Ki van itt?

Oldalainkat 963 vendég és 0 tag böngészi

Amerikai képregényeladások

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Habár e sorok megjelenésekor már bőven 2014 márciusát írjuk, mégis ez a cikk az, amiben búcsút intünk a 2013-as esztendőnek az amerikai képregényes eladások listájának elemzése terén. Lássuk hát, hogyan alakult a helyzet a tengerentúlon ebben a pici, ám számunkra oly kedves szegmensben.

Szinte hihetetlen, de azok után, hogy a Walking Dead (a 100. számával és annak számtalan variáns borítójával) a 2012-es füzetes lista élére ugrott, 2013-ban majdnem pontosan megismételte ezt. Csak most a 115. számmal. És ha nem lett volna a Saga, akkor megint az első tpb-je állna az éves összesített Diamond-kötetlista elején. Ám így is eléggé hamar kijelenthetjük, hogy az Image ismételten egy remek évet zárt maga mögött, mindössze két franchise-nak (de főleg a Walking Deadnek) hála. Hogy szám szerint mennyire, a cikk második felében még kitérünk.

Habár az egyes hónapok listáin a DC több füzetet küldött a felső tízbe, mint állandó vetélytársa, az éves összesítésben mégis a Marvel volt az, amelyik hat kiadványt a magáénak tudhat itt a DC három füzetével szemben. Ráadásul utóbbiak közül kettő egyazon sorozathoz, a Superman Unchainedhez kötődik, a harmadik pedig talán az év legnagyobb csalódása, a Justice League of America v6 (vagy v2, ki hogy nézi) első száma volt. A Marvel természetesen szintén első számokkal szállt harcba, ám ezek már többé-kevésbé sikeresnek elkönyvelhető szériák kezdéseit takarják. Ezek közül talán leginkább a Superior Spider-Man emelkedik ki, amely egy-két kósza feltörekvőt leszámítva a kiadó vezető sorozata volt egész 2013-ban – már ha az olyan eseményeket, mint az Age of Ultron vagy az Infinity nem számoljuk.

A DC legnagyobb vigasza az lehet, hogy ők szolgáltatják a legstabilabb sorozatot a lista elejére. Természetesen a Batman v2-ről van szó, amelynek 15 számából 13 az első ötvenben található, és csak kettő esett 100e példány alá.
Batman amúgy is az év legerősebb füzetes franchise-a volt, a Sötét Lovag kismillió sorozatából 94 füzet szerepel az éves toplistán (ami ezer darabos a szokásos havi 300 helyett), amellyel még az Avengersek összes inkarnációját is megelőzi. És ebbe most csak az öt fő Batman-címet (Batman v2, Detective Comics v2, Batman Incorporated v2, Batman & Robin v2, Batman: The Dark Knight v2) számoltuk bele, ami ellen a Bosszú Angyalai kilenc ongoinggal (Avengers v5, New Avengers v2, Might Avengers v2, Secret Avengers, Avengers Assemble, Young Avengers v2, Avengers AI, Avengers Arena, Uncanny Avengers) szálltak ringbe… hogy aztán rútul kikapjanak. Pedig őket egy sokkal kedveltebb (meg legyünk őszinték: bugyutasága ellenére is ezerszer jobb) mozi hajtotta, mint a Denevérembert.

A Marvel—DC tengelyen kívüli élet meglehetősen szerény az éves toplistán, hiszen az ezerből összesen 92 cím az, amelyet nem ők birtokolnak. És ha még az Image-et, a harmadik legnagyobb kiadót is kivesszük, a helyzet még siralmasabb, mert a legnagyobb indie-knek is alig negyvenhárom füzet jutott egész évre. És az utolsó befutó hely annyira nem volt elérhetetlen a maga alig 28e példányos szintjével.
Ha csak ezt a szűkített listát nézzük, a felső rész alapján még egyértelműbb az Image dominanciája a kicsik között: a top10-ből 9, a top25-ből 20 hely az övék. A Dark Horse legsikeresebb címe egyértelműen a Lucas-vázlatból készített Star Wars-mini lett, amit a Star Wars ongiong (melyet nemsokára le kell állítaniuk, miután a Disney visszavette a licencet) követett. Érdekes módon utánuk a Valiant töri meg először az Image-sort a Unity című csapatsorozatuk első számával. De a gyereksorozatok se panaszkodhatnak, hisz a Boom! Studios Regular Show-ja és az IDW Powerpuff Girlse is egész magasan van, ráadásul utóbbi kiadó My Little Pony-sorozata is feltűnik még az összesítésben.
A negyedik leggyakoribb kiadó a kicsik közül az Aspen, akik az év során számos új sorozatot indítottak egydolláros (vagy csak nagyon olcsó) első számokkal, amik példányszám tekintetében előkelő helyre emelik őket ezen a listán. Velük szemben az Archie és a Dynamite is a Valiant-hoz csatlakozik ama tekintetben, hogy egy-egy kiadványukkal emlékeztetnek itt minket a létezésükre. Előbbi az Afterlife with Archie című sajátságos mini, utóbbi pedig az újragondolt Red Sonja első számával. A Boom! pedig mindannyiukat megelőzi a maga kettő darabjával: a fent említett Regular Show mellett a Sons of Anarchy első száma jutott be 937. helyen.
(Amúgy ha esetleg érdekel valakit, a darabszámos toplista: Marvel 498 – DC 410 – Image 49 – Dark Horse 18 – IDW 15 – Aspen 5 – Boom! 2 – Archie/Dynamite/Valiant 1)

Habár a 2013-as évben a piacot továbbra is a két nagy határozta meg, az esztendő mégis az indie-k előretöréséről szólt, amik közül is kiemelkedik az Image továbbra is töretlen Walking Dead dömpingje. Vagyis hiába örülhettek a Marvelnél, hogy a bevétel tekintetében 33,5%-ot hasítottak ki az ágazat 517 millió dollárt érő tortájából a DC 31%-ával szemben, kettejük összesen két százalékkal kevesebbet tesznek ki, mint a 2012-es összesítésben. És a maradék két százalékot egyáltalán nem a 7,3-ról majdnem pontosan 8%-ra erősödő Image viszi el (hiszen a Walking Dead már 2012-ben is erre a szintre repítette őket), hanem eléggé megoszlik a kicsik között. Ott van az erősödők között a Dark Horse, a majdnem egyötödöt bővülő IDW és a Boom! Studios is.
Persze szerepet játszik az indie-k nyomulásában a Valiant feltűnése is, amely 2012-es debütálásakor a felső tíz közelében sem volt, 2013-ban meg a maga 0,98%-ával bejutott a tíz legtöbbet kereső amerikai képregénykiadó közé. Ami, akárhonnan is nézzük, hatalmas siker. Meg persze ötmillió dollár a kasszába.

Ahogy azt már megszokhattuk, a bevétel alakulását megint csak jórészt a füzetes eladások uralták. Habár a piac példányszámok tekintetében még hét százalékot sem növekedett, az általános árnövekedésnek hála 10%-kal több pénz folyt be belőlük, ami a kötetek hatásával kiegészülve összesen 9,04%-os bevételemelkedést hozott erre a naptári évre.
Az áremelés hatását talán jobban szemlélteti az, hogy darabra szinte pontosan annyi kiadvány fogyott, mint 1999-ben (ami ugye egy eléggé gyenge időszak volt, közvetlen a nagy összeomlás után), a bevételek mégis 50%-ot nőttek. Mielőtt azonban átkozódni kezdenénk a nagyvállalatok pénzéhségét illetően, tegyük hozzá, hogy az infláció ezen időszak alatt 40%-os volt.
Ugyanakkor mégis csapjuk hozzá ehhez az egész gondolatmenethez, hogy a kilencvenes évek során a képregények ára megduplázódott, és azóta is egy viszonylag nehezen fenntartható szintet ütnek meg.
De legalább ezen maradtak és nem szállt el a kiadók agya egy még drasztikusabb áremeléssel.

Persze a fenti számok közel sem fedik le az egész piacot. Elvégre Észak-Amerikában a képregény-eladások közel fele a könyvesboltokon keresztül történik. Vagyis a nagy kétezres évek eleji tpb-őrület nem tett mást, mint a szakboltokból átköltözött a szélesebb körben elérhető csatornákra. Az ottani részarányok és bevételek eléggé másként alakulnak, ami még jobban felboríthatja a fentebb látható erőviszonyokat, és jó eséllyel az indie-k javára.

Nem mehetünk el a digitális képregények mellett sem… Annak ellenére, hogy sokak várakozásával ellentétben ez a szegmens 2013-ban eléggé beleállt a földbe. Annyira, hogy a Diamond be is szüntette 2014 elejétől a digitális értékesítést, vagyis a comiXology lassan monopol helyzetbe jut (vagy már jutott, ha leszámítjuk az egyes kiadók saját digitális áruházait). Jelenleg a szakma eléggé borúlátóan áll ehhez az egészhez, annak ellenére, hogy az USA-ban és Kanadában eddig soha nem látott mértékű tabletforradalmat várnak.

Hogy mindezek alapján pedig mire számíthatunk 2014-ben…? Csak találgathatunk. Nagy az esély egy gyenge kezdésre, amit a szokásos év eleji gyengélkedésen túl tovább fokozhat az, hogy ha valamikor is visszacsap a DC nagy pénztárcaölő 3D-s akciója, akkor az az első naptári negyedév lehet. Mindezek mellett vagy ellenére a bővülés szinte garantáltnak látszik, ám az üteme az eddigi tendenciák alapján érezhetően alacsonyabb lesz az ideinél (vak tipp alapján 4-5% környéki, esetleg kicsit alacsonyabb), ám ez az USA gazdasági helyzetétől függően drasztikusan változhat akármelyik irányba. És persze ott van még az is, hogy 2014-ben ismét irdatlan mennyiségű képregényfilm kerül a mozikba, amik a könyvesboltokban komoly, a Diamond hálózatában talán mérsékelt fellendülést hozhatnak nyár folyamán. Ám, hogy egy klisével éljünk… ezt majd az idő eldönti.

És a cikk végén pár link:
Top 1000 képregényfüzet
Top 1000 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A 2013-as esztendő amerikai képregényes listaelemzései igen nagy arányban szóltak arról, hogy éppen milyen aktuális hülyeségük miatt írtam egész bekezdéseket a DC-ről. Elismerem, a cikksorozatot régebb óta olvasóknak hiányérzetük támadhatott emiatt, elvégre amióta csak mennek ezek az elemzések, nagyrészt a Marvel állt a különböző füstölgések és kirohanások célkeresztjében.
Most jó hírem van az ő számukra: a hosszas DC-gyalázás után ismét visszatérhetünk a Marvel szapulásához. Legalábbis a mostani cikk erejéig.

Tegyük fel, hogy mi most egy nagy szórakoztatóipari kiadó vagyunk, akik egyszer a múltban elkövettek egy viszonylag súlyosnak elkönyvelt hibát és kiadtak egy olyan terméket, amely egy bizonyos franchise-unk rajongóinak szemében meglehetősen negatív visszhangra lelt. Mi ilyenkor a logikus lépés?
Nos, ha mi vagyunk a Marvel, akkor a jelek szerint az, hogy folytatjuk. Mert ha egyszer nem jött össze, hátha másodszorra… még jobban nem jön össze?
Valami ilyesféle logika állhatott a Wolverine: Origin, vagy ahogy igazából nevezték, az egyszerűen csak Origin című mini közvetlen folytatása, az igen elmés című Origin II mögött. Aminél már a címen nehéz túljutni, hiszen ez csak egy hajszállal jobb talán, mint az X-Men: The End 2 és 3 volt. (Igen, egy sorozat, ami mindent lezárt. Majd megint. Majd még egyszer még jobban.) Mert ha belegondolunk, akkor már ugye ha egyszer elmeséltük az eredetsztorit, az origót, akkor nem igazán tudjuk azt egy még eredetebb sztorival folytatni.
De most nem is a szemantika a lényeg, elvégre amerikai képregényekről beszélünk, ahol ez jelentéktelen. Hanem arról, hogy elolvasva a füzetet, ez pontosan nulla tartalmat szolgáltat az eredeti minihez képest, és ez alól az sem mentség, hogy egy első számról van szó. Ennek ellenére természetesen – egy jól megtolt reklámkampánynak hála, és mert megint egy rozsomákos első számról van szó – az első helyre jutott 131e példánnyal… Ám attól még a folytatásától sok jót ne várjunk. (Spoiler: a második már ennek a felét se tudta.)

De a második helyezett sem tűnik barátságosabbnak. Az Avengers 24.NOW!-adik számáról van szó… és igen, a „24.NOW!” a számát jelöli. Ezt próbálja valaki kimondani angolul sorszámként. Aki megkísérelte, nyugodtan törölje le most a monitorát/kijelzőjét/vele szemben ülő arcát.
Ez a füzet elvileg egy újabb „all-new” beugrópont, kifejezetten új olvasóknak. Papíron. Ugyanis ezt az elméletet talán egy hangyányit megdönti az a tény, hogy ez a füzet az Infinity című félsikeres event epilógusa akar lenni. Mert hát mi is vonzana jobban egy új olvasót, mint egy történet utózöngéje. Ez olyan, mintha az új Dallas szériát a régi sorozat legutolsó epizódjával reklámoznánk valakinek.
De hát ez a Marvel, ahol a hülye marketinges nem vész el, csak előléptetik. Csak ugye erről a tényről a DC még náluk is hülyébb marketingesei, szerkesztői, vezetői mellett most jó pár hónapra megfeledkeztünk. Milyen kedves tőlük hát, hogy emlékezetünkbe idézik?

Amúgy ha már szóba került a DC, ők összehoztak egy egész aranyos kis vonatot a harmadik és nyolcadik helyek között, melyet a Batman v2 nyit (nem meglepő módon) és a JLA v5 zár (szintén nem meglepő módon). A kötegben találunk még Forever Evilt (döbbenetes, hogy ennyien veszik), Superman Unchainedet (döbbenetes, hogy nem csúszott) és Harley Quinn első számot (döbbenetes, hogy nem is leplezik, hogy Way Deadpoolját másolja, mert mint tudjuk, az aaaaakkora siker volt).

Alattuk Marvel-fronton egyelőre helyreállt a rend, hiszen a Superior Spider-Man ismételten az X-ek felett található, akik cserébe nem kicsit megelőzik már a nem NOW!-adik számozású Angyalokat is. Amik között amúgy akad egy New Avengers v2 13.INH számú is. Valószínűleg Hickman elveszíthetett egy fogadást a szerkesztőségben és emiatt a lehető legidiótább számozást kellett adnia a füzeteknek a .1-es őrület óta.

Apropó…

Pókember-fronton a Marvel kiadott egy minit, ami Peter Parker sajnálatos, ámde már kanyarban lévő visszatértét készíti úgymond elő. Na mármost ezt még a kilencvenes években is egy Lost Episode vagy hasonlóan alacsony fantáziájú címet viselő minisorozatban tették volna. De nem most. (Elnézést: MOST!) Nem, az új Marvel végeláthatatlan NOW!-ságában nem hagyhatja, hogy a címek mindenfelé grasszáljanak, ezért az egész sztorit Amazing Spider-Man 700.1 és 700.5 között adták ki. Hogy miért nem lehetett ezt akkor egy OGN-ben ugyanezért a húsz dolcsiért, reklámok nélkül, ne kérdezze senki. NOW!-logika.

A nagyokon kívüli élet szokás szerint a Walking Deaddel indul és nem meglepő módon a Sagával folytatódik, csak ezt követi a Star Wars negyedik epizódjának Lucas-féle vázlatából készített mini, ami a biztonság kedvéért kapott egy nulladik számot is. (Abban ugyan mi van, a vázlatkönyv elejére vésett bevásárlási lista?)
A Dynamite egy érdekes kísérlettel kúszott fel a hetedik helyre. A címe Legenderry, a lényege pedig, hogy Vampirella, Vörös Sonja, a Zöld Lódarázs és Fantom besétálnak egy bárba… vagyis egy steampunk környezetbe. Igazából egyiküket sem ragadták ki a saját világából, egyszerűen csak ezek a figurák egy új kiadásai steampunk környezetben. Nincs semmi világvégével fenyegető veszély, se egy ellenség, ami ellen össze kell fogni, csak ők egy steampunk környezetben lébecolnak, és kész. Ami most vagy az egyik legnagyobb sikerük lesz, vagy a legfeleslegesebb minisorozat az Ultimate Origin óta.
Az IDW továbbra is erősen a pónikkal nyomul, melyet az utolsó(?) Locke and Key mini is erősít, de a TMNT már a Boom! Studios Adventure Time-jának szintjén lebeg.

