A legelső, természetesen nem a klasszikus értelemben vett képregények már i.e. 2500-2800-ban, a sumér időkben megjelentek, képes papírtekercsek formájában. Traianus oszlopa, melyen a cselekmények alulról felfelé spirálisan haladnak, szintén visel magán a képregényekhez hasonló jellegzetességeket. Már a keresztény kultúra terméke az a IX. században, egyházi rendelésre készült 70 méter hosszú és fél méter széles faliszőnyeg, amelyen többek között a frankok partraszállását is megörökíttette a megrendelő egyház. Napóleon, miután a szigetországban járva megtekintette a szőnyeget, meggyőződött arról, hogy lehetséges hajókkal elfoglalni Angliát. Az első olyan történelmi emlék, amely magán viseli a képregény mai jellegzetességeit, egy 1230-as szalagtörténet, melyet a cambridge-i Trinity College könyvtárában őriznek. A történet egy Raimundus Lullus nevű filozófus életét dolgozza fel, és az érdekessége az, hogy itt jelenik meg először az a fajta beszédábrázolás, melyet a képregények legfontosabb ismertetőjelének tekintünk: a szöveg a szereplők szájából "jön ki". A Guttenberg által feltalált könyvnyomtatástól a XIX. századig készítették azokat a képes röpcédulákat, melyek árvízről, tűzvészről, háborúról tudósítottak az írástudatlanoknak. Az első modern képregény 1896. február 16-án jelent meg a későbbi híres díjat alapító Joseph Pulitzer lapjának, a New York World- nek a vasárnapi mellékletében. A címe Yellow Kid (A Sárga Kölyök) volt és utcagyerek történeteiről szólt, melyek valahol a nyomornegyedekben játszódtak. Az olvasók gyorsan megszerették, hiszen hétről - hétre megjelent és ismerősükké vált, arról nem is beszélve, hogy mindenkinek a környezetében volt egy "Yellow Kid". Külön érdekessége ennek a képregénynek, hogy "színes" volt! Igaz, hogy a szó legegyszerűbb értelmében, hiszen csak maga a főhős volt sárga. Nem kell sokat várni a konkurenciára, hamarosan megjelenik Buster Brown, aki Yellow Kid teljes ellenkezője lesz: õ, a polgári elitet, a felső tízezret képviseli.
Az akkoriban a gazdag gyerekek játszóterének számító Central Parkban játszódó történetekben Buster édesanyja mellett mindig jelen van a nevelőnője is. 1905-ben születik meg a képregény történetének egyik legérdekesebb alakja a Little Nemo in Slumberland (A kis Némo Álomországban). A Winsor McCay nevével fémjelzett alkotás főhősét a készítő kisfia ihlette. A történetek egy kisfiú, kis Némo álmairól szólnak, melyek végén a főszereplővel mindig történik valami, ami az álomhoz kapcsolódik, például leesik az ágyról vagy bepisil. Ez a mű a képi világával hozott olyan újításokat, amelyek mind a mai napig egyedülállóak, ugyanis a képregények mindig az adott kor divatos irányzatait követték, a kis Némo pedig egy szecessziós alkotás volt, olyan elemekkel, mint a szürrealista montázstechnika, amely már a film világát idézi. Az 1920-as években jelennek meg a napilapok comics stripjei, közülük is a legelső a Crazy Cat. A címadó főhős egy macska, aki szerelmes egy egérbe, aki viszont nem szereti, és ahol lehet, bántja őt. A történet harmadik szereplője egy bulldog, aki minden lehetséges módon, sokszor saját testi épségét kockáztatva védi a macskát, aki ebből semmit sem vesz észre, hiszen vakon imádja az egeret. A történet többek között a Tom és Jerry történetek őse, még a csetepaték klasszikussá vált palacsintasütője is itt jelenik meg először. A ’20-as évek második felében figyelnek fel arra a kiadók, hogy egyre nagyobb igény van a kalandra, az akcióra, így jelennek meg az úgynevezett adventure strip-ek (kalandos képregények). Ezek közül a két legnagyobb a Tarzan és a Buck Rogers volt, mindketten korábban sikeres regények hősei, akiknek ismertsége kiváló alapot nyújtott ahhoz, hogy az első igazi képregényhősökké váljanak. Míg Buck az űrben kereste a kalandot, addig Tarzan az őserdőkben küzdött ellenfeleivel.
