konyhájára. Más kérdés, hogy a sorozat várható 12 számos élettartama során hogyan fognak alakulni majd az eladások. Mert az szinte biztos, hogy az F4 #600 ziccerét a cég semmi szín alatt nem fogja kihagyni.
A dobogó fennmaradó két fokán a szokásos Brightest Dayek vannak, amik elég jó úton haladnak a felé, hogy a DC-nél a lezárásuk után megpróbáljanak áterőltetni egy újabb ilyen stílusú minit.
Ami igazán érdekes januárban, az a negyedik hely. Amely azt bizonyítja, hogy az USA-ban mindmáig akad jó pár ezer elvakult, eszement fanatikus, akik nem hogy képesek pénzt adni a Spawnért, de még addig is hajlandóak elmenni, hogy egyazon számból többet is vegyenek. Annak ellenére, hogy a 200. és az első szám között mindössze annyi különbség van a 18 éves korkülönbséget leszámítva, hogy máshogy nevezik a pokolivadékot, aki az egész füzetet kivehetetlen elrendezésű paneleken végigverekszi egy máig nem egészen tiszta indok miatt (azon túl persze, hogy a Spawn 1993-ban ragadt, ahol csak agyatlanul kellett verekednünk, karakterizálás nem kellett, a történet mint olyan meg a puhányoknak való). Ha hozzávesszük, hogy néhány helyen már elkezdték kigyűjteni, McFarlane melyik oldalakon mely korábbi rajzainak fénymásolatát rakta be ahelyett, hogy dolgozzon is (amely szó jelentésével kb. 15 éve nem egészen van tisztában), könnyen érthető, hogy pár exxxtrém, másfél évtizeddel visszamaradt emberkét leszámítva miért nem kapott ez a szám sehol se 35%-nál magasabb értékelést... és azt is Kirkman bevezető oldalai miatt. (Mondjuk nagy kedvenc volt az, ami úgy indított, hogy „jesszusom, ez tényleg még mindig megy?”)
Ez a kisebb rakás szerencsétlenség a negyedik helyet 65e példánnyal érte el, amit két dolognak köszönhet: tényleg rengetegen nem hiszik el, hogy a Spawn még mindig megy, és már muszáj volt megnézniük, ugyan mit lehet kihozni a háromszavas alapötletből 18 éven át... a másik meg, hogy a Spawn #200-nak volta vagy három tucat variánsa, amit pár rajongó tuti feltankolt magának, hogy teljes legyen a gyűjteménye. Ja, és még jönnek majd plusz variánsok. Hogy tényleg teljesen 1994-ben érezzük magunkat. Lassan visszahívhatnánk Vanilla Ice-t is.

A top10 maradékát mondhatni ismerős címek teszik ki. Avengers v4 és New Avengers v2 – melyek a változatosság kedvéért most helyet cseréltek és az NA zuhant méretesebbet –, Batman és Batman & Robin, plusz egy kis X-Men v3 és Amazing Spider-Man. Érdekes, de az Invincible Iron Man 500. száma szinte semmilyen különösebb érdeklődést nem produkált, szerényen van el a 11. helyen 54e példánnyal. Mondjuk nem is rémlik, hogy kapott volna bármi publicitást az F4 mellett. De az is fura, hogy az Uncanny X-Men visszaelőzte az Uncanny X-Force-ot, méghozzá nagyon. Utóbbi Brubaker Secret Avengerseivel van most egy szinten, amivel amúgy le is zárják az 50e felettiek részlegét a 17. helyen.

