Leásunk helyetted II. - Mystery Wolverine 2.: Három a Rozsilány

Második óra, ismétléssel kezdünk. Amikor Dave Cockrumról volt szó, részletesebben is kifejtettük, hogy a hetvenes években a Marvelnél Roy Thomas és a nemrég elhunyt Len Wein vezetésével elindult egy kezdeményezés, hogy egy nemzetközi, újonnan dizájnolt karaktereket felvonultató csapattal fejjék meg még jobban a külföldi piacokat. A választás az X-Menre esett, és ez máris érdekes: az X-eké volt ugyanis az egyetlen jelentős csapat, ami kizárólag fiatalokból állt. Az alsó hangon többszáz éves Thor mellett világhírű tudósokat (Tony Stark, Bruce Banner, Hank Pym) felvonultató Bosszú Angyalait igazán nem lehet junior társaságként aposztrofálni, a Fantasztikus Négyes két tagja, Reed Richards és Ben Grimm pedig egyenesen háborús veteránok voltak (még akkor), ráadásul őket folyamatosan családként emlegették. A többi, rövidebb életű csapatról nem is beszélve. Ezzel szemben az X-Men megalkotásakor Stan Lee-nek már végképp semmiféle hülye ötlet nem jutott az eszébe, hogy miért vannak különleges képességeik, ezért kitalálta, hogy mutánsok, azaz a képességeikkel születtek – ez magától értetődően hozta magával az iskola máig is érvényes koncepcióját, ahol a ifjú hősök megtanulják használni frissen jelentkező képességeiket.

Persze az X-Ment nem az átlagéletkora miatt választották ki a nemzetközi csapat szerepére, hanem mert a Bosszú Angyalai és a Fantasztikus Négyes jól fogyott, az X-Men pedig éppen a kutyának sem kellett (a többi csapat pedig sokkal kisebb hírnévvel szerénykedett). Hogy miért? A fene tudja, de tény: a nemzetközi csapat tagjainak jórészt fiataloknak kellett lenniük, a koncepción épp csak annyit csavartak, hogy a friss tagok közül nem mindenki volt abszolút kezdő. Azaz az iskolapadba még beférő felnőtt karaktereket kellett megalkotni.

Dave-re visszatérve, ő éppen ekkor rúgta össze a patkót a DC-vel, a Marvelhez pedig az Ég küldte, hiszen a DC által visszautasított karakter-tervei valóságos kincsesbányát jelentettek az új mutánsokra éhes szerkesztőknek. Cockrum addigi skicceiből és azok kiegészítéséből több, teljesen új X-Man született.

OK, tehát ő szépen átrozsomákolta a Szürke Farkast és most már tényleg megfejtettünk mindent?

Fenéket. Rozsomák volt az egyetlen új karakter az X-Menben, akit nem Dave Cockrum tervezett.

Nézzétek, én mondtam, hogy hosszú lesz, nekem ne panaszkodjon senki.

Szóval az új X-ek tervezésekor Thomas felvetette Wein-nek, hogy kéne egy kanadai szuperhős is – ami eléggé logikus gondolat volt, hiszen az USA és Kanada igen szoros kapcsolatot ápolnak…

Washington lángokban, miután a Kanadából betörő brit csapatok 1814 augusztus 24-én elfoglalták és felgyújtották

Tehát Roy Thomas úgy gondolta, hogy a kanadai mutánsnak kicsi, de erős fickónak kellene lennie. Ami a nevet illeti, a Borz (Badger) és a Rozsomák (Wolverine) voltak versenyben, és meglepő módon az utóbbi nyert… Thomas a gyengébbek kedvéért azért elmondta, hogy a Borznak vannak furcsa áthallásai, míg a Wolverine-ben már benne is volt a Farkas. Pedig ő nem is tudta, hogy mi lesz egy negyedszázaddal később a moziban a magyar fordítás…

Thomas szólt Len Weinnek, aki aztán az idősebb John Romitával ezek után összehozta Rozsi karmait és jól ismert külsejét…

Figyelemre méltó a félbehagyott láb-skicc fölötti rajz a kép jobb oldalán. Vajon Rozsi ruháját ábrázolja: három „karom” oldalt, egy pedig a vállán, ahogy a végleges verzióban? Vagy a kezét, és az első elképzelés szerint a hüvelykujjnál is lett volna egy karom?

És eljöve a Hulk #180 (Len Wein, Herb Trimpe, Jack Abel, Christie Scheele):

Érdekes, hogy valamilyen szinten még hasonlít is a rucija a Magányos Farkaséra: sárgás alapszín, fekete „karomnyomok”, és válltömés-szerűségek.

