Avagy amikor nem a boszorkányt üldözik, hanem a boszorkány üldöz valaki. És nem a Blair Witchben. Vagyis üdvözlünk mindenkit, itt van a Marvel-féle Oz-feldolgozás ötödik száma, amiben, amint a címből, felvezető mondatból és ebből a szép nagy, hírbe tett képből látható, a mostani füzetünkben Dorka és útitársai a gonosz Nyugati Boszorkány birodalmába bóklásznak azzal a célzattal, hogy megölés általi elhaláloztatás útján permanens megoldást találjanak a nyugorok, meg úgy nagy átlagban Oz birodalmában mindenki elég nagy problémájára. Már persze amennyiben problémának tekintünk egy állandó fenyegetést, ami egy kicsit túlzott szociális gondokkal küszködő, természetfeletti hatalommal és egy roppant érdekes, ámde hatásos csörgősipkával bíró öregedő, despotikus hajlamokkal megáldott nőszemély képvisel. Mindenesetre, mint azt az előző számból megtudtuk, a nagy és hatalmas Oz, akinek számos alakja van, kifejezetten preferálná, amennyiben a Kansasből odaröppent Dorka és nem éppen szokványos segítői megszabadítanák a birodalmát fentebb nevezett nyugati önkényuralkodótól, akinek sajna ama patriotizmusát se veszi jó számba, hogy felvette magára az országa nevét is. Persze a boszorkány jó diktátorhoz méltóan nem tűri, hogy csak úgy mindenféle jöttmentek meggyilkoltatás útján jobb létre szenderítsék, így beveti a sereget, a flórát, faunát és még a felmosóvödröt is, hogy útját állja az ellene küldött félelmetes halálosztagnak, ám azok nem rettennek meg semmitől, és remélhetőleg nem árulunk el túl nagy titkot azzal, hogy a végén a D.O.R.K.A. kódnévvel bíró, álcázott elit Oz-alakulat sikerrel teljesíti az akciót, sőt, út közben még a Boszorkány birodalmát is sikerül annektálniuk. Amikor már azt hittétek, a mesék kedves, aranyos történetek, miközben véres politikai leszámolásokat mutogattak itt már a gyerekeknek száztíz évvel ezelőtt is.
A mai számmal befejeződik a Zűr című mini, ami Ben bácsi és May néni első találkozásáról szól, valamint Peter Parker szüleiről. Az előző számban ott hagytuk abba, amikor May-ben tudatosult, hogy terhes, és kiderült, hogy nem Ben az apja. Ben persze azonnal szakított May-jel és elhagyta a Hamptons-t. May pedig nem tudott dönteni, hogy megtartsa-e a gyermeket, vagy elvetesse azt. Végül úgy döntött, hogy inkább egy harmadik lehetőséget választ, és elmenekül. Úgy remélte, hogy ez majd megoldja a problémáit. A befejezésben kiderül, hogy mi lesz a pici gyermek sorsa, hogyan alakul Ben és May kapcsolata, és hogy mi lesz Richarddal és Maryvel. Millar múltatfelülíró, a rajongókat feldühítő alternatív minije még tartogat meglepetéseket.
A mai napon egy kicsit gondban volt a sci-fi szerdával, mert kicsit megcsúsztunk pár képregénnyel. De találtunk azért valami olyat, ami pont erre a napra illik. Ahogy a cím is elárulja, ma egy új képregénysorozat kerül fel az oldalra. De persze ez most csak itt lesz új, mert ez a sorozat korábban már elérhető volt a Co-Mix oldalon. És ez a sorozat a Serenity című sorozat, ami a Dark Horse kiadónál jelent meg. Biztos sokaknak ismerős lehet a cím, hiszen volt egy hasonló című mozifilm is. Akik látták a filmet, azok biztos tudják, hogy a Serenity valójában egy űrhajó neve, és a képregény a hajó legénységéről fog szólni. Sok poént nem tudok, és nem is akarok így hirtelen lelőni a sorozattal kapcsolatban, inkább olvassátok el a Serenity első számát, és ismerkedjetek a szereplőkkel.
