Sziasztok!

Múzeumunk ma a Semic-féle Csodálatos Pókember 10. számát mutatja be nektek, amiben a központi téme a relaxációs gyakorlatok lesznek.
Mint tudjátok, egy szuperhős életében kevés idő adatik meg a pihenésre. Különösen, ha a nappali civil élete mellett legalább három címben kell negyedére zsugorított időintervallumban küzdenie a gonosz, a becstelenség és a Justin Bieber-klipek ellen. Pókember sem kivétel, sőt, mivel a népszerűslge miatt a Marvel szerkesztősége egész bűnözőseregeket vett fel, hogy általuk minél több kalandba kényszerítsék Petert, így szegény falmászónak néha szemhunyásnyi ideje sem marad. Éppen ezért belekezd egy új, kísérleti módszerbe, a power walking (egyfajta intenzív, még nem kocogásba átforduló gyaloglásos edzési módszer) mintájára létrehozott power sleepingbe. Ami, mint a képen is látható, annyira jól megy neki, olyan erősen megtanult tőle pihenni, hogy fekvés közben még a levegő is izzik körülötte.

PLUSZ!
Silver, a 20 évvel később című fanképregény alkotója újabb röviddel jelentkezik nálunk, mely ezúttal a fantázia helyett sokkal inkább a valóságban gyökeredzik. Barátnőjével - aki a Hikari nicknevet használja - együtt rajzlapra vetették pár élményüket, melyet úgy gondoltak, most megosztanak a HZs olvasóival is. Fogadjátok szeretettel a művüket, melyet ezen a linken érhettek el.

Sziasztok!

Immáron harmadik éve, hogy a legismertebb amerikai tündérmese-birodalom atyjának, Lyman Frank Baumnak születési évfordulóján nekikezdünk az úriember egyik újabb történetének képregénybe öntött változatának. Bizony, az Oz, a nagy varázsló és az Oz csodás földje után belevágunk az Eric Shanower és Skottie Young által alkotott Ozma, Oz hercegnője-átiratba. (Sajna ez az utolsó év, amikor ezt zsinórban megtehettük.)
A mostani történet az utolsó, ami magyar olvasóknak még talán ismerős lehet, lévén ugyanezen a címen ez a könyv még megjelent kis hazánkban, a további részek azonban már nem. (És ez legalább hűen követi Szőllősy Klára eredeti fordítását.) Lehet, hogy nem ez a széria legkiemelkedőbb darabja (többnyire az Emerald City of Ozt tartják annak), ám a kiadási sorrendet tekintve ez lesz az első igazán fontos darab, amelynek eseményei nem csak a könyvön belül jelentősek, hanem nagyon, nagyon hosszú távra kihatnak hivatalosan elismert kanonikus történetfolyamra.
A Marvel-féle feldolgozás első számában rögtön régi ismerőst köszönhetünk, ugyanis visszatér Dorka, az első könyv főszereplője, aki most forgószél helyett a víz miatt kerül bajba - és egy újabb meseországba. Kalandjára ezúttal a sunyi kis dög Totó helyett (kár, hogy esélytelen eljutni odáig, amikor megértenétek, miért mondom ezt - bár szerencsére legalább a modern rebootban a szerző egyetértett ezzel a kijelentéssel) egy eléggé érdekes jellemvilágú tyúk, Bill(ina) kíséri el, aki a mostani könyv egyik legmeghatározóbb szereplője lesz egyben. A ma olvasható huszonkét oldalon a páros túlél egy tengeri vihart, rátalál egy ebédet termő ligetre és összefut a Kerekesekkel (akik itt egy picit gyerekbarátabbak, mint a '85-ös nemhivatalos mozis filmfolytatásban). És ez, ahogy mondani szokás, még csak a kaland kezdete számukra... és számunkra.

Ja, és új szavazás van a főoldalon a napi képregényekkel kapcsolatosan.