Mostanra esetleg már feltűnhetett, hogy mintha hiányozna pár cím, amiket az ember elvárna a lista élén. Mondjuk a két friss Batman, a Dark Knight v2 vagy az Incorporated, esetleg Johns havi sorozatai, a Green Lantern v4 és a Flash v4. A helyzet az, hogy a DC nem adott ki ezekből semmit januárban. Hogy azért, mert késnek (ami Finch Batmanjénél nem lenne meglepő, sőt, az lenne fura, ha decemberig egyáltalán kijönne a hatodik rész), vagy szándékosan, stratégiai okokból fogta vissza őket, jó kérdés. Az viszont tény, hogy általában a január az év egyik legpocsékabb hónapja az USA-ban is eladások terén, miután rengetegen kiköltekezték magukat a nagy karácsonyi rohamban. Így előfordulhat, hogy a DC szándékosan nem dobta ki a nagymenői közül ezt a négyest, hogy később, amikor már az emberek megkapták a fizetésüket és van is pénzük, akkor tudjanak duplázni. Persze akármi is legyen a magyarázat, ez a kunszt olyan pofont adott a statisztikáknak, ami miatt a számokon a végén tényleg csak gyorsan át fogok suhanni, mert statisztikailag elég használhatatlanokká válnak.
Természetesen a fentebbi ok miatt a Marvel söpör top10-ben és top25-ben is (5:4 és 16:8 arányban), és ezúttal egész jól teljesítettek a középmezőny felső harmadában is, a középsőben meg egyenesen tarolnak (az 50. hely környékén van egy hatos sorozatuk), egyedül az alsó fertályában esnek vissza a DC javára. Bár ez akár valami jót is előrevetíthetne a céggel kapcsolatban, sajna a címeik egyenként nem festenek olyan jól, gyakorlatilag az egész cég a 25-50e-s kategórián belül ingadozik. És még mindig nem igazán akad semmi, ami képes lenne önmagában vinni a kiadót. Az Avengersek füzetenként 5-10%-kal menetelnek lefelé, ami durvább, mint a piaci átlag, de még ez is semmi ahhoz képest, amit Rozsomák művel. Ugyanis annak ellenére, hogy a fejesek nemrég megpróbálták erre a karakterre hárítani a megmentésük feladatát, és már olyan hírek is vannak, hogy a következő film a rajongók nyomásának engedelmeskedve nem egy óvodás gyerekmatiné lesz, amiben Hugh Jackman arra tanít, hogy ne menjünk át a piros lámpán, mert az csúnya dolog... a Rozsomák-sorozatok immár másodszorra buknak akkorát, hogy nem csodálkoznék, ha valahol szökőár keletkezett volna a nyomában. Ha emlékeztek még rá, a Wolverine v4 egy viszonylag erős kezdés utána második számra már a középmezőny közepén találta magát, ahonnan azóta sem tudott kimászni. Erre jött tavaly a karácsonyi szezonban az amúgy a céghez képest innovatívan (amúgy meg a szokásos ködösítően) reklámozott Wolverine: The Best There Is, ami nem elég, hogy egyrészt iszonyat hülye cím egy havi sorozatnak, de az első rész olyan kritikai visszhangot kapott, hogy az alkotók valószínűleg azóta is csuklanak. Bár figyelembe véve, hogy a sorozat már most úgy néz ki, színvonalra akár a Marvel All Star Goddamn Batman and Dick Grayson, Age Twelve-ének is minősíthető (ó, igen, ennyire rossz), talán megérdemelten teszik. Természetesen várható módon a második szám egy _kicsit_ rosszabbul teljesített. Ami alatt potom 42%-os esést értünk, le egészen az Ultimate Comics-ok szintjéig – annyira, hogy két ilyen fogja amúgy közre.
De nem csak Rozsomákra jár rá a rúd – mely alatt most nem azt értem, hogy egy szőke diszkópicsát csináltak belőle, aki a celebekről cseverészik a barátnőivel hajvágás közben (amely jelenet, akármilyen sokkoló, része a Best There Is első számának, és nem, a füzet nem alterverzum) –, Fenegyerek újjászületése se érdekelt túl sokakat. A Daredevil: Reborn mini alig 34e füzettel nyitott, gyengébben, mint a Batman Beyond. De nem csak ők képviselnek gyengécske kezdést, a Steel v2-es sorozat is például 20e példányszám alatt indult.