Mindenekelőtt egy technikai(nak tűnő) részlet: a mai Fantom frissítéstől egy kis változást tapasztalhattok majd a letöltő részben, ugyanis végre külön fület kap kedvenc képregényünk. Mindenkinek javaslom, nézze meg bátran, és ha bármi hibát tapasztal, azt nyugodtan jelezze a fórumon! Eredetileg nem szándékoztam megemlíteni, hogy elértük a 60-at a Fantomok számát illetően, de aztán kiderült, hogy nagyjából 6 év telt el azóta, hogy Hatalmas Barátunk első kalandját olvashattátok itt a HZs-n, úgyhogy ez mindenképp szót érdemel. Abba most nem is mennék bele, hogy ez a 60 sok vagy kevés, ezt megtettem már az 50-es szám kapcsán, nézzük inkább tartalmilag mit is takar ez az időszak.
2004. júliusában a Krokó-szigeti rejtéllyel indult útjára a sorozat honosítása, mely mint ismeretes, két egymástól jól elkülönülő érára bomlik. Az első éra nagyjából 2006 őszéig tartott. Ezen periódusban - a Fantom olvasóknak nyilván nem jelent újdonságot - a képregényeket döntő többségben Micho fordította és írta be, akinek személyes kedvence lett a Vándorló Szellem. De olyan legendás tagok is billentyűzethez illetve egérhez jutottak Fantom kapcsán, mint Dórika, Troll, Zerit vagy Joruto. Az első jó két évet egyértelműen a változatosság jellemezte. Összesen 33 képregény került ki, melyből 3 klasszikus történet, köztük az unikumnak számító legelső Fantom sztori Lee Falktól 1936-ból, a Singh Testvériség. Honosításra került a teljes Marvel, valamint a DC Kiadó miniszériája is, olvasható volt egy Charlton kiadvány, bemutatkozott egy új vonal a Moonstone kiadó gondozásában, de természetesen nagyon sok skandináv Fantom is készült. Csak a szerintem legnagyobbakat kiemelve, ilyen volt a La Mancha lovagja, AHalálos színjáték, A ragály, A szellem, aki kétszer halt meg... és ne feledkezzünk meg a kétrészes Fantom Zigomar ellen című ritkaságszámba menő történetről sem, ami egyenesen szerbiából érkezett hozzánk.
Időközben Micho úgy döntött, felhagy a honosítással nem kímélve a Fantom részleget sem... a 2007 és 2008-as évek űrje alapján talán jogosan kritizálhatja bárki a címben szereplő 6-os számot, de ez a két év magában hordozta az újrakezdés lehetőségét, ami be is következett 2009 márciusában, amikor is elhatároztam, folytatom itt a Vándorló Szellem kalandjait. Nem volt egyszerű vállalkozás a sorozat újraélesztése, azonban már a felhozó évadnak is megvoltak az olyan népszerű történetei, mint A rejtélyes roncs, a Moonstone féle A sárkány öt napja vagy épp a Jerikó kürtjei, mely utóbbi mint kiderült, kishíján már a Micho-érában előkerült, csak már nem készülhetett el teljes egészében a viszavonulása miatt. A 2009-10-es időszakot egyre inkább a skandináv kiadványok uralják, egy-egy klasszikussal, Moonstone-nal díszítve. Jól mutatja ezt, hogy a HálóZsákon olvasható mintegy 37 skandináv Fantomból immár 21 ebben az érában készült el, került ki az oldalra.
