Nos emberek, újra kinyit a rendelő. Úgy terveztem, hogy még a börze előtt írok ide egy kicsit, de sajna másképp alakult az élet. Most viszont épp nagy szükség van a rendelőmre, mert meg vagyok fázva és majd ki szakad a tüdőm a helyéről. De hát ez van, ne siránkozzak, igaz? Aki doktor, kezelje ki magát…
Na, de félre a tréfával. A múltkori cikk végén ígértem nektek egy Különítmény vs. Ultimates cikket. Akkor kérdezgették, hogy mi is lesz ez pontosan, hát íme.
Olyan szerencsém van, hogy birtokolhatom a Különítmény és az Ultimates vol1 01. kötetét is. Illetve a börze óta már boldog tulajdonos vagyok a második tpb-nek is, szóval most örülök, mint majom a farkának. De mire is gondoltam pontosan a cikkben. Arra, hogy egy kicsit bemutatom nektek, hogy mennyiben tér el a magyar kiadás az amerikaitól. Nem a fordításról, vagy a történetről szeretnék beszélni, hanem magáról a külalakról, mert ezt tudtommal még senki sem elemezte ki. Kezdjük az elején. A mérettel. Az gondolom senkinek nem újdonság, hogy a Különítmény kisebb méretű, mint az amerikai nagytesója. Engem személy szerint ez nem zavar (bár a nagyobb néret híve vagyok), de van olyan haverom aki szerint Hitch rajzai így rondák. A borító. A borítóra ugyanaz a kép került, ami az eredeti tpb-n is van. Csak az elrendezés már más kicsit, és ez például már engem is zavar. A Különítmény felirat nagyon szépen meg lett oldva és nagyon hasonlít az eredetire és hála istennek nem az a borzalmas Vésők felirat került a borítóra. De például alatta, a nevek elrendezésén már változtattak, és nem értem, hogy a kihúzó nevét miért kellett lehagyni a magyar borítóról. Meg igazából azzal a „akárkit küldjenek, a Hulk úgy is elkap” feliratért sem rajongok. Szerintem kifejezetten belerondít a borítóba. Ráadásul a címfeliraton is változtattak. A magyar verzióban a cím felülre került, míg alul a csapattagok nevei vannak. Az amerikai verzión ellenben csak a cím van rajta és az is alul. És ha már a címnél tartunk. Én speciel nem rajongok a Több mint ember címért, de nem biztos, hogy ki tudnák találni jobbat… A hátsó borító is ugyan az, mint az eredetin, leszámítva a Marvel és a Fumax feliratokat.
Szóval kb ennyi. Gondoltam hátha érdekel egy ilyen összehasonlítás. A sztoriról nem szeretnék sokat beszélni én nagyon szeretem, és bátran ajánlom mindenkinek , aki még nem olvasta el. ;)
Na és akkor, ha már így a börze utánra sikerült ez a kis bejegyzés, akkor, ha megengeditek, egy kis személyes élménybeszámolót is írok a börzéről. Én személy szerint nagyon élveztem, volt külön HálóZsákos asztalunk, egy-két dolgot sikerült is eladnom, amit nagyon akartam. Sajnos a Buffy annual a nyakamon maradt, szóval, ha bárki igényli, akkor annak jutányos áron megszámítom. Ja és ha esetleg olvassa ezt az az illető, aki elvitte a Master of Kung-fu képregényemet, annak utólag is köszönet, mert sajnos nem voltam az asztalnál és nem láttam, hogy ki vitte el azt a borzalmat. :)
De a viccet félretéve. A börze talán legnagyobb meglepetése számomra Galla Miklós megjelenése volt. Állítólag régi angol képregényeket keresett, és nyilván amiatt, hogy kb 200 ember bámulta őt folyamatosan, nekem eléggé zavartnak tűnt. Sajnos amennyire tudom nagyon fénykép nem készült róla, de higgyétek el nekem, hogy ott volt. ;)
Ami a Zsákos asztalt illeti. Én egy kicsit csodálkoztam, hogy senki sem jött oda csodálkozva és autógrammokat kérni a kedvenc honosítóitól. Kezdem azt hinni, hogy aki honosításokat olvas, az nem jár börzére. Bár egy ember biztos ott volt az oldal olvasói közül, mégpedig a HZs Kvíz nyertese. Ezen kívül eléggé lapos volt a forgalom az asztalnál, pár baráti honosítót leszámítva, senki nem jött oda, hogy egy kicsit elbeszélgessen velünk. Egyébként a börze forgalma szerintem elég gyér volt. Legalább is, én úgy vettem észre, hogy a legtöbb ember csak nézelődött és meglehetősen keveset vásárolt. Persze tudjuk, hogy válság van, meg hasonlók, szóval ez nyilván erre is visszavezethető.
Szóval, lényeg a lényegben, hogy én nagyon jól éreztem magam. És remélem, hogy a következő börzén már nagyobb lesz a forgalom a HálóZsákos asztalnál is. Ha más nem, gyertek és beszélgessetek velünk, ha élőben is szeretnétek megismerni minket.
És akkor a végére egy felhívás. A héten szerintem még írogatok majd nektek legalább egyszer, szóval ha bárkinek van valami ötlete, hogy miről írjak, az ossza meg velem bátran.