Plusz még hír, hogy hosszas kihagyás után ismét elérhető az átalakított (és személyes véleményem szerint a hat tonna JavaScriptől megszabadulva jóval felhasználóbarátabb és gyorsabb) Black Team Comics, vagyis BlaTeCo honlap.

A mai Prédikátorban olvashatjátok a Vadászok történet utolsó fejezetét - és utolsó fejezet lévén természetesen igen nagy izgalmak várnak rátok. Ebben a részben megtudhatjuk, hogy Cassidy önfeláldozása mihez is vezet pontosan, és még több derül ki Herr Starr indítékairól is. Hõseink is pengeélen táncolnak, lévén a Grál õrzõi nem ismerik Cass valódi kilétét - de ez csak idõ kérdése. Vajon mi történik, ha rájönnek az ír vámpír hazugságára? Mihez kezd Jesse és Tulip Starr két fogvatartott csatlósával? És vajon pontosan mi is az a Maszada nevû titokzatos hely...? Ha ez az ízelítõ nem lett volna elég, akkor annyit még el kell mondanom, hogy talán az egész sorozatban Jesse itt használja a legkegyetlenebbül a mindenható Szót - sosem felejtitek el, az biztos. Jó olvasást a Prédikátor 17. részéhez, a Zozi-Predash rovat két hét múlva tér vissza a Bûnbocsánat következõ részével.

Sziasztok!

Nagyon hosszú kihagyás után ma végre folytatjuk az IDW kiadó Transformers v2-es ongoing sorozatát, méghozzá a rég esedékes ötödik számmal. A kimaradások miértjeiről és hogyanjairól a fórumunk rendszeres látogatói már valószínűleg mind értesültek, így arra most nem térnék ki.

A mai fejezetre már annál inkább. Acélfej halálát kivizsgáló Ultra Magnusz meglepő dolgokkal szembesült a Földre érkezése után: Optimusz feladta magát, Űrdongó az Autobotok új vezére, és még Nagyágyú is összedolgozik az Álcákkal. Minthogy Magnusz nem hisz a hirtelen változásokban így Dongóval és csapatával a helyszínre indul, hogy elbeszélgessen egy kicsit a bolygó elhagyására törekvő társaikkal, mert ha valaki, hát ő már jól tudja, hogy Svindli az Svindli, és mindig sántikál valamiben. Természetesen ezúttal sem téved nagyot, és várakozásának megfelelően hamarosan színrelép valaki, aki cseppet sem rajong sem az Autobotokért, sem a helyszínre siető Égfigyelő ügynökökért...

Az ötödik szám magyar változata még mindig Elwood és Tyrant közös munkájaként készülhetett el. Jó szórakozást hozzá!

Jöjjön hát a Nyugati Parti Bosszúangyalok 2. sorozatának 11. része, és legyünk is túl rajta. Azért mondom ezt, mert igazából egy eléggé töltelék szám, aminek a sorozat későbbi részeiben nem is lesz emlékeim szerint folyománya (bármilyen ígéretesen is ér véget), illetve csak minimálisan viszi előbbre a történetet. Két dolog miatt viszont mégiscsak érdemes elolvasni: egyrészt megismerkedhetünk végre Seregély eredettörténetével, valamint kiderül – legalábbis számomra –, hogy Tony Stark nagy Star Trek rajongó. Az előbbi elég nyilvánvaló, a második nem annyira, bár így is eléggé az. Akinek mégsem, az jelezze a fórumon, elmagyarázom.

A történetről röviden: Seregély, mint ex-titkosügynök, feldúltan értesül arról, hogy volt munkahelyét csúnya vádakkal illetik a sajtóban. Ezért férjével és Vasemberrel együtt felkerekedik, és meglátogatják Fury-t és legényeit, ahol elég meleg fogadtatásban részesülnek. Ráadásul távozóban beléjük kötnek a Fegyvermesterek is, szóval hármójuknak elég mozgalmas ez a rész. Mi van még ezen kívül? Energikon tovább építgeti filmes karrierjét, Tigra féltékeny kiscicaként viselkedik, Pym pedig tovább nyomoz Pándémonium mester után. Nagyjából ennyi.