Így érkeztünk el mai képregényünkhöz, mely meglehetősen mostoha sorsú, ugyanis eredetileg a július közepén jelentkező szerverproblémák idejére terveztük, majd egyéb gondok miatt csúszott és csúszott, de mától végre olvasható. Címe A kísértetrom, ami egy krónikás sztori, és az 1888-as évek Angliájába kalauzolnak el minket, a 18. Fantom és fia együtt próbálnak megoldani egy rejtélyt. A két héttel ezelőtti számhoz hasonlóan ez a darab is Micho gyűjteményéből származik, sőt ezúttal egy-két szófordulatot is ő kölcsönzött a képregénybe. Csak a rend kedvéért az alkotók Claes Reimerthi és Kari Leppänen, míg a magyar változat munkatársai Micho, Galen (szuper új "Krónikák sorozat" borító) és jómagam, Kit, de külön köszönet illeti Farek mestert, aki beszkennelte nekünk a képregényt, és Trollt, aki ezt az ünnepi Fantom-animációt készítette nekünk... vigyétek felé az egeret, valóban "kísérteties" lett. És hogy mit hoz a jövő? Legrövidebben úgy tudnám összefoglalni, ahogy Micho mondta egyszer: a legjobb történetek csak ezután kerülnek elő! Jó szórakozást, és várunk minden kedves régi és új olvasót legalább egy szóra a fórumon!
A hír címe leginkább valószínűleg egy hatvanas évekből származó ponyva sci-fi címére emlékeztethet. Ami valószínűleg nem véletlen, mert a mai frissítésünk egy hatvanas évekből származó ponyva sci-fi. Peter P-nek hála ugyanis elkészült a Fantasztikus Négyes hetedik füzete, és ezzel végre a Chronopolis és a Zsák gyűjteményével együtt legalább az első tíz szám elérhető most már magyarul a nagyközönség számára. (Hogy lesz-e folytatás, nem tudjuk, mivel ez a beíró saját szkenje, és a Masterworksök meglehetősen drága könyvek, így nem biztos.) De inkább nézzük a mostani füzetet. Egy 1962-ben megjelent képregényhez méltó módon ebben a füzetben is több minden történik, mint manapság tizenkettőben. Fantasztikusaink meghívást kapnak egy bankettre Washingtonban, amire igazság szerint egyikük se nagyon akar elmenni, mondván, hogy túl sok kínos helyzet várna ott rájuk, de hát egy kormányzati meghívó az egy kormányzati meghívó, és még nekik is be kell látniuk, hogy a világ legnagyobb szuperhőscsapatának lenni jár bizonyos kellemetlenségekkel is. Vagyis nem lehet mindig olyan kellemes társaságban lenni, mint Fátumé vagy a Bábosé, néha le kell süllyedni a politikusok közé. Amúgy pontosan úgy megy, ahogy arra az olvasó számíthat. És ami még rosszabb, az egészbe belekavar egy földönkívüli robot is, ami nem máshonnan érkezett, mint az X bolygóról! Ami nem a Naprendszer tizedik bolygóját jelöli, hanem egy nagyon távoli világot, és amit igen, maguk a lakosok neveztek el így. A jelek szerint a hatékonyan rövid szavak és nevek kedvelői. Mivel persze ez egy Kirby-képregény, így a földönkívüliek létcélja nem az, hogy elfoglalják a Földet, hanem teljesen más indok vezérli a robotot. Ezt persze a csapat tagjai első ránézésre nem tudják, ezért első reakciójukként alaposan átfontolják, mit kereshet egy nagyra nőtt űrkonzerv a sarkukban, majd értelmes, emberi lényekként nekiállnak püfölni. Amiből persze csak gondok lesznek. De közel sem akkorák, mint amik az ottani helyzet megoldása után várnak rájuk. Ugyanis az addig leírtak csak a képregény felét se teszik ki, de aki kíváncsi a részletekre, az inkább menjen, és olvassa el magát a füzetet.
Plusz egy közlemény még mellé: a múlt pénteki Defenders of the Realm csonkán került fel a Matinéba. Ezt ma reggel orvosoltuk, szóval már elérhető a teljes epizód, tehát mind az a három ember, aki szokta nézni a sorozatot, most már nyugodtan megtekintheti.
Bár a cím egy krimihez is beillene, ma nem a detektív történetek kedvelőit örvendeztetem meg valamivel, hanem sokkal inkább a Warcraft rajongókat, még pedig a sorozat tizenegyedik fejezetével. Tudom, mostanság kissé sűrűn jöttek a füzetek egymás után, más művek rovására, de ennek magyarázata abban keresendő, hogy a nyár elején volt egy kis elcsúszásom a Warcrafttal, amit azóta próbálok behozni... Minden esetre a maival végre sikerül, így szeptembertől ismét csak fix havi egy rész jön, és más, rég hiányolt címek is helyet kapnak majd a repertoárunkban.