Habár logikusan azt gondolnánk, hogy decemberben a kötetes lista valami kiemelkedően jót mutat majd, hiszen egy könyv – akkor is, ha képregény – mindig jó ajándék, eléggé elkeserítő képet kapunk a Diamond kötetes listája láttán, ugyanis nincs rajta semmi kiemelkedő. Első helyen az új Fables, alatta az új Adventure Time, csak harmadik helyen találunk valami nem gyűjteményest: Darwyn Cooke új Parker-feldolgozását. Amit újabb általános tpb-k követnek. Köztük a teljes Marvel Zombies-gyűjteménnyel egy kötetben, amit az omnibusok szokásos száz dolláros ára helyett 125-ért adnak. Mert ha egyszer már sikerült öt sorozaton keresztül fenntartani egy gyenge ötlet még gyengébb kivitelezését, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy elég ostoba akad, akik megveszik még egy kicsit többért is.
Ha meg a könyvesbolti listából indulunk ki, akkor Észak-Amerikában sokan kaptak karácsonyra teljes Walking Deadet, ugyanis a két compendium kéz a kézben ücsörög a lista élén, mögöttük a legújabb, majd az első tpb-vel. Azután pedig Batman jön. Sok. Sokféle. De a lényeg, hogy a Bőregér benne legyen a címben. Ez alatt akadnak olyan klasszikusok, mint Miller nagyon jó(nak mondott) Dark Knight Returnse és Moore Killing Joke-ja, de Snyder új kötetei is szépen teljesítettek. Mangának már nem is nagyon akadt hely a szokásos első Attack on Titan-köteten túl, ami a jelek szerint annyira bejött az amerikaiaknak, hogy a többire már nem is igazán kíváncsiak sok-sok hónap óta.

A kiadók versenye igazából a két nagy szintjén most teljesen érdektelen volt, év vége vagy sem, teljesen szürke módon folytatták mindennapjaikat. A Marvel ismét 35/27 (bevétel) és 36/31 (példányszám) százalékarányban verte ősi riválisát – pedig az 118 újdonságot adott ki a Marvel 102-jével szemben. Az IDW döbbenetes módon beelőzte az Image-et, ami mögött elég szorosan ott volt a Dark Horse is. Persze az Image ezt a sokkot valószínűleg a könyvesboltokból visszajövő nagyon sok számjegyű csekkeknek hála egész könnyedén kiheverte.
A Dynamite most egész jó úton halad a felé, hogy lassan igazi komoly csatákat vívjon a Boom!-mal, miközben a Valiant ismét megugrotta az egyszázalékos lécet. Úgy, hogy ez közben most a figuraértékesítő Eaglemossnak nem sikerült. A karácsonyi szezonban.
Talán az, hogy a novemberhez képest mért változás összességében 0,03%, megfelelően szemlélteti, mennyire nem történt semmi egy hónap alatt. Ami viszont nagyságrendekkel érdekesebb, hogy ez a fentebb említett gyatra diamondos kötetlista 20%-kal erősebb (példányszámra), mint az előtte lévő decemberi volt. Pedig nem nagyon rémlik, hogy annyira rossz lett volna a 2012-es karácsony.
A negyedév számai első látásra ugyan nem túl bizalomgerjesztőek – a harmadik naptárihoz képest esést látunk – ám ne feledjük a DC piacgyilkos 3D-s borító mizériáját. Nem meglepő, hogy ezt az őrült mutatványt a piac most nem ismételte meg a két szép szemükért. De még így is jó 5%-kal lett jobb ez a negyedév, mint a 2012/IV-es volt, szóval panaszra igazából kevés ok maradt.
(Az éves eredményről majd a 2013-as áttekintő cikkben írok.)

Nem maradt most már hátra, mint hogy elbúcsúztassuk a 2013-as esztendőt ebben a cikksorozatban is az éves nagy rovanccsal, amelyre az eddigi hagyomány tükrében e sorok megjelenését követően nem sokkal számíthat mindenki. Addig is itt van pár link az érdeklődőknek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A 2013 novemberi észak-amerikai képregényes eladási lista elemzése alatt ígérem, nem fogok füstölögni egész bekezdéseket kiadók és érdekes üzletpolitikájuk ellen. Talán még a DC egyes hülyeségei ellen sem kelek ki.
Ugyanis ha létezik szinte papírforma szerinti lista ebben a kategóriában, hát a novemberi az. A meglepetésfaktora körülbelül akkora, mint egy Kozsó-féle fiúbanda énektehetsége: erősen konvergál a nullához. Ettől még persze megpróbáljuk kivesézni.

Mivel a Walking Dead ezúttal nem jelent meg hetvennyolc különböző borítóval, a nagy események meg éppen lecsengőben voltak, így végre semmi sem fenyegette az első helyek szokásos esélyesét, a Batmant, ami a „jubileumi” 25. számával és 125e vevőjével elfoglalhatta a dobogó élét. Mögötte egy újabb DC-s címmel, az elég botrányos előélettel megélt Harley Quinn-nel, amelynek nulladik része valószínűleg három-négyszer akkora olvasótáborra talált a maga 114e példányával, mint maga a sorozat később.
Ugyanakkor utóbbi kapcsán valami jót is lehet mondani a DC-ről. Bár Palimiottival elvitették az öngyilkosságos reklámkampány balhéját, nem rúgták ki az írói székből, hanem áttették szövegírónak Amanda Conner mellé. Ami azért jó hír, mert Conner Simone mellett a DC talán leginkább előtérben lévő női alkotója – igaz, rajzolóként (aki sok szakmabelijével ellentétben a mechanikus ceruza, köznevén a rotring híve) –, ráadásul jó érzéke van a könnyed sztorikhoz. Ennek ellenére, ahogy fentebb is megjegyeztem, senki se várjon csodát a 100e feletti kezdéstől, ez szinte biztos a korábbi botránynak és a Jim Lee által rajzolt egyetlen oldalnak köszönhető. Mely utóbbi a reklámkampány úgy felét képviselte.

Habár a DC a Superman Unchained negyedik számával – ami potom negyed év után jelent meg, és gyorsan el is dobott magától emiatt 26e olvasót – elég közel került a mesterhármashoz, a bronzérmet a Marvel kapta el az Amazing X-Men v2 első számával. Melyet nyugodtan nevezhetnénk Wolverine and the X-Men II-nek is, mert nem találni olyan véleményt széles e neten, amely bármi különbséget találna közte és Aaron másik ongoingja között. Úgyhogy nem lenne nagyon meglepő, ha szépen beállna nemsokára annak a szintjére, ami körülbelül a 112e példányos indítás fele környékén található.

A százezresek táborát a két nagy esemény, az Infinity és a Forever Evil zárja. Mindkettő hozza azt a viszonylag jó szintet, amit egy szétreklámozott eseménytől illik még rossz körülmények között is, úgyhogy lépjünk gyorsan tovább.

Ugyanis a lista egyetlen izgalmas híre, hogy Marvel-fronton a B-Men nagyobb hírverést kapó fele, vagyis az All New megelőzte Slott Superior Pókját. Szomorú egy nap ez az agysejteket nem pusztító dialógusok kedvelőinek életében; és nagy győzelem a szakmájukban évek óta kiégett kopaszok viszonylag szűknek mondható táborának. Még akkor is, ha a B-Men két száma csökkenő, míg a Póké emelkedő tendenciát mutat a listán. Ami által amúgy egy szép szimmetriát alkotnak, amely tengelyében a Batman/Superman ötödik száma áll – amely ezzel hivatalosan sem élte túl a kezdeti döcögős indítást, és elindult a felső-középkategória irányába.
Igaz, ezzel kategóriákkal jobban járt, mint a múlt hónapban debütált Superman/Wonder Woman, amely az oktatható szinten béna hozzáállás és koncepció (komolyan, korai Image szintű amatőrség az egész sorozat és minden, ami kapcsolódott az alkotásához) ellenére csak egyharmados esést szenvedett el.

De visszatérve még gyorsan a Marvelhez: hiába volt az Infinity, Hickman nagy eventje, és hiába tűnt úgy, hogy ezzel az általa jegyzett két Avengers-sorozat (a harmincnyolcból) emelkedni fog, azok lassan már arra sem esélyesek, hogy a második helyért küzdjenek az X-részleggel.
Bár, legyünk őszinték, ezzel igazából csak az az egyensúlyi állapot állna helyre, amelyet a Marvel erővel és természetellenesen borított fel jó nyolc-kilenc éve.

És ha már itt tartunk…
Nem, nem térek ki a novemberi Uncanny Avengers történéseire. Nem érdekel Remender ostoba kis sorozata, amelyet láthatóan a társsorozatok írói sem vesznek komolyan, mert nem nagyon törődnek az ottani hülyeségeivel. Téma részemről lezárva.

A kicsiknél a dobogó első két helyén a Tántorgó Távozottak totyorognak, akik mögött a harmadik helyre a Valiant jött be. Igen, a tavaly újraindult kis kiadó, amely alig egy év alatt elért egy stabil egy százalék körüli állapotot, amellyel a XXI. század legsikeresebb amerikai képregénykiadójának tekinthetjük. Az említett sorozatuk címe Unity, és a maga hatvanezer példányával még a méltán sikeres Sagára is rávert 5e füzetet. Ami majdnem ugyanennyivel vezet a Dark Horse új üdvöskéje, a Lucas-vázlatból készített Star Wars-mini előtt. Egyébként maga a Unity a régi Valiantnál, még húsz éve egy nagy event címe volt, amiben egyfajta helyi Krízisként újraindították az univerzumukat. Csak abban egy ronda óriás helyett egy átlátszó tógában szaladgáló nő volt a főellenség. A mostani amúgy egy sima csapatcím, semmi köze a régi eventhez, csak gondoltam, érdekességképpen mesélek amarról is.
A kicsik újdonságai közül kiemelkedik az Image-féle Black Science, Remender egy új független címe, ami talán még jó is lesz. A mostani Amerika Kapitányához – egyetlen majdnem értékelhető marveles ténykedéséhez – hasonlítják, ami jó előjel lehet. Ha valaki esetleg nem találkozott volna az említett sorozattal: ez azt jelenti, hogy a Black Science egy meglehetősen pihent agyú sci-fi.
Eközben az Aspen tovább próbálkozik az első számokkal, most a Soulfire kapott egy friss sorozatot All New Soulfire címen.
Plusz talán az év egyik nagy híre lehet, hogy a Luna-fivérek prominensebb fele, Jonathan visszatért az Image-hez, hogy Sarah Vaughnnel (csak névrokon, tudtommal) együtt belekezdjenek egy új lunás sci-fibe, ami az Alex+Ada nevet kapta. Nem, nincs köze a Resident Evilhöz. Sőt, az alapsztorija inkább a Chobitsét idézi. És most reménykedek abban, hogy ez utóbbi mondat nem szorul további magyarázatra.

Kötetek terén a Diamond semmi izgalmasat nem tud felmutatni a 19. Walkind Dead tpb-n túl, amelyből figyelemre méltó, 25e példány ment el a boltokban.
Ez a könyv vezet a könyvesbolti listán is, mögötte a Naruto nagyonsokadik kötetével és a legfrissebb Batman HC-val. De a két zombis Compendium megint ott van egymás alatt, szóval lehet, sokan azt fogják kapni Észak-Amerikában karácsonyra. És érdekes módon az Attack on Titan első kötete még mindig kilométerekkel magasabban van, mint bármely többi száma.

Mivel a lista nagyrészt hozta a papírformát, így a kiadói részesedés is: a Marvel a DC előtt végzett a maga közel 30%-os bevétel- és pontosan egyharmados kiadványrészesedésével. És ezt ismételten kevesebb új megjelenéssel érték el, vagyis egy kicsit jobb hatásfokkal értékesítik a portékájukat, mint az ősellenségeik.
Az Image-nek is jó novembere volt, bőven az IDW előtt találjuk, amely egy viszonylag szoros küzdelmet folytatott a Dark Horse-szal a hatszázalékos sávban. Igaz, példányszámok tekintetében az IDW nagyon csúnyán a DH előtt végzett. Ami kivételesen nem azt takarja, hogy a drága füzeteiről ismert IDW olcsóbb lenne a sötét lónál, hanem azt, hogy a DH sokkal több kötetet értékesített.
A Valiant ezzel a hatvanezres új füzetével elég merészet lépett előre, éppen egy százalék közeliből rögtön másfél százalékosra. Sőt, a Víz mellett most a Random House is befért ebbe a szűk klubba. Rég láthattunk már ennyi kiadót egy százalék felett.

Ahogy az várható volt, a nagy kunsztok kifulladását követően a havi statisztikák igen komoly zuhanásba kezdtek. Októberhez viszonyítva a füzetek 19/19, a kötetek 9/15 (bevétel/példányszám) esést szenvedtek el, amivel az összesítés -16/-18%-ra jött ki. A helyzet a tavaly novemberi számok tükrében sem rózsás: nyolc százalékkal kevesebb eladott füzet, egyszázalékos bevételcsökkenés. Az összesített (füzet + kötet) példányszám is közel ugyanennyit esett, ám itt a teljes bevétel plusz egy százalékon áll. Ez jóformán csakis annak a 25e eladott Walking Dead tpb-nek köszönhető.
Ezzel az éves gördülő statisztika lement +9% aljára. Ami még nem túl vészes, hiszen ha kiszednénk az előző két hónap összes vásárlóhülyítő kunsztját, akkor is egy stabil növekedő pályát láthatnánk. Ami alapvetően még mindig egy jó hír. Ahogy az is, hogy az októberhez viszonyított erőteljes esés ellenére az iparág összesített bevétele ugyanazt a körülbelül 45 millió dolláros szintet hozta, mint amit nyáron produkáltak. Vagyis a piac a jelek szerint nem, vagy még nem élte fel a tartalékait a DC és az Image korábbi trükkjeinek hatására. De a vízválasztó továbbra is a jövő évi első naptári negyedév lesz.

És a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Találós kérdés: mi a legjobb, amit tehetünk egy piaccal akkor, ha az egyik jelentős szereplője a karácsonyi idény célegyenesében balról előzve úgy dönt, kiszed egy csomó pénzt a vásárlókból egy ócska trükkel?
Egyesek azt mondanák, némi konszolidálódás. Esetleg visszavenni annyira, hogy némi lendülettel menjünk bele az ünnepekbe.
Az Image szerint: hé, ez egy remek ötlet, szedjünk ki mi is plusz sok százezer dollárt, mert csak. Elvégre a DC-nek is hogy bejött.
Ennyit arról, hogy az Image az elmúlt tíz évben egy tiszteletre méltó, normális kiadóvá vált az amerikai képregények történelmének legnagyobb szégyenfoltjából.
Ó, és igen: az előző havi összesítésben vétettem egy elég nagy hibát: a DC nem tízmilliót vett ki a piacból pluszban, hanem csak kb. 2-3 milliót. Elismerem, ez egy ordas nagy baki, és elnézést kérek a megtévesztésért. Ám az arányokat leszámítva a hozzáfűzött véleményemet továbbra is teljes mértékben tartom.

A 2013. októberi képregényes eladási listák füzetes részét a Walking Dead nyerte, aminek a 115. számában kezdetét veszi egy 12 részes hatalmas hirig All Out War címen. És elismerem, hogy nem olvasom, tehát lehet, orbitálisat tévedek (megint), de ez nekem nagyon marketingszagú. 12 rész és szándékos felhajtás… ez inkább marveli szint, mintsem egy nagy presztízsű indie sorozat egy története. Persze lehet, attól még valójában Kirkman tényleg így gondolta és egy jól összerakott egyéves sztorivonalat épít fel a sorozatában. Láttunk már ilyet a Marveltől is pár éve (Rise and Fall of the Shi'ar Empire), szóval nem lehetetlen.
Ugyanakkor azért hozzátenném, hogy a füzet ezt a szép 310e példányos eladását egy tucat variáns borítónak köszönheti. És utolsó következtetésként ez azért mutatja, hogy a régi kb. 30e fős füzetes bázis majdnem egésze elég fanatikus maradt mindmáig ahhoz, hogy bezsákoljon minden borítóból egyet magának.