A kicsik közül – ha levesszük a Spawnt - szokott módon a Buffy vezet a kerek 25. helyével és közel 40e eladott példányával. Fogalmam sincs, mihez fog kezdeni a Dark Horse, ha Whedon befejezi, márpedig közeleg már a sorozat vége. Talán ráveszik, hogy legyen kilencedik évad is.
Ötvenedik hely felett helyet kapott még egy Walking Dead is, ami ugyan semennyit sem jött feljebb példányszámokban, de annyira gyatra a lista januárban, hogy ez is elég volt egy 48.-ra. A Dynamite-nak viszont nincs sok oka az örömre, és nem csak azért, mert lecsúszott a dobogóról, hanem mert a Boys jubileumi, 50. száma nem igazán tett csodát az eladásoknál. Nagyon úgy tűnik, a sorozatnak teljesen bebetonozott az olvasóközönsége.
Két újabb Star Wars, egy újabb Spawn (201. szám... 47e-rel lemaradva a 200. mögött... ennyit a nagy csodáról) és egy másik Dynamite-cím, a Vampirella is az utunkba kerül, mire először látjuk meg az IDW-t a listán egy olyan történet első füzetével, ami vagy a világ egyik legjobb, vagy a kiadó legszánalmasabb pénzlehúzó ötlete. Ami miatt jó, hogy Abnett és Lanning is nyakig benne van, márpedig ők aztán tudnak jó sztorikkal előállni, plusz az egésznek az alapját a kissé agyament Zombies vs. Robots világa adja. Ami meg nagyon baljóslatú a dologgal kapcsolatban, hogy már megint egy ócska zombis alapsztori, ráadásul a crossover össze fogja állítólag koherensen kapcsolni a Star Trek, a TransFormers, a G.I.Joe és a Szellemirtók világait... csupa-csupa zombikkal. Utóbbi tényt amúgy erősíti, hogy az IDW, ami élen járt az ész nélküli és oktalan áremelésekben, amik az elmúlt két évben lassan megfojtották az egész ipart (btw, thanks, IDW!), az eseményindító és -zárófüzeteket a már pofátlan 5 dolláros áron kínálják. Mondjuk a maga 16e-vel és a kicsiken belüli nyolcadik helyével nem is vitte túlzásba az eladásokat.
Két érdemibb kisebb kiadó maradt hátra. Az egyik meglepő módon az Avatar, ami megvette és feltámasztotta a Lady Deathet, és érdekes módon minden hagyománnyal szakítva ongoingot kezdett vele. ChaosComicssupportee! minden bizonnyal fájdalmas üvöltés közepette tépte le magáról kedvenc Chaos Comics-os pólóját a hír hallatán. (Aki ezt érti, az hivatalosan is túl régóta forog képregény-honosításos körökben. Aki meg nem... nos, bocs, erről lemaradtatok.)
És hogy hol van a Boom! Studios? Méééélyen, egészen a 128. helyen, ami amellett, hogy a kettő egyik hatványa, egy roppant pocsék hely egy kiadónak a debütálásra a listán, pláne, hogy az Irredeemable-lel, ami azt jelenti, hogy a nagy Stan Lee-hullám a jelek szerint tartott kb. az első számokig. A nevével árult sorozatok ugyanis annyira lent vannak a listán, hogy egy olajfúró ismerősömmel kellett megnézetnem, egyáltalán hova futotta a lendületük... kiderült, 7e füzetre. De nem baj, az Ember nemrég ugyanis nyilvános pályázatban kérte meg a népet, hogy küldjön neki ellopható szuperhősöket, és szerencsére sokan megszánták a szebb napokat is látott legendát és küldenek is neki ellopható szuperhősöket, melyeket amúgy magával Todd McFarlane-nel együtt nyúlnak majd le, hogy fokozódjon a megtiszteltetés. A Boom! meg addig is siránkozhat, különösen, hogy a Zenescope is jobb helyen indított januárban nála.

A könyves listáról csak annyit, hogy megjelent az új Jack of Fables-kötet, és kijött egy új Goon-tpb. Az eladások amúgy annyira alacsonyak voltak, hogy szót se érdemes vesztegetni rájuk.
Könyvesboltokban viszont történt érdekesség, mégpedig hogy a Walking Dead nyúlfarknyi első évadának lecsengése után az eladások is visszaestek. A képregénybolti listán helyezésileg még jól áll az alacsony számok miatt, de a könyvesboltokban az első húszból csak kettő helyen szerepel, míg a Scott Pilgrim továbbra is ott van mind a hat kötetével az első tízben. Még a Superman: Earth One első könyve is stabilan tartja ott magát. De a legnagyobb dobás kétség kívül a második helyezett Hetalia 2, ami idehaza is az amerikaival kb. egy időben jelent meg. A kötet magával rántotta amúgy az első részt is.