De hogy a történetről is írjak valamit: A kontinenseken átívelő hajsza egy harcos kiléte után a végéhez közeledik. Immár biztosnak tűnik, hogy Lo'gosh valójában Varian Wrynn, Viharvárad törvényes királya, kinek trónján jelenleg egy bitorló pózol. Ám hőseinknek még meg kell oldania egy utolsó rejtélyt: fel kell fedniük, hogy ki áll a bábkirály háta mögött... Ám mint kiderül, a körülmények ezúttal lépéselőnyben vannak, hisz a viharváradi Windsor marsall, Varian gyermekkori barátja már megtudta a bábmester kilétét. De nem lenne Warcraft a történet címe, ha egy ilyen fordulatot harc nélkül hagynánk magunk mögött, így a csapat ezúttal is a tettek mezejére lép, hogy kiszabadítsa a Sötétvas törpék fogságából a hűséges harcost, kit nem máshol, mint a Feketeszirt mélyén megbúvó erődítményben tartanak fogva...
Emellett ismét frissült a rovatom, mégpedi ez alkalommal egy új, a Warcraft első két részének eseményeit taglaló fejezetbe vágunk bele, azaz ezennel kezdetét vette a Horda azerothi inváziója...
A honosítást ezúttal is én készítettem, a borító pedig beigli69 munkája. Jó szórakozást!
A tavalyi évhez hasonlóan idén is szeretném születésnapom alkalmából meglepni a HálóZsák hűséges olvasóit, ezért a mai egy különleges képregény lesz, mely az Utolsó Bosszú Angyalai történet címet viseli. És ezúton szeretném a TransFormers-rajongók népes táborának bocsánatát kérni, hogy felborítottam a heti rendjüket, remélem, azért nem lesz harag. Szóval egy igen érdekes történettel szolgálunk ma nektek, ami több szempontból is különleges. Egyrészt az író nem más, mint Peter Allen David - vagy ahogy sokan nevezik még, PAD -, akitől sok igen jó történetet olvashattunk már, többek között neki köszönhetjük a szürke Hulkot, a Linda Danvers-féle Supergirlt, az Ifjak Ligáját és még sok száz különböző képregénytörténetet. Másrészt a rajzok elég… egyediek. Igazából nem is rajzok, hanem festmények, Ariel Olivetti keze munkái, egy argentin festőművészé és képregényalkotóé, akinek ez volt a legelső amerikai megbízása. Beismerem, elsőre szokatlan, talán másodikra is, de higgyétek el, jól passzol a történet stílusához. Remélem, hogy sok embernek tetszeni fog, és akinek mégsem, azt sem ijeszti el attól, hogy elolvassa ezt a sztorit. Harmadszor pedig ez a történet nem az Angyalok fővonalába illeszkedik, hanem hőseink egy esetleges jövőjét, egy lehetséges utolsó kalandját meséli el, egyfajta "Mi lett volna, ha…?" jelleggel. De ejtsünk egy pár szót a történetről is: a sztori kezdetén az általunk ismert Angyalok tündöklése óta közel 20 év telt már el. A régi hősök megöregedtek, páran (Amerika Kapitány, Skarlát Boszorkány, Tigra, Hulk, Energikon) meghaltak, páran (Sólyomszem, Darázs) maradandó egészségkárosodást szenvedtek, páran (Vízió, Hank Pym) eltűntek vagy visszavonultak, míg páran megtalálták a boldogságot (Pókember). Remélem, eddig tetszik? *kacsint* Eme hősök helyébe a harcosok új generációja lépett, akik továbbviszik a Bosszú Angyalai nevet… és akik egy alattomos támadásban egy szempillantás alatt elpusztulnak. A támadás mögött az Angyalok régi ellenségei, Ultron és Kang állnak, akik elérkezettnek látják az időt, hogy segítőikkel egyszer és mindenkorra elpusztítsák az „igazi” Bosszú Angyalait. Vajon képes lesz-e a rendelkezésre álló rövid idő alatt Hank Pym összeszedni elég hőst, vagy egykori