Második helyen a DC áll a Batman v2-vel. Ez így önmagában még egy eléggé szokványosnak mondható állítás. A 124e példány is kifejezetten szép a 24. számtól, alig 4e-rel kevesebb, mint két hónappal ezelőtt a 23.-é. Ami már nem annyira szép, az a hétdolláros ár. Amihez kétségtelenül dupla oldalszám is társult, de akkor is. Általában a 64 oldalas különszámokat a Marvel (meg értelmesebb korában a DC) négy-öt dollárért adja. Hét dolcsiért már több száz oldalas regényeket lehet venni a könyvesboltokban egy félóra alatt kivégezhető képregény helyett. És lefogadom, hogy az egyetlen indok az ár mögött az volt, hogy a Batmant 100%-os biztonsággal megveszi legalább 100e ember, akármennyibe is kerül. Az üzleti etika meg mint olyan biztosan csak a sci-fikben létezik.

Hogy a dobogó elég nagy változatosságot mutasson, harmadik helyre a Marvel tolta be az Infinity 4. számát, ami alig 10e olvasót veszített. (Ahhoz képest, hogy a kritikák szerint Hickmanen kívül ember nem érti, hogy miről szól vagy mi történik benne, ez egész szép.) Persze a két hellyel lejjebb található 5. számmal együtt nézve a cím így is elvesztette a kezdeti érdeklődők felét, de az, hogy a harmadik hónapjában még hat számjegyen áll, mindenféle jó vagy rossz minőségtől függetlenül figyelemre méltó. Pár éve a Vörös Veszedelem tudott hasonlót. Bár ott egy pillanatig sem volt kérdéses a minőség, legfeljebb annak totális hiánya.
A két Végtelen között amúgy a Forever Evil című… izé alkotja a húst a szendvicsben, ami bő 25e-s olvasóveszteségével döbbenetesen jó eredményt produkált.

A JLA v5 (a Johns-féle sorozat) kiesett (megint) a százasok klubjából, de ez most senkit sem érdekel, mert közvetlen alatta ott van egy olyan új sorozat, aminek az alkotása önmagában egy pletykarovat; plusz az alatt egy olyan, ami ha rossz lesz, akkor sanszos, hogy beköszönt a comic-apokalipszis.
Előbbi a Superman/Wonder Woman címet takarja, ami nem csak azért kirívó, mert Superman a cím elejében szerepel (bár az lett volna a döbbenetes, ha az egyre nőellenesebbé váló DC egy női figura nevét egy férfié elé merészeli biggyeszteni), hanem mert a legelső szám kijövetele előtt közöltek két dolgot, ami alapján nem igazán értette senki, hogy akkor most pontosan mi a DC célja vele. Egyrészt megtudtuk, hogy a cím nem is leplezi majd, hogy történetvezetésre és hangulatra a Tw… a Twi… a T…
Szóval azt a vámpírmítoszt kiherélő izét majmolja. A másik nyilatkozatuk szerint pedig céljuk, hogy a címben semmi érdemleges ne történjen, különösen ami a két figura kibontakozó románcát illeti.
Tehát… csinálunk egy 20-30 közötti férfi olvasótábornak egy 12 éves kislányoknak szóló könyvsorozat elemeit átemelő romantikus képregényt, ahol a romantikus szál nem haladhat előre. Ha a képregény nem egy szűk réteg szórakozása lenne, akkor a FAIL című mém új alapsablont kapna.
DE! Alatta ott van a nagybetűs Remény, a minisorozat, ami talán részben visszacsábítja a DC-hez a kemény munkával elüldözött női olvasótábor egy részét is: Gaiman új Sandman-minijénak legelső száma. Az Overture névre hallgató történet képi részét a kiadóval torkig lévő rajzolózseni, J. H. Williams jegyzi (aki Quitelyvel együtt küzd szorosan a korunk legtehetségesebb – USA-ba dolgozó – képregényrajzolója címért), vagyis egy olyan alkotópáros állt össze, amit tényleg nem könnyű túlszárnyalni. Emiatt szinte már azt is mondhatnánk, hogy a 93e példány szinte már csalódást keltő. Hátha az emberek többsége a kötetre vár inkább.

Nagyon elmaradt a Marvel, de ezt a 10-20. hely között igen serényen pótolják. Kilenc pozíciót vittek el innen (ebből egy hetes tömböt egyben). A sort még mindig Slott Pókja nyitja, ami mögött a B-Men sorakozott fel, aminek az aktuális crossovere, a Battle of the Atom alig szumma negyvenezer olvasóvesztést produkált. Az ember már azt hinné, Bendis írt egy olvasható történetet.
A kis sort Hickman dupla Avengerse és Bendis dupla Guardians of the Galaxyje zárja. Csak érdekességképpen: mögöttük a DC egy új sorozata, a Damian nyitott. Igen, Bruce Wayne kicsi fiacskája (aki legutóbbi értesüléseim szerint igencsak halott volt, ám a jelek szerint jobban lett) saját sorozatot kapott. Ez egyszerre lehet nagyon jó és nagyon rossz hír is. Erősen függ attól, ki melyik sorozatban találkozott a legtöbbet vele.

A nagyokon kívüli élet az Image-dzsel kezdődik. Ha esetleg a második bekezdésben írtak valamiért elfelejtődtek volna az elmúlt pár száz szó alatt. De a múlt havi első helyezett, a Lucas-féle első forgatókönyv vázlatából írt Star Wars-minisorozat sem panaszkodhat (na jó, a húszezerrel kevesebb olvasó miatt igen…), sikerült a még mindig zseniálisan erős eladásokkal bíró Saga előtt maradnia. Amely amúgy az év során lassan de biztosan bő 10%-kal növelte az olvasótáborát, ami nem csak az indie, hanem úgy általában a képregények között is ritka jelenség. (A Walking Deadet most hagyjuk, ha nem lenne a tévésorozat, az életben nem mozdul el sehová, az idő végéig ment volna a maga kb. 20-25e olvasójával.)
A dobogó után zsinórban három első szám tűnik fel. Az első kettő az Image-é, melyek közül az egyik a Pretty Deadly névre hallgat, két női alkotó jegyzi, és az Image szerény marketingesei nem kisebbet állítanak, minthogy keveri a Sandman és a Preacher stílusjegyeit, hogy mindkettőnél jobb legyen. Habár előfordulhat, hogy tényleg nagyon tehetséges alkotókról van szó (és az ég a megmondhatója, elég kevés nő van a mainstream amerikai képregényiparban), ez kissé olyannak hangzik, mint amikor a Marvel bejelenti, hogy valamelyik Ultimate-füzetben az Újvilág MINDÖRÖKRE megváltozik. Megint. És ez a mindörökre megváltozás teljesen más lesz, mint a két hónappal ezelőtti mindörökre megváltozás, ami amúgy visszavonta a hat hónappal ezelőtti mindörökre megváltozást.
A második friss füzetük Brubaker és Epting (a Captain America v5 mögött álló csapat) Velvete, ami a hidegháborús kémponyvák hangulatát hozza el az ígéretek szerint.
Végül pedig az Archie Comics egy új minije tűnik fel a színen, ami egy… nos, egy tömény horror. És nem azért, mert Archie megint az amerikai szélsőséges katolikusok által helyesnek vélt értékítéletre és életmódra oktat (tudjátok: szeresd felebarátaidat, de csak addig, amíg fehérek és bizonyítottan a republikánusokat támogatják… máskülönben nyugodtan lincseld meg mindet az Úr nevében… és ha ez nem történt volna meg sokszor a valóságban, talán még vicces is lehetne) – és igen, létezett ilyen sorozat, ami elég sokáig ment –, hanem olyan Marvel Zombies-szerűen: Riverdale-ben kitör egy zombijárvány (mi más?), és hőseink hatvan év után szembesülnek a rideg valósággal, miszerint a városkájuk nem maradhat örökké az ötvenes évek propagandavilágában (tisztázás véget: a kedves, aranyos, csendes külvárosi létet dicsőítő propagandafajtáról van most szó, amire tényleg jó érzés néha nosztalgikusan visszagondolni még úgy is, hogy itt Kelet-Európa peremén aligha élhették meg ezt a felmenőink). Attól függetlenül, hogy a sorozat jó-e vagy sem, el kell ismerni, elég merész lépés volt az amúgy legkonzervítavabb, külvárosi focianyukák ízlését is 95%-ban kielégítő cégtől egy igencsak véres horror bevállalása az ismert szereplőkkel.

Bár a kis kiadók most elég sok friss megjelenéssel szórták tele a listát, ami a saját részlegükön belül is számos új elemet hozott a felső részbe, ezeket nem igazán veszem végig, mert túl sokáig tartana. De azért kiemelném, hogy az IDW megszerezte a Samurai Jack (az első, majdnem sikeres amerikai próbálkozás egy anime létrehozására) jogait, és útnak is indított egy új ongoingot vele. Sőt, még az Oni is feltűnt viszonylag magasan (19., összesített 150. hely) valamivel, ami nem Scott Pilgrim: egy Letter 44 című politikával kevert sci-fivel, aminek egyetlen nagyon gyanús eleme, hogy a Bleeding Coolon agyba-főbe dicsérik. (A Bleeding Cool kemény munkával mára elérte, hogy ők a képregényipar TMZ-je… vagy ha egy hazai utalás kell, ők az ottani képregényes Bors magazin: csupa bulvár, rengeteg seggnyalás, nulla objektivizmus és még kevesebb tényhez ragaszkodás.)

Könyveken belül végre a Diamond is mutatott valami érdemlegeset. A Batman: Death of the Family HC (Snyder jokeres nagy crossovere) 12e példánnyal nyitott, de Ellis Avengers GN-je, az Endless Wartime is összekapart 9e olvasót. Mivel utóbbinál az általános vélekedés a minőségét és tartalmát illetően leginkább egy „meh” kifejezéssel foglalható össze, így nem valószínű, hogy watchmeni magasságokba emelkedik, de legalább nem is fog eltűnni pillanatok alatt a köztudatból, mint pár éve az a rettenetes Joker HC. És igen, most mindenkinek eszébe juttattam azt a rém gyenge valamit. Szívesen.
Könyvesboltokban ezalatt októberben volt minden és az ellenkezője is. Annak ellenére, hogy a Bookscan csak az első húsz helyezettet engedélyezi az ICv2-nek, így is láthatunk ott egy első helyezéses mangát (Attack on Titan, és még mindig csak az első könyv, a második éppen hogy top10-es, és időközben amúgy már kijött hét vagy nyolc kötet), a szokásos zombikat, és most Batman is eléggé betámadt a maga 3-4. helyével. A 10. helytől lefelé viszont helyreállt a szokásos manga + Sompolygó Sírontúliak állapot.

Mivel a nem kicsit pofátlanul drága Batman egymagában annyi pénzt hozott, mint a két Infinity, és mert a DC bedobott még egy Forever Evilt és egy Sandmant is – no meg a Batman HC-k is tolták a szekeret –, így megint megverték bevételben a Marvelt. Igaz, nem sokkal, 31%-uk van azok 30,5%-val szemben, és a példányszámoknál már fordított az állás, ám attól még jelenleg a csúcson vannak és hazavihettek több mint 15,6 millió dollárt. A DC sikerében persze az is közrejátszhatott, hogy kerek 100 új kiadványuk + 29 új könyvük volt a konkurencia 78+35-jével szemben.
Az Image sem panaszkodhat, a kis kunsztjuk 9%-os bevételrészesedés felé vitte őket, szeptemberhez képest cirka 1,3 millióval többet vágtak most zsebre. Úgyhogy most a szuperhősrajongók kiszipolyozása után az indie-olvasókat is jól megkopasztották. Már csak a Dark Horse-nak és az IDW-nek kének lépnie egy hasonlót, és elbúcsúzhatunk a 2014-es első negyedévtől. Ó, és amúgy Star Wars ide vagy oda, az IDW a amerikai szamurájnak is köszönhetően majdnem 1%-kal a DH előtt végzett.
Az egyszázalékosok klubja most igencsak népessé vált, hisz a Dynamite-on és a Boom! Studioson kívül bejutott a figuraforgalmazó Eaglemoss, az Archie (egyértelműen az Archie in Afterlife-nak hála), az Avatar Press (fogalmam sincs, miért, semmi kiemelkedőt nem mutattak – habár ez jóformán a cég egész történelmére igaz) és a ZeneScope is (lásd az avataros megjegyzést).

Szinte döbbenetes, de a múlt havi nagy DC-dömping ellenére egy hajszállal sikerült túlszárnyalni a füzetek bevételében a szeptemberi számokat (kösz, méregdrága Batman!), ám ez semmi a kötetek +16%-ához képest, ami így kihozott egy 4,6/0,5%-os (bevétel/példányszám) emelkedést egy hónap alatt.
Ebből persze következik, hogy az előző októberhez viszonyítva is komoly emelkedés történt, ám itt a füzetek állnak sokkal jobban, míg a kötetek mínuszban vannak. Egy éve jelent meg a második Superman: Earth One, az első Saga-tpb, és persze eladtak egy nagy rakás második Walking Dead-compendiumot, úgyhogy nem csoda, hogy nem szárnyalták most túl ezt.
A két erős hónap persze jót tett az éves gördülő statisztikának is, szűk 8%-ról szűk 10%-ra nőtt az idei összesített teljesítmény az előző év hasonló időszakához képest. Ám továbbra is erősen kérdéses marad, hogy ez meddig marad így, mielőtt az olvasók pénztárcája közli, hogy eddig bírta. Különösen, hogy az USA némi gazdasági nadrágszíjhúzásra készülődik mostanság.

A cikk végi szokványos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Előzetesen: A mostani cikkben annyi zsurnalisztikai objektivitás sem található, mint a Fox Newsban – akármennyire fizikai képtelenségnek hangozzék ez. (Vagy másképpen: messzebb áll a kívánatos pártatlanságtól, mint Kiszel Tünde a szintaktikailag helyes összetett és bővített mondatoktól). Aki összeszedett elemzésre vágyik egy bő kétezer szavas fröcsögés helyett, az keresse fel a lenti linken az ICv2 rövid áttekintőit. A DC most nagyon kivágtam nálam a biztosítékot az augusztus végi/szeptember eleji manővereivel. És ezt most meg sem próbálom tompítani a cikkben.

Mielőtt belefogunk a szeptemberi amerikai képregényes helyzet értékelésébe, előre kell bocsátanom valamit: nem azért fogom most gyalázni sokat a DC-t, mert a cikk előtt megjelent írás úgymond erre kötelez. A DC szeptemberi manőveréről akkor is ilyen negatívan ítélkeznék, ha semmiféle ismerettel nem rendelkeznék a szerkesztőségükben uralkodó állapotokról, ugyanis nem kell hozzá diploma, hogy az ember rájöjjön, amit tettek, arra a „kontraproduktív” a leginkább visszafogott kifejezés.