Tarzan, a híres Edgar Rice Burroughs hőse, akin erős Kipling-befolyás is érezhető, regényekben 26 folytatást élt meg 1919 és 1947 között. A félmeztelen, leopárd ágyékkötőt viselő, angol arisztokrata ősökkel rendelkező majomember 1929 januárjában jelent meg először comics strip-ben. Tarzan a klasszikus képregényhősök minden tulajdonságát magán viseli: ragyogó fizikummal rendelkezik, gyors észjárású, a gyengébb nem rajong érte és természetesen minden csatából győztesen, kerül ki. 1931-ben jelenik meg az első képregényhős, akit már kimondottan a műfaj számára teremtettek. Õ Dick Tracy, Chester Gould hőse, egy nagyvárosi magándetektív, aki kapcsolataival, csavaros eszével, pisztolyával és gyors kocsijával elkap minden rosszfiút és leleplez minden csavaros bűntényt. Még ebben az évben megjelenik Jungle Jim, Secret Agent X-9 és Flash Gordon. Ez utóbbit a mérnök Alex Raymond írta és rajzolta, akit a hőse által használt fantasztikus tárgyak, az akkor még nem létező űrhajók, radarok, lézersugarak, mini tengeralattjárók miatt a képregény Vernéjének is neveztek.
Megjelenik Lee Falk két új hőse, Mandrake a varázsló és Fantom. Ez utóbbi különösen sikeresnek mondható, hiszen ma is készülnek újabb folytatások. A történet hőse egy dzsungelben lévő, halálfejet formázó barlangban élő álarcos igazságosztó, akit a bennszülöttek szellemnek hisznek, bár közönséges halandóról van szó, aki fizikai adottságaival és igazságosságával emelkedik az átlagember fölé. Azért hiszik halhatatlannak, mert a Fantom-szerep egy 400 éves eskü alapján apáról fiúra száll. Fantom rendkívül sok olyan elemet visel magán, amik visszaköszönnek az egyik legismertebb képregényhősön, Batman-en (Denevérember) is: mindketten megölt szüleik miatt, bosszúból osztanak igazságot, nagyon gazdagok, jól felszerelt barlangokban élnek és mindkettőnek van egy olyan szolgálója, aki ismeri a titkukat. 1938 júliusában megjelenik az első szuperhős, Superman, akit Philip Wylie 1931-es karaktere, a Gladiátor ihletett. Két 17 éves fiatal készítette, Jerry Siegel írta és Joe Schuster rajzolta a történeteket, melyek közül az első a National Comics Action című tömegkönyvben jelent meg. A történet, amely egy Metropolis nevű kitalált városban játszódik. Arról szól, hogy egy idegen bolygóról (ami csak később kapta a Krypton nevet) pusztulásának pillanatában egy tudós (akinek ekkor még nincs neve és még nem is a főhős apja) kilő a Földre egy inkubátor-szerű kapszulát egy csecsemővel, akire egy ekkor még névtelen, később Jonathan Clark-ra keresztelt motoros talál rá, aki hazaviszi, és feleségével együtt felneveli. Az első, 13 oldalas történetet nehéz volt eladni újító elemei miatt, végül 130 dollárért vette meg a kiadó, aki ragyogó befektetést csinált: 1941-re a legnagyobb példányszámban nyomtatott képregény lett. De mi is volt Siegel és Schuster alapkoncepciója, ami hosszú időre meghatározta a "szuperhős-gyártás" alapjait? Először is emberfeletti fizikai ereje volt ("Gyorsabb, mint egy expresszvonat, képes átugrani egy 20 emeletes épületet, könnyen szökken egy 1/8-ad mérföldnyit és irtózatos súlyokat képes felemelni"), egy idegen bolygóról (Krypton) érkezett és kettős személyazonossága volt (Clark Kent, a Daily Planet újságírója). Az 1939-ben kirobbanó II. világháború nemcsak a világtörténelemben nyitott új fejezetet, hanem a képregény-készítésben is: a nácik személyében megjelent egy létező ellenség, aki ellen csatasorba lehetett állítani a nemzetet jelképező szuperhősöket. Tarzan például Afrikában „kapcsolt le” náci ügynököket, Superman-t pedig a németek "Atlanti Falánál" vetették be. Valószínűleg sikeresen, hiszen Goebbels a Birodalmi Gyűlésen azt mondta, hogy „Ez a Superman egy zsidó!” Ebben az időben új képregényhősök jelentek, meg kiaknázva a háború által keltett hazafias lázat.
