Sziasztok!
Az év utolsó előtti Macskanő-füzetében ismét egy tölteléksztori jön, amit ráadásul nem is az eddigi alkotók követtek el. Vagyis feltételezhetjük, hogy az eredeti megjelenési terv bukott, ugyanis az ilyen füzetek tipikusan azok, amik jó pár sorozatnál esetleg évek óta szándékosan pihennek a fiókban arra az esetre, ha valami baj történne és nem lenne időben kész egy szám. (Ha valaki emlékszik még a Marvel Fanfare-re, annak a fele ilyen - végül az eredeti helyükön felhasználatlan - történetekkel volt tele.)
A mostani sztori, mint minden hasonló ilyen beugró, időpontilag gyakorlatilag bárhova tehető a jelenlegi helyétől kezdve a környező hat füzet sugarú szakaszig. A benne szereplő karaktereknél senki ne lepődjön meg, ha ismeretlennek tűnnek, mert csakugyan azok.
A tizenegyedik rész Macskanő régi és legismertebb hivatása, a besurranó tolvajlás körül forog. Ugyanis egy csendesnek induló éjszakán különös macska-egér játék alakul ki közte, egy drogbárónő és a szövetségi hatóságok között. Egy smaragdért és egy ügynökért, meg ki tudja, mi mindenért. Ám ahogy a sorozatban az várható, a helyzet még ennél is bonyolultabb, és ez alatt nem feltétlen a folyosóra épített nagy kaliberű automata védelmi rendszert, a távirányítású robbanó játékegereket vagy egy irdatlan nagy smaragdmacskát értünk, hanem úgy nagy átlagban azt az érdekes szellemi fogócskát, amit a főbb szereplőink egymással játszanak. Több tervet, ellentervet, szükségtervet és vésztervet fogunk látni ezen a 22 oldalon, mint egy bankrablásos thriller 90 percében.