(Megjegyzés: Itt most egy – újabb – nagyon hosszú kirohanás következik a DC ellen. Akit csak a lista érdekel, görgessen a következő dőlt betűs szakasszal kezdődő bekezdésig.)
Ugyanis a DC tarolt. Nem a top10-ben, nem is a top25-ben, hanem átlagosan. Szeptemberben jelent meg a Trinity War utóhatásával foglalkozó Forever Evil című… nem is tudom… átfogó event… átmeneti irányvonal… gigantikus marketingblöff… szóval a Forever Evil nagy felvezetése, ami Villan's Month (Gaztevők hónapja) néven ismert, és amely során az összes sorozatukban a főszerepet egy hónapra a címszereplő helyett annak egyik ellensége veszi át.
Ez még így önmagában nem lenne annyira elítélendő. Marketingszagú, igen, kizökkent minden létező sorozatot a medréből, akár tetszik az írónak, akár nem, de ennél rosszabbat is élt át az amerikai képregényes kultúra. Ha csak ennyi lenne…
Ám a DC-nél valakinek nagyon elgurult a gyógyszere, és minderre rátett két lapáttal. Egyrészt nem elégedtek meg annyival, hogy egy sorozathoz egy ilyen köztes részt hozzanak ki, nem. Kilenc sorozat kapásból négy ilyet kapott, a többi kettőt, és mindegyik a Marveltől eltanult ritka hülye .1-es számozást követi. Összesen majdnem 130 új füzetet hoztak ki. A kilencvenes évek legsötétebb korszakában nem volt ennyi új kiadványa egy kiadónak.
A következő lapátot egy borítós mutatvány jelentette. Találtak egy módszert, amivel a hologramoknál is észveszejtőbben átlátszó trükköt alkalmazhattak: 3D-s borítókat nyomtak ki. Amiken igazából nincs az égvilágon semmi olyan, ami ne lehetne egy szokványos borítón. Annyira, hogy az összes 3D-s borítóból mindenféle átalakítás nélkül nyomtak sima 2D-seket.

És hogy szép legyen, az egészet tetézi még két dolog. Az első, hogy ezek a 3D-s borítók olyan mocskos drágán készíthetők, hogy a DC igazából a négy dolláros borítóár ellenére az összes ilyen füzeten pénzt veszít. Ezt az apró tényt tartsuk észben a cikk végéig.
A másik, hogy nem csak drágák ezek a borítók, de bonyolultak is: egy nyomdában tudták elkészíteni őket, és annyi előrendelés érkezett, hogy azok felét sem teljesítették. Egyes képregényboltok arról számoltak be, hogy a rendelt mennyiség alig 5%-a érkezett csak hozzájuk. És erről nem csak a DC-nek panaszkodtak, hanem a twitter és hasonló csodák segítségével az egész USA-nak. Vagy legalábbis a képregényolvasó részének.
A képregényboltosok nagyon, nagyon, de nagyon mérgesek most a DC-re. Ez nem vicc. Iszonyatosan ki vannak bukva, mert a vásárlóik idegesek a rendelésük felszívódása vagy átalakulása miatt (hivatalosan sima 2D-s borítót kellene adni nekik akkor is, ha csak az ócska kunszt miatt akarták a füzetet, mert kíváncsiak voltak), amit a boltokon vezetnek le, akik pedig a Diamondon, ami semmiről se tehet… csakhogy a DC mindenkivel közölte, hogy akinek siráma van, az a Diamondnál panaszkodjon, őket nem érdeklik a terjesztési gondok. Akkor sem, ha az 100%-ban az ő hibájuk, mert bizonyítottan tudták, hogy teljesíthetetlen a rendelés, és mégsem tájékoztattak senkit, csak az első szállítmány megérkezésekor. És nem, ezért ott nem lehet őket jogilag felelősségre vonni tudatos megtévesztés címén.

(Megjegyzés: nagyjából itt ér véget a DC-ellenes morgás nagyobbik része. De az igazi majd a cikk végén jön.
Habár a DC remek számokat mutat a listán, ám a rendeléseket csak részben teljesítette, továbbá jóformán egyetlen „normális” füzete sem jelent meg most – ami hasonló esetet eredményez, mint a nulladik számok hónapjában. Emiatt aztán nehéz pozicionálni őket a listán. Ezért most egy kissé különleges módszert alkalmazok: a Marvel címeinek helyét vizsgálva kerülnek szóba a DC füzetei.
Az Infinity várható módon igen hamar lement 200e alá, egész pontosan 120e környékére. A második és a harmadik szám eléggé szorosan áll egymás mellett az ezüst- és bronzérmes helyen – nem sokkal maradtak le a DC Forever Eviljének első számától, ami ahhoz képest, hogy egy teljes univerzumot érintő mega-giga-mindentátformáló-über-brutál-teljesenátalakító esemény, elég gyengén kezdett ezzel a 135e-rel. Ezzel gyakorlatilag a múlt havi Superman Unchained szintjén van első számként. Ez nem fest túl rózsás jövőt elé. Habár a címe legalább most meglepően akkurátus képet fest a gazdájáról. És ebbe én beleveszem az íróját is, mert Johns az elmúlt időszakban majdnem olyan vehemenciával igyekszik tönkretenni mindent, ami jó a DC-ben, mint 2007 környékén Bendis a Marvel-univerzumot. Nagyon tisztelem Geoff Johnsot azért, hogy 2002 környékén szinte csodát művelt a DC-vel, de amit mostanában elkövet írás címszó alatt, az már lassan fizikai fájdalom okozására alkalmas.

De ha már írók, akiktől a falra szokásom mászni… Bendis X-es eseménye X-crossoverhez képest szépen kezdett, 114e példánya majdnem a B-Men másfélszerese vagy a Wolverine and the X-Men duplája.
Ám ezzel sem érnek most az Avengers nyomába. Hickman sorozatait (nos… sorozatát, mert csak az Avengers v6 emelkedett… és annak is egy füzete a kettőből…) egyértelműen az Infinity nyomja meg, de most nem ezek számítanak, hanem az, hogy a Marvel indított egy új Avengers-ongoingot. És most őszintén írom azt, hogy már tényleg fogalmam sincs, hanyadikat. (Oké, a listát leszűrve megnéztem: a kilencediket. Ami több, mint ahány X-es sorozat volt a kilencvenes években.) A Mighty Avengers (aminek fogalmam sincs, mi a sorozatszáma, mert igazából hetesnek kellene lennie, de lehet kettes is) két fő jellegzetességgel bír: egy Ewing írja és kifejezetten jól… cserébe pedig Greg Land továbbra is vállalhatatlanul rossz rajzai ijesztik el tőle az olvasókat. Pedig a Dallasból átigazolt nevű író művét nagyon, sőt, Avengershez képest meglepően jóra értékelték, szóval ha kipaterolják onnan Landet, akár még lehet is valami ebből a címből. Amúgy ez volt az utolsó a százezresek közül, amit a Batman 23.x-ek ölelnek körbe, akár egy szép koszorú.

Hála az égnek a Superior Spider-Man nagy sebességgel magára talált és visszajött 80e fölé, így talán még elkerülhetjük egy ideig Peter Parker visszatérését. Cserébe a Guardians of the Galaxy a két hónappal ezelőtti 110e-ről lehuppant 69e-re. Tudom, hogy Bendis páratlan érzékkel bír az olvasók tömeges elriasztásához, de ez már nevetséges. Ráadásul még egy valóban tehetséges író is ott volt mellette. Igaz, ahhoz képest, hogy az eredeti fáma arról szólt, hogy Gaiman írja majd a sztorivonalat, a füzetben már csak „konzultánsként” szerepel. A jelek szerint Bendis egója még őt is elűzte.

Azért persze nem csak a két nagyra kell számítanunk, ha a vásárlók lehető legnagyobb kihasználásáról van szó, a kicsik is ha egyszer pénzszagot éreznek, rögtön ugranak rá. És most nem az Image-re vagy a nemrég még legkapzsibbnak számító IDW-re gondolok, hanem a sokak szemében egyfajta tiszta, alkotóorientált képpel élő Dark Horse-ra, akik jól ráéreztek arra, hogy mivel kaszálhatnak nagyot. Először is ugye volt egy viszonylag nagy sajtókampány arról, hogy Lucas engedélyezte nekik a legelső Star Wars film (fiatalabbak kedvéért: az Új remény alcímmel ellátott negyedik epizód) első kidolgozott vázlatának adaptációját. Lehet, Lucas úgy érezte, ha képes a nevével eladni egy olyan Star Wars-sztorit, ami nem egy rakás trágyahalom, az segít a már évek óta nem létező szakmai és általános hírnevének. (Ami ugye annak fényében, hogy a közvélekedés még mindig az, hogy Disney vagy nem Disney, Lucas nélkül a Star Wars innen már csak jobb lehet, egy eléggé ostoba ábránd.) Mindenesetre a rajongók rákaptak a csalira és 78e eladott példánnyal a 14. helyre és a kicsik dobogójának élére küldték a Lucas Draft alcímet kapó minisorozat nyitányát, amit a DH csupa szívjóságból négydolcsis áron küldött közéjük. A sima Star Wars ongoing – és a portfóliójuk nagyja – egy dollárral olcsóbb…

Ezzel persze az ős-SW verte a Walking Deadet, bár könnyen lehet, hogy a következő hónapra a Kutyagoló Kriptaszökevények visszaveszik az első helyet.
Amúgy ha a Star Wars nem lenne, az Image megint mesterhármast csinált volna, mert a Saga és a Jupiter's Legacy – ami meglepően gyorsan elkészült Quitelyhez képest – rögtön ott van 3-4. helyen. Mögöttük az IDW köszönt be egy újabb licenccel, ami egy új Powerpuff Girls (Pindúr pandúrok) minisorozatot takar. Majd az Image megint emlékeztet minket arra, hogy ha az erkölcsi értékek hiányáról van szó, bármikor birokra kelnek az Avatarral, mert az új Fraction-minijük körüli marketinges fogások nem is leplezik, hogy a „szexszel mindent el lehet adni” elvre épülnek. A címe Sex Criminals, és egy olyan párról szól, akik úgy képesek megúszni egy bankrablást, hogy közben végig kefélnek. Vagyis egy sima Bonnie és Clyde, csak sokat lehet benne kufircolni kamera előtt – de persze úgy, hogy az álprűd amerikaiak ne bukjanak ki rajta, vagyis semmi explicit dolog nincs benne. (Ebből a szempontból szerintem az USA-nál értelmetlenebb országot aligha találunk: mindennek a szexről kell szólnia úgy, hogy közben nem mutathatunk szexet. Logikus.) Amúgy maga a sztori a kiadó pofátlanságát leszámítva szerencsére jóval összerakottabb és kevésbé arcba mászó. Elvégre csak Fractionről van szó.

Az Aspen e havi újdonsága egy vadonatúj Executive Assistant Iris-mini. Ha valaki nem ismerné, egy kínai titkár- és orgyilkosnőről szól. Alapvetően egy átlagos hangulatú, főleg akcióra kihegyezett franchise egy dögös női címszereplővel. A se nem rossz, se nem jó kategória, de cserébe sokat ábrázolhatják Irist teljesen meztelenül azzal az indokkal, hogy ázsiai és van egy marha nagy tetoválása, amit mutogathatnak.
Az Avatar pedig megint próbálkozik, ezúttal a marveles exkluzív szerződésétől megszabadult Hickmannel, aki egy olyan minit indított náluk God is Dead címen, amelyben visszatérnek a mitológiai istenek. És akármilyen hihetetlen, nem kezdik el rögtön kamera előtt puszta kézzel széttépni egy nagyváros lakosságát, cserébe viszont sok meztelen női szexrabszolga és istennő szerepel benne. Elvégre ez egy Avatar-képregény, szóval meglepő lenne, ha értelmes tartalommal akarnának bármit eladni az olcsó szex és/vagy az ultraerőszak párosa helyett.
Amúgy ez a második számra visszább megy és az egész stiklije az lesz, hogy az istenek egy világtérkép előtt stratégiai megbeszélést folytatnak arról, hogyan győzzék le a katonáikkal az USA hadseregét (mint tudjuk, a bolygón csak egy hadsereg van, az is Észak-Amerikában, minden más nemzet gyáva és azonnal behódol), majd az északiak mindenkit elárulnak, mert mekkora királyság, hogy a marveles Thort egy alamuszi féregnek mutassuk. Vagyis egy halál sablonos űrinváziós sztori, ahol a marslakókat pár istenre cserélték, akik ugyanúgy egy holotérkép előtt tervezik el a hadmozdulataikat. És most így megspóroltam mindenkinek egy roppant unalmas minit.
Ó, és kezdetét vette elvileg az utolsó Locke & Key mini. Hogy valami tényleg jóról is essen szó az Avatar után.

Kötetek terén a Diamondnál az East of West és a Star Wars ongoing első, illetve a Walking Dead kilencedik kötete mutatott fel jó eredményt a harmadik JLA HC mellett. Könyvesboltokban a zombikat megelőzte most a Sailor Moon első kiegészítő kötete (rövid sztorik gyűjteménye), az Attack on Titan első része meg továbbra is jóval magasabban van, mint a második. Kezd a három évvel ezelőtti Walking Deadre hasonlítani, aminek az első könyvét lassan egy nagyságrenddel több ember vette meg, mint a következőt. Csak ez most egy japán import.

(Nagy levegő… visszatérünk a DC szapulásához…)
A DC szeptemberben elvitte a piac 40%-át bevételben és 45%-át példányszámok tekintetében. Ehhez 129 új füzettel árasztotta el a boltokat, majdnem félszázzal többel, mint augusztusban. Közel kétmillióval több füzetet adtak el, mint bármely előző hónapban, a bevételük pedig ezáltal körülbelül nyolcmillió dollárral nőtt. A múlt havi (augusztusi) és az egy évvel ezelőtti szeptemberi számokat közel 25, az éves gördülő statisztikát 10, az előző negyedévhez mért összesítést 4, a tavalyi harmadik naptári negyedévhez viszonyítottat majdnem 8 százalékkal húzták fel.

És ez valójában most a bajom velük. Ezért vagyok ennyire iszonyatosan berágva a DC-re. Nem az alkotókkal való bánásmód miatt, az csak bosszantó. Nem az állandó hazudozásaik, tereléseik vagy felelősségáthárításuk miatt, mert az inkább alantas és megvetendő, plusz az Apple-nek hála már eléggé hozzászoktunk az ilyen bánásmódhoz. Hanem azért, mert egy negyvenmilliós piacból csak azért erőszakoltak ki nyolcmillió dolláros pluszköltséget, hogy a szeptember végén lezárt üzleti évet egy nagyon szépen felfutó görbével fejezzék be. Egy nyavalyás trendgörbe kozmetikázásáért 20%-os többletterhet szabadítottak a vásárlóikra.
És még ezt is elba…ltázták, mert a 3D-s borítók előállítási költsége miatt a tiszta profitjuk esélyes, hogy csökkent szeptemberre, vagyis a legegyszerűbb gondolkodásvilágú befektetőiknek fontos két statisztikát (nyereség és nyereséghányad) igazából rontották. És mégis, bármibe lefogadom, hogy a Warner igazgatótanácsának simán be tudnak adni egy olyan kimutatást, amely szerint minden szempontból sikeres volt az akciójuk.
Amellyel elidegenítették maguktól a termékeik egyetlen viszonteladói közösségét.
És amellyel szinte soha nem látott mértékű túlterhelés alá tették a piacot. A karácsonyi szezon előtt másfél hónappal.
Csak gondoljatok bele ebbe: egy negyvenmilliós piacot arra késztettek év vége előtt, hogy toljanak be nekik még nyolcmilliót. Szerintetek ez milyen hatással lesz majd rövid- és középtávon az eladásokra úgy, hogy egy hónap és megkezdődik a karácsonyi bevásárlás? Mi lesz az esélye annak, hogy hathónapos távlatban a piac nem veszi vissza kamatostul ezt a most kölcsönzött nyolcmillió dollárt, ami a mostani mediánárral számolva 2,1 millió példányos kiesést jelenthet? Van itt valaki, aki szerint az USA-béli olvasók vannak már 2013-ben olyan anyagi helyzetben, hogy megengedjenek maguknak egy ekkora többletkiadást úgy, hogy közben a vásárlóérték ne essen közvetlen utána? Lehet ennyire rugalmas ez az amúgy eléggé irreguláris piac egy ilyen kunszt gond nélküli kivédéséhez?
Megérte egy nyamvadt trendgörbe miatt mindez, hogy DiDio büszkélkedhessen, a vezetése alatt hogy megerősödött a DC Comics, miközben arra sem képesek, hogy az Arrow című, roppant sikeres televíziós sorozatuk társult kiadványát minden háromszázadik nézővel megvetessék adott célkorosztályon belül?

