„Állítólag a férfiaknak tizennyolc másodpercenként támad egy szexuális gondolatuk – de ez képtelenség, akkor mire gondolnak a többi tizenhét másodpercben?”

Tudományos kitérők után vissza a könnyedebb vizekre, és a tér- és idődimenziók helyett próbáljuk ismét a képregény-alkotók szándékait megérteni. Persze nem biztos, hogy könnyebb lesz… Pedig az alkotók fantáziájának ELVILEG a külső és a belső cenzúra is határt szab, vagyis a külső hatóságok, például a Comics Code Authority (aminek az áldásos tevékenységét A Széntigris Tamás bátya ellen posztban már érintettük), és az öncenzúra, vagyis hogy „nem mennek házhoz a pofonért”.

A „Comics Code Authority” logó sokmindent eltakar!… (Byrne humorérzéke, naná. Még annak sem tudott ellenállni, hogy SZEMÉLYESEN másszon a pucér Amazon képébe, szolid BDSM-áthallással súlyosbítva)

Szóval munkál a diszkréció, például az X-Men tagja, Velő (Marrow) eredetileg a Sheathe (kb. Hüvely) névre hallgatott volna, amit aztán elvetettek, mert túlságosan félreérthetőnek találták. Időről-időre valahogy mégis sikerül eléggé félreérthető, azaz félre igazán nem érthető helyzetekbe hozni a hősöket, illetve a hősnőket. Sőt, főleg utóbbiakat... De hogy a most bemutatott, mindenhonnan összehordott jelenetek a képregény-alkotókból feltörő sovinizmus, szexizmus és egyéb izmusok szülöttei-e, az döntse el mindenki – a poszt nem elemez, csak szórakoztat. És most különös figyelmet kérünk: a cikk a tizennyolc-a-köbön karika alá tartozik, mely szerint nemhogy 18 éven alattiak, de 18 évesek és afölöttiek számára sem ajánlott. Megtekintése mindenkire csak káros hatásokkal járhat, helyette bármilyen más tevékenység végzése javallott. Akkor mehetünk, vagy még várunk valakire?…

- Kezdjük mindjárt néhány igen tiszteletreméltó úriemberrel, akik olyan tekintélyesek, hogy a Föld valamennyi szuperképességűjének önjelölt titkos vezetőivé avanzsáltak; ők az Illuminátusok:

Bár régi, jól bejáratott szereplőkről van szó, ilyen formában csak a kétezres években álltak össze – de az ekkori retcon (retroactive continuity, azaz visszamenőleges átértelmezés) szerint titokban már évtizedek óta működtek az Illuminátusok (feljebb is egy ilyen retrósított megjelenést láthattunk). És nézzétek csak, már 1982-ben, a HálóZsákon szabadjára engedett Bajnokok viadalában megjelent ez a kép, amiben elmélyült konzultációban látható a társaság négy prominens tagja, Dr Strange, Reed Richards, X professzor és Vasember (Contest of Champions #1, Bill Mantlo, Mark Gruenwald, Steven Grant, John Romita Jr., Pablo Marcos):

No persze ez csak véletlen, a rajzoló nem is sejthette, hogy évtizedekkel később a négy férfiú beszélgetése teljesen más színben tűnik majd fel. Ja, ha esetleg a férfiolvasók észre sem vették volna a négy férfiút, akkor segítek: egy kicsit jobbra vannak Shannától, akit nyilván minden pasi először vett észre, mert hátulról se csúnya látvány – elölről viszont még érdekesebb lehet, mivel teljesen nyilvánvalóan toplessben flangál a szuperhősök között. Ettől egészen más színben tűnik fel a kép másik oldalán elkullogó, nyakig (na jó, dekoltázsig) felöltözött Seregély is, szinte látja az ember a feje fölött a gondolatfelhőt: „A ribanc…” És már bocs, de lehet valaki százszor a misztikus tudományok mestere, ha Strange doki hátat fordít egy ilyen csajnak, akkor, hm, fogalmazzunk úgy hogy bizonyára Reed-et stíröli. (A kép hátterében látható Batman-sziluett csak ráadás. Ezt a képet nem lehet megunni!)