A számok, mint írtam, szinte használhatatlanok. Nem elég, hogy a DC nem dobta be négy nagyobb sorozatát sem, de az összehasonlítást nehezíti, hogy a 2009-es december rövidebb volt, és 2010 januárjában lett bepótolva, ami miatt nem csoda, hogy a 2011-es januári eladások több mint 20%-kal estek vissza az előző év azonos időszakához képest. De még rosszabb a helyzet tavaly decemberhez képest, itt már a DC hiánya a ludas a 30/25%-os esésben (példány/dollár).
Ezen a jóval kisebb tortán fura felosztásban osztoznak a kiadók. A Marvel természetesen visszavette a teljes piacvezetői szerepet erre a hónapra, 39/42%-ot tudott felmutatni a DC 26/32-jével szemben. A Spawn sikere ideiglenesen meglódította az Image szekerét, ellensúlyozván a Walking Dead hanyatlását, és egy roppant stabil harmadik helyet eredményezett.
Jól jellemzi amúgy az IDW kapzsiságát, hogy bár szinte ugyanannyi képregényt adott el, mint a Dark Horse, vagyis a példányarány szinte azonos, az IDW bevételi részesedése ugyanerre vetítve majdnem egy százalékkal volt nagyobb a riválisánál. Lefordítva: egy átlagos IDW-kiadvány 25%-kal kerül többe, mint egy Dark Horse. És nem, az IDW-nél nincs több oldal vagy nagyobb formátum, esetleg kevesebb reklám. Simán csak drága. (Mellesleg megjegyzendő, hogy a DC-nél is feltűnően nagy a különbség a két arány számértéke között a dollár javára, vagyis náluk is elég drágán vesztegették a januárban eladott dolgokat, ami eléggé ellentmond annak, hogy tavaly árcsökkentést ígértek.)
A Boom!, annak ellenére, hogy milyen gyatrának tűnik a szereplésük, elég szépen tartja a nála sokkalta erősebbnek látszó Dynamite-ot. A megoldás valószínűleg a gyerekkiadványokban rejlik, és abban, hogy a Dynamite-nak csak pár jobban menő címe van, amúgy a kiadványai nagyja a lista legalsó fertályában kapott helyet. Rajtuk kívül csak a még mindig meglepően erős Eaglemoss és a figurái, illetve a Viz és a mangakötetei értek el 1%-nál nagyobb részesedést bármely kategóriában.

A végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

 A 2010-es év nem volt túl sikeresnek mondható az amerikai képregénykiadók számára. Habár a gazdasági válságot sokáig meglepően jól bírták még a szórakoztatóiparhoz képest is, és évente alig pár százalékkal szűkült a piac, ez a trend a válságból való kilábalással sem szűnt meg.
Pedig ebből év elején még nem sok látszott. A Marvel megelégelvén, hogy nem csinált egy teljes éven keresztül egyetlen olyan nagy eseményt sem, aminek a segítségével arcátlanul kifoszthatja a vásárlóit, bedobta a Siege nevezetű crossovert. A Siege Brian Bendis egy elég hosszú történeti szakaszát volt hivatott lezárni, ami gyakorlatilag egészen a New Avengers legelejétől indult. Persze a Siege egyben válasz is volt a DC-nek, amely kiadó a tavalyi év végén szó szerint legyalulta a Marvelt a toplista éléről a Blackest Night címre keresztelt eseményével, ami sorra döntögette a rekordokat.

Az év eleji nagy felhajtást követően aztán lenyugodtak a kedélyek. Már csak azért is, mert mindkét kiadónak megvoltak a maga belső gondjai. A DC-nél szárnyra kapott a hír, hogy az anyacég, a Warner, felülről nyúl bele a szerkesztőség működésébe és személycseréket hajt végre magas beosztásokban. Ez a hangulat aztán valószínűleg olyan feszültséget teremtett, amiben nehéz volt igazán kreatívan dolgozni. Jól mutatja, hogy Joseph Michael Straczynski – akit a Marveltől sikerült átcsábítaniuk magukhoz, miután a másik cég jóformán kiutálta őt onnan – hónapokig csak malmozott és a könyvét csiszolgatta, mielőtt bárkinek eszébe jutott, hogy foglalkozzon vele, hisz elvileg a Superman-címek feltámasztására szerződtették.
A tisztújítás aztán lezajlott, aminek a végeredménye az lett, hogy a DC-t 2000. környékén feltámasztó, ám az utóbbi években szó szerint elfojtó Dan DiDiót hivatalosan előléptették kiadóvá, nemhivatalosan pedig eltávolították a szerkesztőség közeléből. Megszűnt mellé Jim Lee alkiadója, a WildStorm is, melyet hasonló módszerrel adtak át a jótékony feledésnek.
DiDio helyére gyakorlatilag Geoff Johnst ültették, a cég aktuális nagy kedvencét – habár a főszerkesztői széket hivatalosan egy nagy veterán, Bob Harras foglalta el. Johns feladata lett hirtelen a teljes DC kreatív igazgatása, ami annyit tesz, hogy jelenleg ő felügyeli a cég képregényeinek történeteit. Legalábbis azokat, amikbe lehet beleszólása és nem olyan írók alá tartoznak, akik úgymond szabad kezet kaptak (mint pl. Morrison vagy Straczynski). Hogy ez most jó hír vagy rossz hír, az egyéni preferencián túl még az idő kérdése is.
Az viszont kétségtelen, hogy az év eleji lendületes indulásból az év közepét jellemző nagyon erős visszaesést egy olyan reneszánsz követte a DC-nél, amire sokan nem számítottak. Igaz, ennek a hajtóerejét össze lehet foglalni négy szóban: „Batman és Geoff Johns.” A Sötét Lovag visszakerült Grant Morrison irányítása alá, aki szó szerint elérte, hogy a nagy semmiből egyszerre vagy egy tucat havi sorozat szerepeljen immár a Batman-részlegben, melyek közül három vagy négy olyannyira feljött, hogy az év végére bérelt helyük lett a toplista élén. Persze ez az emelkedés nem tett csodát éves szinten, ám arra elég volt, hogy nagyon sok évnyi másodhegedűs szerep után 2010 decemberében utolérjék, sőt, bevételi arányban egy hajszállal meg is előzzék a nagy rivális Marvelt.