A kicsik közül az Image most is tartotta az első helyét, és a Dark Horse most még közelebb volt az IDW-hez, amit tényleg csak a Pindúr pandúrok mentettek csak meg a roppant erős Star Warsszal szemben. A Dynamite-nak pedig megint rossz hónapja volt, a Boom! Studios ismét a nyakára mászott.
Mivel a DC elárasztotta a piacot, így a fentiek az egyszázalékosok klubját is jelentették egyben. Rajtuk kívül az Eaglemoss bevételben, a Valiant pedig példányszámban volt viszonylag a határértéken, illetve a fentebb említett mininek hála az Avatar is egészen jó hónapot zárt.

A bejegyzés végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

A nyár végén a Marvelnél kissé zokon vehették, hogy a DC-nek sikerült egy hatalmas nagy hajrával megelőznie őket, ezért augusztusban a rend kedvéért nem picit lekörözték örök riválisukat. Amiben nagy segítségükre volt egy esemény, amit már nagyon régóta és nagyon sok címben készítenek elő. És ez Bendis hasonló módon hirdetett történeteivel ellentétben azért cseng inkább igaznak, mert az elkövetője, Hickman, gyakorlatilag a Marvel Now! kezdete óta mást sem tesz, mint mindenhová kiplakátolja, hogy nézzétek, ebből egy nagy eventet csinálok másfél éven belül!

A bevezetőben említett event az Infinity, amelyről valószínűleg azok, akik olvassák majd, írnak hideget és meleget is. (Gondolom, feltűnt már az olvasóknak, de ha nem, álljon itt: olyan két éve nem igazán olvasom a friss képregényeket, inkább csak szemmel tartom, hogyan alakul a kinti helyzet.) És amelyet Hickman a két Avengersében már több mint egy éve alapoz, de ha hinni lehet nekik, akkor ebben teljes mértékben társa volt Loeb és Bendis is a Nova v5-tel és a Guardians of the Galaxy v3-mal. Utóbbi amúgy meglehetősen hihetetlennek tűnik. És nem a szokásos Bendis-ellenes kirohanásaim miatt, hanem mert tény, hogy BMB még a szerkesztőinek sem hajlandó elárulni, miket tervez, emiatt születtek olyan imádni való dolgok, mint a House of M és a Secret Invasion főminijei és melléksorozatai között fennálló ellentmondások. Az, hogy most más nagy sztorijának dolgozik alá és nem ő áll a középpontban, az elmúlt tizenegy évben szinte hallatlan volt. Még az elvileg egyedül Aaronra bízott Avengers vs. X-Mennél is ott legyeskedett.
Maga az Infinity amúgy természetesen első helyen nyitott, méghozzá nem is akárhogyan: 205e példánnyal, melyek darabja ötdolláros borítóáron jött ki. Ez egymillió dolláros bevételnek minősülne, ha lenne olyan vadbarom a tengerentúlon, aki olyan ostoba, hogy borítóárat ad egy papírfüzetért. (Igazából csak az iPad-esek nyúlják le, mert azok valamiért nem fogják fel, hogy lehúzzák őket. Ez biztos valami apple-ös dolog, megszokták, hogy ugyanazért legalább másfélszer annyit fizessenek, csak mert.)

Valószínűleg az Infinity lenne a megfelelő apropó arra, hogy beteljesüljön az előző cikkben tett ígéret a Thanos Rising véleményezéséről. Ami most elmarad. Végleg. Nem azért, mert nem olvastam – tényleg megtettem –, hanem mert egyszerűen nem elég silány ahhoz, hogy az ember szétszedje. Egyszerűen csak… silány. Olyan, mintha Anakin Skywalkert lecserélnénk egy tizenhárom éves kissrácra, aki ahelyett, hogy egy láthatóan fejlődésben elmaradt hisztis óvodásként vérnyákolna, ahányszor a galaxis nem úgy forog, ahogy ő azt a kis buta fejében elképzelte, inkább egész nap a nagy világfájdalmában sóhajtozik. És persze a kitaszított fura gyerek felnőve egy sorozatgyilkossá válik, mert a Titánon az amúgy elég gyengének tartott amerikai iskolarendszert alkalmazzák és ott is minden gyerek gonosz, vagyis a sarokban duzzogó lúzer felnőve sorozatgyilkos lesz, mert ennél klisésebbek csak akkor lehetnénk, ha lenne benne egy csillogó vámpír és egy személyiséget nélkülöző liba. De összességében tényleg olyan, mintha Anakint betennénk a Howling: Rebornba.

Bár a Marvelé az első hely és a piacvezetés, a DC-nek továbbra is érvényes bérleti szerződése van a top10-re. A Superman Unchained eldobott ugyan még 30e olvasót, de így is bőven 100e felett van, akárcsak a most megint csak kicsit gyengülő Batman v2. Sőt, a Trinity War nevű… izének hála a két Justice League is ott van 4-5. helyen, 100e környékén. Ami ahhoz képest, hogy mindkettő esetében a nem megfizetett kritikáknál a pozitív mezőben rendre szinte csak annyit találunk, hogy „szépek a rajzai”, elég jó teljesítmény.
A Batman/Superman esetében továbbra sem tudni, hogy akkor most elkaszálódott a rossz első benyomás miatt, vagy képes tartani a helyét. Az öt százalék környéki esés még mindig egy természetes folyamat részének mondható. És a füzet megint olyan közepesen jónak minősült az ítészek szerint, bár nem lenne meglepő, ha pusztán az alkotói párosítás (Greg Pak és Jae Lee egy kvázi alternatív világon, vagyis viszonylag kis megkötéssel) vinné a szekeret. Őszintén megvallva emiatt a kombó miatt lehet, tényleg lesz valami friss, amibe belekezdek, mert ez egy olyan összetétel, ami birizgálja az ember képzeletét. Akkor is, ha Pak amúgy soha életében nem írt még elfogadható sima szuperhősös sztorit… helyette zseniális fantasykkel látta el az olvasókat szuperhősök címén.

A Marvelnél ezalatt a három fő franchise érdekes marakodása újabb fordulatot vett. A Superior Spider-Man a kimerülés jeleit mutatja, ami azért rossz, mert akkor a szerkesztőség elkerülhetetlenül elgondolkodik a lehető legrosszabb lépésen, amit csak megtehetnek: visszahozzák Peter Parkert.
Hickman Infinityje miatt a hozzá szervesen kapcsolódó Avengers rögtön ugrott tíz százalékot (és ezzel minden harmadik Infinity-olvasó vásárolt magának egyet), amivel megelőzte a B-Ment és az X-Ment is. Amik amúgy az X-részleg jó szokásához híven egy saját crossoverben vannak, távol a Marvel-univerzum maradékát lefoglaló nagy világmegváltó eseménytől. Eddig ugye az volt a trend, hogy az X-es crossoverek messze jobbak voltak a nagyobb párjaiknál, de most ugye Bendis írja a Battle of the Atomot. Bár az még nem kezdődött el augusztusban, szóval ki tudja, mi lesz belőle. Lehet akár jó is.
Az X-Men v4 pedig még mindig egész jól áll, aminek örülünk.

Közbevetés: igazából azért nem esik szó a Marvel és a DC nem top címeiről, mert egyrészt senki sem jelezte a hiányukat, másrészt tényleg semmi izgalmas nem történik ott, legfeljebb egy-két sorozat villant időnként valamit. Ám alapvetően mindegyik a szokásos „kicsit esik vagy stagnál” viselkedésmintát követi, az igazi mozgás továbbra is csak felül van. Ha esetleg valami okból kifolyólag ez érdekelt valakit.

A kicsik közül természetesen az Image visszavette a vezető szerepet. A Walking Dead nagyon beállt erre a 70e környéki szintre, amivel állandóan a top10 környékén táncol, de a DC nem nagyon engedi be oda. Ezzel amúgy a Sompolygó Sírszökevények háromszor jobban állnak, mint mondjuk öt éve, amikor a tévésorozat híre csak egy másfél éve fennálló butuska pletyka volt.
Második helyen természetesen a Saga áll, amit a Star Wars v2 követ. Ezzel a rend gyakorlatilag helyreállt a kicsik toplistáján. Annyira, hogy ha kivesszük az Aspen újabb egydolcsis egyhavi csodáját (ami amúgy most Overtaken névre hallgat, és a címével ellentétben nem a Fast & Furious-féle utcai autóversenyzésről szól, hanem egy tipikus sci-fi thriller) és egy újabb Image-féle első számot, akkor a lista akár a kistigrisek erősorrendjének állatorvosi lova lehetne. Minden pontosan ott van, ahol az ember számít rá. Ha nem lenne az új Red Sonja, hogy egy kicsit megbolygassa az életet, ez a bekezdés most rekordrövidségű volna. Talán így is az.

Kötetek terén az erős július után a Diamond forgalma egyszerűen kriminális volt, szót sem érdemes vesztegetni rá. Ezzel szemben a könyvesboltokban visszatért a mangaláz. A Naruto háromezer-nyolcszázhatvankettedik kötete ugrott az élre az Attack on Titan első és a Sailor Moon (kvázi) utolsó kötete előtt, amit amúgy még egy Saga is megelőz. Ezzel az Attack on Titan hivatalosan is piszok erős indítást tud maga mögött. Érdekes módon azonban a második kötet, ami szintén ott van a listán, jóval lejjebb található.
Ha levesszük az új Sagát és Walking Deadet, akkor a nyugatiakból semmi új nincs a listán, csak pár klasszikus, mint Miller TDKR-je (ami szerintem annyira ismert, hogy lassan senki se írja ki a teljes címét, mert minek), a Killing Joke vagy a Watchmen.

Az augusztusi DC-csoda után a Marvel visszavette a vezető helyét a kiadók között. 33%-os bevételi részesedést szedett össze a DC 30-ával szemben, és a példányszámoknál is megőrizte ezt a háromszázalékos előnyt. Ami így önmagában nem lenne nagy fájdalom a DC-nek, ám ha hozzávesszük, hogy most tényleg csakis a füzetek játszottak, és a DC majdnem másfélszer annyi címet küldött a ringbe… úgy már kétségesebb a helyzet. Nem tudni, hogy ez most megingás, vagy a DC-t tényleg kezdi utolérni az egymást követő botrányainak utószele. (Amelyről lehet, lesz egy külön bejegyzés itt, mert lassan olyan témává érik, melyet nehéz megkerülni.)
A kicsik között az Image megingathatatlan volt, de az IDW és a Dark Horse remek meccset vívtak, mindkét viszonylatban harminc ezrelék alatt volt köztük a különbség. De Simone Sonjájának hála a Dynamite is elkerülte végre azt a szégyent, hogy a Boom! Studios is megelőzze. Tény, hogy nagyon kedvelem a gyerekeknek szóló képregényeket, de azért valahol furán venné ki magát, ha a Boom! pár CN-es licenccel lenyomná a Dynamite iszonyatosan erős licencportfólióját (amivel már így is sokszor szégyen, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni).
Ha már fentebb szóba kerültek kiadványok száma… sokszor hoztam szóba a Valiant-t, vagyis azt, amit ezen a néven támasztottak fel, miután megvették a védjegyet és a hozzá kapcsolódó címeket. Augusztusban ezen imprint alatt összesen hat füzet jelent meg, amiből öt egy összefüggő univerzumot alkot. És nulla kötet. A bevételben közvetlen felette álló ZeneScope (ami alig 0,4%-kal veri) tizenegy füzetet és három kötetet adott ki. Még eggyel fentebb az Avatar hét füzettel és négy kötettel áll, ám ezek jóval drágábbak is (példányszámban feleannyit adtak el, mint a Valiant és a ZeneScope). Vagyis ez a kis Valiant szinte nulla termékskálával majdnem lenyomja a nála jóval régebb óta üzemelő és több sorozatot (nem egyszer drágábban) futtató vetélytársait. És még nincsenek másfél évesek. Ez az a teljesítmény, ami szerintem kiemeli őket a jelenlegi mezőnyből, és amely miatt ennyiszer előkerül a nevük ezekben a cikkekben.

Mint fentebb írtam, augusztusban a kötetek abszolút nem játszanak: júliushoz és tavaly augusztushoz képest is több mint húsz százalékkal volt kisebb a forgalom ezen a téren. Mintha minden vásárló elköltötte volna a pénzét az Infinityre. De a füzetek helyzete sem jobb, mert júliushoz mérve 15, tavaly augusztushoz viszonyítva 10%-kal estek (mindkét téren). Ezzel ugyan az éves gördülő statisztika még mindig közel 9/7%-on áll, de most ez a gyenge hónap szinte teljesen lenullázta a zseniális júliust.

Végezetül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az észak-amerikai mainstream képregényipar szeszélyes egy jószág. Amint stabilan kiállok egy vele kapcsolatos tény mellett, jön, és legfeljebb három hónapon belül teljesen megcáfolja. Mint most a DC, ami igen szépen és látványosan bontotta a papírformát. Ez annak tükrében, hogy a kiadótól egyre több aggasztó hírt hallani (teljes szerkesztői anarchia és egyéb ilyenek), igen meglepő – a szó pozitív értelmében.

Ugyanis a DC most kissé 2011 végét idézi: a top10-ből hat helyet söpört be, onnan is rögtön az első kettőt. Egy-két éve még Geoff Johnsról mondhattuk azt, hogy a kiadó fejőstehene volt, akinek a füzetei – minőségüktől függetlenül – valahogy mindig a felső 25-ben landoltak. Most Scott Snyder vette át ezt a szerepet. Az általa írt – és nem mellékesen a cég társkiadója, Jim Lee által rajzolt – Superman Unchained második száma továbbra is az élen áll 165e példánnyal, mögötte pedig a Batman v2 következik 132e füzettel.
Ezzel az Unchained meglepő módon alig egyharmadot esett, ami második számra, pláne ilyen irgalmatlanul erős indításnál, szinte példátlan. A Batman v2 pedig szokásához híven most megint esett, ám ezzel még mindig a három hónappal ezelőtti szintjén van. Ennyire hullámzó felső kategóriás magazin talán még nem is szerepelt ebben a cikksorozatban, ha leszámítjuk a Marvel folyamatos reklámkudarcait az Amazing Spider-Man Brand New Day alatti időszakában (amikor előfordult, hogy három füzet alatt 20-30 százalékos ingadozást mutattak az eladások).
A Marvel a Guardians of the Galaxy v3-at küldte be a dobogó végére. Ami azért is fura, mert múlt hónapban ez még egy hetvenezres sorozat volt, most meg felment 110e fölé. Valahogy nehezen tudom elhinni, hogy mindössze attól, hogy ide is bekerült Angela, rögtön másfélszeresére emelkedett az olvasótábor. Pláne, hogy ez a különbség a Spawn jelenlegi vevőkörének háromszorosa, tehát még a múltkori Age of Ultron-os elméletem sem alkalmazható.

És ezzel a Marvel el is búcsúzik a százasoktól, ahova a DC azért még kegyelemdöfésként beküldött egy Justice League v5-öt és egy második Batman Annualt. Előbbi amúgy azért emelkedett ilyen döbbenetesen (nos, a színvonalához képest döbbenetesen), mert itt veszi kezdetét a DC idei eventje, a Trinity War, amiben összeeresztik a Ligáikat egy nagy bunyóra, hogy aztán utána elhozzák a saját kis Dark Reignjüket. Utóbbi meg egyrészt azért, mert Batman, másrészt meg Snyder egy nulladik éves sztorit írt bele. Hogy ez most átírja-e Miller régi hasonló történetét vagy sem, sajnos nem tudom.

Még mindig a DC-nél maradunk, ugyanis itt van a Batman/Superman második száma, ami egymaga képviseli a kilencvenesek halmazát. Tény, hogy ez egy negyven százalékos olvasóvesztéssel egyenlő, ám itt furamód nem elhanyagolható esélye van annak, hogy ez a szám visszamenjen a hat számjegyűek közé. Ugyanis a második füzetet Jae Lee már teljesen végigrajzolta (igaz, ez sokszor az olyan apróságok rovására ment, mint a hátterek), ráadásul szinte mindenhol jobb értékelést kapott, mint a sorozat nyitánya. A legtöbb negatívum igazából csak az írójára, Pakre jellemző álmos vontatottságra érkezett. Meglehet, ez a sorozat később figyelmet érdemel majd.