Remélem, azért még élvezni fogjátok a Hopkin és általam (meg persze az alkotók által) végzett munkát.

Sziasztok!

Bár eredeti menetrend elékpzelésem szerint a mai napra esedékes füzetnek a múlthét végén kellett volna kikerülnie az oldalunkra, de némi vizsga-kavarodásból - amiben sajnos még most is nyakig vagyok - kifolyólag nem készültem el időben, amihez sajna az utóbbi 3-4 hónapban már egészen hozzászokhatott a nagyérdemű...

Ám ennek ellenére - ami késik nem múlik ugyebár - itt is volna a Zorro negyedik fejezete. Hőseink, Diego és Bernardo immár hosszú ideje élvezik a barcelonai élet napos oldalát. Diego tanul, elméjét épp úgy pallérozza, mint vívótudományát, miközben azért szakít időt inasa és legjobb barátja Bernardo képzésére is, aki ezt meghálálandó elviszi barátját a csillogó Barcelona nemesek által nem ismert világába, a közemberek közé. Kalandos útjaik során életre szóló élményekkel lesznek gazdagabbak, melyek végül az önkéntes igazságosztók útjára terelik ifjú hősünket, és hamarosan megszületik El Zorro, azaz a Róka is...

A magyar változatot ezúttal is én készítettem. Jó szórakozást!

Nemhiába döntöttem úgy még tavaly év végén, hogy idén a Tarot és az Ascension egy párt alkotva fogják váltogatni egymást. A két sorozat között több párhuzam van, mint azt elsőre gondolni lehet. Példának okáért egyiknél se nehéz olyan hírképet találni, amivel a pubertáskort már elérő hímnemű olvasók figyelmét garantáltan a hírre lehet vonni.
Az Ascension 16. számában legfőképpen Lucien és Petra párosára koncentrálunk, akik most egy kisebb háborút vívnak az aktuális főgonosszal, Rowinával a mentális síkon.
Meg, hogy Luciennek legyen alkalma a kamera előtt kibelezni valamit, pár tucat dayak zombival. Nem vicc. Dayak zombik.
Bár Petra a sorozat kezdete óta elég komoly fejlődésen esett át, és az ereje is lényegesen nagyobb lett, Rowina hatása még neki is soknak bizonyul. Aminek következtében képtelen megvédeni Lucien elméjét, ami így kiszolgáltatottá válik. Melynek folyományaként eléggé nagy baj lesz itt kialakulóban a mineai száműzött számára.

Sziasztok!

Ma új minisorozat mutatkozik be a HálóZsák oldalán. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, a tavaly év végén kitett szavazásig egy olyan olvasónk se akad, aki egyáltalán hallott volna erről az Image által megjelentetett címről (pedig két folytatást is megélt), hát még olyan, aki esetleg ismerné is.
Barry Ween nem egy átlagos gyerek. Olyan értelmi képességekkel rendelkezik, ami mellett Dexter is csak egy kontárnak számítana. Már csak azért is, mert Barryt nem igazán fogják a morális gátlások, amiket egy rajzfilmsorozatba ugye muszáj belerakni. Nem, Barry egy olyan személy, akivel nem jó ujjat húzni. Vagy csápot. Vagy bármilyen testkinövést. Mert Barry előszed egy hordozható ionágyút és szétlövi a fejed. Miközben azon igyekszel, hogy eltakard a széles vigyort az arcodon, amit a sztori olvasása csal oda.
Az író, Judd Winnick - akit itthoni underground körökben valószínűleg sokan az eXiles atyjaként ismernek inkább - nem igazán fogta vissza magát a mini írása közben. Ennélfogva a sorozat ugyan az Ifjúsági részlegben kapott helyett, ám nyelvezete miatt olvasását 14 éves kor alatt nem ajánljuk. (Ugyanakkor ha 10 éves kor felettiek találnának benne olyan kifejezést, amit már ne tanultak volna meg jó ideje, az igencsak meglepő volna számomra.)