Amely Marvel a 2010-es esztendőt gyakorlatilag úgy töltötte, mintha nem is igazán tudnák a cégnél, pontosan milyen koncepciót kellene követniük. A Siege után varázsütésre kihirdették a Heroic Age, vagyis a Hősök korának eljövetelét, amiről annyit lehetett tudni, hogy a kiadó gyakorlatilag visszaforgatja a saját univerzumának óráját harminc évvel és megint olyan történeteket adnak ki, mint a nyolcvanas években. A baj csak az volt, hogy a jelek szerint az alkotók is mindössze ennyit tudtak róla, mert ez a nagy anakronizmus csak pár címen érződött, és azokon is többnyire átmenetileg.
Az érthetetlen koncepciótlanságot jelzi amúgy, hogy a kiadványaik elveszítették a kapcsolatot egymással, a vezetés pedig úgy tűnik, annyit határozott csak meg célnak, hogy „az van a Marvel-univerzumban, amit Brian Bendis kitalál az Avengers-füzeteiben”. Ami nem lenne egy alapvetően rossz ötlet, hisz a DC-t is egy ember, Geoff Johns határozza meg, ám van egy különbség közte és Bendis között: Johnsot érdekli, hogy mit írnak mások. Bendis sose foglalkozott ezzel, most se teszi. Ez nem lenne alapvetően akkora nagy bűn, ha nem ő állna most hivatalosan a Marvel középpontjában.
Ennek a vége persze az lett, hogy a Marvel az egész évet koncepció, irányítás, bármiféle konkrét elképzelés nélkül töltötte. De nem csak a Bosszú Angyalaihoz köthető címekben. Pókember talán még rosszabbul járt. Először megpróbálták kiterjeszteni a sorozatait és a havi 2-3 megjelenéses gyakoriságú Amazing Spider-Man mellé indítottak újabb havi sorozatokat, amik rendre mind bebuktak. Majd kitalálták, hogy visszaállnak a havi egy ASM-re, és a legnépszerűbb íróra, Dan Slottra bízták, aki előállt egy új status quo-val a cím számára, ami aztán meg is kapta a maga igen komoly média-felhajtását... mindhiába. A sorozat vergődik, és már a marketinges csapat se tudja, mihez kezdjen vele.
De nem jártak sokkal jobban a kiadó más nagy címei sem. Bendis Bosszúangyalai a középszerűségbe és kis híján a középmezőnybe süllyedtek, az író egyéb próbálkozásai a Marvel-univerzumon belül hónapok alatt totálisan megbuktak; a másik bástya, az X-Men pedig ugyan egész évben hozta az elvárható szintet, ám ők se tudtak erősödni, egymagukban pedig nem tudták elvinni a hátukon a céget, ráadásul ott is tapasztalható egy általános fogyás. Ekkor az utolsó mentsvárukhoz fordultak, Rozsomákhoz. A karakter füzeteit az elmúlt egy-két évben Daniel Way és az általa létrehozott karakter, Daken dominálta, annyira, hogy Dakennek egy időben több sorozata volt Wolverine név alatt, mint Rozsomáknak. Ezt egy tollvonással felülírták, és megpróbálták az eredeti Rozsomákot felfuttatni megint. Volt itt nekünk Wolverine: Weapon X, ami egy év alatt elvérzett; Wolverine v4, ami az egyik legnagyobb vásárlóvesztést könyvelte el egy hónap alatt; és nemrég egy Wolverine: The Best There Is c. sorozat, amiről a legpozitívabb olvasói és kritikusi vélemény az volt, hogy a nyomtatására fordított papír jobban járt volna, ha egészségügyi célokra használják fel inkább. Vagyis erőlködés volt, eredmény már jóval kevesebb. És ez még mindig egy jobb változat, mint az, ami Deadpoollal történt. A nagydumás zsoldos sorozatát nem vették ugyan sokan, mégis kapott négy másik önálló címet magának. Amelyeknek az év végi összesített példányszáma a közelében sem volt a listavezetőnek. És Deadpool jelenleg hivatalosan húzókarakter státuszban van a Marvelnél. Ennél jobban aligha jelezheti bármi, hogy ők se tudják, mit akarnak.
Hogy lesz-e változás, kiderül, egyelőre csak annyi a biztos, hogy a főszerkesztőt, Joe Quesadát elmozdították a helyéről és a helyére az X-Men eddigi szerkesztője, Axel Alonso ült. Talán ez egy hasonló tisztogatás előszele, mint ami képes volt új életet lehelni a DC-be, de meglehet, csak egy közönséges személycsere volt.