A Marvel háza táján a B(endis)-Men és Slott Superior Pókja közötti rövid csata igen gyorsan véget ért, ugyanis előbbi öles léptekkel indult el lefelé: két szám alatt majdnem 15%-os az olvasóvesztés. Pedig a sorozat eddig meglepően stabilnak tűnt, és különösebb változás sem állt be rajta. A másik fél részéről meg Slott két ASM-je mögé odakerült (valószínűleg csak erre a hónapra) a Superior Team-Up, amelyet a vagy-bejön-vagy-nem jellegű sorozatok egyik nagymesterére, Chris Yostra bíztak, és amelyben a klónos mizériát folytatják a Sakál (n+1)3-edik klónjával és Ben Reillyvel – aki most vagy visszatért… vagy nem (update: közben kiderült, hogy nem). A kezdet alapján amúgy most sokan arra teszik a pénzüket, hogy az utókor ezt Yost olvasható címei közé jegyzi majd.
Ugyanekkor az Avengers–X-Men háború újabb fordulatot vett, mert az Uncanny Avengers visszaékelődött a kettő közé (ami valahol illő is), és az Angyalok most enyhe erőfölényben vannak az X-ekkel szemben. Szerencsére az X-Men v4 továbbra is tartja magát az egész kupac alján, elszakadás nélkül, aminek örülünk, mert még mindig az X-csajokról szól, akiket szeretünk. Nagyon.

A két nagy vegyes hírei között szerepel, hogy a Catwoman v4 átkeresztelődött Batman and Catwomanre (Batmannel ugye most mindent el lehet adni), a Marvel meg mindent, ami a Pókhoz kötődik, Superior címmel látott el a Foes minisorozattól kezdve a legújabb, továbbra is senkit sem érdeklő Carnage-miniig, amit megint csak Crain borítóival akarnak eladni. (Nem vicc, átlag 50%-os értékeléseket kap, amiből 49% a borító.) A Hawkeye pedig kapott egy Annualt. A Hungerről majd akkor írok, ha rájövök, hogy mi a fenét akarnak vele. A Thanos Risingról meg a következő cikkben, ha nem felejtem el. Sok jóra senki se számítson.

A két nagyon túli élet természetesen megint a zombikkal kezdődik, ami mögött egy első blikkre örvendetesnek látszó hír bukkan fel: az Aspen indított egy vadonatúj Fathomot (még a címe is ez: All New Fathom), amit a legtehetségesebb írójukra, Wohlra bíztak, ráadásul Konat személyében találtak egy rajzolót, aki egész ügyesen hozza a néhai Turner stílusát. Így az ötvennégyezer példány annyira nem is meglepő, ám sajna ezt csak az egydolláros árnak köszönheti, nem másnak. Harmadik helyen természetesen már megint Image van Hickman East of Westjével. A múlt havi Lazarus várható módon megfelezte magát, Jupiter's Legacyra meg amúgy se számítunk a következő cirka kétmillió hónapban.
A Star Wars természetesen továbbra is tartja magát, ahogyan a pónik is. Az érdekességet a felső tízben most a Dynamite Entertainment szolgáltatja, akik végre belekezdtek a lassan fél éve promózott sorozatukba: elindult a Red Sonja v5, az írói székben Gail Simone-nal, aki talán jelenleg a legmegbízhatóbb színvonalú író az amerikai mainstream képregények háza táján. És nem, a fene se tudja, hogy van-e bármi köze a Dynamite eddigi kontinuitásához.
A Boom! Studios igazán érzi, hogy az Adventure Time jól megy nekik, mert indítottak még egy címet, ami majdnem ugyanannyi példányban kelt el, mint a másik kettő. Plusz a biztonság kedvéért – és mert nyár volt – kiadtak mellé egy különszámot is, laza öt dollárért. (Mondjuk nem is egy vékonyka füzet.) A Valiant pedig belekezdett egy új Quantum & Woody-sorozatba. Ez némileg… meglepő.

Kötetek tekintetében a Diamondnál összesen három szóra érdemes található, és igazából egyik sem akkora meglepetés, ha az ember szemmel tartotta az eddigi megjelenéseket. Első helyen a Hawkeye új tpb-je áll közel tízezerrel, utána az új Avatar, the Last Airbender-kötet, végül a Saga második tpb-je. Ami figyelemre méltó, hogy a listán eléggé lassú ütemben esnek a számok, aminek a cikk későbbi részében megmutatkozik majd az áldásos hatása.
A Nielsen adataiban az a legmeglepőbb, hogy a könyvesbolti top20 első felében összesen csak három Walking Dead van, és ott is csak az új tpb jutott be az első háromba a Sailor Moon lezáró kötete (kvázi lezáró… lesz még két extra) és az új Saga mellé. Az itteni lista érdekessége, hogy meglepően előkelő helyen van az amúgy szépen lebőgött Pacific Rimhez kapcsolódó antológia, amit az a kiadó jelentetett meg, amelyet eredetileg csak azért hoztak létre, hogy valaki kiadja Frank Miller életének főművét, miután mindenki más köszönte, és bottal se piszkálta meg.
Amúgy a könyvesboltiaknál most egy kicsit helyrerázódott a világ rendje abból a szempontból, hogy a mangák erősen képviselik magukat, köztük egy új és nagyon komoly elvárásokkal bíró sorozattal, az Attack on Titannel. Ami most Japánban az ultra-mega-giga őrület.

Térjünk át a Diamond összesítő jelentésére…
Ez az a pont, ahol a DC sikeresen megcáfolta a múltkori kijelentésemet, hogy akármennyire belefeszülnek, akkor se előzik meg többé a Marvelt. Hát most megtették. Csak bevételben és alig 0,16%-kal (potom 75e dollár, ami ilyen szinten még aprópénznek se számít), de megtették. 32,5% az örök rivális 32,34-ével szemben. Persze példányban a Marvel máris rájuk ver 36/34 arányban.
A kicsik közül újból az Image nyert, ám most alig fél százalékkal van az IDW előtt, amitől pedig a Dark Horse sincs olyan messze. Ahogy a BookScan listája, ez is már-már a régebbi állapotokra emlékeztet. A Dynamite-nak meg a jelek szerint lassan össze kell kapnia magát, mert a Boom! a CN-es adaptációival eléggé a fejére nőtt.
Az egyszázalékosok sorát az Avatar zárja (hogy miért, nem tudom, semmi különöset nem csináltak), de a példányszámok esetében az Aspen és a Valiant is meglépte ezt a határt. Előbbi egyértelműen az egydolláros Fathommal.

A DC-nek és a Hawkeye- illetve Saga-tpb-knek hála a július erős hónap volt. Piszok erős hónap. Júniushoz képest a bevétel 12, a példányszámok 9 százalékot emelkedtek, és ebből kikövetkeztethető, hogy most az eddig megszokottal ellentétben a kötetek húzták fel az összeget. Ugyanez érhető tetten a tavaly júliussal összevetett számokból: a 16/11 (bevétel/példány) százalékos emelkedés tetemes része a kötetek 26/18%-ának tulajdonítható.
Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy az éves gördülő statisztikánál a kötetek nagyon kiugorjanak, jelenleg inkább fej-fej mellett állnak a füzetekkel az éves 12%-os pozitív mérleg kialakításában. Amihez tízszázalékos példányszám-növekedés is társult. És ha hozzávesszük, hogy a digitális piac legalább hatszorosa a tavalyinak, kijelenthetjük, hogy az év eddig egy meglehetősen ígéretes növekedést mutat az észak-amerikai képregények világában. Az egyetlen igazán fontos kérdés azonban az, hogy ebből vajon mennyi lehet a teljesen új olvasó. És sajna erre jó pár évig aligha kapunk választ.

A cikk végén a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Júniusban az amerikai képregényeladások kapcsán három érdekes dologra is fény derült. Az első, hogy a DC nagy fellendülése csak a sors egy tréfája volt, mert akármilyen gigantikusat is dobjanak – mint ahogy júniusban megtették –, a Marvelt nem tudják leverni. A másik, hogy a Spawn olvasóinak táborát a jelek szerint igen könnyen meg lehet vezetni. A harmadik pedig, hogy a könyvesbolti terjesztésben sokkal nagyobb pénz lehet a képregénykiadók számára, mint azt sejtettem.

A DC igen erősen nyitott. Két új sorozatot is indítottak, és bár mindkettőben ott szerepel a címben Superman, ironikus módon mégis azt bizonyítják vele, hogy Batmannel manapság mindent el lehet adni a tengerentúli képregényeseknek. Az első helyen ugyanis a jelenlegi Batman v2 írójának és a DC alelnökének közös sorozata, a Superman Unchained található, ami negyedmillió példányával és ötdolláros borítóárával megmutatja nekünk, hogy a reklám ereje nagy, a kiadók pénzéhsége pedig még nagyobb. Kíváncsi vagyok, ha három- vagy négydolcsis kategóriába kerül, mennyivel több megy el belőle.
Második helyen egy érdekesebb példány található. A címe Batman/Superman. Igen, nem is leplezi, hogy immár Batmant tolja előtérbe, annak ellenére, hogy a sztori eddig inkább Superman köré összpontosul… pont, mint az korábbi, Superman/Batman címet viselő sorozatnál. (Megfigyeltétek már, hogy a Superman—Batman közös sztorikban általában Batman bukkan fel Szupi életében, mert fordított esetben az Acélember valószínűleg elég hamar lerendezné Batman aktuális dilis ellenfelét… mégis valahogy az egész sztoriban a bőregeret tuszkolják előtérbe?) A füzet legnagyobb vonzerejét valószínűleg az jelentette, hogy a reklám szerint Jae Lee rajzolta. Más kérdés, hogy nincs olyan elemzés vagy kritika széles e neten, ami ne említené, hogy ez egy icipicit (nem is olyan icipicit) hazugság, mert a füzet második felét nem Lee jegyzi. Ez könnyen megeshet, hogy elégé drasztikus esést eredményez majd a 140e feletti indítás után.

És igen, ez két olyan DC-füzet a lista legelején, melyet egy Lee rajzolt. És mindkettő dél-koreai. (Bár Jae már másodgenerációs.) Az élet néha érdekes apróságokat produkál.

Harmadik helyen a szokásos Batmant találjuk, ami annak ellenére brutálisan elverte az Age of Ultront, hogy annak utolsó füzete 16e példányt emelkedett a kilenceshez képest. Ez a szám megegyezik a Spawn júniusi eladásaival. Az Age of Ultron legvégével kapcsolatban a Marvel előre kiszivárogtatta, hogy szerepel benne a spawnos Angelica, akit Gaiman hajlandó volt átadni nekik. Nehezen írnám azt, hogy a kettő között nem látok összefüggést. Pedig az angyal szerepelt vagy másfél képkockát összesen. Azt is olyan jó spawnosan: egy véres levágott fej mellet pózolva megesküszik, hogy aki odarángatta, azt felkoncolja. Hát nem szép nézni, hogy húsz év után valami ugyanolyan konzekvensen gyatra, mint amilyennek mindig is ismertük?
Amúgy Gaiman annyira érdeklődik a figura iránt, hogy nem is veszi kezelésbe, behajítják a mostani Bosszúangyal-csapatok valamelyikébe. Mivel a tagság ott már közelít a nyolcvanhoz, valószínűleg különösebb gond nélkül elfér a többi nem használt szereplő mellett, és legalább mindig lehet egy félmeztelen csaj a borítókon.

A fenti Age of Ultron 10. száma amúgy zárja a 100e felettieket, a kilencedik rész már 94e példányon áll, éppen a JLA v5 felett. Ezzel a közel két éve egymást maró JLA v5 – Batman v2 közti különbség lassan eléri az 50%-ot.
A Marvelnél egy hasonló csata van most kibontakozóban. Slott Superior Spider-Manje eddig jól tartotta magát a legjobban fogyó ongoingként, ám Bendis All New X-Mene kezd stabilabbá válni, a mostani listán már fej-fej mellett vannak. Valami bámulatos, hogy Bendis – azok után, hogy megbukott a Bosszú Angyalaival, miközben elhasalt egymás után két ongoinggal – képes megtartani a vezető író szerepét a cégnél. Előbb az Age of Ultron szerepel jól mint nyári event – majd kiderül, hogy az lesz a következő Avengers mozifilm címe, bár ezen kívül nulla összefüggés van a kettő között, mert… nos, Whedonnak van esze –, most meg sanszos, hogy az övé lesz ismét a legtöbb pénzt hozó ongoing. És mindezt úgy, hogy egy jottányit sem változtatott a stílusán.

Ha már szóba került a filmes kötődés… A Kick-Ass harmadik felvonása egész szépen, a tizedik helyen indított, a Guardians of the Galaxy pedig az áprilisi mega-zuhanás után már alig esett, 75e példányával egészen szépen hozta az elvárásokat. Jobban megy neki, mint a JLA v6-nak, ami kicsi nagyobb léptekkel halad lefelé. Nem akkorával persze, mint a múlt havi vezető cím, az X-Men v4, ami a variánsoktól megszabadulva azonnal veszített 100e olvasót. Ezzel most kissé nyitottabbá tette a versengést az Avengers és a Bendisen túli X-részleg között, amely szerkesztőségek metszete, az Uncanny Avengers immár nyugodtan bukott ügynek nyilvánítható: májusban még legfelül volt ebben a kötegben, most a negyedik.

Nem csak a DC csinált az élen egy mesterhármast, az Image hasonló bravúrt hajtott végre a két nagytól megtisztított listán. Első helyen ismételten a Walking Dead szerepel, méghozzá eléggé magasan. A zombikat követi az olvasóit megfelező Jupiter's Legacy, ami a közel 50e-s eladásával még mindig egy top50-es cím, méghozzá bőven. Közvetlen mögötte (és ezúttal szó szerint, 33-34. helyen vannak) egy új minisorozat kapott helyet, Greg Rucka Lazarusa, egy sci-fi thriller egy financiális alapon működő, disztopisztikus társadalomról, ahogy az egyes családok minden erőforrásukat egyetlen tagjukba ölik, hogy ő védelmezze meg őket. Ja, és az ilyen-olyan (?)Shock című játékok mintájára akit kinyírnak, az egy pillanat alatt visszajöhet. (Nem írtam el, a BioShock rég elmarad ezzel az ötlettel a System Shock mögött.) Úgy tűnik, Rucka is szokott játszani.

A Dark Horse továbbra is a Star Wars ongoingjával szerepel az elegyben, míg az IDW még mindig leginkább a My Little Ponyt tudja felmutatni legerősebb címeként. Ami így érdekes kontrasztot alkot a második helyezettjükkel, amely az X-akták úgymond hivatalos tizedik évadát takarja. A Buffy után még egy híres és hosszú televíziós sorozat folytatja az életét képregényként.
Az Aspen e havi újdonságáról még életemben nem hallottam. Bubblegun a címe, és a leírása és a képek alapján az egész egy high-tech akció kaland, nem mellékesen pedig tömény fanservice. Továbbá a jelek szerint létezik még olyan nyugati képregényrajzoló, aki szerint a mellek tökéletes félgömb alakúak és nem hat rájuk a gravitáció.

Habár a Boom! Studiosnál úgy tűnt, nagy reményeket fektethetnek az Adventure Time mellé indított Regular Show-feldolgozásba, az már most, a második számra a nagy tesó mögé esett. Ám ez még mindig azt mutatja, hogy a régebben inkább a kommersz/goth horror/akciósorozatokra koncentráló kiadó számára furamód a gyerekképregények jelentik az előrefelé vezető utat.

Kötetek szempontjából a júniusról annyit jelenthetünk ki, hogy a Walking Dead erős volt, ám nem egy mezőnyt agyonverő módon. A képregényes és a könyvesbolti listán is a 18. tpb vezet, illetve utóbbinál jó helyen áll a két Compendium is. A boltokban amúgy most eléggé vegyes volt a helyzet, nincs igazán kiemelkedő köztük. Talán csak az emelhető ki, hogy a Man of Steel film kapcsán megugrott Straczynski Earth One-jának az eladása, de nem valami drasztikus módon.

