És most jött el az a pont, amiről már egy ideje írok a Millar-Hitch érával kapcsolatos Fantasztikus Négyesek híreiben. Az ötszázhatvannyolcadik szám az, ahol már annyira késésben volt a sorozat, hogy se Millarnak, e Hitchnek nem volt ideje befejezni, ezért ennek a füzetnek a felét már más rajzolta, és szinte teljes egészét más - a Fantasztikus Osztag v2 írója - írta. Sajna ez meg is fog látszani a történeten.
Amiben amúgy valahol ott tartottunk, hogy Fátum mesterei visszatértek a 616-os Földre, és elégedetlenségük kifejezéseképp von Doomot az őskorba hajították, Latvériát pedig felrobbantották. (Amely tényről később nem igazán esik majd szó, és Doomstadt is egész jól elvan a nem sokkal utána játszódó Thor-részekben.)
Címszereplőink ebből igazából nem sokat érzékeltek eddig, ám ez a mostani füzetben megváltozik. Igaz, előtte még tanúja lehetünk egy kisebb családi drámának a Lény és újdonsült menyasszonya között. És nem ez lesz az egyetlen komoly trauma, amit Petúniai néni kedvenc kék szemű unokaöccsének el kell ebben a füzetben viselnie.
