III. fejezet: Draenor végzete
Akkortájt, mikor Medivh megszületett Azerothon, Kil'jaeden, a Megtévesztő követőivel együtt várakozott a Torz Túlnanban. A ravasz démonúr mestere, Sargeras parancsára a Lángoló Légió második Azeroth elleni invázióját készítette elő. Ez alakalommal nem csúszhatott hiba a számításaiba. Kil'jaeden úgy vélte, szüksége lenne egy új erőre, amely már azelőtt megyengíthetné Azeroth védelmét, hogy a Légió megvetné lábát a világon. Ha a halandó fajokat, mint az éjelfek és a sárkányok, egy új fenyegetés kötné le, túl gyengék lennének ahhoz, hogy komoly ellenállást tanúsítsanak, amikor a Légió valódi inváziója kezdetét veszi.
Ekkor történt, hogy Kil'jaeden felfedezte Draenor buja világát, mely békésen lebeget a Sötét Mélységben. A sámánizmus, a klán alapú ork társadalom és a békés draenei nép otthonául szolgáló Draenor épp oly idillikus volt, mint amilyen hatalmas. A dicső ork klánok a nyílt prériken vándoroltak és sportból vadásztak, míg a kíváncsi draeneiek kezdetleges városokat építettek a világ magas csúcsai és szirtjei között. Kil'jaeden tudta, hogy Draenor lakói jó szolgálatot tehetnek a Lángoló Légiónak, ha megfelelő motivációt kapnak.
Kil'jaeden látta, hogy a két faj közül a harcias orkok azok, akik fogékonyabbak voltak a Légió romlottságára. Ugyanazzal a módszerrel, amit korokkal azelőtt Sargeras használt, hogy irányítása alá vonja Azshara királynőt, hatalmába kerített egy öreg ork sámánt, Ner'zhult. A fortélyos sámánt szócsöveként használva elterjesztette harci vágyat és a kegyetlenséget az ork klánok között. Nem kellett sok idő, és a spirituális fajt egy vérszomjas néppé alakította át. Kil'jaeden ezután arra buzdította Ner'zhult és népét, hogy tegyék meg az utolsó lépést: szenteljék életüket teljes egésszében a halál és a háború keresésének. De az öreg sámán érezvén, hogy ezáltal népét örökre rabláncra verné a gyűlölet, valahogy mégis ellenállt a démon parancsának.
Minthogy bosszantotta Ner'zhul ellenállása, Kil'jaeden keresni kezdett egy másik orkot, aki kiszolgáltathatta népét a Légiónak. Az agyafúrt démonúr végül megtalálta azt a személyt, akit keresett - Ner'zhul ambíciózus tanítványát, Gul'dant. Kil'jaeden szavakkal leírhatatlan hatalmat ígért Gul'dannak, cserébe a feltétel nélküli engedelmességért. Az ifjú ork mohón kezdte tanulmányozni a démoni mágiát, és hamarosan a történelem leghatalmasabb halandó boszorkánymesterévé vált. Más ifjú orkokat kezdett az arkán művészetekre tanítani, és arra törekedett, hogy gyökerestől kiírtsa az ork sámánok tradícióit. Gul'dan megismertette népét az újfajta mágiával, egy borzalmas erővel, mely a romlás bűzét árasztotta.
Kil'jaeden látva, hogy az orkok feletti irányítás elnyerésére irányuló törekvését siker koronázta, segített Gul'dannak megalapítani az Árnyék Tanácsot, egy titkos szektát, mely manipulálta az ork klánokat, és arra biztatta őket, hogy használják a boszorkánymesteri mágiát Draenor-szerte. Ahogy egyre több és több ork gyakorolta a boszorkánymesteri mágiát, úgy kezdtek Draenor zöld mezői és folyói egyre hervadni és sötétedni. Röviddel azután a tágas prérik - melyeket az orkok generációkon keresztül az otthonuknak neveztek - nyomtalanul eltűntek, helyükön csupán kopár vörös mezők maradtak. A démoni erők lassan megölték a világot.
A Horda születése
Kil'jaeden tudta, hogy az ork klánok már majdnem felkészültek, de még biztosítania kellett a végsőkig tartó hűségüket. Az Árnyék Tanáccsal titokban megidéztette Mannoroth-t, a Pusztítót, a harag és a pusztítás élő megtestesülését. Gul'dan összehívta a klánvezéreket és meggyőzte őket, hogy igyanak Mannoroth forrongó véréből, mert az legyőzhetelenné teszi őket. Pokolsikoly Grom vezetésével minden klánvezér ivott Durotan kivételével, megpecsételve ezzel a sorsukat, a Lángoló Légió rabszolgáivá váltak. Mannoroth haragjával felruházva a törzsfőnökök akaratlanul ráaggatták rabigájukat gyanútlan testvéreikre is.
Újonnan támadt vérszomj átkától gyötörve az orkok alig várták, hogy rászabadítsák haragjukat bárkire, aki ellenük mer szegülni. Érezve, hogy eljött az idő Gul'dan egyetlen, megállíthatatlan Hordában egyesítette a harcoló klánokat. Mindazonáltal, tudván, hogy a különféle törzsfők - mint Pokolsikoly Grom és Sorspöröly Orgrim - vetélkedni fognak a teljes fennhatóságért, Gul'dan egy báb hadvezért állított a Horda élére. Gul'dan választott bábja, Feketekéz, a Pusztító, egy különösen aljas és erkölcstelen ork boszorkánymester volt. Feketekéz parancsnoksága alatt a Horda az egyszerű draeneiek ellen vonult, hogy letesztelhesse magát.
A néhány hónapig tartó hadjárat során a Horda kis híján maradéktalanul lemészárolt minden Draenoron élő draeneit. Csak egy maréknyi megtört túlélőnek sikerült elmenekülnie az orkok mindent elsöprő haragja elől. Megittasulva a győzelmétől, Gul'dan felmérte a Horda erejét és hatalmát, s ráébredt, hogy ellenség nélkül, akivel harcolhatna, a sereg önmagát fogja darabokra szaggatni véget nem érő belharcai során, a dicsőséges mészárlás utáni kielégíthetetlen vágyukban.
Kil'jaeden tudta, hogy a Horda végre felkészült. Az orkok a Lángoló Légió legyobb fegyverévé váltak. A ravasz démon megosztotta híreit várakozó mesterével, és Sargeras egyetértett vele abban, hogy végre elérkezett a bosszú ideje.
Hozzászólások