Ugyanakkor a könyvek kapcsán egy érdekesség. Ha hinni lehet az ICv2 stábjának, akkor a piaci összesítés alapján igen érdekes képet kapunk arról, hogy az egyes szuperhősök mennyire jövedelmezőek az anyacégeik számára. Persze, jelenleg Batman lapátolja össze a legtöbbet, ám Marvelen belül a jelek szerint Fraction Hawkeye-sorozata valami eszméletlen jól mehet a könyvesboltokban, mert több pénzt kerestek vele az elmúlt három hónapban, mint az összes Pókember-cuccal együttvéve.

Igen, jól olvastátok. Sólyomszem önálló sorozata, aminek a füzeteiből havonta negyedannyi se megy el, mint Slott Pókjából, több pénzt termel a Marvelnek, mint a hálószövő. Ez már több tízezres mértékű eltérést sejtet a könyves eladásokban.

A másik érdekes hír, hogy végre megérkeztek a pontos számok: a kiadók jelentése alapján a digitális képregények ismét majdnem megháromszorozták az eladásaikat, 25-ről 70 millió dollárra nőtt a részesedésük, ami már lassan megközelíti a 750 millió dolláros piac 10%-át. Amúgy ez azt is jelenti, hogy a tavalyi év valóban teljesen pozitívan zárult a képregénykiadóknak, egyedül a köteteknél tapasztalható erőteljes visszaesés, az évezred elejéhez képest reneszánszukat élik a füzetek.

És most vissza a szokásos ügymenethez.

Ahogy a felvezetőben már kitértem rá, hiába vitte el a DC az első három helyezettel a bevételek öt és fél százalékát (amiből három csak a Superman Unchained), ezzel mindössze azt érték el, hogy megközelítették a Marvelt: 32,7/29,6 és 38,3/32% lett az állás (bevétel/példányszám) az örök riválisuk javára. Ez amúgy egyben jelzi azt, hogy a Supermam Unchained igen erős túlárazottsága eléggé hangsúlyosan köszönt vissza a részesedési számokban.

A kicsik közül természetesen az Image nyert, közel 9%-kal, ám most a Dark Horse egészen közel volt az IDW-hez… de a második helyét továbbra sem veszélyeztette. Mögöttük a szokásoshoz képest szoros lett a befutó a Dynamite és a Boom! között, amihez valószínűleg köze van annak, hogy feljebb nem véletlenül nem írtam semmit a Dynamite-ról… egyszerűen olyanok a listán, mintha ott se lennének.

Ezzel szemben a Valiant komoly bravúrt ért el: immáron mindkét viszonylatban elérték az egyszázalékos határértéket. Egy kicsivel több, mint egyéves kiadótól ez azért komoly siker: olyan régi motorosokat vernek ezzel jelenleg, mint az Avatar Press vagy a Zenescope.

A nagy év eleji bővülési ütem az Age of Ultron vagy a folyamatosan érkező, egyszer nagyot szóló első számok ellenére jelentősen kisebb: a második negyedév összesítettben alig több mint 5%-kal bővült az első három hónap közel húsz százalékához képest. Ezzel amúgy az első félév még mindig bő tízszázalékos pluszban áll. Maga a hónap viszonylag felemásan alakult: a DC-nek hála a füzetek kicsit jobban mentek, ám a könyvek erősen húzták lefelé az átlagot.

És végezetül jöjjenek a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Májusban igazából nem volt különösebb meglepetés az amerikai képregényes fronton, úgyhogy nem is húzom tovább a bevezetőt, lássuk a listát.

A Marvel újabb nagyobb nevet dobott be a vízbe, ezúttal az X-Men v4-et, amelynek első füzete 177e példányban kelt el. Igaz, tíz felett volt a variáns borítók száma, ezért szokás szerint esélyes, hogy a következő hónapra legalább százezret esnek az eladások.
A sorozatot amúgy természetesen azon nyomban imádjuk, méghozzá négy dolog miatt. Egyrészt mert X-Men, és még mindig ez a franchise a legmegbízhatóbb az amerikai kommersz képregények terén. Másrészt mert az egész gárda az X-csajokból áll. Harmadrészt – a másodikból következően – az egyik főszereplője Vadóc, tehát eleve nem lehet rossz. Negyedrészt mert Brian Wood írja, aki ezt csak nem szúrja már el. Mint úgy majdnem mindent, amit eddig a Marvelnek írt…

Második helyen természetesen a Batman v2 áll, ami tovább folytatja lassú, ámde feltartóztathatatlan esését. Jelenleg 129e példány ment el belőle, és nem igazán látszik bármi jele annak, hogy ez a trend egyszer csak átfordulna.
A Justice League (a v5-ös) esése kisebb mértékű, mint az Age of Ultroné. Ez nagyon meglepő. Habár a Marvel ez évi eventje májusban erősen a vége felé járt, a kiadó valamit nagyon megsejthetett, mert esemény közbeni reklámkampányba kezdett nem sokkal e cikk megírása előtt. (Amit mondjuk közel másfél hét választ el a megjelenésétől…) A mini két májusi része bőven 90e felett van, ám az, hogy Geoff Johns… kétes színvonalú JLA-je is ilyen könnyen visszajött fölé, valahol aggasztóan hathat a Marvelnek.
A kilencvenesek táborát a Superior Spider-Man zárja, egyben ez a cím nyitja meg a nyolcvanasokat is, alatta a másik JLA-vel (v6-os) és Bendis X-Menjével.

Összességében látható, hogy nagy meglepetés nincs, majdnem minden cím ott van, ahova vártuk. Ami esetleg egy hangyányival érdekesebben hathat:
A Thanos Rising természetesen a múlt havi második helyről egyenesen a huszadikra esett, ám ez még önmagában nem egy nagy hír. Az lesz majd az érdekes, hogy ezt a zuhanást megállítják-e egyáltalán, mert eddig enyhén szólva is vegyesek a reakciók vele kapcsolatban. Azok, akik kedvelik Thanos figuráját, teljesen ki vannak bukva, hogy a Halált imádó őrült titán, a galaxis felének (és pár alterverzumban egészének) kiirtója, aki isteneken felül álló hatalmasságokat vert már át… egy hisztis emo-tini lett, aki mást se csinál, csak keresi „a helyét az életben”, mint egy kijózanodó hippi. Mások meg odavannak Simone Bianchi (aki egy olasz férfi, mert ezt sokan benézik a neve miatt) rajzaiért és Aaron történetvezetéséért. Összességében azonban az valószínűsíthető, hogy jövő ilyenkorra már senki sem fog emlékezni erre a minire, hacsak nem sikerül Aaronnak vagy a szerkesztőjének elérnie, hogy alapozzanak rá későbbi történeteket.
A másik végletet képviseli a Hawkeye, ami döbbenetesen jól megy. Ez alatt nem azt értem, hogy ne lenne jó sorozat. Nem olvastam még, de mindenhonnan az az egybehangzó vélemény jön, hogy ez az új Immortal Iron Fist. Csakhogy pont emiatt a Vertigo-effektusnak kellene hatnia rá: mindenki könyvben – sőt, lehet, egyenesen omnibusban – akarja megvenni, a füzetet csak pár türelmetlen egyén tartja fenn. Mégis a füzetes változata a Marvel egyik legerősebb közép-felső sorozata.

A kicsik terén a Walking Dead folytatja az „ebben-a-hónapban-vajon-épp-hova-esik” című játékát. Az áprilisi kilencvenezer után 76e példánnyal áll az élen (összesítettben 13.), mögötte egy új Image-címmel, a Ten Granddel. Amit Joseph Michael Straczynski, minden idők egyik (ha nem a) legjobb amerikai képregénysorozatának írója követett el. És ami a leírása alapján egy gyenge Spawn-másolat… mármint sztorira.
Ami, valljuk be, bravúr. Mármint az, hogy lehet a Spawnt gyengén másolni. Ez olyan, mintha valaki egy totálkáros roncsból akarna egy új, még megbízhatatlanabb járművet építeni. Vagy mintha fizetésemeléssel akarna jobb munkára ösztönözni politikusokat. Straczynskinek mostanság amúgy is nagyon rossz szériája van, nem jött ki jó három éve olyasmi tőle, amit egyöntetűen kedveltek a kritikusok és/vagy a rajongók, ezért egy újabb sablonos noir némi spawnos misztikummal keverve nem biztos, hogy segít a megtépázott hírnevén.
Harmadik helyen a stabilizálódni látszó Star Wars található, és ezzel végre van valami más is a dobogón az Image cuccain kívül. Ez persze felveti a kérdést, hogy hol az áprilisi Jupiter's Legacy? Nos, a válasz abban rejlik, hogy Quitely rajzolja, akinek akkor se menne a havi 22 oldal, ha nem lenne krónikus hátfájása. Vagyis az is csoda lesz majd, ha idén kijön a második szám. Ami aggasztóbb, hogy az elsőből májusban annyi sem fogyott, hogy feljusson a háromszázas listára, vagyis nem akadt ötezer új vásárló. Ami könnyen annak a jele lehet, hogy már a második szám el se fogja érni a harmincezret.

A Boom! Studios folytatja a Cartoon Networkkel közös munkáját, az Adventure Time mellé most belekezdtek a Regular Show képregény-adaptációjába, aminek első számával még a My Little Ponyt is leverték (valószínűleg átmenetileg).
Az Aspen e havi újdonsága a Charismagic, ami egy viszonylag friss sorozatuk folytatása, és amely úgy néz ki, mintha az UDON rajzolta és színezte volna. Nem sokkal alattuk van amúgy egy új gyermeksorozat, a Sesame Street az Ape Entertainmenttől. (Valószínűleg eme cikksorozat fennállása óta ez az első alkalom, hogy egyáltalán szóba került ennek a kiadónak a neve.)

Eközben Kieron Gillen visszahozta egy kicsit a régi Avatart. Emlékeztek még ennek a kiadónak a termésére úgy a kilencvenes évek közepétől körülbelül az új évezred első pár évéig? Amikor majdnem minden füzetükben kötelező volt minimum fél tucat embert kamera előtt kibelezni; amikor megtudtuk, hogy egy átlagos kilenc milliméteres lövedék valójában olyan erővel csapódik be, hogy a fej aprócska darabokra robban tőle; amikor egy nyak elvágásától olyan nyomással tört elő legalább három liter vér, amelyet egy olajkút is megirigyelhetett volna; és amikor a sztori alapvetően csak egy ürügy volt arra, hogy folyamatosan felbukkanjon pár lemészárolható ember? Igen? Nos… nekem se hiányzott a legkevésbé sem, hogy ez a rakás ócska hulladék visszatérjen, de a jelek szerint folyamatosan kitermelődik egy szűk, 12-14 éves hímnemű közönség, akik ezt jónak tartják és megveszik. Ilyen volt a Crossed, ilyen most az Über is (melyet egyetlen amerikai portál se tud helyesen leírni az ékezet miatt), amelyben a II. világháború vége felé a nácik végső megoldásként bevetik a kezelhetetlen szuperkatonáikat, akik természetesen puszta kézzel egész hadosztályokat szaggatnak szét a kamera előtt olyan módokon, amelyeket a legelvetemültebb szadista hollywoodi slasher filmek se tudnának megvalósítani.
Persze ennél kicsit mélyebb a sztori, mert manapság már nem lehet megtenni azt, amit anno a Hellinával (annak tényleg nem volt története azon túl, hogy egy démon mindenkit feltrancsíroz, aki a kamera elé kerül), és bizony sok helyen kiemelik, hogy Gillen nagyon erős forgatót írt… de valljuk be, az Avatar az egészet azzal reklámozza, hogy náci Supermanek amerikaiakat koncolnak fel premier plánban.
Persze az Avatarnál is tanulnak… lassan… naaaaaagyooooon lassan. A vér és belek mellett bevetették a két nagy kiadó lassan lecsengő trükkjét, miszerint kevesebb füzetet nyomtak az előrendeltnél, és most mindenhol ujjonganak, hogy elkapkodták a második kiadást is.
Valljuk be, aranyos, hogy miként viszonyul az ember a marketingesek trükkjeihez. Azok marha átlátszóak, mindenki tudja, hogy csak egy trükk, és mégis megállás nélkül bekajálják. Ilyen volt húsz éve a hologramos borító, most ilyen a „teljesen elfogyott az első kiadás” című kártya.

És még egy utolsó hír innen: a jelek szerint lesz egy kis érdekes vita a ZeneScope és a Dynamite között, ugyanis utóbbi tavaly megszerezte a 2011-ben indult, Grimm című televíziós sorozat licencét. Aminek most készült el a képregényes adaptációja, és az első szám egyelőre jóval erősebben indított, mint a legjobb Grimm Fairy Tales-füzet (15e amaz 6e-vel szemben).

Könyvek terén a Diamondnál a Boom! csodát művelt, és sikerült átvennie az első helyet a Walking Deadtől egy kis időre – az Adventure Time első GN-je érte el ezt a bravúrt. Sőt, a zombik meglehetősen gyengén teljesítettek, a felső húszból összesen két helyet vittek el. A jelek szerint a képregényesek közül aki akarta, már beszerezte a Totyorgó Túlbirodalmiak megfelelő kiadványait. Vagy csak pihennek az új évad előtt.
A könyvesboltokban is meglepően élőholtmentes övezet alakult ki, a két compendium áll jó helyen, amúgy meglehetősen vegyes a kép. Az új Naruto vitt mindent, de a Sailor Moon is jó helyen áll. Szerepel még egy keleti kiadvány a listán, egész magas helyen, ám ezt nem merem nevén nevezni, mert egy olyan franchise-hoz tartozik, amit ha csak megemlítenek, kiöl minden kreativitást, dialóguskészséget és jellemvonást mindazokból, akiket megérint… az eredetiség és az írói kvalitások igazi gyilkosa, amely milliárdokat termelt úgy, hogy igazából senki se érti, ki képes akármilyen szinten élvezni ezt a mentális tortúrát. És még képregény is van belőle. Egész sorozat. Egy perc néma csend hát mindazoknak, akik áldozatául estek eme új és látszólag mindennél veszedelmesebb jelenségnek, amely az egykor félelmetes horrorszörnyekből nyálas teszetoszákat és tündibündi plüssfigurákat csinált úgy, hogy halálos komoly felnőtt történetnek akarja eladni magát.

A piacon eközben a helyzet változatlan. Májusban ismét a Marvel áll az élen – igaz, most csak öt százalékkal az áprilisi több mint tíz helyett: 33/37%-ot (bevétel/példányszám) kapart össze a DC 28/31-ével szemben, ami egy kb. 15 millió dolláros összbevételt jelent a nagyobbik kiadó számára (plusz ami a könyvterjesztőktől összejött).
Ahogy már megszoktuk egy ideje, az Image a harmadik, egyben a kicsik győztese, mögötte az IDW-vel, ami megint elég erősen a Dark Horse fölé magaslik. A Dynamite ezúttal beerősített, kellett is neki, mert a Boom! Studios eléggé megtolta magát, közel három százalékra jöttek fel. (Ez több mint félmillió dollár pluszbevételt jelent áprilishoz képest.)
Az egyszázalékosok klubjába ismét csak az Eaglemoss fért be. Példányszámoknál a Valiant újból elérte ezt a határt, ám bevételben most eléggé messzire volt tőle. Az áprilisi bravúr a jelek szerint tényleg csak a jó körülmények hatása volt.

A kissé visszafogott április után a piac visszatért a márciusi szintre, vagyis egy jó 10/5%-ot növekedett az előző hónaphoz képest (ami ugye meg zsugorodást hozott). Tavalyhoz képest sajnos csak az általános és folyamatos áremelkedés hatása látszik: enyhe bevételnövekedés (1% füzetek és kötetek terén is) mellett 2%-os példányszám-csökkenés állt be.
Ezzel összességében még mindig bőven tíz százalék felett van az éves gördülő mutató (év első napjától aktuálisig terjedő időszak arányszáma), vagyis 2013 még mindig érezhetően erősebb 2012-nél.

