Úgy történt, hogy a 80-as évek derekán Tiziano Sclavi röviden és velősen megfogalmazta, mit várhatnak a képregény-rajongók az újonnan induló sorozatától.
„A tudományos fantasztikumon kívül 1986-ban a másik induló sorozat lehetne horror... ha engem kérdeznek, érdemes vele próbát tenni.”
És úgy is lett, a Bonelli kiadó a disztopikus, sci-fi sorozata - név szerint Nathan Never - mellett útnak indította Dylan Dogot is. Bár az előző is igen sikeres volt, mégis az utóbbi nőtte ki magát kultikussá. Talán épp annak köszönheti ezt, hogy egyedi hangulatot teremt, nem ragad le a zsáner kliséi mellett, mi több, úgy játssza ki azokat, ahogy nem szégyelli. Sokak számára megkérdőjelezhető az eredetisége, hiszen rengeteg idézet tartalmaz, jellemzően sok az omázs benne és a parafrázis. A popkultúra becsempészése a képregénybe célzatos és eszköz az alkotó kezében a sorok közötti kommunikációra az olvasóval.
Az első részben megismerkedünk Dylan Doggal, a paranormális ügyekkel foglalkozó magánnyomozóval, környezetével és munkamódszerével. Bár maga a cím a híres Romero zombi film omázsát kínálja látszatra (a képregény tartalmaz kétoldalnyi képkockákat a moziból), mégis egy másik film ihlette az írót, Tiziano Sclavit. Dylan Dog tulajdonképpen Sherlock Holmes parafrázisa, egy modern változata a híres detektívnek. Aki látta Billy Wilder Sherlock Holmes magánélete című remek moziját, az a képregényt olvasva rengeteg hasonlóságot fog felfedezni.
Dylan Dog üzenete nagyon egyszerűen: nincs szükségünk szörnyekre az emberi természet mellett.
Mivel ez a zsákos újraközlése a CO-MIX hagyatéknak a régi olvasóknak készítettem egy rövid, a témájában hasonló az aktuális füzet tartalmához, DYD képregényt is. A mai extra tulajdonképpen egy alternatív befejezése az első résznek. A címe „Zombi!”, Sclavi újfent véleményt mond benne az emberi társadalomról, a rajzokat pedig Attilio Micheluzzi készítette. Michelluzi Hugo Pratt kortársa, a klasszikus kalandképregények egyik nagymestere volt. Hogy egy DYD képregényt rajzolt, az olyan, mintha Mozartnak villanygitárt adtak volna zongora helyett, hogy komponáljon. Viszont az eredmény érdekes lett. Fogyasszátok egészséggel! Jó étvágyat!

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.