Két nagy csoportjuk volt: a szuperhősök közé tartozott Captain Marvel (Csoda kapitány), Captain America (Amerika kapitány) és Batman. Megjelentek közkatonák is a képregényekben, úgymint Captain Flag (Zászló kapitány), Major Victory (Győzelem őrnagy) és The Unknown Soldier (Az Ismeretlen Katona). Az otthonról kapott képregény egyfajta "második Biblia" volt a katonák számára, a Marylin Monroe-képekkel és a rágógumival együtt, a nem hivatalos felszerelés elengedhetetlen tartozéka lett. A háborús évek szuperhős-termésének egyik darabja az amerikai G.I. Joe (Joe közlegény) volt, amely egyenesen az USA védelmi minisztériumának, a Pentagonnak a rendelésére készült. Célja a katonai pálya megismertetése és népszerűsítése volt a fiatalok körében. Sikerére jellemző, hogy még a ’80-as évek közepén, végén is versenyben tudott maradni az akkoriban fénykorukat élő fantasy hősökkel (Conan a barbár, He-man, stb.). Ennek az időszaknak a gyümölcse Batman is, akit a háború előestéjén, 1939. május 18-án jelentetett meg először szerzője, Bob Kane, a Detective Comics Magazine- ban (DC Comics). Batman, valódi nevén Bruce Wayne, az igazság harcosa Gotham City-ben, ami Superman Metropolis-ához hasonlóan, egy kitalált város. A szerző szerint egyébként New York-ot mintázza a város, melynek nevét telefonkönyv felcsapásával választotta ki: a könyv éppen egy Gotham Jewellery nevű üzletnél nyílt ki. A történet főhőse 12 évesen a moziból hazafelé menet végignézi, ahogy szüleit egy utcai rablótámadás során megölik. Ekkor elhatározza, hogy ha felnő, akkor megtisztítja Gotham-et a bűntől. Felnőttként, pazar kastélya alatti Batcave-ből (a Denevérbarlang) indul igazságosztó útjára éjjelente, a nappal milliomos üzletemberként élő hős. Segítségére van a legmodernebb technika, társa Robin (először Dick Grayson, a későbbiekben megjelenik majd két újabb Robin is), valamint hű komornyikja, Alfred. Batman, Superman-hez hasonlóan, de ellentétben a többi szuperhőssel, jó kapcsolatot tart fenn a városvezetéssel és a rendőrséggel, O’Hara parancsnokkal és Gordon felügyelővel. Superman egy segélykiáltásra is megjelenik, Denevérember hívásához a város egy magas épületén elhelyezett reflektort kell felkapcsolni. A II. világháború befejezése a képregény-készítés új fejezetét nyitja meg. A megváltozott világ alkotói válságba sodorja a képregény-ipart. A náci fenyegetés elmúltával nincsen megfelelő ellenség-kép, ezért előtérbe kerül az öncélú erőszak, a horror, a pornográfia és az antikommunista propaganda.
Ekkor, 1948-ban indul világhódító útjára a Peanuts című sorozat, amely 3-6 éves gyerekek szájával beszél a társadalom minden tagját érintő pszichés problémákról. A Charles M. Schulz nevével fémjelzett képregény főhőse egy Charlie Brown nevű kisfiú, és kutyája, Snoopy. Charlie Brown egy naiv, keményfejű gyerek, aki ezért az élet minden területén egyértelműen sikertelenségre ítéltetett. Mindig az összeomlás szélén van, keresi a menekülést, népszerű akar lenni, barátokat akar szerezni, tetszeni akar a lányoknak, de ezt tiszta szívvel, minden kópéság nélkül teszi, ezért a társadalom (a barátai) kiveti magából. Paranoiás, ugyanis ha két lány beszélget, azt hiszi, hogy őróla van szó. De a történet többi szereplője sem mentes a pszichés problémáktól: kutyája, Snoopy klausztrofóbiás, nem tud önmagánál magasabb gazban menni, játszótársa, Lucy fél a pókoktól. Lucy húga, Linus fél a magas épületektől és csak ujjszopással és a takarójával tud elaludni. Ha ez utóbbit kissé szadista nővére elveszi tőle, akkor alvászavar, légzési nehézség és erős szívdobogás lép fel nála. Ezek a képregényhősök, akiknek ugyanolyan pszichés és társadalmi problémái voltak, mint az olvasóiknak, nagy népszerűségre tettek szert és hosszú távon is sikeresek tudtak maradni. Ez a tény természetesen a kiadók előtt sem maradhatott észrevétlen, ezért megjelent a szuperhősöknek egy olyan új generációja, melynek tagjai már korántsem voltak minden tekintetben "szuperek". Emlékezzünk vissza Superman- re, aki maga a tökély, még a gondolatai is tökéletesek, tettei minden esetben megfelelnek a társadalom morális elvárásainak. Neki nincsenek anyagi gondjai, nem fáj a feje, nem kell rágódnia azon, hogy amit tesz, az helyes-e vagy sem. Amit õ csinál az mindig jó, így nincs miért főjön a feje. Irigyelni lehet egy ilyen karaktert, de azonosulni nehéz vele, hiszen ki az, akinek még nem voltak kétségei saját személyiségével, értékeivel, tetteinek helyességével kapcsolatban!