A nyár talán vízválasztó lesz abból a szempontból, hogy mit bír valójában a piac, van-e benne még növekedési potenciál – bár személy szerint kétlem, hogy tényleg erre az időszakra kell figyelnünk. Az Age of Ultron mérsékelt sikere némi stagnálást helyez kilátásba a következő hónapokban, ám ez a piac olyan, hogy bármikor meglepetést okozhat. Az utóbbi két évben a régebben tapasztalt nyári meglendülés helyét amúgy is egy enyhe tavaszi és egy erősebb őszi vette át, amit valószínűleg erősen köszönhetnek a televíziós sorozatoknak (bármelyik irányba is menjen az adaptálás a képregény és a tévé között), illetve a mozifilmeknek.

A cikk végére a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

A korábbi cikkek ebben a témában ezen a linken érhetőek el.

Az amerikamorrii képregénykiadók áprilisi eladási toplistája ismételten igazolja előttünk a tényt, miszerint az olvasókat akárhányszor be lehet etetni ugyanazokkal az olcsó trükkökkel, ám ezek egyikének sincs három hónapnál hosszabb ideig mérhető hatása. Habár mostanság a három helyett inkább egy hónapról beszélhetünk.

Ugyanis a múlt havi nyertes Guardians of the Galaxy v3 a másfél tucat variánsával együtt szépen lement 210e-ről 90e alá, első helyről a tizedikre. És nem feltétlen azért, mert a vásárlók közel kétharmada meglátta Bendis dialógusait és azóta is kezelteti magát, hanem mert egyszerűen ennyit ér a sok variáns… ám mindössze egyszer. Ezt láttuk már idén a DC-től, láttuk a Marveltől, így még azt sem jelenthetjük ki, hogy a Marvel az, amely a kreativitás hiányát ócska kunsztokkal pótolja. (Ugyanakkor tény, hogy közel három és fél évtizedes múlttal rendelkeznek az ócska és hamar kipukkadó marketingtrükkök terén.)

Kicsit hasonló sorsra jutott a másik Bendis-mű, az Age of Ultron, ám ez a nyári eventek szokványos pályáját követi. A nagyot durranó első szám után jött a várható 40% körüli visszaesés, ám azon túl a sorozat tartja magát a 100e körüli részhez. Igaz, ezzel is csak a negyedik, hatodik és hetedik helyet kapta el.
És itt most közbeszúrnék egy személyes véleményt. Nem a tartalmáról (igazából a Siege óta, vagyis jó pár éve megfogadtam, hogy soha több nem kínzom magam a kreálmányaival, csak ami független kiadónál jelenik meg), hanem arról, ahogy a cég kezeli. Egy erősen reklámozott nagy eseményből, ami ráadásul a felső árkategóriában található, havonta három füzetet adnak ki. Igen, ez megnyomta a részesedésüket. Nagyon. Ugyanakkor még az USA-ban sincs kolbászból a kerítés, a többszörös átlagfizetéshez sokszor, nagyon sokszor akkora árak társulnak. Egy átlagos képregényolvasó ott havonta tíz füzetet se igazán tud megvenni. Most a Marvel ettől a kerettől követeli, hogy havonta plusz hármat tegyen mellé, ne csak egyet, mint az eddigi események többségénél. Nem kell közgazdász diploma, hogy érezzük, ez már középtávon igen komoly károkat okozhat.

És most, a hosszas felvezetés után lássuk, hogy ki nyerte ezt az áprilisi versenyt.
Igazából sok esélyesünk lehetett volna, ám a favoritok többségéről már tudjuk, hogy a dobogóra se fértek fel. A meglepetés most az, hogy nincs meglepetés: a Batman v2 132e példánya jutott fel a lista csúcsára.
Ez a sorozat kissé érdekes eset. Egyrészt komoly reménység, másfelől erőteljes csalódás. Megint csak nem történeti szempontból, vagyis nem egészen.
Ez a cím ugyanis hasonlóan indult, mint Morrison Batman & Robin v1-e. Egy képregény, amit sokak tényleg vártak. És nem csak a szó legegyszerűbb, legjellegtelenebb értelmében. A képregények egy sajátságos médium. Az igazi erejük abban rejlik, amikor az olvasó gyermeki lelkesedéssel várja az új megjelenést, még akkor is, ha amúgy egy határozottan felnőtteknek szóló szériáról van szó. Ám úgy a nyolcvanas évek legvégétől kezdődően, amikor a műfaj úgymond „felnőtt”, ez a lelkesedés valamiért fokozatosan eltűnt. Nem az alkotók hibájából, hanem mert a kiadók elkezdték úgy kezelni őket, mint a hosszú televíziós sorozatokat. Ennek vannak jó vonzatai, ám akad egy hátulütő: az íróknak rutin lesz az egyes füzetek elkészítése, az olvasóknak pedig az olvasásuk. Mint amikor azért nézed egy sorozatod hatodik évadát, mert már hozzászoktál ahhoz, hogy nézed azt a bizonyos szériát. Ilyenek lettek a képregények is, sok mainstream címet egyszerűen… nos, a címéért vettek és vesznek máig. Ez persze nem jelenti azt, hogy kihalt a lelkesedés, ám az aránya jóval kisebb, mint egykoron. Manapság már szinte senki se ül le úgy egy füzettel, hogy alig várja, hogy kinyissa.
És ezt törte meg egy kicsit a Batman & Robin anno, és törte meg ismételten a Batman v2. (Amúgy ilyen volt az Ultimates első sorozata is, hogy mondjak egy marveles példát.) És ez tűnt el úgy a Death of the Family közben valahol. A Batman v2 az első évében még hullámzott… és ez egy jó jel. Mert amíg van mozgás az eladások görbéjén, az azt jelenti, hogy van mögötte olvasói élet. Ám lassan fél éve a cím folyamatos enyhe esést mutat, ami a belefásulás jele. Ezt is sokan már csak azért olvassák, mert megszokták. Elvesztette a varázsát, és ezzel megint elvesztettük az egyetlen olyan címet, ami akár a kiugrást jelenthette volna.
Persze mondhatnánk, hogy ott van helyette a Walking Dead. Ezt sem olvastam soha, de tételezzük fel, hogy csakugyan annyira jó, mint mondják. Ám az ő helyzete most merőben más. Ezt a címet azért veszik, mert felkapott. Egy dili. Igen, három éve folyamatosan az, de akkor is egy dili. Mint a Trónok harca. Létezik olyan, hogy egy franchise akár öt-hat évig is folyamatosan szem előtt legyen és hozza a rengeteg pénzt és sikert. Ám attól még csak egy dili: amint egyszer eltűnik, olyan lesz, mintha sose lett volna. Egy kissé fura, ámde hazai példával élve: emlékszik még bárki, hogy mit jelent a „Xénia-láz”? Pedig egykoron közel két éven át az ifjúság tényleg totál odavolt érte. Mára a legtöbbünkből az emléke is elkopott. Ilyen lesz a Walking Dead idővel, és bizony ilyen lesz a Tűz és jég dala (vagy Trónok harca, ha jobban tetszik).
Amúgy ha már szóba került… az Image most kiérdemel egy sebtiben kihirdetett Hónap Kiadója díjat. Majd ha a kicsikhez érünk, részletezem, miért.

A Marvel elcsípett egy második helyet egy új minivel, amit igazából a legtöbben nem tudnak hova tenni. Kiadási szempontból és történetileg sem. A Thanos Risingról van szó, ami elvileg egy eredettörténet Aarontól és Bianchitől. Ám… nos… az általános vélemény róla a következő mondattal egészen jól összegezhető: „szebb a rajz és a panelrendezés, mint az Astonishing X-Menben, a sztori maga meg nem olvashatatlan.” A legtöbb helyen egy jó közepest adtak rá, és ez Aarontól bizony nagyon gyatra. Sajnos egyre jobban úgy látszik, hogy őt is utolérte a Marvel-átok, ami egy amúgy páratlanul ügyes íróból egy középszerű iparost csinál (jó esetben).

A DC felső részénél a helyzet az, amit sejteni lehetett. A JLA v5 még éppen hogy tartja a 100e feletti helyezését, Damian Wayne halála pedig laza 20e-rel növelte a Batman & Robin v2 (vagy most Batman & Red Robin, később meg majd Batman & akiéppensoronvan) eladásait. A top10-ről lemaradt Superior Spider-Man még nincs gondban, és a fogyás üteme mellett egy darabig még nem is lesz. Nagy hír számára, hogy megelőzte az X-Men részleget, az All New éppen alatta van, mögötte a többi top sorozattal.
Nagy átlagban elmondható, hogy a DC erős címein túli rész lassan elvérzik. Már a Batman-részleg sem ér semmit, középszerű Marvel-sorozatok előzik meg őket. Igazából egyetlen olyan füzet se maradt a Batman-JLA pároson túl, amire azt mondhatnánk, hogy a mostani állapotok megmaradása mellett labdába rúghat. Ami eléggé durva és gyors váltás akár bő fél évvel ezelőttről, amikor ugyanez a kiadó agyonverte az egész piacot.
Ám a Marvel sem úszta meg karcolások nélkül. Cornell Wolverine-je bizony akkorát hasalt, hogy szerintem a szerkesztője máig tikkel. A múlt havi 117e példányos nyitány most 57e-re apadt, ami bizony szégyen, még akkor is, ha egy amúgy tehetséges íróról van szó. A másik sorozatról, Cho Savage-éről meg inkább hallgassunk mélyeket.

Amilyen lehangoló képet mutat lassan a két nagy, annyira meglendült az élet a kicsiknél. Pontosabban csak kettejüknél. Onnan is az Image az, ami most kegyetlen nagy iramot diktál magának és ezzel, akármilyen fura, az egész piacnak. Fentebb szándékosan nem szedtem össze normálisan a top10-et, mert azoknak, akik itt találkoznak először a havi toplistával, komoly meglepetés lehet most, hogy az Image két címet is rakott a top10-be. Igen, a felső tízben két füzet, ami nem a két nagytól származik. És nem a Walking Dead áll jobb helyen, a Sertepertélő Sírontúliak 90e példánya csak a nyolcadik helyezést hozta.
Az összesített dobogó harmadik fokán, egyben a kicsik élén egy friss cím áll, amit nem titkoltan az alkotógárda nyomott meg, méghozzá nagyon. Lehet, hogy a következő füzetre ez harmadolódik, lehet, hogy nem. Ám most a Jupiter's Legacy első száma 105e példányával nagyot ütött. Nem csoda, hiszen a kortárs amerikai képregényalkotók egyik legnagyobb vevőcsalogató erővel bíró párosa alkotta: Grant Morrison Mark Millar és Frank Quitely. Akik amúgy mindketten skótok. Maga a füzet alapsztorija kicsit sablonos: valamikor a XX. század derekán feltűntek a szuperhősök, és most, 201x-ben a gyerekeik és unokáik már egy fogyasztócentrikus társadalomban teljesen más értéket képviselnek, más erkölcsök szerint (vagy azok hiányában) élnek, és ezt mutatja be nekünk Morrison Millar a maga sajátságos futurisztikus/királyságosságos módján. Flex Mentallo Miller társadalomkritikájában. Mondjuk jó kérdés, hogy a mini mikorra végződik, mert Quitely az utóbbi években nagyon komoly hátfájástól szenved, így a rajzolás, pláne az ő nagyon részletes, kidolgozott, aprólékos – és emiatt csigalassú – módszerével kész fizikai tortúra számára.
És hogy ne maradjon le az Image bekezdéséből: a Saga a kicsik között a harmadik, amivel a kiadó megint elvitte a komplett dobogót. A múlt havi harmadik East of West amúgy nem esett sokat, ám ez pont elég volt ahhoz, hogy a Star Wars is megelőzze. Utóbbi mellékesen hihetetlenül stabil, egy jottányit sem változott az olvasottsága.

Az IDW póniseregletét most az Aspen beelőzte kicsit. A kiadó tíz hónapon át tíz új sorozatot indít, áprilisra a Jirni nevű klasszikus akció-fantasy jutott. A turneri hangulatú szériát JT Krul jegyzi, szóval annyira rossz nem lehet. Az egydolláros ára juttatta a My Little Pony: Friendship is Magic hatodik füzete elé.
Az Adventure Time továbbra is a Boom! Studios egyetlen igazán jól fogyó sorozata, jelenleg a Buffyval egy szinten mozog. A Valiant pedig kiderítette, hány olvasója van. Kiadott egy crossovert Harbinger Wars címen, ami a 18e füzetével jobb, mint a múlt havi vezető kiadványa, és egyben a jelek szerint igazolta a sejtésem, amit még egy korábbi cikkben írtam a kiadó olvasótáborával kapcsolatban.
A Dynamite Entertainment pedig… nos, bár személy szerint én kedvelem őket, ám ebben a hónapban ők egyszerűen nem kaptak semmilyen szerepet azon kívül, hogy bent vannak az egyszázalékosok klubjában.

Könyvek terén a Diamond érdektelen, egy Walking Dead első tpb-ja van elöl közepes számokkal. Könyvesboltban pedig egy pillanatra azt hittem, rossz listát nyitottam meg, ugyanis majdnem ugyanúgy néz ki, mint a márciusi. A két Compendium vezet az új Avatar (mármint a léghajlítós fajta) előtt, ami a Sailor Moont előzi. Ami megint csak durva, hogy a húszas listán kilenc kiadvánnyal szerepel a Walking Dead. És még egy zombis könyv is van ott, vagyis az oszladozó tetemek viszik el a toplista felét. Groovy.

Bár a felső rész számai erőteljes esést mutattak – nem volt semmi trükkös kiadvány a hónapban –, a teljes piac bevétele mégis alig kétszázezer dollárt esett. A kicsit több, mint 41 milliós tortából a Marvel 38%-ot vitt el majdnem 42%-os példányszám-részesedés mellett, amire a DC a tíz évvel ezelőtti állapotokat idéző gyenge 26/28%-kal felelt.
Az Image dobbantott, 9/9,9%-on áll. Igen, annak ellenére, hogy teljesen leírtam őket, majdnem elérték a tíz százalékot (példányszámra). Ez durva. Akkor is, ha ez a kiadó a megalakulásakor a második-harmadik volt a piacon. Az más korszak volt (a sötétség korszaka több szempontból), jelenleg a mostani felhozatalával egy ilyen eredmény… zseniális. Jó kérdés, hogy Walking Dead nélkül hol lennének, ám most azt mondanám, hogy hasonlóan magasan. A Diamond láthatóan kevesebb Walking Dead-könyvet árusít, mint a könyvesboltok, és a füzetes változatának erősödése, divathullám és mesterséges felhajtás vagy sem, igen komoly fegyvertény.
Az IDW sem maradt el sokkal, 7,5/5,5%-ával messze lehagyta a Dark Horse-ot. A kicsit hármasából lassan csak egy duó marad, ha ez így folytatódik, és köztük is eléggé meghatározott erősorrenddel. És lehet, amíg a Walking Dead képes eladatni magát, ez így is marad.
A Dynamite még tartja magát a Boom!-mal szemben, mögöttük pedig ott van a Valiant. A Valiant. Ami elérte az egyszázalékos álomhatárt mindkét szinten. Ezt most egy egyszeri meglendülésnek köszönhette, vagyis nem hiszem, hogy megmarad, mégis: végre elérték az egy százalékot – ami, akárhogy nézzük, átszámolva 93 millió magyar forintnak felel meg. Van egy sanda gyanúm, hogy ilyen összeg mellett bármelyik hazai kiadó lenne kicsi odaát.

Bár a Diamond könyves listáját gyorsan letudtam, most hozzá kell tennem, hogy a kiugró siker elmaradása mellett nagyon jó átlagos eladást produkáltak, ám az ő +10%-uk sem segít a füzetek 5%-os esésével szemben, így márciushoz képest a piac enyhe visszaesést mutat. Tavalyhoz képest már jobb a helyzet, két számjegy a tizedestört előtt mindenhol, és az éves gördülő összesítés (első hónaptól az aktuálisig) is alig esett: a márciusi +19,78%-ról +18,32%-ra. Vagyis ebben az évben még jól állunk, ám hacsak a marketingesek nem állnak elő újabb hajmeresztő hülyeségekkel, akkor most jön majd a valódi próba azt illetően, hogy miként teljesít a 2013-as év az egészen tűrhető 2012-eshez képest.

Végül a szokásos linkek:
Top 300 képregényfüzet
Top 300 képregénykötet
Kiadók piaci részesedése

Atom feed | HálóZsák képregények | 2003 óta