héroszok gyermekeit, hogy szembeszállhassanak velük? Vajon mindenki hajlandó lesz újra felölteni a feszülős jelmezt és újra szembeszállni a gonoszokkal? És vajon mindenki túléli a végső harcot? Olvassátok el ezt az különlegesen hosszú, közel 100 oldalas történetet, amelyből választ kaptok ezekre a kérdésekre, illetve arra is, hogy az eltelt időben mi történt a korábban már említett Angyalokkal is. A történetet nem az eredeti, 1995-ös megjelenés szerint, két füzetben, hanem az 1996-ban kiadott tpb digitális változata alapján készítettük. Korábban pedig nem említettem, de a történet azért is különleges, mert a honosításban oroszlánrészt vállalt a Zsák egyik alapítója, Troll, aki a füzet feljavítását és retusálását végezte, ráadásul a fordításomat talgaby írta be. Remélem, hogy a szokásosnál jóval hosszabb történetet és jóval több munkánkat mindnyájan honoráljátok az értékelő rendszer használatával vagy esetleg pár jó szóval a fórumon. Higgyétek el, mi egy „Köszönöm!”-nek is örülünk.
Hónap negyedik péntekje, szóval mi jön most? Ha a két kép se segít, akkor valószínűleg értelmetlen lenne leírnom is a választ. A nyár utolsó hónapjában visszatérünk az első főminihez, a Vér és mennydörgéshez, annak is a negyedik füzetéhez, amit ugye úgy hagytunk két hónapja ott, hogy Goro eltűnt - azóta megtudtuk, hova - és Raiden végzett némi átalakítást Shang Tsung erődjének tömlöcében, mondhatni némileg javított a szellőzésen és a fényviszonyokon. Persze ebből az ott lakók nem sokat érzékeltek, mert nem egészen tisztázott okokból a viharisten mindenkit átküldött egy átjárón át a Külső Világba, és most hőseink több kisebb csoportra szakadva ott próbálják meg felkutatni egymást és a Tao Te Zhant, ezt a misztikus könyvet. Ehhez persze a sztori legjelentősebb elemét, a tömény bunyózást fogják használni, szóval láthatjuk majd, ahogy Johnny Cage pofozkodik Sonyával, Sonya pofozkodik Sonyával (higgyétek el, ennek van értelme a történetben), Scorpion pofozkodik Hydróval, Sub-Zero pofozkodik Scorpionnal, és Liu Kang meglepő módon még nem pofozkodik Kanóval, helyette felkészülnek arra, hogy pofozkodjanak Scorpionnal. Scorpion van a legpofozkodósabb kedvében, mint láthatjátok. És a lelkesedését hiába próbálják szó szerint megtörni, mégse sikerül. Ó, és amúgy a fentebb felsoroltak közül valaki meg fog halni. Rátok bízom, hogy megpróbáljátok kitalálni, vajon melyik karaktert éri utol a korai végzet a küzdőtársa keze által. És miután ez megtörtént, kezdjétek el gyűjteni a lelki erőt, mert ami a Goro második számában következik majd, arra ember nem készülhet fel. Higgyétek el, szörnyű lesz.
De hát nem MK-nap az MK-nap anélkül, hogy ne lenne még mellé vagy három frissítés. Maradjunk egyelőre a képregényeknél, onnan is a Kombat Pavilonból szedett stripeknél. ]{ombat egyik leghosszabb története a Project: Ogmorth volt, ami annyira nagy lett, hogy a magyar verzióját három részre kellett szétszedni. Ebből olvashatjátok most az elsőt. A lényeg annyi, hogy Shao Kahn (átmeneti... látszólagos... válasszon mindenki kedve szerint jelzőt) bukása után az Amerikai Egyesült Államok kormánya nyomására demokratikus választásokat tartanak a Külső Világban, és hogy elég demokratikus legyen, két jelöltnek is indulnia kell a vezetői pozícióért. Így veszi kezdetét Quan Chu és Shang Tsung politikai küzdelme...