Habár mindkét cégnek megvolt a maga baja 2010-ben, ez az éves szintű toplistán természetesen nem érződik annyira. A Marvel és a DC továbbra is magasan a többi amerikai képregénykiadó fölé tornyosul, így a Diamond, a kizárólagos észak-amerikai képregényterjesztő által megjelentetett 2010-es 500-as toplistában alig van olyan füzet, ami ne tőlük származna. Ilyenek például a népszerű tv-sorozat, a Buffy folytatása a Dark Horse-tól kilenc füzettel; egy másik sorozat, a True Blood képregény-adaptációjának első része az IDW Publishingtől és a Warlord of Mars egy régi ponyva újjáélesztésének nulladik, egy dollárba kerülő füzete a Dynamite Entertainmenttől és szintén ugyanettől a kiadótól a Green Hornet c. sorozat Kevin Smith tollából, amelyben a rendező azt meséli el, ő hogyan vitte volna vászonra a filmet, ha nem utasítják el a forgatókönyvét.
A versenyt magát a Marvel nyerte az Avengers v4-es sorozat első számával, melyet az X-Men v3 indító füzete követ. Aztán vegyesen jön Blackest Night, Siege és Brightest Day, vagyis a nagy események főbb sorozatai, egészen a 12. helyig. Mindössze a New Avengers v2 és a Batman: Return of Bruce Wayne első számai törik meg ezt a sort.
A lista folytatása nem tartalmaz sok meglepetést, gyakorlatilag a nagyját a következő négy kategóriába lehet betenni: első számok és friss sorozatok/Batman/Zöld lámpás és Brightest Day/Bosszú Angyalai. Ezek olyannyira dominálták az egész évet, hogy az első 120 helyen ez a tendencia csak ímmel-ámmal törik meg.

A képregényüzletekben forgalmazott kötetek esetében már jóval vegyesebb a kép. Itt viszont igaz az, hogy ezek a teljes forgalom csak egy töredékét teszik ki, így többnyire a lista az első pár tucat helyet leszámítva legfeljebb érdekességképp hasznos, meg arra, hogy trendekre lehessen következtetni belőle a legnépszerűbb köteteket illetően.
Az éves listát itt nem meglepő módon a Walking Dead iszonyatos példányszámban, emiatt elég olcsón (tíz dollárért) árult tpb-je vezeti. A sorozat maga is erősen szerepel, a teljes listán mindenféle verziói összesen hússzor bukkannak fel, ebből tizenhat a felső százban. Mellette az idehaza is megjelent Scott Pilgrimek tekinthetőek még nyertes szériának. Az Oni Press sorozata – talán az amúgy megbukott filmnek is köszönhetően – teljes egészében bekerült az éves összesítettre, a legrosszabb helyezésük a 17.
A kötetek listájának egyik legerősebb tagja a DC. A Straczysnki által írt Superman: Earth One elég jól teljesített mindössze három hónap alatt ahhoz, hogy az ötödik helyre jusson, és bár a kiadó ezután egészen a 12. helyig nem képviselteti magát, onnan lefelé főleg a Blackest Nightnak, Batmannek és persze az örök könyvesbolti favoritjuknak, a Vertigo kiadványainak hála olyannyira belakják a listát, hogy az egyik legerősebb tényezővé válnak rajta.
Nem úgy a Marvel. Míg a DC több tucat kötettel képviseli magát a felső százban, a Marvelnek mindössze ötre futotta. Ebből a legjobb a magát második helyre felküzdő Kick-Ass, amely sikeréhez nagyban hozzájárult a film is. Annyira, hogy már nagyban készül a folytatása. Utána egészen a 40. helyig semmi, és ott is Mark Millar egyik történetét találjuk, az Old Man Logant, sőt, a következő helyezett is egy Millar-mű, az immár négy éves Civil War puhafedeles kiadása. Bendisnek a 111. helyig semmi híre, és ott is egy Ultimate Spider-Man tanyázik, a füzetekben sikeres Siege csak a 128. ill. a 154. helyre futotta.