Eljött tehát az idő, hogy olyan hősök szülessenek, akik nem legyőzhetetlenek, akik sem fizikailag, sem erkölcsileg nem tökéletesek, akik hibáznak, éppen ezért könnyebben elfogadhatóak az olvasók számára, ha úgy tetszik, könnyebben szerethetőek. Ennek a generációnak az első tagjai közé tartozik Pókember (Spider-Man, alias Peter Parker fotóriporter), Hulk (Bruce Banner professzor) és az X-Men (emberfeletti képességgel rendelkező mutánscsapat). Az X-Men történetek fő mozgatórugója (természetesen az ilyen kaliberű hősöknek megfelelő hatalmas ellenségek és veszedelmek legyőzése mellett) a szereplők közötti állandó feszültség, amely akkor éleződik ki igazán, amikor a csapatnak új tagja lesz, a Kanadából érkező Rozsomák (egy másik fordításban Farkas, eredetileg pedig Wolverine) személyében. Õ az abszolút öntörvényű hős, aki nehezen fogadja el, hogy van egy "csapatkapitányuk" Küklopsz (Cyclops) személyében. Rozsomák mindig a saját feje után megy, ezzel szemben Küklopsz minden helyzetben a csapat érdekeit tartja szem előtt, ha kell, bárkit feláldoz a társak érdekében. Küklopszot, aki szemeiből piros sugarakat tud kibocsátani, eredetileg Scott Summers-nek hívták. Itt hadd utaljak egy érdekességre, ami a szuperhősös képregények sajátossága.
A már említett Küklopszon kívül több olyan szereplő van, akinek a nevei azonos betűkkel kezdődnek: Peter Parker (Pókember), Dr. Bruce Banner (Hulk), Matthew Murdock ügyvéd (Daredevil, azaz a Fenegyerek), továbbá a "civil" szereplők közül Lois Lane (Superman alteregójának munkatársa, majd később felesége) vagy J. Jonah Jameson, Peter Parker főnöke, a rosszfiúk közül pedig Otto Octavius, azaz Dr. Octopus. A Hulk pszichológiai szempontból szintén egy "problémás eset". A zseniális professzor, Bruce Banner, az "X- bomba" kísérleti robbantásakor sugárfertőzést kap, amitől képes lesz arra, hogy egy zöld szörnyeteggé változzon, aki borzasztó erővel, de roppant szerény szellemi képességekkel rendelkezik, és akit a golyó sem fog. A többi szuperhőssel ellentétben, akik lényegében maguk döntik el, hogy mikor változnak át titkos énükké (általában csak átöltöznek), Hulk nem tartja magát kontrol alatt. Van, amikor minden erejével arra összpontosít, hogy "ember" maradhasson, de szervezetéből mégis előtör a vadállat. Ilyenkor arcvonásai eltorzulnak, majomszerűvé lesznek, izmai borzalmas nagyra nőnek, bőre zöld színűvé változik, a ruhája lereped róla. Őt viszont pontosan ezért szeretik az olvasók, ettől emberi, hiszen sokszor mindenki úgy érzi, hogy szabadon kell engednie a benne lakó fenevadat. A szuperhősös képregények fontos motívuma, a hétköznapi és a titkos én ellentéte Hulk-nál a szellemi képességekben nyilvánul meg: egy professzor agya fejlődik vissza ideiglenesen egy kb. 4 éves gyermek szintjére.