- Aztán itt ez a viszonylag szolid kép (köszönet érte Sepinek), amin Peter Parker mosolyog szélesen. De miért is? ÉS HOL A KEZED, PETE?!

Közepesen piszkos fantáziával értékelve a képet itt csak az lehet a kérdés, hogy Peter Mary Jane-t készül épp hátulról boldoggá tenni, vagy csak kihasználja az alkalmat, hogy a hölgy nem néz oda? Tudjátok mit, nem is érdekel, hol van Peter keze. Nagy erő, nagy felelősség, mi?…

- Nade ők legalább mindketten felnőttek. Ehhez képest mi történik a Rejtélyes X-Men #160-ban?

• Kitty, Rozsomák és Kolosszus megpróbálják kiszabadítani a Limbóból Kolosszus húgát
• Kolosszus elszörnyedve kapja rajta Rozsomákot, hogy hátulról tolja Kitty-t, aki megpróbálja kiszabadítani a kezét

Szavazott valaki az a-ra?… Hát akkor először is: WTF, ne mondja senki, hogy a nyolcvanas években az volt az egyetlen lehetőség a kiszabadítási kísérlet vizuális megjelenítésére, hogy ilyen jelenetet rajzolnak, amiben Rozsi ráadásul félmeztelen, mert persze ez is véletlen, és ne gondoljon ám senki rosszra!? Másodszor is: WTF??? Kitty itt még nem volt tizennégy sem, Logan meg vagy háromszáz!!! Kolosszus ábrázolása is megér egy misét, egyrészt ahogy láthatóan nem a húga után nyúl, hanem Rozsit próbálja elválasztani Kitty-től, másrészt az az iszony az arcán…

Persze az vesse Rozsira az első követ, akinek ne fordult volna meg a fejében a gondolat, hogy hm, hát Kitty, no igen. Nem is vetek rá egy kavicsot (mit kavicsot?! Homokszemet!) sem, de legalább várt volna egy kicsit, mert ne kamuzzunk, ez most még kőkemény pedofília. Nem is múlt el nyomtalanul az affér szegény Pjotr pszicho-szexuális fejlődésében, utána évekig kerülgette Kitty-t, gyereke született egy vadföldi amazontól, a Titkos Háború alkalmából belebolondult egy földönkívüli csajba, de még a Phoenix: Warsong idején is ilyen, hm, indiszponáltan viselkedett, ha Rozsomákot és Kitty-t együtt látta:

Továbbra se gondoljon senki semmi rosszra. Egyébként ekkoriban lépett ki az X-Menből a kevésbé ismert Papír zsebkendő Ember, azzal az indokkal, hogy képtelen Kolosszussal egy csapatban dolgozni

(Fenti képért köszönet Michónak, aki ezzel bizonyította, hogy néha azért valami hasznosat is hozzá tud tenni a rovathoz.)

Mielőtt a poszt teljesen átmegy „A Marvel-univerzum Peter nevű szuperhőseinek maszturbációi” rovatba, gyorsan tegyük hozzá, hogy utolsókból lesznek az elsők, Kolosszusra is rákerült a sor Kitty-nél:

„Priceless pofa” rovatunkat látták, vagy ahogy Voga és Turnovszky énekelték: „Ó, mikor a Gizi üzent, hogy a Vereményi után én jövök…”

- No és ha már Rozsomák nemi szerepeinél tartottunk, ez a… khm… szájjal működtetésre szoruló ojjektum aligha igényel bővebb kommentárt:

Hát ezt bizony be kell kapni, hogy kemény legyen, bár merészebbek erre a célra készített pumpával is próbálkozhatnak. (Orvos azért legyen a közelben!)