Figyeljünk fel egy picike apróságra, ami később még fontos lesz: Rozsomák itt még nem szőrös. Mondhatnánk persze, hogy ha nem is látszanak azok a szőrök, mégis milyen lenne egy rozsomák? Epilált? De maga a név még nem garantálja a szőrt: Bestia sem volt szőrös a bemutatásakor, sőt, az X-Men teljes első szériáját kibírta beszőrösödés nélkül.

Szóval Rozsomák a kosztümjében nem volt szőrös, sőt, nem is lehetett, mert a Marvel külön szabályt hozott arra, hogy Rozsi karjára csak „civilben” rajzolhatnak szőröket, kosztümben nem. Miért lett mégis szőrös? Mert Cockrum hozta magával a Szürke Farkas / Rozsomák design-t, és valahol el akarta lőni. Rozsomák (mármint a maszkos verzió) pedig gyakorlatilag egy karmos Szürke Farkas volt...

…azaz nem sokat kellett gondolkodni, hogy ki kapja meg a szőrös pofát. A mindaddig maszkban parádézó Rozsi az 1976 áprilisára datált (valójában korábban megjelent) X-Men #98-ban dobta le a textilt – nyugi, csak az arcáról… (Chris Claremont, Dave Cockrum, Sam Grainger, Janice Cohen):

Az öregecskedő Rozsomák

Tehát megjött az arcszőrzet, és ezzel együtt az is kiderült, hogy Vészmadárhoz hasonlóan Rozsomák is jóval idősebb a 20 körül járó X-eknél. Természetesen lehetséges szőrös, ámde fiatal mutánsokat is rajzolni (gondoljunk csak a későbbi Rahne Sinclair-re), de a hetvenes években, ahogy láthattuk, a karakter-dizájn még ennél jóval egyszerűbb volt. Szőr = kor, ahogy a már említett Vészmadár, ha pofaszakállal nem is, pajesszal azért büszkélkedhetett (továbbra is X-Men #98):

Tehát Vészmadár is idősebb karakter volt, és az alkotók az ő múltját is elkezdték formálgatni a korai 100-as számokban, de a jó öreg Sean egyszerűen nem futott be – nem érdekelt különösebben senkit, és hamarosan ki is került az X-Menből.

Visszatérve Rozsomákra, az ő külseje és az ebből fakadó élemedett kora teljes egészében Dave Cockrum hozománya volt, ami már abból is kiderül, hogy Len Wein így kommentálta Rozsomák arcát: „Adtál a fickónak egy harmincast.” Hiszen Rozsit eredetileg a fiatal X-ek közé szánták, és a Hulkban látott izgága, ugribugri, sokat pofázó karaktere meg is felelt a „dühödt tini” koncepciónak. Dave azonban ráakasztotta a Szürke Farkas / Rozsomák-pofát a Marvel-féle Rozsomákra, és a karakter ezzel lényegében készen volt. És valóban meglehetősen hasonlít Dave „eredeti” Rozsomákjára az Idegenek közül – de pontosan azért, mert annak nem volt maszkja, csak arca, a Marvel-Rozsomák arcát pedig vitán felül Dave alkotta meg. Nem csoda, hogy hasonlítanak, és semmiképpen nem is lopás.

De ha már itt tartunk, mi a helyzet a névvel? Honnan vette Thomas a Rozsomák nevet? Nem túl meglepő módon, ha Dave Cockrumot kérdezzük, azt mondja: tőle. Dave visszaemlékezése szerint ő maga semmilyen szerepet nem játszott Rozsomák megteremtésében, viszont korábban megmutatta a fenti csoportképet Thomasnak és megemlítette a „Rozsomák” nevet. Ezek után természetesen úgy érezte, hogy Thomas tőle nyúlta a nevet, és nem is igazán szerette a tőle függetlenül kiötlött Marvel-féle Rozsomákot.

Viszont ha Thomast kérdezzük, ő nem tagadja, hogy láthatta ezt a képet, de állítása szerint nem emlékszik rá. Rozsomák neve oda sincs írva, Cockrum legfeljebb szóban említhette, és a karakter nem is éppen központi szereplő a képen. És végső soron a Thomas-Wein-Romita-féle Rozsomákkal tényleg csak névazonosság fedezhető fel.

