Az utcán nőtt fel. Az élet már kamaszkorában arra kényszerítette, hogy a testéből próbáljon megélni. A legjobb barátnőjét kis híján teljesen megtörte a stricije, mielőtt az a haragját egy kitalált személyiségbe és az az által képviselt jelmezbe töltötte volna. Éveken át érdemi hasznosság nélküli lelki társa volt valakinek, akit minden szempontból jobbnak tartott magánál. A barátnője kitört a nyomornegyedből, ő képtelen volt követni. Zárdába vonult. Elhagyta a rendet. Az utcán találta magát. Megismerkedett egy lánnyal, akibe beleszeretett. És aki megértette őt. Drogozni kezdett. Lecsúszott. Rátalált a maradék erejére és leszokott a szerről. Majd kétségbe esett. A barátnője visszatért és ismét kiemelte. Úgy érezte, végre van értelme az életének. Meglőtték. Felépült. Minden összeomlott. Megmentette azt, akinek az új életét köszönhette. De csak miután minden menthetetlenné vált. Ismét depresszióba esett. A szerelme még kitart mellette, ő már önmaga mellett nem. Gyógyszert lopott. Még nem bontotta ki. Nem tudja, mit tegyen.

A hozzászóláshoz bejelentkezés szükséges.