A két nagy vergődése meglátszik az év végi összesített eredményeken is. 2009-ben még az volt az általános vélemény, hogy még nagyon érződik a válság, emiatt szűkült tovább a piac, így bár az eredmények nem voltak biztatóak, még nem volt ok az aggodalomra. 2010-ben viszont 2009-hez képest a képregényüzletekben eladott füzetek forgalma közel hat, a köteteké pedig másfél százalékot esett, a bevételek pedig ezzel együtt négy és fél, ill. egy százalékkal múlték alul a tavalyi esztendőt. Az összesített eredmény sem szívmelengető, öt és fél százalékos vásárlóerő-csökkenés mellett a bevételek is estek három és fél százalékot.
Ebből a két számból nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a cégek a csökkenő forgalmat áremeléssel próbálták kompenzálni. A kisebb kiadóknál ez előtte se volt ritka, gyakorlatilag nem találni olyan IDW-füzetet, ami ne négy dollár lenne, ám a két nagy, közülük is a Marvel embertelen mértékben kezdték ezt alkalmazni, különösen a húzócímeken. A füzetes éves toplista első száz helyéből mindössze 44 darab volt még a régi áron, három dolláron kapható, ebből szumma négy darab volt a Marvelé, az összes többi DC. A Marvel pénzéhségét amúgy nem csak ez mutatta, hanem az is, hogy az év során minden egyes új kötetüket, legyen az puha- vagy keményborítós, öt dollárral emelték, aminek az eredménye a kötetes összesítőn már megmutatkozott: képregényüzletekben teljesen elbukták ezt a szegmenst.
Ennek ellenére a kiadó megőrizte 2010-ben is a piacvezető helyét. A forgalom 43, a bevétel 38 százalékát tették zsebre, a DC messze elmaradva kullog a második helyen 34, illetve 30 százalékkal. A Marvelnek ez az eredmény mégsem igazán jó hír, hisz több mint két százalékot csökkent a részesedési arányuk mindkét téren, ami éves szinten is gyengülő tendenciát mutatott. Ez kiegészülve azzal a ténnyel, hogy novemberben és a decemberben a DC utolérte, illetve részben meg is előzte, komoly aggodalommal töltheti el a cég vezetőit. Még akkor is, ha a Marvel Entertainment tulajdonosai 2010-ben ügyesen eladták a vállalatot a Disney-nek kicsit több, mint 4 milliárd dollárért.
Kevesen tudják, de a két nagy kiadó mögött igazi komoly küzdelem szokott folyni a három „legnagyobb kicsi”, vagyis a Dark Horse, az Image és az IDW között. Ők hárman lassan másfél-két éve hónapról hónapra keserves harcot folytatnak a harmadik helyért. Ezt idén, akárcsak előtte is, a Dark Horse nyerte meg az éves összesítésben a bevétel több mint 5%-ával, mögötte viszont megcserélődött a sorrend, és az Image – nagyban a Walking Dead eladásainak köszönhetően – visszavette a negyedik helyét az IDW-től, fél százalékkal megelőzve a riválist.
Az ő hármasuk mögött amúgy még egy triász található, név szerint a Dynamite, a Boom! Studios és a Viz Media. Az ő esetükben az erősorrend már nem ilyen kétséges, a Dynamite jó ideje folyamatosan próbálkozik betörni a DH-Image-IDW hármas közé, ám eddig a próbálkozásai még nem jártak sikerrel. A két vetélytársát azonban alaposan lekörözi, habár a Boom! Studios-ra folyamatosan jellemző, hogy időnként vannak erős kiugrásai, amiknél úgy tűnik, meg tudja szorongatni a Dynamite-ot, végül mégis mindig visszasüllyed a hetedik helyre, azzal vigasztalódva, hogy ő viszont a legsikeresebb mangasorozatokat kiadó Vizt előzi meg. Rajtuk kívül pedig már nincs olyan számottevő kiadó, amely legalább az egy százalékos részesedést elérné akár a bevételből, akár a forgalomból.