Egyébként Dave akár be is nyújthatta volna az igényét a karakter szerzőségét illetően – sajnos volt rá alkalma. Ahogy már megénekeltük, ő maga ugyan nagyon szégyellős volt ilyen téren, viszont barátja, Clifford Meth egyáltalán nem volt az, és amikor Dave sokkal később kórházba került, gondolkodás nélkül rárúgta az ajtót a Marvelre. A kómában fekvő Dave felesége által adott meghatalmazásával élve addig szívta a kiadó vérét, amíg a Cockrum által az általa kreált karakterek későbbi és más médiumokban való felhasználását illetően meg nem egyeztek egy barátságos, ám közelebbről nem definiált juttatáscsomagban Dave és a felesége részére. Hiszen ha Dave csak a munkáját végezte volna, már akkor is olyan mértékben járult hozzá az X-Men újraindításához és sikeréhez, amiért megillette volna pár garas, ő viszont például Rejtélyt és Árnyékot a Marvelnél végzett munkáján kívül alkotta meg, így vitán felül a saját szellemi tulajdonát képezték. Ha Dave-ék tényleg úgy gondolták volna, hogy a Marvel-féle Rozsomákot megelőzően papírra vetett karakter jelentős mértékben megegyezik vele, vagy hogy az alkotók bármit is elvettek Dave tulajdonából az engedélye nélkül, akkor teljesen elképzelhetetlen, hogy ne vették volna fel őt is a követeléseik listájára – hiszen mind Rejtélynél, mind Árnyéknál sokkal népszerűbb karakterről van szó. Azaz: több pénzről, akkor, amikor szó szerint életről és halálról volt szó. De nem tették.

Ráadásul ha Rozsomákkal kapcsolatban felmerül Cockrum szerzősége, akkor máris olyan riválisa támad, aki nála komolyabb dokumentumot tud felmutatni. Úgy hívják, Andy Olsen.

1973-ban a Marvel pályázatot írt ki a rajongói számára: egy új karaktert kellett tervezni. Mr. Olsen az alábbi munkával pályázott, ami meg is jelent a FOOM (Friends Of Ol’ Marvel) magazin második számában…

Rozsomák anno 1973

Később persze ezt úgy tálalta, hogy Rozsomák az ő ötlete volt, amit en bloc lenyúltak. Valójában azonban a Rozsomák név bárkinek eszébe juthat, a karakter pedig semmilyen módon nem hasonlított az X-Men Rozsomákjára.

– Na és az öngyógyító képesség? – ordíthat fel a közönség, némi joggal, hiszen a rajz tetején látványosan újranő az illető bőre. Csakhogy amikor színre lépett, Rozsomáknak semmiféle öngyógyító képessége nem volt. A két alkotó, akinek a bábáskodása mellett hamarosan szert tett rá, Chris Claremont és John Byrne – és egyikük sem volt ott Rozsomák születésénél. Ráadásul Rozsi öngyógyítása utána még évtizedekig lassú volt, például az 1984-85-ös Kitty Pryde és Rozsomák sorozatban egy kardszúrás nyomán még hetekig kötést visel, azaz a leégetett arcbőrt talán túl se élte volna. Logan az 1993-as Fatal Attractions sorozatban veszítette el az adamantium csontvázát, és ekkor gyorsult fel az öngyógyító képessége arra a szintre, amit már egy napon lehetne említeni azzal, amit Andy Olsen 1973-ban ábrázolt. Ez alsó hangon húsz év, és én a szívem szerint rátennék még egy tízest. (1987-ben a Rejtélyes X-Men #11 Éves Különszámban Rozsomák öngyógyító képessége egy jelenet erejéig elképzelhetetlenül, nagyjából az Andy rajzának megfelelő mértékben felgyorsult, de ez sem addig, sem azóta nem lett a karakter állandó jegye.)

Tehát mind Cockrum, mind Olsen karakterének esetében az egyetlen valódi azonosság a név, azt viszont a Marvel nem lophatta el mindkettejüktől. Sokkal valószínűbb, hogy nagyjából egyszerre jutott mindenkinek az eszébe. Hogy ez véletlennek túl erős? A bölcsödében, ahová a fiam jár, már korábban megkaptuk az öltözőszekrényt, de eddig a tavalyi nevek voltak feltüntetve – nálunk például Karolináé. Épp amikor ezt a cikket írom, kerültek fel az új nevek. Tavaly még egyetlen Botond sem volt, idén viszont néhány hét alatt három is lett, és különböző időpontokban, egymásról nem tudva kapott a három Botond pont egymás mellett három szekrényt. (Ami egyébként rettentően praktikus, mert pont „A beleírt név jelent valamit” jelleg vész el, de hát ezért ragasztottak a mienk külsejére egy kiselefántot.) Ilyen hármas véletlen lehetett az, hogy három, a rajzig kidolgozott Rozsomák-terv pont ugyanakkor született meg, azaz került a Marvelhez.

Ennyi fért a hivatalos rozsológiánk második részébe, és el is jutottunk az „öreg Rozsi” koncepciójáig. Azért maradt még néhány érdekesség a karakter korai történelmében, amikre legközelebb még visszatérünk.

Tetszésindex: 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 5.00 (11 szavazat)

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.