- Jöjjön egy érdekes kis klasszikus, a nagy Jim Steranko nevével fémjelzett Nick Fury: Agent of SHIELD #2-ből. Valószínűleg senkit sem ér meglepetésként, hogy Fury-t, a szuperkémet főleg James Bond inspirálta, aki ugye a legyet is röptében. (Mármint észreveszi éles szemével.) Jim persze az ilyesmiből sem akarta kihagyni Nick-et, ezért vetette papírra az alábbi, meglehetősen direkt utalásokat tartalmazó oldalt:

Ám ez a Marvelnek akkoriban már sok volt, különösen két panel, amik végképp nem maradhattak. Az egyik persze az utolsó, ölelkezős, na de melyik a másik? A Contessa igéző szája? A csókolózás? Nem… a telefon, mert a telefonkagyló nem volt a helyén.

Nem, nem viccelek. Azt most sportszerűtlen lenne megkérdezni, hogy ki tudná elképzelni, hogy a Marvelnek mi lehetett a baja egy nem helyén levő telefonkagylóval, mivel az olvasók nagy része 2017-ben valószínűleg egy helyén levő telefonkagylót is csak üggyel-bajjal tudna felidézni; lényeg, hogy helyretették, az ölelkezős képet meg lecserélték egy másikra, amit még véletlenül se lehetne félreérteni…

…igen, Nick tokjába dugott fegyverére. A túlzásba vitt szexuális utalások elleni harc jegyében! Nem, azt aztán senki sem érthette félre a képsor végén. Megjelent!…

- …és ráadásul az alábbi, teljesen elborult Deadpool-képsort is inspirálta, ahol a halál küszöbén Deadpool és a barinője az utolsó pillanataikat igazán hasznosan akarja tölteni; a csaj szexszel, Wade pedig… torpedóval…

Aztán jön a homage-rész:

A stukker megint befigyelt!…

Hogy a hódnak mi köze van a jelenethez, azt mindenki nyomozza ki maga – annyit segítünk, hogy angolul beaver, és a magyar kiadásban nem működött volna a szójáték. Oda esetleg azt a téli ruhadarabot rajzolhatták volna, ami a kéz melegítésére szolgál, és nem kesztyű.

- Jó, jó, de ezt viccnek is szánták; térjünk vissza az olyasmire, amit komolyan gondoltak. Álljon itt egy jelenet a Bosszúállók egyik leghülyébb korszakából, közvetlenül a Végítélet előtt, amikor Tony Stark helyét a múltból idecibált tini-Tony vette át – nem különösebben sikeresen. Talán a tinédzserek szexuális bizonytalankodása vezetett ehhez a kalandhoz:

„In position for a taste of Iron Man in your face”, azaz szó szerint: „Pozícióban vagyok ahhoz, hogy megkapd Vasember ízét az arcodba.”

És ezt valaki megírta…

Ez meg bepötyögte…

Ez meg korrektúrázta...

Ez meg kinyomtatta…

Ez az icike-picike meg elolvasta és a kezébe temette az arcát.

- Végül, tini-Tony megizélése megízlelése megtekintése után hagyjuk magunk mögött a tinédzserkort, tegyünk szert legalább közepes szexuális gyakorlatra, és aztán képzeljük el ezt a hírhedt jelenetet, Hank Pym és Janet van Dyne hancúrozását a valóságban:

Személy szerint a méretcsökkentésnek számtalan felhasználását el tudom képzelni, de éppen itt??? Ezt mégis hogy?!

Ennyi talán elég is mára, hamarosan visszatérünk egy hasonló vegyes felvágottal (amit archaikusan absnicli-nek hívnak; a hivatalos HálóZsák-álláspont szerint ezt a szót az olvasóközönség nem ismeri, ezért eddig nem használhattuk – de most már igen, úgyhogy legközelebb már jöhet)!

Tetszésindex: 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 5.00 (12 szavazat)

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.