És ha már a játékok alapján ihletett sztorik, természetesen itt van az MK-történet 11.7-es fejezete, amiben Taven végre nagy nehezen eljut Shao Kahn palotájának tróntermébe, ahol fültanúja lesz (és így mi is) az új Halálos Szövetség terveinek. Ám a nagy hallgatózásba belefeledkezve elfelejti megakadályozni, hogy a négyes mozgásba lendítse azokat, így igyekeznie kell majd, hogy ő is időben odaérjen a végső összecsapás helyszínére.
És a legvégén a változatosság kedvéért némi mozgókép, a Defenders of the Realm c. animációs sorozat ötödik epizódja. A mostani részben Sub-Zero múltja kerül a fókuszba, amikor egy régi ismerőse, akiről azt hitte, végleg eltűnt, visszatér, hogy a kellemetlen emlékek mellé még kellemetlenebb ellenségeket hozzon magával. Sub-Zero pedig a büszkeségétől hajtva egyedül próbál meg szembenézni a múltja démonaival, ám azok túl sokan vannak és túl erősek ahhoz, hogy elbírjon velük. Pedig még egy fogadás nyereményét is be kell hajtania Strykertől, így még egy oka van arra, hogy megpróbáljon egy darabban visszatérni.
A Bosszú Angyalainak 250. részében lezárul az az Örvény elleni küzdelem, de hogy miként, ahhoz el kell olvasni ezt a füzetet! Az Angyalok éppen lazítanak, elvégre néha nekik is jár egy kis semmittevés! Persze azért van, aki dolgozik, Vízió egyrészt a rejtélyes módon elhalálozott (?) Örvény testét vizsgálja, valamint mindenkit igyekszik távol tartani régóta dédelgetett titkos tervének eszközétől, melyet hamarosan mi is megismerhetünk. Ráérős idejében Csodakapitány meglátogatja André LeClare professzort, és ezt bizony igen jól teszi, mert a professzor aggasztó híreket oszt meg vele a világ sorsáról, melynek vége akár az emberiség végpusztulása is lehet, ha hőseink nem tesznek valamit. Szerencsére az Angyaloknak szándékukban áll ellenlépéseket tenni, de mint kiderül, az nem lesz egyszerű, mert Örvény személyében egy hatalmas akadály tornyosul előttük (nézzetek a borítóra, ha nem hiszitek!). Éppen ezért segítségül hívják a nyugati parti csoportot is Sólyomszem vezetésével, akik nemrég estek túl a tűzkeresztségen Graviton ellenében, mely történetet nálunk is olvashatjátok. (És olvassátok is el, ha esetleg nem tudnátok, hogy miről is van szó, hiszen jobb, ha az ember tudja, hogy miről is van szó, nem?) És ha ez a két csapat egyesül, ugyan milyen hatalom állhatna ellen neki? Ööö… esetleg… a Föld hatalma?!? A honosítást ismét jómagam és Hopkin végeztük, mi várjuk véleményeiteket az értékelő rendszer vagy a fórum használatával.
A mai Hepiend magazin frissítés valóban extra lesz. Az előző szám hírjében említettük, hogy az abban szereplő Megtorló történetet sohasem fejezték be. De biztos voltak olyan olvasók, akik szerették volna tudni, hogy hogyan végződik a Rev című történet. Most elérkezett ez a pillanat. Ugyanis Aldarionnal közösen előszedtük és elkészítettük nektek a befejezést. Végre jobban megismerjük Revet és az ő kis bandáját, és megtudjuk, hogy hogyan bánik el velük mindenki kedvenc Frank Castle-je, aki még mindig nem tud túljutni Rev érintésén, ami megmentette az életét.
Conanról most nem ejtek szót, pedig abban is jó történetet olvashattok, és találkozhattok egy régi ismerőssel, az első Csodálatos Pókember különszámból ismert Kull királlyal. Jó szórakozást a különleges Hepiend magazinhoz.