2010 összességében leginkább a két nagy hanyatlásáról szólt, ami aztán kihatott az egész képregényes szegmensre. Hogy most az ő belső gondjaik miatt fordultak el az olvasók tőlük és a válság csak az ő részükről mutatkozik, vagy esetleg pont fordítva, ők nem tudtak reagálni az egyre fogyatkozó olvasótáborra és visszacsábítani valahogy őket vagy új olvasókat toborozni... nem tudni. Tény, hogy a DC túljutott a saját krízisén, ám az is, hogy nem tud olyan eladásokat produkálni a listák élén, mint amik 2 vagy 3 éve voltak jellemzőek. És az is, hogy a stratégiájukat szinte csak Batmanre és Geoff Johnsra alapozzák, ami nem igazán tekinthető hosszú távú, stabil elképzelésnek. A Marvelnél pedig a koncepció hiánya vagy ha van is, a kidolgozása körüli hiányosságok egyre komolyabb válságba taszítják a céget, amiből lehet, csak olyan radikális lépések tudnák kirántani, mint amiket pont a nemrég elmozdított Joe Quesada vezetett be az évezred elején, és ami például elérte, hogy a múlt évtized tíz legnagyobb példányszámban elkelt képregényfüzete közül nyolcat a Marvel adott ki. A kisebb kiadók persze ennek örülhettek, hisz az ő helyzetük a nagyok gyengélkedése miatt némileg javult, ám azt még talán ők is belátják, hogy a klasszikus szuperhősös vonal, amit a Marvel és a DC képvisel, kihal, azzal pont az amerikai képregények legismertebb része tűnne el, ami pedig az összes kiadóra csak negatív hatással lehet. A megoldás talán tényleg a mozgóképben van, amivel egyre többen és többféleképpen próbálkoznak. Erre tényleg csak annyit lehet végszóként mondani, hogy az idő majd eldönti. Mindössze annyi a biztos, hogy a képregénykiadóknak tenniük kell valamit, ha nem akarnak egy újabb krachot, mint amilyen legutóbb másfél évtizede volt.
Erre már léteznek próbálkozások a digitális terjesztés formájában, ami tavaly egyes elemzők tippje 6-8 millió dollár közötti bevételt produkáltak. Mivel 2009-ben ez a szám valahol fél és egymillió dollár között volt, egyértelmű, hogy ez a terület hatalmas növekedést ért el egyetlen év leforgása alatt. Ugyanakkor ez leginkább a kisebb kiadóknak kedvez, ugyanis míg a képregényboltokban a két nagy a forgalom 77%-áért felelős, itt a részesedésük alig éri el a 30%-ot.
További kérdés ezen túl, hogy annak ellenére, hogy Joe Quesada a kötetes kiadást erőltette régebben, a Marvel mégis az utóbbi időkben szinte csak a füzetekre koncentrált, ami meg is látszott, mint az feljebb szóba került... tehát tesznek-e ez ellen valamit.
Másik érdekes konklúzió, hogy az év közel öt tucat legsikeresebb képregényeinek több, mint 90%-át három íróhoz lehet kötni: Brian Bendishez, Geoff Johnshoz és Grant Morrisonhoz, akik mind ismert és felfuttatott címeket vagy franchise-okat visznek jelenleg a hátukon. A köteteknél viszont dominálnak a szerzői sorozatok (Scott Pilgrim, Walking Dead, Kick-Ass...) és azok a címek, amik valamilyen másik médiumhoz is köthetőek. A digitális képregényeket pedig gyakorlatilag cask a szerzőiek viszik, esetleg felbukkan még mellettük néhány legendás hírnevű sorozat (Civil War, Sandman; Y, the Last Man). A három ágazat teljesen külön odafigyelést kíván hát, úgyhogy a lecke fel van adva az összes kiadónak: ki hogyan tud alkalmazkodni azokhoz a területekhez, ahol eddig gyengélkedett és miként tudja megőrizni a pozícióját ott, ahol már most jól teljesít. És mellé még ott van, hogy tenni kell valamit az általánosan fogyó vásárlóerővel. Érdekes időszak lehet a 2011-es évből, ha a kiadók is hasonlóan látják a helyzetet; vagy roppant unalmas és szenvedésekkel teli haldoklás, ha mégsem.

És mint az megszokható, a cikk végére a szokásos linkek:
2010. legsikeresebb képregényfüzetei
2010. legsikeresebb képregénykötetei
Az 1000 legjobb füzet és kötet egy listában
Kiadók piaci részesedése 2010-ben

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta